Bezzeg az én koromban! – Lissa Price: A testbérlők – Frappa Magazin

Ha már disztópia, legyen szörnyű! Igaz, nem mindegy, hogy kinek a nézőpontjából, de Lissa Price világában tinédzsernek lenni (a kiváltságos kevesek kivételével) rossz élmények egész sorát és még rosszabb jövőképet jelent.

Háború dúlt, és a következmények sokkolóak. A klasszikus értelemben vett felnőtt réteg kihalt, a megmaradt gyerekek, tinédzserek és szépkorúak új társadalmi struktúrát hoztak létre. A tinédzserek előtt három út létezik, és nem mindig van beleszólásuk. Egyikben sincs szabad akaratuk, lehetőségeik, és főként a szabadságuk az, ami erősen korlátozott. Ahol pedig a bezártság vagy a “jó polgárrá nevelés” elnyomása a leggyakoribb sors, sokan választják a törvényen kívüliséget. Nehéz szabadság ez, nem lehet tudni mit hoz a holnap. De vajon megéri?

Kölcsön test visszajár?

Egy tinédzser energikus, rugalmas és tökéletes szépségűre műtött testébe bújni mégiscsak jobbnak hangzik, mint a jól karbantartott, de mégis idős testben maradni. Itt kezdődnek a bonyodalmak, és a történet is. Callie 16 éves, és a kényszer viszi az Elsődleges Állomások egyikébe. Itt szerződést köthet, amiért cserébe hatalmas összeg üti a markát, és végre boldogan élhet. Ez mindent megér a nélkülözés hosszú hónapjai után, nem igaz? Ha egy mindenét elveszített kiskorú vagy, akinek a beteg öccsére is vigyáznia kell, és már több mint egy éve menekülés, nélkülözés és túlélés az életed, nagyon is csábító egy ilyen lehetőség.

Hiszen mi rossz történhetne?

Például az, hogy a kapcsolat megszakad, és a saját testében ébred a testgazda, de más szerepben, másvalaki helyében. Alapvetően az Elsődleges Állomások is a legalitás és az illegalitás határmezsgyéjén vannak, mivel sokan ellenzik a testbérlést. Nemcsak azok, akik erkölcsi vagy morális téren tartják ezt a folyamatot aggasztónak, de számosan vannak olyanok is, akik elvesztették az unokájukat, és a nyomok ide vezettek.

A könyvet leginkább a fantasy, a sci-fi és a thriller kategóriákba lehet sorolni, a cselekménye sodró, megoldások helyett újabb fordulatok érkeznek, és az illúziók sem tartják magukat túl sokáig. A körülmények és a miértek ritkán kerülnek megmagyarázásra, és akkor is csak villanásokat láthatunk a múltból, vagy a válaszokból. Hiányérzet lehet úrrá azon, aki kedveli a stabil és összefüggéseiben is erős struktúrákat, de aki a kalandokat és a néhol kiszámíthatatlan rohanást szereti adrenalinnal fűszerezve, az jól fogja érezni magát. Ez a regény erőssége, és az, hogy furcsa, mégis ismerős kérdéseket vet fel. Persze, itt minden a „mi lenne ha” ködébe burkolózik, de ettől még nagyot robbant Lissa Price könyve (aminek a második része is megjelent már), és a regény népszerűsége remélhetőleg a gondolkodást is stimulálja, nemcsak végigszáguldja az olvasó a könyvet a főhősnő nyomában.

A kérdőjelek megmaradnak

Súlyos kérdések merülnek fel. Ha valamire igény van, akkor arra kell, hogy legyen szolgáltatás is? A pénz az egyedüli úr, vagy van még erkölcs is? A totális uralom bármit megenged a felső rétegeknek? És aki a szálakat mozgatja, valóban sérthetetlen? Bármennyire is a fantázia szüleménye a könyv és a benne megteremtett társadalom, mégis árnyékként vetül arra a mára, amiben élünk. Az természetes, hogy sokféle válasz létezik. Mindenki megkeresheti a sajátjait, de a mérce az valahol nagyon mélyen, legbelül kell, hogy legyen. Nemcsak a norma ütközik azzal a lehetőséggel, hogy az új körülmények új struktúrát hoznak létre.

Az emberség megléte, mások szolgai sorban való tartása, vagy épp kihasználása már az a témakör, ami alapvetően kérdések tömegével kell, hogy szembe találja magát. Jó azt hinni, hogy nincs olyan borzalom, ahol legálissá válna a test tárgyként való értékesítése a kiváltságosok részére. Vagy bárki részére. Ha mégis, akkor az ilyen világban felnövő fiatalok útja merre vezet tovább? És milyen gyermekeket, tinédzsereket nevelnek ők?