Mi van, ha az élet nem érkezik gombnyomásra, ha a baba nem jön óramű pontossággal, és Nektek lombikprogramra kell mennetek? Mit adhat a lombikprogram, egy vágyva vágyott gyermeken kívül? Illik gyermeket akarni? Csak egy babával teljesedhet ki egy nő, egy pár élete? Ezekről, és még sok egyébről beszélgettünk Kovács Gabriellával, a Womanity fesztivál Women for Women versenyének különdíjasával, a Menyaszörp bloggerével, és férjével Szabolccsal.
Gabit, vagyis Menyaszörpöt a Womanity fesztiválon látom először, ahol lila ruhában, boldog mosollyal meséli, mindig is lila ruhában szeretett volna a blogjáról beszélni emberek előtt, és most valóra vált ez a kívánsága. Olyan kérdéseket is fel mertem neki tenni, amiktől néha még magam előtt is szorongok: vajon miért is gondolok ilyesmikre, biztosan önző, rossz ember vagyok, és még sorolhatnám az önostorozó mondatokat. Gabi azonban sem nem riad meg, sem nem beszél rosszallóan, sőt elmeséli, ő maga is kereste a válaszokat, némely kérdésre még ma is keresi. Őszintén beszélgettünk női félelmekről, aggodalmakról, társadalmi nyomásról.
A levél, amit írtam neki, így kezdődött:
Kedves Gabi!
Nem titkolom, a kérdéseimben bőven van személyes keresés. A gyermekre való vágy, azok a nők, akik annyit küzdenek egy kisbabáért, mint Te is, mindig hatalmas kíváncsiságot ébresztettek bennem. Én még soha nem éltem ezt át, és 30 éves, fiatal nőként egyre többször találom magam szemben a társadalom rosszallásával, nyomásával. Személy szerint azt gondolom, nem szabadna így – sem – súlyozni nők közt, nőket egymás ellen fordítani (Egyelőre úgy látom, ez is egyike azon témaköröknek, amiben még a nők sem támogatják egymást igazán, mert egyszerűen gyereket akarni illik…) Egyik alapelvem az életben a megértés általi tanulás. Hiszem, hogy kíváncsi kérdésekkel, a megértésre való, valódi vággyal közelebb kerülhetünk egymáshoz, saját igazságainkhoz, egy támogató női közösséghez.
Őszintén szeretném megérteni, mi az a számomra megfoghatatlan vágy, érzés, ami miatt nők, párok energiát, életidőt, pénzt nem kímélve, hosszú időszakokon át kínozzák magukat különféle beavatkozásokkal, hogy gyermekük lehessen. Hatalmas, gyermeki ’miért’ van bennem, valami olyan elemi értetlenség, amilyen elemi a Te, és a sorstársaid vágya lehet a baba után.
Gabi válasza pedig, a következő volt:
30 évesen én sem vágytam éppen kisbabára. Igaz, előtte volt, hogy igen. Amikor kapcsolatban vagyok egy általam szeretett férfival, a kapcsolat stabil és jól működik, azzal együtt jön a vágy, hogy szeretnék gyereket. Talán olyan szenvedélyesen romantikus vagyok, hogy a kettőnk tökéletességét szeretném látni eggyé válva.
Amikor kiderült, hogy nem lehet gyerekünk, nem voltam képes Szabi kiskori vagy fiatalkori képeire nézni. Annyira szerettem volna egy gyermeket, akiben őt látom. Volt benne társadalmi elvárás, de ez talán nem a megfelelő kifejezés. Az első lombik után nagyon a fenekére néztem ennek a kérdésnek. Miért is akarok annyira gyereket? Őszintén szólva nagyon jó volt az életünk gyerek nélkül is. Nem hiányzott belőle semmi. Akkor ismertem fel a társadalmi nyomást magamban, és a teljesítménykényszert, megfelelési vágyat. Már csak azért is lesz, ha nem lehet! Vesztesnek éreztem magam azzal, hogy az élet így beintett nekünk. Én pedig nem szeretek veszíteni. Aztán ezeket mind lehámoztam a gyereket akarok témáról, és akkor nagyon megnyugodtam. El tudtam és mertem képzelni az életünket gyerek nélkül is.
Van még két dolog, amiért szerettem volna gyereket – mondtam, hogy nagyon összetett! Szeretem a gyerekeket! Gyógypedagógusként is velük foglalkozom, és két öcsikével nőttem fel, így tapasztalatból tudom, hogy az élet gyerekekkel színesebb, vidámabb – számomra mindenképp.
Végül, de nem utolsósorban pedig volt bennem egy nagy adag kíváncsiság. Kerestem a választ azokra a kérdésekre, melyekre te is. Volt időm megélni, elfogadni, kipróbálni a gyerek nélküli életet és nagyon érdekelt, mégis mennyire lennék más anyaként. Valóban igaz az anyaság-mítosz? Ha anya vagy, akkor több vagy, kedvesebb, viccesebb, okosabb, erősebb, találékonyabb leszel, és tényleg sosem iszod melegen a kávéd?
Először is Gabi vagyok, voltam, és maradtam anyaként is. Előtte is vicces, találékony és talpraesett voltam. Persze előtte is gyerekek között töltöttem a napom legnagyobb részét. A gyerekek kihozzák egy csomó új oldalad. Mi egyébként nem tettünk meg olyan sokat a gyerekért. Én a lombikot sem tettem volna meg, nehezen vetettem magam alá. Szabi nagyon szerette volna, ezért ez kompromisszum volt. Maximum két lombik, és tovább nem próbálkozunk. Vannak, akik ennél sokkal többet tesznek, akár 7-10 lombikkezelésen is túlesnek, hosszú évekig küzdenek. Nálunk a probléma napfényre kerülése, és Kolos születése között két év telt el.
Mit gondolsz arról, hogy akarnunk kell gyereket akarni? Nőként illik vágyni a gyerekre?
Gabi: Semmit sem kell, gyereket sem kell akarni szerintem. Örülök, hogy olyan korban élünk, amikor a nők önmagukba nézhetnek, és elég bátrak lehetnek ahhoz, hogy kimondják, lehet, hogy nem akarnak gyereket. Ugyanakkor érzek némi elkötelezettséget a társadalmunk felé. Az emberiség szaporodással marad fent, és bár tudom, hogy bizonyos népek nagyon elszaporodtak, de éppen ezért tartom fontosnak, hogy szaporítsam azt a közösséget, amelyikhez én tartozom. Ez nagyon nyersnek hangzik talán, és megértem, ha valaki nem így gondolja.
Te is most érzed kiteljesedettnek magad?
Gabi: Nekem még csak négy és fél hónapos a kisfiam. Most még mindenemet kéri a baba, nem érzem, hogy most teljesednék ki. Felforgatta az életünket fenekestől, és a felforgatás mindig jó, mert abból sokat lehet tanulni. Idővel! Az anyaság is nagyon sok dologra megtanít, ebben biztos vagyok, de még túlságosan benne vagyok a mélyében és keveset alszom. Utólag fog kiderülni, mit tett velem.
Folyamatosan kilépek a komfortzónámból, önzetlenséget tanulok, és rendesen megtiporja az egom, ami szintén nem árt. Ha viszont van egy kevés időm olyan dolgokat csinálni, amiket szeretek, akkor azt teljes erőbedobással teszem, mert ki akarom élvezni minden percét.
Így elmondhatom, annyit biztosan tanultam máris, hogy a fontos dolgokra kell koncentrálni, és nem a nem fontosakra iránytani a figyelmem. Amire nem marad idő, az talán nem is olyan lényeges. Ugyanakkor továbbra sem gondolom, hogy az anyaság lenne az egyetlen dolog, amiben ki lehet teljesedni.
Egyet tudsz érteni azzal, hogy egy nő élete akkor teljesedik ki, ha gyereket szül?
Szabolcs: Nem. Valakinek kiteljesedik az élete gyerek nélkül is, és van, akinek gyerekkel együtt sem.
Haragudtál valaha más nőkre, amiért könnyebben lett gyerekük vagy olyanokra, akik nem akartak?
Gabi: Sosem haragudtam olyanra, aki nem akar gyereket. Azokra sem akiknek volt, de tény, hogy a kisgyerekesek és főleg a kismamák közelében nem éreztem jól magam. Abban az időben, amikor kiderült nálunk a gond, egy barátnőm éppen terhes lett. Vele megszakítottam a kapcsolatot, mert képtelen voltam hallgatni, látni, ahogyan növekszik a babája. Nem haragudtam rá, csak túlságosan emlékeztetett a fájdalmamra. Egy időben olyanokra haragudtam, akik bántalmazták vagy elhanyagolták a gyerekeiket.
Mi volt – ha volt ilyen –, amit fel kellett adnod korábbi életedből a lombik program idejére?
Gabi: Az anyagiakban tapasztaltam nagyon sok lemondást. Azóta sem nagyon merek magamnak például ruhát vásárolni, annyira leszoktam róla akkoriban. Ugyanakkor rájöttem, nagyon sok felesleges dolgot vettem korábban.
Mi volt – ha volt ilyen –, amit mint párnak fel kellett adnotok?
Nem volt ilyen.
Mi volt – ha volt,van ilyen –, ami megerősödött Benned, köztetek Szabolccsal?
Sokkal jobban megismertem a férjem. Rájöttem, hogy nagyon kitartó, türelmes és segítőkész ember. Soha nem felejtem el azokat gyengéd szurikat! – mondja nevetve Gabi. Szabolcs kiegyensúlyozott, olyan, aki nem csinált egoista vagy kisebbrendűségi kérdéseket a problémákból. Nagyon jól kezeli őket, és humoros. Ekkor jöttem rá, milyen jó férjet választottam, ekkor lettem biztos magunkban!
Szabolcs, számodra férfiként, férjként mi volt a legnehezebb, a legpozitívabb és a legemlékezetesebb ebben az időszakban?
A legnehezebb: Gabit szomorúnak látni. Pozitív a sikerélmény, hogy be tudtam adni az injekciókat. A legemlékezetesebb, ugyanakkor legkellemetlenebb, a férfi mintaleadó helyiségekbe ki és bejárni, átadni a kilincset a következőnek.
A lombik program igazi oldala – mi az, ami erről eszedbe jut?
Gabi: Lehetőség hogy közel kerülj magadhoz. A hormonok és a vizsgálatok mögött kemény önismereti út rejlik.
Szabolcs: Mindenki – értem ez alatt az orvosok, biológusok – azon dolgozott körülöttünk, hogy sikerüljön egy babát összehozni, de ők az eljárást látták benne. Ezért ez elég rideg folyamat. Minket, akikkel történik sokkal jobban megérint.
Mi az első emléked Kolosról?
Gabi: A második beültetés után 12 nappal, a teszt előtti éjszaka azt álmodtam, hogy odajött hozzám. Kisfiú volt, és közölte, hogy már nem kell aggódnom, mert itt van. Kérdeztem, hogy egyedül van-e (két embrió volt beültetve). Igen, de én jól vagyok, válaszolta. Hajnalban pozitív volt a teszt, két nap múlva az orvos az ultrahangos vizsgálat után közölte, hogy egy embrió van, három hónap múlva pedig megtudtam, hogy kisfiút hordok a szívem alatt. Illetve én már tudtam, akkor vált bizonyossá.
Másként tekintesz magadra most, mint a program és Kolos előtt?
Gabi: Egészen másként. Talán külső szemmel nem is észrevehető, de 90 fokos fordulatot vettem. A régi Gabi mindenkinek meg akart felelni, és nem fogadta el magát. A jelenlegi sokkal igazibb.
A cikk elején megmutattam a levél elejét, amit Gabinak írtam, a vége azonban lemaradt. Így hangzott, és így teljes, hiszen megígértem Gabinak, hogy ezt mindenképp elmondom:
Szeretném kifejezni a csodálatomat Irántad és mindazon nők iránt, akik ennyire elszántan, és teljes szívvel küzdenek azért, hogy babájuk lehessen. El sem tudom képzelni, mi mindent kell feladnotok, mennyi nehézségekkel kell szembenézni Nektek és párjaitoknak. Azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy a hétköznapok nagy hősei vagytok! Aki ennyire akar valamit, annak már csak ez az elképesztő kitartása is elismerésre és megbecsülésre méltó!
*
Gabi blogját, a Menyaszörpöt – melynek nevét Szabolcs találta ki –, itt tudjátok követni! Ha szeretnétek belelátni mindennapjaikba, és inspirációt meríteni, követhetitek őket Facebookon és Instagramon is!
*
infografika: szerző
fotók: Menyaszörp blog
Szerkesztette: Zrínyi Lilla
