Pogányok kíméljenek? – Fontos a szerelemben, hogy ugyanabban higgyünk? – Frappa Magazin

Milyen a mai világban vallásosként keresni a szerelmet? Milyen nehézségekbe és reakciókba botolhat egy olyan ember a párkapcsolataiban, aki a házasságig meg akarja tartani a szüzességét? Mennyire időállóak a XXI. században a vallásos értékek? Többek között ezekre és egyéb érdekes kérdésekre is választ kaphattok Lucával, egy modern kori katolikus lánnyal készült interjúnkban.

Az Index 2017. május 19-én közreadta egy nemzetközi kutatás Magyarországra vonatkozó adatait, melynek témája a vallásosság és a magyar társadalom értékei. Ebből kiderül többek között, hogy a megkérdezettek hogyan vélekednek például:

Mit jelent számodra az, hogy vallásos vagy?

Azt gondolom, hogy nagyon fontos elkülöníteni két fogalmat: azt, hogy valaki vallásos és azt, hogy valaki hívő. A vallásosság – vagyis az, hogy valaki jár például templomba – önmagában lehet csupán egy formalitás, egy szokás, ami fix programot jelent az ünnepnapokra. Ha azonban a vallásosság hitből fakad, akkor az egy mély meggyőződés, egy reménység kifejeződése. Én az utóbbira törekszem. Ilyen értelemben számomra az én római katolikus vallásom egyfelől Isten létezésének és működésének bizonyossága, másfelől egy alapvető rendezőelv az életemben.

Mit gondolsz, a mai világban a vallásos értékek mennyire megőrizhetőek és mennyire állják meg a helyüket?

Huszonéves korom egyik fontos felismerése volt a következő: ha nem kaptam volna alapvetően vallásos nevelést, akkor is ugyanezeket a keresztény elveket vallanám követendőnek az életem során. Húszas éveim elején elbizonytalanodtam, és ismerkedtem más irányzatokkal, más elvekkel, de a keresgélés után visszataláltam a vallásomhoz.

Azt gondolom, hogy a keresztény alapelvek, − mint például a szeretet, a jóakarat, egymás elfogadása és segítése − nem mennek, nem mehetnek ki a divatból, és ma talán még nagyobb szükség van rájuk, mint mondjuk száz évvel ezelőtt, mert az emberek közé beékelődtek a digitális eszközök, a stressz és az örökös időhiány.

Miért volt fontos számodra eddigi életed során, hogy megtartsd a vallásosságodat?

Ez egy soha véget nem érő folyamat: az ember folyamatosan tanulja és igyekszik megújítani a hitét, és persze előfordulnak hullámvölgyek is.

Nagyon röviden összefoglalva: nem ragaszkodtam görcsösen a neveltetésem során kapott vallásossághoz, de felnőtt éveimben letisztázódott bennem, hogy a római katolikus tanítás fejezi ki leginkább azokat az elveket, amelyekkel azonosulni tudok, amelyeket a magaménak érzek. Ezért aztán magától értetődő volt, hogy megtartom azt, amivel azonosulni tudok, akkor is, ha bizonyos irányelveket nehéz megtartani. Ez egy soha véget nem érő folyamat: az ember folyamatosan tanulja és igyekszik megújítani a hitét, és persze előfordulnak hullámvölgyek is.

Gyermekeitektől is elvárjátok majd ezt a szoros normakövetést?

Gondolkodó keresztény embert szeretnénk majd nevelni belőle, aki megismeri és megtapasztalja a keresztény élet szépségeit és nehézségeit is, ugyanakkor nem fél kérdéseket feltenni, ha nem érti, hogy valamit miért úgy tanítunk vagy tanítanak neki.

Hogyan jelenik meg a szexualitás az életedben?

Gondolom ugyanúgy, mint bármely másik, házasságban élő nő életében. Egymás iránti szerelmünk kifejezésének egy örömteli módja.

Hogyan fér meg a vallásosság és a szexualitás az életetekben?

Nagyszerűen! Egy keresztény házasságnak ugyanúgy része a szexualitás, mint más házasságoknak. A vallásosság egyáltalán nem jelenti azt, hogy lemondunk az élet örömeiről, viszont mindennek megvan a maga helye és ideje. A teljes testi-lelki önátadás helye a házasság.

Hogyan tudtad elkerülni a nemiséget a házasság előtt a párkapcsolataidban?

Ez egy küzdelmes folyamat volt, és nem állítom, hogy teljesen sikerült elkerülni. Az ember törekszik az önmegtartóztatásra, imádkozik, aztán mégis előfordul, hogy átlép egy határt, magába száll, és kezdi elölről.

Milyen tapasztalatok értek ismerkedés közben, amikor elárultad, hogy te tisztaságot fogadtál a házasságig?

Az ember nem feltétlenül fogadkozik előre, amíg nem kerül egy konkrét döntési helyzetbe. Én előre nem fogadtam tisztaságot, vagyis amikor egy korábbi rövid párkapcsolatba kerültem, még nem fogalmaztam meg ilyen kategorikusan, bár ekkorra már visszataláltam a hitemhez. De ahogy elkezdtünk ismerkedni, nyilván ez a téma is hamar előkerült. Mikor aztán végre kimondtam, hogy én csak a férjemnek szeretném teljesen odaadni magam, a fiú szakított velem. Furcsa, de hatalmas megkönnyebbülést éreztem, és a továbbiakban már tudtam, hogy nekem ez alapvetően fontos. De azzal is tisztában voltam, hogy ez a pártalálási esélyeimet jelentősen rontja, ami aggasztott. A férjemmel szerencsére már ugyanúgy gondolkodunk erről a kérdésről, de ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna küzdelmeink, hogy meg is tartsuk a tisztaságot házasság előtt.

Hogyan reagálnál, ha a gyermeked közölné, hogy a saját neméhez vonzódik?

Ez egy nehéz kérdés, és nem tudom biztosan megmondani. Van olyan számomra nagyon kedves barátom, aki a saját neméhez vonzódik, és azt gondolom, hogy teljesen el tudom őt fogadni ezzel együtt. Nehezebb a helyzet azonban, ha az ember a saját gyermekével kapcsolatban szembesül ugyanezzel. Alapvetően azt gondolom, hogy őt is próbálnám megérteni és elfogadni ezzel a tulajdonságával együtt, de kezdetben biztosan ijedt és tanácstalan is lennék.

Mit gondolsz, a virtualitás ilyen erős térhódítása mellett az alpha-generációs gyermeked még értelmezni tudja majd a klasszikus vallási eszméket?

Isten az életünk minden területén jelen van, ha engedjük, így az interneten keresztül is tud működni. Amit előre nehézségnek látok, hogy a gyerekek sokkal hamarabb és könnyebben találkoznak olyan ingerekkel, amelyekre nincsenek felkészülve, például erős szexuális ingerekkel. Ilyenkor különösen fontos, hogy segítsünk nekik megérteni, hogy mi az, amivel találkoztak és hogyan lehet azt a helyén kezelni. Vallástól függetlenül minden szülőnek segítenie kellene a gyerekét, hogy feldolgozza ezeket az információkat. A vallásos szülők nyilván más megoldásokat javasolnak majd a gyermekeiknek. Ez plusz terheket ró mind a gyerekre, mind a szülőre, de én bizakodó vagyok.

Fontos volt számodra, hogy hozzád hasonlóan vallásos emberrel kösd össze az életed?

Szerintem minden komoly párkapcsolatban fontos, hogy a két fél egy irányba nézzen, és közös célokat fogalmazzon meg.

Én nem jelentettem ki előre, hogy csakis velem azonos vallású fiúval vagyok hajlandó összekötni az életemet, de a tapasztalat azt mutatta, hogy közös célokat, egyáltalán a legtöbb témában közös hangot találni olyan fiúval tudok, aki hozzám hasonló gondolkodású, és ehhez a hit és a vallás is hozzátartozik.