Varga Anna Gizella diplomamunkája a szexuális visszaélésekkel kapcsolatban replikáz. Munkájának nagyszerűsége az ötletességében és bátorságában rejlik.
Nyíltan és extravagánsan üzen: nem oké, ha visszaélnek a bizalmunkkal, nem oké, ha szexuális bántalmazás ér bennünket, nem oké, ha olyan közegben élünk, ahol szexuális bántalmazás zajlik.
A kiadvány és a 6 plakát azokat szeretné megszólítani, akiket ért már szexuális zaklatás, akik jelenleg is zaklatások áldozatai, akiknek barátaik, ismerőseik érintettek, akik nem érintettek, de nem is szeretnének azzá válni, és szól azokhoz az oktatókhoz, intézményvezetőkhöz, akiknek kötelességük a rájuk bízott diákok számára biztosítani a szexuális zaklatástól mentes közeget. Mindenkihez szól, aki szeretne többet tudni arról, hogy mit tehet, hogyan léphet fel a zaklatóval szemben, és kitől kérhet segítséget. Interjúnkban Varga Anna Gizellával és Balla Csöngével beszélgettünk a “Nem oké” plakátsorozatról, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetemen kibontakozó mozgalom indulásáról.
Miért ezt a témát választottad diplomamunkádnak?
Mert az oktatási rendszer, amelyikben a Képzőművészeti Egyetemen részt vettem nagyon hamar megmutatta ezeket a problémákat. A hierarchiából adódóan számtalan szerteágazó hatalmi helyzet adódik, amelyikben a diákoknak nehéz közlekedni. Ebből a problémacsomagból legkönnyebben a szexuális zaklatás témáját tudtam megfogni.
Kevés idő állt rendelkezésedre a téma kidolgozásához, hogyan fogtál hozzá?
A személyes történetek bemutatását azért tartottam fontosnak, mert ezt a témát azonnal hárítják, bagatellizálják, nem veszik komolyan, de ötven esetet azonban már nehéz letagadni.
A téli vizsgaidőszak után a második félév elején döntöttem úgy, hogy tárgykört váltok, és a szeptemberben elindított közösségi játék helyett szexuális zaklatással foglalkozó plakátsorozatot, kiadványt készítek. Tulajdonképpen egy felsőoktatási intézményeket érintő kampányt. A munkafolyamat a NANE felkeresésével kezdődött, a témámra vonatkozó adatok és forrásanyagok gyűjtésében segítettek. A munka során ezenkívül összegyűltek különböző szexuális zaklatással kapcsolatos történetek is, a védésen ezeket is kézbe lehetett venni, el lehetett olvasni.
Március környékén kezdtem el ezt az egészet kibontani. Közben folyamatosan készült egy kiadvány és a plakátok. Kisebb változtatással a plakát képanyagát használtam a kiadványban, melynek az üzenete követi a NANE által adott forrásanyagot. Annyiban változtattam viszont a standard szövegen, hogy az iskolai szexuális zaklatást kiemeltem külön fejezetbe a munkahelyi szexuális zaklatás fejezetéből. Az anyag sok változáson ment keresztül mire megtaláltam az üzenetekhez a legjobb formát. A színekkel is sokat kísérleteztem, míg végül ezt a harsány, figyelemfelhívó magentát választottam.
A diákok kerestek fel téged, vagy te őket a személyes történeteik miatt?
A környezetemben figyelemmel kísértem mások munkáit, ők is az enyémet. A témám mindenféle reakciót kiváltott, akik érintve voltak, ők maguk jöttek a sérelmeikkel, de akadtak olyan történetek is, amelyeket az 5 év alatt hallottam, felkerestem az illetőt, hogy szeretném felhasználni az esetet, elmesélné-e pontosan, hogy mi történt.
Történtek-e változások a diplomamunkád után?
Anna: Tavaly a diplomavédés után közösen kerestük meg a rektort Spronz Júliával, a Patent Egyesület jogászával, akinek sokéves gyakorlata, tapasztalata van a nemzetközi standardhoz igazodó eljárásrend kialakításában. Megállapodtunk a rektorral, hogy ősszel a Patent jogászával közösen kidolgozzuk a lépéseket. Erre végül nem került sor, ehelyett zárt ajtók mögött, főleg tanárokból álló munkacsoport vállalkozott az intézmény etikai kódexének átírására. Ezzel a lépéssel az volt a gond, hogy a munkafolyamatban nem vett részt intézménytől független nőjogi és emberi jogi szakértő.
Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a hatalmi színtér, amelyben a szexuális zaklatás megjelenik, más jellegű hatalmi visszaéléseknek, oktatási anomáliáknak is a melegágya.
Csönge: Anna munkáit nem lehetett annyiban hagyni a diplomavédést követően. Miután belenyúlt egy olyan intézményi problémába, amelybe korábban senki, és megmozdult valami, fontosnak éreztük, hogy ezt a mozgást ne engedjük el. Tavaszig nem tapasztaltuk, hogy az intézményben bármiféle változás lenne. Így írtunk egy nyílt levelet Csanádi Judit rektor asszonynak. A nyílt levelünkben, valamint az azóta folytatott tárgyalásainkon szorgalmazott intézményi lépések nem kifejezetten a szexuális zaklatásról szólnak. Sokkal inkább egy olyan szakszerű és jogszerű eljárásrendet, képzési, ellenőrzési rendszert látnánk jónak, amely a hatalmi visszaéléseket általában kezeli, orvosolja, köztük természetesen az egyébként speciális kereteket igénylő szexuális zaklatást is.
Tavaly Anna egyedül vállalta fel a probléma képviseletét a nevével és az arcával, a Patent szakértőjével ketten tárgyaltak a rektorral, de sajnos az ősszel várt lépések elmaradtak. A nyílt levelünket viszont közel 140-en aláírták.
Azóta összeállítottuk a javaslatainkat: egy az ELTE-n lefolytatotthoz hasonló kutatást, az újonnan kidolgozott Etikai Kódex szakértők által is validált kiigazítását, az elsőévesek emberi jogi képzését, és az egyetemen biztosított jogi környezetről, jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatását, az egyetem oktatóinak és dolgozóinak tartott képzéseket, amelyeken az új kódexről, az egyetemen biztosított jogi környezetről, jogorvoslati lehetőségekről, kötelességekről, hatáskörökről, szankciókról szó esik, valamint az oktatók hallgatók általi kötelező, anonim véleményezésének kidolgozását javasoltunk.
Ezekről a javaslatokról tárgyaltunk a rektorral, ez a tárgyalási folyamat még nem zárult le. Újabb időpontot kértünk a rektortól, mert vannak kérdéses pontok, melyekben még nem sikerült megegyeznünk. Időközben felvettük a kapcsolatot szakértőkkel és a HÖK-kel is. Bízunk benne, hogy ezúttal ez a folyamat nem marad annyiban, mert az egyetemnek sok polgára várja, hogy jobban, átláthatóbban működjön az intézmény, legyen egy szakszerű protokollja, és megtörténjenek a szükséges változások.
Ehhez a problémához nagyon speciálisan kell hozzányúlni, hogyan léphet fel a diák a hatalmi visszaélésekkel szemben?
Nagyon nehezen. Ahhoz, hogy valaki – nem feltétlenül diák, hiszen pl. oktatók közötti viszonyban is előfordul az etikátlan, hatalmi pozícióból fakadó viselkedés – biztonsággal panaszt tehessen az intézményben valakire, egyrészt egy olyan eljárásrend kidolgozására van szükség, amelyben ezen cselekedete nem fog rá visszaütni, bízhat abban, hogy komolyan veszik, és az ügyet kellő szak- és jogszerűséggel kivizsgálják. A szakszerű protokoll mellett a közegnek is változnia kell, meg kell tanulnunk felismerni ezeket a problémákat. Beszélni róluk, reflektálni rájuk, tisztában kell lennünk a jogainkkal és a hatáskörünkkel. Az ilyen eljárásrendek kidolgozásával és érzékenyítő különböző nőjogi, emberi jogi szakértők, jogászok, szervezetek foglalkoznak. Azon dolgozunk, hogy az ő szempontjaik is megjelenhessenek az új kódexben.
Mi ez a kódex pontosan?
Az etikai kódex egy jogi szabályrendszer, amely az intézmény normarendszerét, gyakorlatát szabályozza. Megfogalmazza, hogy mi etikus és mi nem az intézményen belül, egészen konkrét eseteken keresztül is. Szabályozhatja ezenkívül magát az eljárásrendet is. Mi a teendő etikai vétség esetén, ki vizsgálja ki azt, milyen szankciók lehetségesek stb. Ehhez nyúlva fogalmazható meg egy adott panasz, ha a szabálykönyv alapján etikai vétséget tapasztal valaki, akkor panaszt tehet az illetékes bizottsághoz.
Hol jelentek már meg a plakátjaid és kik használták fel?
Több helyen is. Írtak a Zeneakadémiáról, hogy beszámolnának a munkákról a diákújságban. Tüntetésen transzparensként használták, és az FKSE, a Kelet kávézó is kiállította, melyet mindkét esetben egy-egy kerekasztal beszélgetés kísért. Az egész téma valahogy ment magától. Először a sajtó hozta le, aztán a média. Az egyik legjelentősebb megkeresés az ELTE-ről érkezett, ahol az egyetemen belüli nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos kampányhoz szóróanyagként használják.
Sokszor a szexuális zaklatás célja a nők feletti hatalom gyakorlása. A kérdés az, hogy toleráljuk-e a zaklató támadásokat, a megalázást, a gyengébbik nem szerepét ott, ahol a domináns férfi az úr a háznál? Leszünk-e annak a tanárnak a diákjai, aki azt az üzenetet közvetíti, hogyha sikert szeretnénk elérni, akkor szemrevalónak kell lennünk?
A szexuális zaklatás nem oké, nem perszonális eset, hanem társadalmi probléma!
Képek forrása: Varga Anna Gizella
Forrás: Varga Anna Gizella, diplomamunka 2016, Budapest
Szerkesztette: Zrínyi Lilla