Én magam is megnéztem a kompdráma színhelyét az esetet követő hétvégén, de nagyobb élmény volt számomra, hogy sikerült néhány fotót készítenem a halomban álló jégtáblákról is. Régóta vonzódom a jéghez, a figyelemfelkeltő megnyilvánulási formákhoz, amelyekre képes, a fény megcsillanásához a felületén.
Amíg kerestem az érdekesebb darabokat, amelyeket vagy kimondottan szerencsésen világított meg a fény, vagy egyszerűen a formájuk volt különleges (vagy a kettő kombinációja), teljesen megfeledkeztem az időről, és az időjárásról is – pedig nehezen bírom a hideget. Még azon is elgondolkodtam, hogy Izland, az álom úti cél, egyszer ténylegesen kimászhat az álmaimból. Hiszen ha képes vagyok így belemerülni a fotózásba, minden kényelmetlenség eltörpül. Hm. Talán készítenem kellene egy vágytablót, Gabihoz hasonlóan?
Addig is, néhány gyöngyszem (némely esetben szó szerint) Tiszacsegéről:
Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.
Képek: a szerző