Amikor Las Vegasra gondolunk, mindenkinek a neonfények, a pörgő rulettkerekek és a végtelen luxus jut eszébe. De vajon elhinnéd-e azt, hogy a legikonikusabb kaszinók alatt, közvetlenül a sétányoknál egy teljesen másik világ létezik? Igen, ez nem egy új thriller-film kezdete, hanem a keserű valóság.
A nevadai sivatag könyörtelen. Nappal perzselő hőség, éjjel metsző hideg, a felszínen pedig a rendőrségi razziák állandó nyomása nehezíti meg azok sorsát, akiknek nincs fedél a fejük felett, ezért sokan a mélybe húzódnak. A becslések szerint mintegy 1200-1500 ember él azokban az árvízvédelmi csatornákban, amelyeket még a kilencvenes években építettek ki a város alatt.
Bár ezeket a járatokat eredetileg arra tervezték, hogy elvezessék a hirtelen lezúduló esővizet, mára egy különös, föld alatti közösség otthonává váltak. A lakók fából, fémhulladékból és kiselejtezett bútorokból építettek maguknak menedéket a sötét járatokban. Vannak, akik elképesztő találékonysággal igyekeznek otthonossá tenni a szűk tereket, távol a Strip zajától.
„Ez egy olyan hely, ahol láthatatlan maradhatsz egy olyan városban, ami csak a látványról szól.”
Bármennyire is biztonságosabbnak tűnnek ezek a szűk terek az utcai zaklatásokkal szemben, a csatornaéletnek óriási ára van. A legnagyobb veszélyt a hirtelen áradások jelentik: egy nagyobb sivatagi vihar percek alatt életveszélyes csapdává változtatja a járatokat, ahol a víz mindent magával sodor. Ehhez adódnak még a higiéniai körülmények is, amelyek miatt a fertőzések mindennaposak.
Döbbenetes kontraszt: amíg odafent dollármilliók cserélnek gazdát a zöld posztós asztaloknál, addig pár méterrel lejjebb emberek küzdenek a puszta túlélésért a sötétben. Ez Las Vegas igazi arca, amit a turisták sosem látnak a prospektusokban.
