Fenntartható-e a fenntarthatóság? – mármint az egyén számára. Ez a sokakban megfogalmazódó kérdés volt a vezérfonala annak a beszélgetésekkel egybekötött előadásnak, amelyet április 21-én tartott Ökoanyu az Európa Pontban.
Rengetegen vagyunk, akik szimpatizálnak a környezettudatos életmóddal, sőt, lehet, hogy már bontogatjuk is a szárnyainkat ezen az úton, mégis valamilyen oknál fogva úgy érezzük, még a legjobb szándék ellenére is vannak területek, ahol túl sokat kellene beáldoznunk. Ahol nem tudunk környezettudatos megoldásokat választani, mert életritmusunk, pénztárcánk mást diktál, vagy éppen összeütközésbe kerül két, számunkra fontos szempontrendszer, és kénytelenek vagyunk az egyik javára meghasonulni.
Nagy Réka blogjának ötéves fennállása óta nem kevés olyan helyzettel találkozott, amikor meg kellett hoznia egy-egy nehéz (vagy annak tűnő) döntést. Útjáról mégis lelkesen mesél, mintegy azt sugallva, hogy kellő elszántsággal és hajlandósággal meg lehet találni a megoldásokat ezekre a kihívásokra. Az Ökoanyut missziójának érzi, amely mentes bármiféle kényszertől. Mégsem szimpla hobbi vagy szerelem. Ahogy ő fogalmaz, egyszerűen arról van szó, hogy
,,picit összenőtt a Nagy Réka és az Ökoanyu”.
Na most egy fontos dolgot jó, ha megértünk. A környezetbarát szemlélet életünkbe építésével egyidejűleg nem teszünk szert világmegváltó válaszokra – legalábbis nem automatikusan. Ehhez egyszerre kellene lennünk gazdasági szakembernek, politikusnak, szociológusnak és még jó néhány terület szakértőjének. De még akkor is erő feletti munkának tűnik párhuzamosan koncentrálni saját házunk tájára és mindenki máséra. Valószínűleg sosem leszünk ekkora tótumfaktumok. Ahogy József Attila írja: ,,ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”.
Pont emiatt, bizonyos tekintetben érdemes elkülönítve kezelni az egyén és a társadalom szintjét. Az elsőre közvetlenül, a másodikra közvetetten (az előbbi szinten elért változások, illetve mások inspirálása által) lehet hatást gyakorolni. Szakértői körökön kívül, minden más: elvonatkoztatás.
Természetesen ennek is megvan a maga helye az életünkben. Ám amikor globális dilemmákat dobálunk be egy olyan beszélgetésbe, amely az egyén kezébe kíván kulcsokat adni, kicsit mindig úgy érzem, hogy időt pazarolunk. Ezúttal mégsem volt ez így teljesen.
A közönség soraiból érkezett egy alapvetően érdekes és jogos, ám az előadás célja szempontjából kissé kizökkentő kérdés: ,,Ez mind szép és jó, de mi lesz azokkal, akik elveszítik a munkájukat a környezettudatosság térnyerése miatt?”
Réka válaszként a zöld szemléletben rejlő üzleti lehetőséget, a magas munkaerő-felvevőpiacot emelte ki. Ezt igenis hangsúlyozni kell, és jó, hogy szóba jött, még ha csak érintőlegesen is. Szívesen figyeltem volna, ahogy tovább-bomlik a téma a konkrétumok felé, de nem ezért jöttünk.
Azért jöttünk, hogy a napi szinten használt kozmetikumainkban, tisztítószereinkben lévő anyagokról tudjunk meg minél többet, és hogy válaszokat kapjunk a kérdésre: hogyan lehetne fenntarthatóbb a fenntarthatóság?
Réka megjelenésében az első dolog, ami megfog, az mozdulatainak vitalitása és a tekintete (igen, végig tartja a szemkontaktust a közönségével). A figyelmem a kettő között ingázik. Igazából nagyon is így képzeltem el élőben, de a személyességnek mindig különleges ereje van. Először az Ökoanyu előzményeiről beszél. Kiderül, hogy a blog egy Nők Lapja-rovatból forrta ki magát; Réka a mai napig ennek a kiadónak dolgozik. Dolgozott a Millenárison, a Pesti Est című lapnál, majd a Nők Lapja Café vezetőszerkesztője lett. Saját szavaival élve, igazi ,,onlánnyá” vált.
A saját tárolóedények, vászonzsákocskák elengedhetetlen kellékei a zöld háztartásoknak. A rendezvény alatt Nemes Iringóval, a The Sorting Bags tulajdonosával készíthettek a vendégek gyümölcsök, zöldségek és pékáru vásárlására alkalmas vászonszütyőket.
Az Ökoanyu célja, hogy szerethetővé tegye a környezettudatos életmód témáját. Réka tevékenysége főként abból áll, hogy ökorecepteket tesztel. Avagy megszűri az internetre kontrollálatlanul felkerülő információanyagot olvasói számára. Munkáját személyes története hitelesíti.
A blog előzménye, hogy megszületett Réka gyermeke, és vele egy időben az anyai aggodalom is a háztartásban használatos szerek potenciális mérgeivel, káros anyagaival kapcsolatban. Munkájából kifolyólag tesztelnie kellett bizonyos termékeket, és ezekből egy ideig nem kellett vásárolnia. (Mindezt a ,,bűnös múlt” kifejezéssel illeti.) Amikor elfogytak otthonából a kapott termékek, elhatározta, hogy változtat. Tudatosabban akart hozzáállni a témához, és felvetődött a kérdés: mit válasszon? Jó újságíróhoz méltón elkezdett utánajárni, hogy tulajdonképpen mi mindent is tartalmaznak azok a szerek, amelyeket nap mint nap használunk.
Akkor lássuk, melyek is ezek az összetevők.
Mielőtt rátér a konkrétumokra, két dologra figyelmeztet. Vigyázzunk a zöld marketinggel (bővebben: greenwashing), ugyanis nagyon trendi lett a téma, és számos cég csak üzleti haszon reményében tünteti fel magát zöldnek. Ugyancsak érdemes gyanakodnunk, ha valamelyik terméken azt látjuk, hogy ,,e-szám mentes.” Ilyenkor mindig felmerül, hogy mi van benne helyette? Valahogyan pótolni kell a hiányt.
PEG-ek (polietilénglikol): olcsó emulgeálószerek, amelyek összetartják a vizes és olajos részeket, homogénné teszik a terméket. Átjárhatóvá teszik a bőrt, utat adva a szennyezőanyagok szervezetbe kerülésének.
SLS (sodium lauryl sulfate) és ALS (ammonium lauryl sulfate): tisztító- és habzóanyagok. A bőr védekező-összetételeit is ,,kipucolják”, könnyen irritálhatóvá tehetik.
Parabének: kozmetikumokban elterjedt tartósítószerek, amelyek károsítják az emberi hormonrendszert.
SLES (sodium laureth sulfate) és ALES (ammonium laureth sulfate): az SLS alkoholos formái. Kiszáradást idézhetnek elő.
Alumínium a dezodorokban: bizonyos források szerint rákkeltő lehet, de talán már a bizonytalanság maga elég ahhoz, hogy igyekezzünk elkerülni (Réka számára mindenképp).
Mesterséges illatanyagok: allergizálhatnak, megzavarhatják az ökoszisztémát.
A felsorolt anyagok közül több azért kerül velünk kapcsolatba, mert olyan marketingfogásoknak engedünk, amelyek elhitetik velünk, hogy az a jó, ha a termék minél jobban habzik, szép a színe, kifogástalan az állaga, finom az illata (kutatások kimutatták, hogy leginkább az illata alapján választjuk ki a terméket). A termékeken található címkék külön nyelvezettel operálnak. Ezt a tudatos vásárló önmaga és környezete egészsége, valamint ökológiai lábnyoma csökkentése érdekében elsajátítja. Tudjuk például, hogy a címkéken a sorban elfoglalt hely előbbvalósága mennyiségi többletet jelez?
