A Te és a megvilágosodás, egy mélységesen kedves könyv. Különös talán ezt a szót használni, mert nem társítunk hozzá mélyebb jelentésrétegeket. Mégis, ha a kezedbe veszed és elkezded olvasni, megérted mire gondoltam.
Maha Magunam, és egyben a Városi Jógi első könyve az, amiről most olvashatsz. A Városi Jógi egy csodálatos kezdeményezés, amelyet Magunam, és felesége Virág indítottak útjára, és amelynek ma már több ezer követője van. Céljuk – egyik a sok közül -, hogy a modern, városi embert segítsék közelebb a megvilágosodáshoz, a szabadsághoz.
A könyv ismertetőjéhez szervesen hozzátartozik egy kevéske, személyes vallomás. Nehéz időszakban vettem a kezembe, habár már hetek óta nálam volt. Forgattam addig is, gyönyörködtem a borítójában, az illusztrációiban, egy-egy idézetet elolvastam, szorongattam a kezemben csak, mert jól esett, aztán mégis mindig visszatettem az asztalra, a polcra, a fiókba. Végül bekerült az utazótáskámba, amikor elindultam Tirolba, hogy újra pincérnőként dolgozzak egy nyarat. Még a vonaton sem vettem elő.
Aznap nyitottam ki először igazán, amikor meghalt a nagymamám, az utolsó élő nagyszülőm, aki az igazi Otthon utolsó kis szeletét jelentette számomra.
Nem az elejénél kezdtem el a könyvet, egyszerűen csak belelapoztam. Később, mikor az első oldalakat olvastam, megtaláltam a megengedő szavakat: “Ezt az írást, bármelyik oldalon felüthetjük…”. Hálát éreztem, ahogy a buszon ültem, ami az egész Lechtal völgyet összeköti, és Reutte in Tirol városába utaztam, hogy kiszabaduljak kicsit a pár száz főt számláló faluból – amit egyébként megnyugtatónak találok és szeretek -,és ebben a legközelebbi városban bóklásszak a boltok közt, miután telefonon újra elbúcsúztam a haldokló Mamától. Még akkor, ott a buszon sem hittem, hogy megtörténik, de estére meghalt.
És itt, több ponton is összeér az életmandalám a Városi Jógival, mert Mamát Virág segítette egy pova szertartással továbbhaladni. Aznap este, amikor először a kezembe vettem Magunam könyvét. Augusztus másodika volt, már több, mint egy éve ismertem ekkor őket és munkásságukat, a kifejezést, amit Virág használt a tavalyi Everness fesztiválon: fesztivál mandala, élet mandala.
A könyv tehát a lehető legmegfelelőbb pillanatban hívott magához, hosszú hetek várakozása után. Amikor pedig megszólalt, szinte hallottam Magunam mély, megnyugtató hangját, ahogy mesél. A megvilágosodásról, a szeretnyelvekről (persze nem úgy, ahogyan Chapman, de nekem ez a kifejezés ugrott be), rólam magamnak. Segített, hogy ne féljek, hogy elcsendesedjek, hogy figyeljek, hogy egy szeletnyi békét találjak abban a háborgó állapotban, amiben egyszerre van jelen a halál, egy új szerelem, csalódás, kétségbeesés, öröm, kíváncsiság, remények, kapaszkodás.
Segített, hogy engedjek. Engedjek a pillanatnak, engedjem, hogy történjenek az események, hogy áramoljanak az érzések, hogy oldódjanak a félelmeim. Hálás vagyok. Azon a buszúton találkoztam magammal, egy olyan részemmel, akivel Magunam nélkül nem sikerült volna. Talán párszor már átéltem életem során, ma, innen, a laptop mellől nem tudnám megmondani, akkor, ott, a könyvvel a kezemben, a hegyeket nézve az ablakon keresztül úgy tűnt, mintha ismerném már ezt az ént. Úgy tűnt, mindig is ott volt.
Egyetlen oldalt hajtottam be, a következő mondat áll rajta, egy fejezet utolsó tanításaként:
“A nem-cselekvés arra vonatkozik, hogy egyszerűen nem mozdulsz ki a saját hiteles jelenlétedből.”
Kiragadva nem mondja el azt, amit akkor éreztem, mire eljutottam eddig a sorig. Kiragadva, talán Te is azt érzed, amit most – mikor írom – én, hogy ez csak egy mondat, valami, ami elérhetetlennek tűnik, amit mindenki más képes megvalósítani, amire nekem is képesnek kellene lennem. Csak arra tudlak kérni, vedd a kezedbe a könyvet. Talán hetekig a polcodon fog állni, vagy a könyvesbolti papírzacskóban porosodni. Engedd el a bűntudatot, ha nem kezded el azonnal olvasni. A Mester vár Rád. Ott vár Rád, minden pillanatban, és amikor készen állsz, hogy beszéljen Hozzád, olyan szeretettel szólal majd meg, hogy feloldódsz a jelenlétében.
*
Melegen ajánlom Mindenkinek a Városi Jógit, előadásaikat, könyveiket, jelenlétüket, úgy általában. A mandala, ami Ők, egy olyan tér, amiben mindig megérkezhetsz az itt és mostba, egy olyan tér, ahol sikerülhet visszatalálnod önmagadhoz.