Kövér. Büdös. Szőrös. Csúnya. Buzi. Travi. Bajszos. Ízléstelen. Izzadt. Csóró. Páva. Nyomi. Tróger. Sárga fogú. Béna. Gyökér. Deszka. Bögyös. EMBER.*
A nyár több szempontból is a felvállalás időszaka. A rajtunk maradt plusz kilók, a bőrhibák, a narancsbőr kíméletlenül szembesítenek minket azzal, hogy bizony, idén sem sikerült a januárban kitűzött “edzek minden nap egy órát” célt teljesítenünk. Ráadásul a nagy melegben előkerülő egyre rövidülő és lengébb ruhák ezeket közszemlére is teszik (ha akarjuk, ha nem). Persze, a kulturált ember nyilván ezt nem kommentálja, ám a tömegközlekedésen utazók nagy többsége és a rozéfröccstől mámorosra itt fiatalok korántsem erről híresek.
A pesti betongőzös nyarak további velejárói az izzadság, a különböző szagok hatványozott jelenléte, amit az ilyen-olyan dezodorok, testpermetek és parfümök egy ideig el tudnak nyomni, de munkaidő végén kíméletlenül visszaköszönnek. Ezek vagyunk mi, emberek.
Ezek a külsőségek az ősz vagy tél beköszöntével eltűnnek, elrejtőznek, elfelejtődnek. Nem foglalkozunk velük. Úgy egyszerűbb.
Az ember, annak érdekében hogy jobban megértse a világot, dobozokat, címkéket gyárt. Ezzel nincs is gond, hiszen szükségünk van a kontextusra ahhoz, hogy adott helyzetben állást tudjunk foglalni, el tudjuk dönteni tetszik-e valami vagy sem. Egy probléma van vele csupán: egymással szemben nem helyesen használjuk. Sokszor elfelejtjük, vagy talán fel sem fogjuk, milyen értéke van egy-egy jó szónak, s milyen romboló hatása van különböző kifejezéseknek, címkéknek – amiket egymásra ragasztunk.
A “címkézésben” a külsőségek és a származás mellett talán harmadik legkényesebb téma a nemiség kérdése. A nemi identitás. Ez is egy nagyon nehéz emberi folyamat, amiről külső szemlélőnek halvány lila gőze sincs. Nem elég az, hogy ilyenkor az emberben megannyi kérdés felmerül az élettel, önmagával kapcsolatban, még kívülről is nyomást gyakorolnak rá: Te buzi vagy? Most akkor te lány vagy, vagy fiú? És melyikőtök a fiú a kapcsolatban? Jönnek a kérdések, s habár ezek egyike sem a magas intelligenciaszintről árulkodik, nagy mennyiségben tudnak sértőek lenni. A szerelem és a párválasztás magánügy. S nem, nem úgy magánügy, hogy csak otthon a négy fal között, hiszen Te is megfogod a párod kezét az utcán, sőt meg is csókolod, ha épp ki szeretnéd felé fejezni hogy mennyire szereted.
Akkor mi miért ne tehetnénk?
Sokan ilyenkor a Bibliával érvelnek, meg a vallással. Nekik üzenem, hogy engem is Isten teremtett. Ráadásul ilyennek, amilyen vagyok: tele érzéssel, szeretettel, nyitottsággal, szenvedéllyel, vággyal, ötlettel, célokkal, hibákkal és tévedésekkel; kócos hajjal és barnás-zöld szemekkel. Embernek.
*A leadben lévő felsorolás egy válogatott gyűjtés, amit a napi tömegközlekedésen hallok.
