A közismert szabadtéri kalandjáték, a geocaching (vagy geoládászat) az Egyesült Államokból indult útjára 2000 májusában, mára pedig több mint 3 millió láda várja a vállalkozó kedvű kincskeresőket szerte a világon.
A különleges hobbi lehetőséget ad, hogy kicsit visszakapjuk gyerekkorunkat, miközben legszebb természeti helyeinket járhatjuk be, és mi magunk is tehetünk ezeknek a helyeknek a megóvásáért.
A játék lényege, hogy GPS-koordináták segítségével kutatunk fel mások által elhelyezett ládákat, amelyekben általában több apró ajándék és egy napló található. A kincset megtaláló a naplóba írja a nevét, és kivehet egy ajándékot, ha cserében beletesz valami mást.
A füzetben egy jelszót is talál, amellyel be tudja jelenteni a találatot az interneten, és megoszthatja személyes élményeit, benyomásait is – vagy éppen visszajelzést adhat a tulajdonosnak a láda állapotáról. A felnőtt kincskeresőjátéknak persze ma már számos variációja létezik, az alapgondolat kiváló táptalaja a kreatív elmének.
A geocaching hivatalos honlapján április 19-én közzétett infografika szerint az elmúlt év minden napján percenként egy geoládát rejtettek el valahol. A tevékenységet űzők közül 360.774-en egyben geoláda-tulajdonosok is, és ha meg akarnánk találni mind a 3 millió létező ládát, az pontosan 822 évet venne igénybe.
Ha azt gondoljuk, a geocaching kötődése a természethez kimerül a zöld területek szervezetünkre gyakorolt jótékony hatásaiban, tévedünk. Komoly kezdeményezések vannak már arra irányulóan is, hogy ne csak mi részesüljünk a jóból, de kicsit tegyünk is környezetünkért a geoládászattal.
Magyarországon például szemétszedő akciók indultak, amelyek során illegális helyeken lerakott szemétkupacokat kellett felszámolni, és fotókkal dokumentálni a folyamatot.
