A digitális világ a valóság kiterjesztésévé, kiegészítőjévé vált.
Eszközei, felületei az élet majd minden területét behálózzák. Alapvető funkciójuk az lenne, hogy megkönnyítsék a kommunikációt, a szervezést, a kapcsolattartást. A chaten megbeszélhetünk bármit, akár az ország vagy a világ két feléből is. Az információ tárolása, a kommunikáció gyorsabbá tétele mind a magánéletben, mind a munkahelyi feladatokban jól tud jönni. Népszerűek a felhő alapú tárhelyek és az online dokumentumok. Hatalmas zenei, film és sorozat gyűjtemények érhetőek el egy kattintással, de a személyes, intim tartalmú fotók is elférnek az internet egyik kis szegletében.
Az adataid is te vagy
A leggyakrabban felmerülő dilemma azonban a gyors és könnyű hozzáférhetőség ára. Vajon kik látják ezeket a tartalmakat, és mit tesznek velük? Milyen és mennyi információt osztunk meg magunkról, döntéseinkről? A Big Data elvileg névtelenül gyűjti az információkat, és a gazdasági élet és egyéb trendek elemzői ezekre támaszkodva mozdulnak, terveznek. Douglas Rushkoff sokat foglalkozik írásaiban azzal, hogy milyen útra léptünk technológia által behálózott világunkkal, és azzal is, mi lesz ennek a következménye. Orwell jól ismert disztópikus művében, az 1984-ben még vízió volt, hogy a Nagy Testvér mindig figyel és mindent lát.
„Ha egy szolgáltatásért nem fizetsz, akkor te vagy az áru.” /Eric Schmidt – Goolge Inc./
Mára mindez egyre inkább valósággá válik. És ez már nem összeesküvés elméletek zavaros fejtegetése csupán. Mindennaposak azok a történetek, hogy bizonyos termékekre, utazásokra, szolgáltatásokra rákeresve hirtelen ezekről szóló hirdetéseket látunk mindenhol. Az e-mail fiókunk melletti hirdetés sávban, a Facebookon és máshol is. A keresések információit tehát nemcsak tárolja valami, de ezek alapján igyekszik közelebb vinni minket a keresett dolgok megvásárlásához is. Ez ma már senkit nem lep meg, mégis egyfajta beletörődéssel és nyílt „titokként” emlegetve hozzuk elő beszélgetésekben.
A segítőkész (?) háttér
Végül is nem levelezünk titkokról, összeesküvéseket sem szövünk, átlagos emberek átlagos életét éljük.
Nincs okunk pánikra, pár névtelen adat, pár keresőszó még nem a világ. Ha pedig még segít is a rendszer azáltal, hogy jó ajánlatokat dob fel az orrunk előtt, csakis jól járhatunk. Ez a hamis önnyugtatás azt felejti csak ki az összképből, hogy az információ hatalom. Ezt a világirodalom többféle interpretációban kifejtette már. A tudós, bölcs vezető volt az egyik archetípus; a manipulációra, irányításra használt tudás a másik.
A Facebook 2015. szeptember körüli jelentése alapján, a világon nagyjából 3,2 milliárd ember használja az internetet. Mintegy felük, 1,59 milliárd pedig rendszeres – legalább havonta visszatérő – felhasználója a kék-fehér közösségi oldalnak is. Ami hűségesen dokumentál minden kedvelést, kommentárt, megosztást, egyéni tartalmat, percről-percre. Majd ezek alapján nekünk tetsző tartalmakat, hirdetéseket és oldalakat ajánl, amivel néha betalál, máskor pedig mellélő. Ez is egy olyan lépés volt, ami a felülete ágyazva megszokottá vált, elfogadtuk, hogy az ismerősök mellett reklámok sorakoznak a monitoron.
Az adatgyűjtés mindig is a piac és a gazdaság egyik alapköve volt.
A fogyasztói igények, a változások és sok minden előre jelezhető, megérthető. Még az is benne van, hogy jobb szolgáltatásokat nyújthatnak, igényeket deríthetnek fel a cégek ezek által. A manipuláció viszont állandó árnyékként követi ezeket az adatbányászattal kapcsolatos műveleteket. Lehet a világ cseppet sem változott, csak a színtér lett online? A média és a reklámok által mozgatott tömeg létező jelenség ma is, ezért nem marad más mint a tudatosság. A tudatos használat és az eszközök, felületek ismerete.
Az asszisztens, aki „csak” javasol
M, az új legjobb barátod?!
A legújabb fejlesztés nem rég lett bemutatva egy kedves kis videóban, ami M-et, a Messenger asszisztensét igyekszik mindennapi segítőtársként elénk tárni. Ő a chat ablakokban fog megjelenni, és beleszól – ha épp úgy gondolja, segítségünkre lehet. Programot szervezünk? Máris ott a lehetőség útvonalat tervezni. Nem tudunk dönteni? Hozzunk létre gyorsan egy szavazást! Felmerül egy éttermi vacsora ötlete? Listát kapunk a legjobb, legérdekesebb helyekről. Érzelmi töltettel rendelkező szavakhoz pedig gyorsan felajánl néhány matricát, hátha nem értettük meg egymást… A fél perces rövid kis felvezető egyszerre innovatív és félelmetes. Hiába létezik évek óta Siri az iPhone beépített asszisztense, ott tudjuk, hogy együtt vesszük meg a csomagot. A Windows 10 is komoly bajba keveredett, amikor kiderült, hogy az új operációs rendszer automatikusan, megkérdezésünk nélkül küld adatokat rólunk és a tevékenységeinkről. A segítőkészség hangsúlyozása az egész fejlesztés alapja, de ismét csak felmerül, hogy mi is az ára mindennek?
Az egyik legzavaróbb kérdés az egészben nem is az, hogy egy harmadik „személy” – aki egy adatgyűjtő és szűrő program – beledumál a privát, személyes beszélgetéseinkbe. Ami igazán ijesztő, az annak a feltételezése, hogy erre szükségünk van. És az is, hogy ez a mindennapok megszokott, vállrándítással kísért következő lépcsőfoka lesz. A kényelem ára itt nem csak a személyes adatokba való nyílt belenézés. Hanem annak a kérdése, hogy
milyen algoritmus és szűrő dönti el, hogy mit is ajánljon nekünk?
Lehet, hogy időigényesebb és lassabb a saját kereséseink alapján megtalált információ, de ott legalább nincs meg az az érzés, hogy valaki folyton a vállunk felett nézi a monitorunkat. Még ha így is van, lehet, hogy az illúzió megtartása esne csak jól. Hogy ne omoljon le az a fal is, hogy privát online beszélgetések még léteznek. Hogy az ott elhangzottakat csak az látja, akinek szántuk. És hogy nem eladható, kielemezhető adatcsomag vagyunk, amikor örülünk, panaszkodunk, udvarolunk vagy mesélünk a másiknak. Pocsék érzés, hogy az arcunkba akarják tolni: az online magánéletünk másoknak csak egy termék a gyártósoron.
A szerző szakmai munkássága, elérhetősége és egyéni konzultációs lehetőség a www.digitalispszichologia.hu oldalon, vagy kövesd a Facebookon itt.
képek: i.amz.mshcdn.com, gigaom.com
szerkesztette: Sebő Katalin
