Mindenkinek van pár kellemes élménye a kertben, pléden fekvős, csillagok alatti éjszakákról a kellemes nyári időben. Ilyenkor egymásnak mutogatjuk a fényesebbnél fényesebb pontokat, vagy versenyzünk, hogy ki lát több hullócsillagot. De talán még érdekesebb, ha nem csak vaktában mutogatunk össze-vissza, hanem van is egy kis fogalmunk a fekete égbolton látható csillagképekről.
A nyáron látható csillagképek közé tartozik a Hattyú, a Lant, a Sas, a Delfin és a Herkules. Ezek az évszak legjobban látható alakzatai, nem nehéz észrevenni őket, csak egy kicsit jobban kell figyelni. Segítünk!
A Hattyú
A Hattyú (Latin: Cygnus)
Egy kereszt alakú csillagkép, amely egy kitárt szárnyú, repülő hattyút ábrázol, de alakja miatt gyakran Északi Kereszt néven is emlegetik.
A görög mítoszvilágban három verzió is létezik a csillagkép eredetére. Az első szerint Phaethón (Héliosz isten unokaöccse) egy szerencsétlen balesetben életét vesztette. Egy gyászoló barátját, Küknoszt Apollón (Zeusz fia) átváltoztatta hattyúvá, és felemelte az égboltra. Egy másik verzió szerint Phaethón maga emelkedett fel az égbe hattyú alakban. Egy harmadik mondában Zeusz jelenik meg hattyúként az égen, hogy egy szerelmi találkozón vehessen részt.
A csillagkép legfényesebb pontja a Denem, egy kékesfehér színű óriáscsillag. A Hattyúban megfigyelhető még a Fátyol-köd is, amely egy 50 000 évvel ezelőtt feldobbant csillag maradványa, ami csak távcső segítségével látható.
A Lant (Latin: Lyra)
A Lant
Orpheusz lantja, mely kis területű, de jól látható csillagkép. Legfényesebb pontja a Vega (Lyrae – kőszáli sas) nevet kapta, amely az égbolt ötödik legfényesebb csillaga. A csillagképben található a Gyűrűs-köd, vagyis a planetáris ködök híres képviselője.
A csillagkép eredetéről szóló egyik monda Orpheuszhoz fűződik, aki az alvilágból akarta kedvesét visszahozni. Énekével megszelídítette a Kerberoszt (háromfejű kutya), így visszanyerhette szerelmét azzal a feltétellel, hogy nem néz hátra. Orpheusz nem tudott megfelelni ennek, így örökre elveszítette kedvesét.
A Sas
A Sas (Latin: Aquila)
Az egyenlítő közelében lévő csillagkép, amely sas alakot formáz. Legfényesebb csillaga az Altair, egy erősen fénylő, fehéres csillag, jelentése repülő sas. Gyakran ábrázolják a sast egy ifjúval, akit karmai közt tart.
A görög monda szerint ez is Zeusz nevéhez köthető. Az isten megirigyelte egy fiatal szépségét, és elraboltatta egy nagy sasmadárral, a madár képe pedig jutalomként került fel az égboltra.
Az eddig felsorolt három legfényesebb csillag, a Deneb, a Vega, és az Altair alkotják a Nagy Nyári Háromszögnek nevezett alakzatot.
A Delfin (Latin: Delphinus)
A Delfin
Az előbb említett, Sas csillagképtől keletre látható.
A monda szerint Poszeidón nevéhez fűződik, akinek jó szolgálatot tett, és rábeszélt egy fiatal, szép lányt, hogy legyen az isten felesége. Illetve Areiónt is delfin mentette meg, amikor kalózok támadták meg hajóját.
Két legfényesbb csillaga az α Delphini (Sualocin, kékesfehér csillag), és a ß Delphini (Rotanev, sárga csillag).
A Herkules
A Herkules (Latin: Hercules)
Az ötödik legnagyobb csillagképe az északi égboltnak, nevéből kiderül, hogy Zeusz fiához, Herkuleshez köthető. A monda szerint megölte feleségét és gyermekeit, ezért apja büntetésként 12 feladatot rótt rá. Ezeket teljesítette is, a csillagkép azt a jelenetet ábrázolja, hogy Herkules egy megölt sárkány fején térdel, ezért ezt fejjel lefelé láthatjuk.
A csillagképben található az M13 jelű gömbhalmaz, ami szabad szemmel csak halvány pamacsnak látszik, távcsővel az egyik legszebb látványt nyújtja.
A csillagkép korábbi neve Engonaisn – Térdeplő, vagy Zsámoly volt (Johannes Kepler: Tabulae Rudolphiane, 1627.)
Forrás: tudasbazis.sulinet.hu, cs.elte.hu
Képek forrása: vilagbiztonsag.hu, csillagaszat.hu, pexels.com
