A “mai fiatalok” is lesznek idősebbek, akik pedig életük felén is túl vannak, maguk is voltak fiatalok. Miként változnak a generációk, és hogyan látják a világot?
Ma már nem ritka, hogy a 70-80 éves kort megérjük. Számos generációváltás lezajlik ennyi idő alatt, így nem csoda, ha kissé furcsán néznek egymásra a szakadék két oldaláról. Ha azonban megértjük, hogy honnan is jöttünk és mibe csöppentünk – és milyen háttérrel jöttek mások –, hidat építhetünk az eltérésekből, és tanulhatunk egymástól.
Az alapok
A II. Világháború utáni és a mai, x, y, z majd alfa generációk vizsgálatának és jellemzőinek alapját már a 90-es évek elején meghatározta két amerikai kutató, Generations című könyvükben. William Strauss és Neil Howe nevéhez fűződik a generáció-elmélet. Elméletükben az amerikai történelmet az egymás után következő generációk szemszögéből és történeteként veszik végig, világlátásukat, értékrendjüket vizsgálva. Tapasztalataik szerint az azonos generációba tartozók nagyon hasonlóan látják a világot. Egy emberi életet nagyjából 80 évnek feleltetnek meg, ez más néven a saeculum. Ezen belül a generációváltás 20 évenként történik meg, így egy emberi élet során négyszer.
A generációkat körülvevő világ is változik.
Az első szakaszban az intézmények irányítják az életet, az egyének alávetetett szerepben vannak, gyengék. A második szakaszban megkérdőjeleződik ez a rend, az egyén az autonómiáért küzd, a folyamatot ébredésnek nevezik. Ezután következik a harmadik szakasz, ahol az egyén megerősödött, az individualizmus uralkodik, az intézmények pedig gyengék. Ezt követi negyedikként a válság, ahol az intézmények újradefiniálása zajlik. A válság vége felé, az újjáéledés közepette jelenik meg a „próféták”(vagy idealisták) generációja, akik az értékeket hangsúlyozzák és képviselik. Ők azok, akik a baby-boom idején születtek, 1943-60-ig.
Őket a „nomád” (vagy reaktív) generáció követi, akik az ébredő világban élnek és a szabadságot hirdetik. Ez az 1961-81-ben születettek X generációja. A „hős” (vagy polgári) az Y generáció, az 1982-1995 között szülöttek, a vagyongyarapítás és a közösségépítés jellemző rájuk. Végül 1996 után jönnek a „művészek” (más néven alkalmazkodók), vagyis a Z generáció, akik az újabb válság idején születnek meg, és életük fontos része az áldozatvállalás kérdése. Ez utóbbi generáció életében ott van krízisként a globális pénzügyi válság, a klímaváltozás, az emberi jogok és a terrorizmus kérdése.
A ma élő generációk
Jelenleg hat generációról beszélhetünk.
Ezek közül a baby-boomerek és az X generáció offline generációk, akik sok szempontból eltértek egymástól, de abban megegyeznek, hogy nem volt még internet, okostelefon a gyermekkorukban, videojátékok is alig. Digitális bevándorlóként ismerik, nagyrészt használják a modern eszközöket, de nagyon kevesen érzik igazán otthon magukat ebben. Ők, ha akartak volna se chatelhettek: leveleztek helyette. És telefonáltak, vagy élőben találkoztak.
A technológiának összekötő szerepe volt, de mint ilyen, nagyrészt a rövid információcserére korlátozódott. Megbeszélték, ki mikor ér rá, merre találkozzanak. Még ez is ritkaságnak számított, hiszen az Y-ok idejében vált csak annyira elérhető és megfizethető alapszolgáltatássá a telefon, hogy azon hosszasan beszélgetni, vagy egyeztetni lehessen. Pont emiatt az adott generációt körülvevő emberek mennyisége is drasztikusan eltérő volt.
Kit ismertek az offline generációk?
A családjukat, a szomszédokat, néhány távoli rokont és a munkahelyi kollégákat. Átlagosan ez volt a maximum, és ezekkel a személyekkel naponta összetalálkoztak, tehát élőben meg tudták beszélni mindazt, ami szükséges volt, akár egy későbbi találkozáshoz. Kézzel fogható emlékeik voltak, a fotózás analóg módon történt, és a filmet utána elő kellett hívni. A korlátozott mennyiség pedig határt szabott a kattintgatásoknak is. Ráérősebb beszélgetések, a kevesebb, több mentalitás és családközpontúság, nyugalomra vágyás és a meglevő dolgok elfogadása jellemezte őket. A rendszerváltás után bolydult fel mindez, megkezdődött a nyitás és az ezzel járó rohanás is. Új keretek, definíciók, és addig sosem látott változások jöttek, amikhez jól-rosszul tudtak alkalmazkodni.
A milleniálisok
Az Y generáció egy hibrid generáció.
Magába olvasztotta – egyfajta átmenetként – az online és az offline világ elemeit is. Kisgyerekként még zömmel offline világban nőttek fel, de serdülőként már jó eséllyel ott volt a számítógép és az internet a házban, ahol laktak. Számukra a világ is jobban kinyílt, de tiniként már elkezdhettek ismerkedni a mobiltelefonokkal is, a videojátékok pedig a szórakozás részévé váltak. A technológia fejlődése miatt a serdülőkor végére és a fiatal felnőttkor elejére a barátságok, ismerkedések egy része már online is zajlott.
A chatkorszak aranykora hihetetlen mennyiségű embert hozott egy fedél alá. A különféle programok, mint az ICQ vagy az MSN a mai Facebook chat, a Messenger, vagy a Viber, Skype, WhatsApp elődei voltak. Azonnal meg lehetett beszélni a dolgokat, reagálni a másikra, zenéket, képeket mutatni egymásnak, és ez gyakran vezetett élő találkozásokhoz is, vagy egy csoporthoz való csatlakozáshoz. Itt még hangsúlyosan jelen volt a közös programok vagy a külön találkozások lehetősége. Megvolt rá az igény, hiszen az volt az igazi.
Az érintés teljesebb élmény, mint egy olvasható betűhalmaz.
Az online világ újdonsága és végtelensége mellett ott volt az Y-ok fejében az, hogy az érintés, a másik hangja, az egy asztalnál sörözés másféle, teljesebb élmény, mint a képernyőn olvasható betűhalmaz. Átmeneti generáció jellegük miatt hidat is képezhetnek az online és az offline generációk között. Hiszen sok offline élményük van, amit továbbadva segítenek a fiatalabbaknak, hogy ne csak a telefon képernyőjén át lássák a világot.
Digitális bennszülöttek
A Z generáció 1995 és 2010 között született.
Számukra az online világ már nem csoda, hanem olyan természetes, mint a levegő. Kisgyerekként is körbevette őket a technológia számos vívmánya. Így mindennapjaik nemcsak kiegészítéseként, hanem szerves részeként kezelik ezeket. Az énképük, az önkifejezésük részévé is tették mindezt. Szabadidejük jó részét online tevékenységek kötik le, és kapcsolataikat is főként ott ápolják, alakítják.
Leértékelődik a valós, hús-vér emberi kapcsolódás.
Felmerül azonban annak a veszélye, hogy az online világba való menekülés számos készséget és képességet fejletlenül hagy. A konfliktuskezelés, az érzelmekkel való megküzdés számos esetben jól jöhet. Azonban, ha a program vagy a monitor kikapcsolásával „megszűntnek” nyilvánítjuk a problémát, a megoldástól még messze vagyunk. Az azonnali reakciók és elérhetőség illúziója pedig megteremti az érzelmek azonnali „kiöntésének” a lehetőségét. Vagyis nem kell visszafogni, megbirkózni vele, hiszen azonnal „posztolható”. A rengeteg, azonnal elérhető és egy kattintással ismerőssé tehető emberek kavalkádjában a kapcsolatok értéke is átalakult. A laza, az élő találkozást mellőző kapcsolódások felvetik annak a veszélyét, hogy leértékelődik a valós, hús-vér emberi kapcsolódás jelentősége. Emellett pedig nem lehet mindent képernyő mögül intézni, így nem csoda, ha különféle kutatások figyelmeztetnek: csökken a testbeszéd megértésének és a szociális készségeknek a szintje a fiataloknál.
Online vagy offline kapcsolat?
Az online világ a barátságokat és a kapcsolattartást, de az ismerkedést is átalakítja.
Észben kell tartani, hogy az alapvető „régi jó” dolgok változatlanok maradtak, még akkor is, ha a technológia elhúzott mellettünk. A testi kontaktus, az élő beszéd, a figyelni és fókuszálni tudás mindig fontos marad. Ahogy az alapvető értékek torzulása is rányomja mindenre a bélyegét. Ha a mennyiség, a menőség és a „lájk” válik mércévé, akkor felületes kapcsolatokkal és a valójában üres látszat hajhászásával kell beérnünk. A fogyasztói társadalom, lecserélem, szerzek másikat mentalitása az emberi kapcsolatokra is hatással van. Ha bármikor találhatunk újat, az értékesség, a közös bizalom és a tartós kapcsolatok helyett eldobható kávéspohárként kezeljük egymást.
Ez szerencsére nem igaz mindenkire, még akkor sem, ha riasztó jeleket látunk, és szörnyű történeteket hallunk a „mai fiatalokról”. A világ változik, alakul, és ennek árnyoldalai ugyanúgy vannak, ahogy előnyei. Minden generáció új utat keres magának, és alkalmazkodik a körülményekhez. Saját értékeket keres, más addig jónak tartott elveket pedig értéktelennek minősít. A rabszolgatartástól a női szavazatjogig, a melegházasságok elfogadásáig számos történetünk van ahol a múlt és az addigi status quo megváltozott, adott esetben leomlott. Ez sokszor ijesztő, de arra mindig van esély, hogy párbeszéd induljon meg a két eltérő oldal között. A végén az is kiderülhet, hogy az „öregek” tudása sokat ér, és hogy a fiatalok sem reménytelenek.
Sokat taníthat egymásnak ugyanazon kor több évtizednyi létezéssel elválasztott generációja, de ehhez türelem és kíváncsiság is kell. Ezek építeni és tanítani tudnak akkor is, ha nem értünk egyet mindenben. Hagynak hibákat elkövetni, rossz döntéseket hozni, hiszen annak is meg van a maga értéke, és a fejlődés elképzelhetetlen nélküle. Fejlődni pedig együtt a legjobb, hiszen ugyanazon a világon osztozunk.
Igyekezzünk a legjobbat kihozni belőle!
A cikk szerzőjének szakmai oldala a http://digitalispszichologia.hu címen érhető el, és a Facebookon is követheted írásait az online pszichológia témájában.
képek: equisway.wordpress.com, lovepankycdn.confettimediapri.netdna-cdn.com, 101mobility.com
szerkesztette: Sebő Katalin
