A múzsa csókjáról mindannyian álmodunk. Vannak szerencsések, akik többször felismerik ezt a pillanatot, míg mások csak életük egyetlen nagy ötletéről emlékeznek meg. Naszvadi Judittal közelgő könyvéről – A Mi múzsánkról – szerepekről és titkokról beszélgettünk.
Amikor generációs viták folynak a beszélgetések minőségének fontosságáról talán mindennél nagyobb életterük van az interjúknak, interjúköteteknek, melyek segíthetnek új perspektívákat megismerni, elmélyülni egy-egy témában vagy emlékezni. Erre adott teret Naszvadi Judit A mi ’56-unk című könyves, s most ismét ennek ágyaz meg Mi múzsánk című kötete.
Mi késztetett arra, hogy egy újabb tematikus interjúkötettel rukkolj elő?
Úgy érzem, hogy nagy szükség van arra, hogy beszélgessünk. A szüleink generációjától 
örökbe kaptuk a tabukat és az elhallgatást.Az utóbbi évtizedben pedig megtanultunk vadul kommentelni és a megdönthetetlennek hitt véleményünket kinyilatkoztatni. Az empátia, odafigyelés és nyitottság meg szépen elveszett valahol útközben. És ez nagyon nem jó! Az interjús köteteimben igyekszem úgy körbejárni az adott témát, hogy a lehető legtöbb aspektust bemutassam az alanyaimon keresztül.
Miért pont a múzsa?
A múzsa fogalmát rendkívül sokféleképpen lehet értelmezni. A könyvemben mindenkinek felteszem a kérdést: “Mi a Te Múzsád?” Egyrészt arra voltam kíváncsi, ki mit ért ezalatt, másrészt az is nagyon érdekelt, mik a beszélgetőpartnereim életének fő mozgatórugói.
Rám azok a témák hatnak igazán, amik hozzátesznek a lelkemhez. Örömömet lelem abban, ha egy vers, novella, Facebook poszt vagy egy könyv megírásával többek figyelmét felhívhatom egy fontos kérdéskörre.
Hogyan tudod összeegyeztetni a szerepeidet az életben? Egyszerre vagy író, anya, nő és még sok minden más.
Valamelyik szerep minden nap felülkerekedik az összes többin.
Mondhatnám, hogy könnyen, de az vaskos hazugság volna. Szeretnék a legjobb anyuka lenni a fiacskáim számára, de ugyanakkor itt vannak az állatok, a kert. Rengeteget vagyok egyedül a tanyán. A háztartáson már csak röhögök. (nevet) Állandóan azon sakkozom, hogyan tudnám hatékonyabban beosztani az időmet. Már rákényszerítettem magam, hogy csak éjszaka netezzek. Ez viszont azért is nehéz, mert alig két hónapja, hogy létrehoztuk néhány barátommal a Kultúrkocsma nevű művészeti társulást. Az oldalunkon saját és vendég alkotók munkáit jelentetjük meg. Ez a nemes küldetés folyamatos jelenlétet kíván. Szerencsére az alapítótagok igen aktívak, felosztjuk a feladatokat.
A hónap témája nálunk a titkos szerelem. Számodra mi a titok?
Én azt hiszem, a titok mindig valamilyen félelemből, vélt vagy valós társadalmi vagy egyéni nyomásra keletkezik.
Tetszik ez a kérdés! Persze nem minden titok rossz! Egy születésnapi meglepetés például kifejezetten kellemes. De a titkok generálják vagy erősíthetik a tabukat, ami egészen komoly konfliktusokhoz vezethet.
Mi a titkod, hogyan lesz egy könyv sikeres? (Judit előző kötete 9. helyezést ért el az Aranykönyv közönségversenyen.)
Hiszek a könyveimben, emellett szeretem és tisztelem az alanyaimat is. Sokakkal baráti viszony alakult ki. És nagyon fontos, hogy az ember megtalálja a kiadóját, akikkel örömmel együtt tud dolgozni. Nekem másodszorra sikerült.
Woman Crush Wednesday alkalmával milyen veled azonos nemű hírességgel töltenél el egy napot?
Whoopy Goldberggel. Nagyon érdekelne, hogyan lazul és hogy mennyire humoros civilben. Vagy Kiszel Tündével. Szeretném megérteni őt.
Ha a gyermeked bevallaná, hogy homo- vagy transzexuális, hogyan reagálnál?
Hálás lennék a bizalmáért és a szeretetem irányában nem változna. De egészen biztosan időre lenne szükségem, hogy megbarátkozzak a ténnyel. És biztosan nem menne könnyen. Nem, ez kifelé nem látszana, de belül sokáig foglalkoztatna a dolog. Nagyon szeretnék unokákat. Már várom, hogy tevékeny nagymama lehessek, szóval hacsak nem muszáj, nem is rágódom ezen.
Gondolkodsz rajta, hogy esetleg mélyebb társadalmi kérdésekkel is, mint mondjuk ez, foglalkozz egy kötetben?
Rengeteg ötletem van. Az egyik kimondottan a parasportolókkal és mozgáskorlátozott emberekkel kapcsolatos. Vagy szépkorúak emlékeiből gyűjteni egy kötetre valót. A sztorik érdekességén túl szeretnék rámutatni, hogy időt kellene szakítani idős hozzátartozóinkra is. Az együttlétre, fényképnézegetésre, beszélgetésre.
Sok téma van, ami érdekel. De fontos azt is beismerni, ha valami nem megy. A mi Múzsánk készítése közben lehetőségem lett volna olyan szülőkkel beszélgetni, akik elvesztették a gyermeküket. Ez akár egy külön kötetre való anyag lehetett volna, mégis köszönettel visszautasítottam. Erre nem állok készen lelkileg. Talán soha nem is fogok.
Bár ez az irány kimaradt a könyvemből, mégis úgy érzem, kerek egész a történet. A lehetőség pedig az Olvasóé, hogy gondolatban folytassa a sort további példaképekkel.
Ha kíváncsi vagy Judit új kötetére, látogass el június 9-én a budapesti Szent István Gimnáziumba, ahol Dósa Judit kolléganőnk moderálása mellett debütál az új kötet!
Képek forrása: adlibrum.hu, lira.hu
Szerkesztette: Zrínyi Lilla
