Az első képén, amit láttam, a Beatles a Keletinél megy át egy zebrán. Ezt követte a Batmannek beöltöztetett Petőfi-szobor és a Nyugatinál őrködő Pókember. Ezek után már tudatosan kerestem a képeit az interneten.
Az ’Alternative Budapest’ kitalálójával és művészével, Kovács ’KoPé’ Péterrel beszélgettem a projektjéről, elindulásról, sikerekről, visszajelzésekről és a tervei megvalósulásáról.
Egy korábbi interjúban beszéltél a gyerekkorodban elért sikereidről. Már akkor tudtad, hogy a későbbiekben majd a rajzolással akarsz foglalkozni, vagy csak hobbinak indult?
Ha megkérdezték kiskoromban, hogy ‘Mi leszel, ha nagy leszel?’, mindig azt válaszoltam, hogy ‘Festőművész’. Majdnem… Nem szeretek annyira festeni, inkább egérrel rajzolgatni.
Régen sokat sakkoztam, ma már ritkábban. Tanultam zongorázni több évig, majd 17-20 éves korom között zenéltem számítógépen mindenféle programmal, de inkább a grafika/tervezőgrafika/tipográfia irányába fordultam. Talán jobb is!
Grafikusként, tipográfusként végeztél. Milyen lehetőségei (munka, iskola) vannak ma Magyarországon azoknak, akik ezzel akarnak foglalkozni?
Több iskolában tanultam, de igazából magamtól jöttem rá a legtöbb dologra. Neten néztem utána ennek-annak, illetve ismerőseimtől kérdeztem, ha volt kérdésem. Mindegy, ki melyik iskolát választja, a leghasznosabb dolgokat majd munka közben fogja megtanulni.
Hozzád köthető az ’Alternative Budapest’ projekt. Honnan és hogyan jött az ötlet?
Csak gyakoroltam, hogyan tudok odacsempészni nem odaillő lényeket/eseményeket fotókra, aztán megosztottam a BudapestAlternative Facebook oldalon, az Instagramon és a Foursquare alkalmazásokon ezeket az álfotókat.
Amikor nekiálltál a fővárost a saját szemüvegeden keresztül láttatni a képeiden, gondoltad volna, hogy ekkora siker lesz?
Nem gondoltam, csak úgy a saját szórakoztatásomra készítettem ilyen képeket, ahogy most is. Az csak egy extra, hogy mást is szórakoztat a hobbim.
Szabadidőmben csinálom a kezdetek óta ezeket a képeket, saját szórakoztatásomra. Sosem gondolkodtam azon, érdemes-e folytatni. Csak csinálom, amikor kedvem van, ha nincsen kedvem, nem kattintok egyet sem.
Hogyan készíted el egy-egy munkád?
Sétálok az utcán, fotózom, aztán számítógépközelben ráillesztem a képre, ami hiányzik róla, teszek rá fényeket, színeket és megosztom.
Valamikor a képet nézegetve jön az ötlet, valamikor az utcán a fotózás előtt már készen van a kép a fejemben, és alig várom, hogy elkészíthessem.
Mennyi idő alatt készülsz el egy képpel?
Volt olyan képem, amin 1 évig dolgoztam, és volt, amit 1 perc alatt készítettem el. Változó. Attól függ, mennyire részletes, hány elem van a képen, mennyire akarom, hogy jól sikerüljön. Egyik kép sincsen készen, de egy idő után megunom, és a következővel akarok foglalkozni.
Honnan merítesz inspirációt?
Filmek, képregények, sorozatok, halott és élő művészek munkáiból, internetről és a mindennapi városi életből.
Van kedvenced az eddig elkészült munkáid közül?
A Beatles volt az első nagy sikerű képem, ami az ARC óriásplakát kiállításon is szerepelt 2013-ban, de nagyon tetszik kinyomtatva a ‘Repülő medúzák a Gellért téren’ is – az az egyetlen képem, ami tökéletes és nem dolgoznék rajta tovább.
„Ezeknek a műveknek egy része abszolút gyorsan reagál a körülöttünk zajló eseményekre. Ha úgy tetszik, olyan művek, amelyek kommentálják a tegnapot…” – mondta Réz András esztéta a Marriot-beli kiállítás megnyitóján. Amikor értesülsz az eseményekről, már meg is van az ötlet?
Csak beugrik egy kép, aztán ha épp ráérek, megcsinálom 5 perc vagy fél óra alatt, és azonnal közölni is kell, különben nem működik.
A poénok nagy része frappáns filmes utalás, azonban ezeket többnyire amerikai mozikból vetted. Magyar vonatkozású alkotások felhasználása nem merült még fel benned?
Csak kevés magyar filmet szeretek. A legtöbb, amit láttam lehangoló. Az enyém is az lesz, ha egyszer elkészül.
Sok munkádon szörnyek, robotok, természeti katasztrófák veszélyeztetik Budapestet. Ennyire borongósan látod a várost, a világot? Milyennek képzeled az alternatív fővárosunkat?
Színes köd van mindenhol, sokféle állat és egyéb lény trappol át rajta, amik lerombolják a város egy-egy részét – de nincsenek hullák és hajléktalanok –, időnként új épületek épülnek – de nincsenek építkezések és útlezárások –, repülő járművek közlekednek mindenfelé.
Eszedbe jutott már, hogy a későbbiekben több hazai illetve külföldi várost is átalakítasz majd a saját ízlésed szerint?
Hobbiból nem, csak pénzért tennék/teszek ilyet. (Most épp Párizson dolgozom.)
A Facebookon is jelen vagy, a fővárosban már ’Alternative Budapest’ képeslapokat is lehet venni; több kiállításod is volt, illetve az ARC óriásplakát-kiállításon díjakat is nyertél. Milyen visszajelzéseket kapsz a hétköznapi emberektől és a szakmabeliektől?
Az ‘Alternative Budapest’ képekkel kapcsolatban írt cikkek szinte mind pozitívak. Előfordult már párszor, hogy az utcán jött valaki oda, hogy látta a kiállításom és tök jók a képeim, én meg elhiszem…
A külföldiek imádják a képeslapjaimat, néha nem is értik, mit látnak, és miért látják. Ezt szeretem. Ha egy galériában, vagy egy kiállításomon megveszik egy képemet kinyomtatva, annak is nagyon örülök. Az is egy elég jó visszajelzés. Ha valaki névtelenül ír kritikát vagy kamu profilról, akkor nem reagálok, ha tudom, letörlöm, illetve letiltom. Ha névvel ír valaki, akkor lehet, hogy reagálok.
Határozott ember benyomását kelted. Mennyire hallgatsz a kritikákra, véleményekre?
Határozott vagyok sok dologban, persze nem volt ez mindig így. Csak néhány ember véleménye és tanácsa érdekel.
A manapság nagy népszerűségnek örvendő, ún. gifeket is készítesz. Mennyivel más egy ilyet megalkotni?
A kész képek megmozgatása nem nehéz. A rétegek már készen vannak. Animációval is foglalkoztam évekig, tudom, mit hogyan, mennyire kell megmozgatni, hogy az történjen, amit szeretnék.
Nektek melyik a kedvenc BudapestAlternative képetek? Mit látnátok szívesen átdolgozva?
A képek forrása a BudapestAlternative Facebook oldala.
Szerkesztette: Zrínyi Lilla
