Hogyan ismerjük meg jobban önmagunk? Hogyan érjük el, hogy bennünk lappangó mélyenergiáink a felszínrebukkanjanak? Bán Lilla, április vendégbloggerünk kalauzol bennünket a témában.
A napokban hullik ránk rendesen az égi áldás itt a Kárpát-medencében.
A sáros, esős földre letenni a meztelen talpunkat csudajó érzés! Az erőteljes gyógyító energiáért betemethetjük bokáig a lábunkat a nedves földdel, homokkal, és akár így végezhetünk Föld-meditációkat (lásd például a két héttel ezelőtti bejegyzést, melyben szerepelt a nagy fa tartás), vagy csak egyszerűen álldogálhatunk, leülhetünk, vagy akár lefekhetünk, az Anyaföldre bízva, hogy mi jót tesz velünk.
Szívjuk be a nedvesség illatát, érintsük meg a növényeket, esetleg kertészkedjünk kicsit a puszta kezünkkel és érezzük a növényekben lüktető, növekvő életenergiát… Azért vigyázzunk, meg ne fázzunk! A móka után uzsgyi be a meleg házba, szárítkozzunk meg és igyunk egy meleg teát!
A nedves föld mélyében azonban tűz fészkel…
Eleven, a bolygónkat tápláló, mégis rettenetes pusztítást is okozni tudó erő.
Ez az az alsó világ, melyből viszont annyi csoda is tud származni… Saját, legmélyebb energiáinkkal csodatévő transzformációkat tudunk létrehozni az életünkben, a személyiségünkben. Döbbenetes mennyiségű szabadság, fény, erő, tudatosság árad a közepünkből.
A Végtelennek ezt a fészkét nem véletlenül démonizálta például a keresztény egyház.
Abban a pillanatban, ahogy megtanuljuk kezelni bennünk rejlő isteni energiákat, nem fogunk ám akármilyen tanításnak felülni! Saját világunk valóságának megismeréshez elengedhetetlen a mélyünkkel való jó kapcsolat. Tudatosan el kell távolítanunk azt a sok programozott gondolatot, mely évszázadok, vagy csaknem évezredek óta szándékosan takarja, torzítja el saját lényünk legmélyebb csodáit. Mennyi energiát vesz el tőlünk, hogy elnyomjunk valami ekkora erejű létezőt? Képzeljétek el, ha a tudatunk – egyénileg és kollektíve – nem azon fáradozna, hogy ellenálljon valami természetesnek, hanem használná annak erejét… Mi mindent tudnánk alkotni, hová fejlődhetnénk magunkon belül és a világ építésében?
Tény, hogy ezen a sajátos kollektív tudatossági szinten nem mindenkinek való a saját alvilága erejével, energiájával történő direkt munka. Valóban, ha nem használjuk harmonikusan, azzal akár károkat is okozhatunk. Ám aki például már tudatosan chikung-ozik, annál elég hamar felmerül annak az igénye, hogy ne csak a szabad szemmel látható háromdimenziós, kissé sekélyke világunkat érzékelje.
Ha ezen az úton járunk, koncentráljunk saját energetikai tisztulásunkra, tegyünk az életben jó dolgokat, beszéljünk szép és igaz szavakat, igyekezzünk a gondolatainkat is tisztán tartani… így, azt gondolom, alapvetően jó úton járhatunk.
Az enigma mi magunk vagyunk
A torz hitrendszer és gondolatformák eltávolítása nagyon rögös út, de megéri. A delphoi szentély bejárata fölé írott híres felszólítás, az „Ismerd meg önmagad!” éppen erről szól. Apollón – aki a jóslás istene is – arra int, hogy az enigma mi magunk vagyunk, és kizárólag úgy fejthetjük meg ezt az univerzális rejtvényt, ha megismerjük saját énünket. És ez valami olyan hatalmas dolog, amihez hosszú-hosszú életek sorozatára van szükségünk…
Természetesen, ha már a mélységekről beszélünk, nem hagyhatjuk ki az érzékiség témakörét sem.
A szexuális energiák különleges helyet foglalnak el a spirituális tanításokban. Tény, hogy ez az a vadul lüktető „rózsaszín elefánt”, az az ellenállhatatlan isteni energia, ami annyira erős tud lenni, hogy a józan eszünk elhagy, ha ő istenigazából kiszabadul.
Sok és ellentmondásos tanítás létezik a szexuális energia megfelelő használatával kapcsolatban.
Valaki azt mondja, csináld, amíg kimerülsz, valaki azt, hogy az emberi test helyett imádj inkább vallási ábrázolásokat, egyes vezetők a poligámiát hirdetik, esetleg csak a csoportjukon belül; némelyek pedig megpróbálják elnyomni ezt az ősi késztetést. A valóságban azonban mindez a sok „módszer”, illetve a nőtlenség, a monogámia, a poligámia, a többszerelműség, a tartósság nélküli szabadosság valójában csak a társadalom által elvárt viselkedés és hitrendszer kölcsönhatása a valóban bennünk élő, ősi, isteni energia legerősebb földi manifesztációjával.
A szexuális energia a maga teljességében, a maga valóságában elég ritkán „tapasztalódik” meg – és meggyőződésem, hogy ez nagyrészt az ezt tudatosan eltorzító vallási, kulturális előírások, szokások miatt van. Továbbá az emberi lények a technika fejlődésével elváltak legalapvetőbb szükségleteiktől, nem csoda hát, hogy sokan egyre tudatosabban igyekszünk újra összekapcsolódni legmélyebb énünkkel.
Biztos vagyok benne, hogy a valódi, legmélyebb spirituális aspektus, az egészséges, kiegyensúlyozott szexuális élet felé egyéni ösvények vezetnek.
Ez az az isteni energia, amit emberi szabályokon, tanításokon keresztül legfeljebb csak részben ismerhetünk meg. Saját személyiségünk hosszú időn át tartó fejlődése hozza el apránként a válaszokat. Ez nem egy könnyű út. Láttátok a Samsara c. filmet? Azt, amelyikben egy fiatal szerzetes egy több éves elvonulásban töltött meditációból visszatérve az életbe felfedezi a szerelmet, saját testének vágyait és ezen keresztül megtapasztalja a szenvedés addig általa soha nem látott formáit. Magát az életet, a körforgást. Hogy saját, személyes útján egy lépcsővel feljebb léphessen; pedig már eleve olyan magasan volt… ja, hogy még ezt is meg kellett tapasztalnia? Erre senki sem számított. Mert ez az út, a saját fejlődésének az útja tényleg csak Tashi-ra, a szerzetesre és a Jóistenre – vagy az Univerzumra – tartozik.
Sok kapu van, melyet a tanítók megmutathatnak, de belépnünk már nekünk kell – és többnyire mi választjuk ki, melyik kapun lépünk be. Azt gondolom, mindegyik útnak lehet létjogosultsága. Legyünk azért óvatosak, mert a szenvedély valóban éget – az alvilág tüzének forróságával kapcsolatos tanítások bizony igazak…
Ám csuda kincseket találunk odalent, amik szükségesek az Élethez és máshol nem lelhetőek fel.
Így hát, ha úgy érzitek, kincskeresésre fel! 🙂
képek: unsplash.com, pexels.com
szerkesztette: Sebő Katalin
Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe Lilla saját Facebook oldalát és honlapját, ahol tovább mesél Nektek a Kínában töltött éveiről, keleti és nyugati kalandokról, tanításokról; megosztja gondolatait az anyaságról és a harcművészetekről.