"A békéhez a harcokon át vezet az út" - Brazilok - Frappa Magazin

Az elmúlt hónapok sikeres alkotásai után a szakma és a laikus közönség is egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a hazai újdonságok felé. Így voltam ezzel én is.

Az előzetesek tüzetes és szakszerű átvizsgálása után (értsd: megnéztem az egyiket) teljes lelki nyugalommal léptem át a Puskin mozi kapuját, mondván: nézzünk egy cuki, ligthos limonádét. Azonban pozitív csalódás ért.

Nagyvonalakban az volt, amire számítottam: szerethető szereplők, sok szálon futó kapcsolatok, egyszerű történet. A zsenialitás a háttértartalomban rejlik. Hogyan tálalj egy aktuális, érzékeny társadalmi problémát pillekönnyű köntösben úgy, hogy a közönséged megértse? Fogalmam sincs. De Rohonyi Gábor és M. Kiss Csaba rendező párosnak szerencsére van.

S hogy mi ez a háttértartalom? Amivel manapság is elég sokat találkozunk: a romaság hátrányos megkülönböztetése. No, ne ijedjünk meg, nincs túllihegve a téma, tulajdonképpen nem is ez a lényeg. Ez csak amolyan meghatározó körülmény, katalizátora az eseményeknek. Talán az is tompítja ennek a komolyságát, hogy a készítők profin nyúltak a humor eszköztárához, az irónia és az utalások mindenki számára érthetőek és szórakoztatóak.

Akkor mi a lényeg?

Áron, Fingi (mindenki nyugodjon meg: becenév!), a polgi, Józsi, Török, Rozi, és Csaba atya – őt ki ne hagyjuk – mind-mind egy-egy külön életszemléletet képviselnek. S hogy mi a közös bennük? Acsa. Ja, meg a foci. Nagyjából.

Kérdezheted Te, kedves olvasó, miért érdekes ez neked. Miért lehet érdekes bárkinek? Azért,

mert mindenki vágyakkal születik. Csak az évek előre haladtával ezek a színes vágyak először elkopnak, fekete-fehérekké válnak, majd teljesen el is halványulhatnak.
(M. Kiss Csaba)

És ez független nemtől, bőrszíntől, országtól és társadalmi pozíciótól. Te is csak ember vagy. Vagy netán tévedek?

Még a papok is rajonganak valamiért. A film egyik legszerethetőbb karaktere Csaba atya, aki talán több is, nagyobb is, mint azt elsőre gondolnánk, ráadásul a film tanulságát is ő fogalmazza meg az utolsó jelenetek egyikében (amiért már önmagában megérte leforgatni ezt a filmet):

A békéhez a harcokon át vezet az út. Ezt már le kellett játszani. És ha már le kellett, akkor már inkább a pályán, mint az utcán.

Mert, hogy harc van. Jelképes a fociban a pályán a győzelemért; valódi az utcán becsületért, igazságért, szerelemért. Te melyik értékért nem harcolnál?

A film elején-közepén tehát rádöbbensz, hogy ez a történet valahol Rólad is szól. Látod magad a rajongó kisfiúban, a kitörni vágyó tinilányban, a szabad akaratért küszködő fiúban. És talán kicsit a korrupt, diszkrimináló, érdekorientált apában is. Hisz nem ez mozgatja a világot? Az érdek és a pénz.

Miben rejlik a siker titka?

Az egész egy sok összetevőjű varázslat. Kellett hozzá az a jó pár amatőr vagy eddig háttérben mozgó színész, akik elmerték vállalni szerepeiket, és magukból építették fel őket. Ahogyan olyan nevek is, mint Dobó Kata, Schell Judit, Schmied Zoltán és Bánki Gergely (hogy csak néhányat említsek), akik a rendezők és a forgatókönyvírók tiszteletéért és barátságáért vállalták kisebb-nagyobb szerepeiket. Ez az odaadás itatja át az egész filmet.

Kellett hozzá egy globális, mindenkit (még a férfiakat is) gondolkodásra késztető téma a diszkri… a foci. A 2002-es világbajnokság. Ronaldo. Brazília. És persze Gáspár Laci. Gáspár Laci feltétlenül kellett (vagy nem?) a sikerhez! De a siker az siker, ami jó, azt illik elismerni.

Attól sem kell félnünk, hogy egy újabb tucat focis filmet kapunk. Ebben a moziban a foci az, ami valójában: egy játék. Talán eszköz. Egy többfordulós háború paródiájának eszköze, ráadásul remekül prezentálja az igazi falusi focimeccsek mindennél szórakoztatóbb hangulatát. Aki volt már ilyenen, tudja, miről beszélek…

A sok kis összetevő tehát reakcióba lépett, a varázslat működik. Szükséged van néhány órányi felhőtlen szórakozásra, kikapcsolódásra? Engedd, hogy elvarázsoljon Téged is!