Borzongató rétestészta – Az Egészség ellenszere a mozikban – Frappa Magazin

A Cure for Wellness esetében egy egyszerű thrillerre számíthatna a gyanútlan mozinéző, ezt meg is kapja összességében, ám a filmet megspékelték némi vérfagyasztó hangulattal a horrorpaletta legkiválóbb elemeivel. Gore Verbinski visszatérő filmje valószínűleg megosztó fogadtatásban fog részesülni, viszont a thriller műfaj kedvelőinek erősen ajánlott a megtekintése.

Tipikus példája lehetne egyébként azon filmeknek, melyek megtekintése közben elképedve nézelődik az ember egyes jeleneteknél, hogy itt meg mi jöhet még ezek után?? A film rétegei kifejtődnek egyre tovább és tovább, egyszerűen vonzza magához a néző tekintetét ez a sok zajló és furcsa esemény, viszont kilépve a moziból, amikor összerakosgatja magában az ember a képeket, elmélázik, hogy ez a film valóban jó volt-e vagy sem? Tulajdonképpen mindegy is. A műfaj kedvelői élvezettel tekintik meg utógondolatok ide vagy oda, akik pedig nem thriller-szeretők, azoknak felesleges beülni rá. Engem bevallom őszintén, könnyedén elkapott a hangulata és a sok borzongató jelenete, amit horrorrajongóként is parásan éltem meg. Ez pedig nagy szó részemről!

Gore Verbinski végre visszanyúlt a Disney-féle kooperációi óta a pezsgő horrorvérvonalához, ami némileg ironikus, hiszen a Kör első amerikai részét, melyet a japán változatból dolgoztak fel, ő valósította meg mint rendező. S jelenlegi új filmje, az Egészség ellenszere épp a horrorsorozat továbbra is futó harmadik részével, a kasszáknál gyengén teljesítő Körök című filmmel fog együtt futni a mozikban. Azonban lényeg a lényeg, Verbinski ismét magára talált a legutóbbi 2013-mas Johnny Depp fiaskó után. Bármerről is nézem, az évtized paráztatóbb thriller-vonulatát mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a hibái – mert az akad bőven – ellenére is kiváló mozis élménnyel jutalmazza megtekintőit.

Történet

Történet szerint egy nagyvállalat fúziójához szükség lenne az összes vezető aláírására a papírmunkához, így egy épp létrákon lelkesen fel-felkapaszkodó fiatalt szemelnek ki arra, hogy az elborult elméjű résztulajdonost előkerítse az isteni háta mögötti svájci falucskából. Így feltárul előttünk Európa szívéből a wellness egészségközpont minden bűbájával és akár Dr. John Harvey Kellogg néhai Battle Creek szantóriumát látnánk egy modern horrorverzióban. Ami egyébként egy kiváló alapköve a filmötlethez, hiszen voltak az egészséggurunak is igen meredek találmányai, kúrái és tulajdonképpen az egész gondolkodásmódja, mely az egészségmánia köré épült, s ebből is született meg például a kukoricapehely a klasszikus huszadik század elején. De azért a valóságból talán kevesebbet is belecsempészhettek volna a sztoriba, hiszen még a tűzeset is kulcsfontosságú elem új filmünkben, amiről már a nyitójelenetekben szó esik.

Dane DeHaan tökéletes főszereplője a filmnek, jelenléte uralja azt, azzal a potenciállal, melyet még anno annyira megszerettem tőle a rendkívül egyedi hangulatú Chronicle film esetében. A szerepet mintha rá írták volna, ám kiváló partnere volt ebben a szintúgy egyedi arcszerkezetű Mia Goth, aki egy furcsa, némileg sérült, de főképp inkább csak csupa rejtéllyel övezett lány. A közös sörözős jelenetüket pedig kiváltképp imádtam. Igen, ilyesmi is jelen van egy svájci falucska helyszínén az új amerikai blockbuster-ben! A castinggal kapcsolatban egyébként nehézkesen lehetne hibát találni, ugyanis a rehabilitációs központ vezetőjeként Jason Isaacs asszisztál. Az angol színész részéről pedig meglepve érezném magam, ha egy szerepben nem találná a helyét, így ezúttal is talán a legbravúrosabb alakítást hozza el nekünk a filmben. Spoiler nélkül talán nem is lehetne ennél messzebbre menően belemenni karaktere kulcsfontosságába. Ám mindenképpen egy izgalmas igazgatót személyesít meg, akire a csavaros történetvezetés kifut.

A filmben többször felcsendül egy bizonyos szólam, ami szimbolikus helyet kap majd, ez mind Benjamin Wallfisch érdeme. Habár a film soundtrackje önmagában is kellemes dallamokat nyújt, véleményem szerint a film jelenteivel szorosabban összefonódva érdemlegesebb. Amit némiképp fel lehetne róni a filmnek, az a forgatókönyvíró munkája, aki talán kevésbé találta meg a kellő vonalvezetést, annak ellenére, hogy Verbinskivel együtt álmodták meg a történetet. Justin Haythe 2008-ban a bravúros A szabadság útjai regényt dolgozta fel, mint forgatókönyvet, aztán rátaláltak egymással a rendezőre, így Az Egészség ellenszere már második közös munkájuk, de ezúttal se sikerült jól összepasszintani egy jól ütemezett történetvezetést. Üt ugyan a sztori meg sok a “wow”, “hűha” is, csak olyan, mint egy túlnyújtott rétestészta, mely sose fut ki a végére. Habár erre a két és fél órás játékidőből és a műfaj jellemzőiből következtetni lehet, mert a horrorvonalon talán egyedül Stanley Kubricknak áll jól efféle hosszúságú időtartam és pont.

Mindazonáltal a helyszín, a képek gyönyörűek, a hangulat magával ragadó és a német nyelv gyönyörűségét mindig szeretem visszahallani ennyi éves tanulmányaim után is. A műfaj kedvelőinek és popcorn-mozizóknak ajánlott, másként pedig akár egy otthoni filmezésig meg lehet várni a vízkúra érdekességeit, hiszen azért nem nehéz elunnia magát az embernek egy két és félórás horrorőrület alatt.