Szóval… Igen. Mi is szoktunk. Persze számunkra nincsenek olyan találó, profán szavak, mint a kiverem, de hercegnősen elmondhatjuk, hogy masztizunk. Na és? Akkor mi van? Ja, hogy erről nem illik beszélni, mert a lányok nem pisilnek, nem kakilnak, nem pukiznak, nem hánynak, nem böfögnek és persze nem is nyúlnak magukhoz? Valójában de.
Valójában egymás közt beszélünk róla, csak mások előtt nem, mert megszoktuk, hogy ezt tőlünk valahogy rosszul fogadják. Olyan alpárinak tűnik, ha azt mondom, mekkorát élveztem ma reggel. Főleg ha hozzáteszem, hogy a kedvenc műpéniszemmel. (Azért nem vibrátor, mert az vibrál. Ez meg csak úgy imitálja a férfiak kedvenc testrészét. Na jó, ez talán kicsit előítéletes és sztereotipizáló volt. De az is lehet, hogy freudi elszólás, mert ez az én kedvenc testrészem…? )
„A nőkkel kapcsolatban olyan nagyon sok az illik.” – Győri-Nádai Réka
I feel myself so sexy – and it’s normal / Papp Virág grafikája
Ha egy lány, nő beszél erről társaságban, akkor mintha eltűnne a finomsága. Sokan, sokszor és sok helyen beszéltek és beszélnek erről – mások előtt és között légy finom hölgy, otthon viszont vad, szenvedélyes, igény szerint kurvás. Ez ugye nem újdonság. De nem tudom feltűnt-e már valakinek, hogy ettől nekünk – legalábbis sokunknak, legalábbis nekem biztosan –, valahogy nehezebb felvállalni magunkat. A nőkkel kapcsolatban olyan nagyon sok az illik. Ha pasik ökörködnek a buszon, vagy bárhol nyilvános helyen és maszturbálási szokásaikról vagy a legutóbb levarrt, esetleg legközelebb lekúrandó – igen, van ilyen szó – nőről beszélgetnek – igen, fültanúja voltam -, az a kezdeti megrökönyödés ellenére is, valahogy természetesnek hat. Ha nők tennék ugyanezt? Hát nem szeretnék azoknak a tekinteteknek a kereszttüzébe kerülni. Jobb esetben is furcsán, rémülten összevillanó szemek. Jézusom, ez a nő itt meri vállalni a szexualitását!
Mer arról nyíltan beszélni, hogy így vagy úgy nevezi a punciját – mondjuk: a csinosom, jóni, Margit, hát nem, Margitnak talán mégsem –, hogy ezt vagy azt a szexuális segédeszközt részesíti előnyben, hogy több férfival volt, mint kettő, ne adj isten, mint öt, hogy kipróbál mindenféle szexuális játékot, mert játszani felnőttként is jó. Nem, valóban nem csak ezt, hanem például társasozni is szuper, de lássuk be, az egyik legklasszabb felnőtt társasjáték a szex! És igen, nyilvánvalóan felelősen, mert itt már nem csak egy törött homokozó lapát veszhet oda a nagy rendetlenségben. De azt hiszem, ezt mondanom sem kell. Ugye?
Szerencsére vannak itthon is szép számmal…hm…szép számmal talán nem, de nagy szájjal azért igen, Nők, akik merik vállalni, hogy ők bizony szexuális lények és ezzel együtt finom nők és néha vad csajok vagy kurvásak, máskor erősek és különben anyukák vagy nem, de az mindegy is. Mert egy nő, épp annyira erotikus természetű, mint egy férfi. Ha hagyják neki. És miért is ne hagynák? Ha ez kimondatlanul már így is elvárás a nők felé, miért ne kommunikálhatná a társadalmunk nyíltan ezt a kívánságát?
Ha pedig ilyen nőktől szeretnétek olvasni, vagy velük valahogyan kapcsolatba kerülni, szeretettel ajánlom Somát, akit nem kell bemutatni – itt különös tekintettel Tiszta Szex című könyvére, Mester Dóra Djamilát, aki az egyetlen szexedukátor ma Magyarországon, Győri-Nádai Rékát és társulatának nagyszerű darabját, a (N)Ő-t, Papp Virágot és csodálatos, tabudöntögető grafikáit, és valakit, aki fantasztikus lágysággal és igazi légiességgel van jelen ezen a palettán: Szappanyos Orsolyát, akitől már nálunk is olvashattatok.
*
fotó: 74nullanulla.hu (kiemelt kép és hozzá tartozó cikk) ; Papp Virág grafikája