„Az aki szép, az reggel is szép…” – Frappa Magazin

“Az aki szép, az reggel is szép, amikor ébred még ha össze is gyűrte az ágy,

….”

Szia Nő, jó reggelt, ébredés, lassú és nyugodt ébredés, meztelenbe öltözve fekszük merengve az ágyon, hajnalfény a párnákon. S te gyönyörű vagy! Kócos a hajad, a sminked elmosódott maradvány csak, tested rugalmasságot sugall, mint egy vad, mint egy kegyes őz, vagy gazella, rugalmas és puha, nyugodt az izom és a bőr. Az a selymes kis bőr, ami még az éjszakától ragad, s az illata simogat, a nyálas bőr illata mindenek felett, viva la revolution.

Mert forradalmat értünk el, mert forr a dalom, amit neked énekelek a sötétben, csak a városi fények kontúroznak minket, esetleg egy gyertya pislákol valahol. Mert a hangod egy dallam, amit én varázsolok elő, s az önfeledt ösztönmegélés bujasága. Lehullanak a ruhák, a láncok, a kötések, elvárások, mindent leránt a padlóra a gravitáció, mi meg egymást a saját mélységeinkbe. Eggyé válunk, egyek vagyunk, érezzük a másikat és átéljük a testünket. A forróságot, a nedvességet, a keménységet, a vér őrült zakatolását a dobhártyán, az illatokat és a hangokat, amiket kihozunk a másikból.

Eggyé válás, ezt mondtam. Nem eszközöm vagy, nem egy tárgy, ami a vágyamat szolgálja, nekem az az élvezet, ha élvezed, az ejakuláció egy másodlagos tényező, előrébb való az észelvesztő körömmélyesztő összeolvadás. A részed leszek, s a részem leszel, így leszünk egészek éjjel, s ezt nappal sem veszi el az enyészet. Összekovácsol minket a testünk csatlakozása, s a tánc csúcspontja, az orgazmus zenéje, a nászba vesző halál pillanat. Igen, veled élek és veled halok a pillanatok pillanatnyiságában, világokat nyitunk és életeket élünk ott az ágyon. ketten vagyunk, egyek vagyunk. Vagyunk. Vágyunk.

S ez a tánc gyönyörűvé varázsolja a reggelt. Testedből még dől a hő, szádnak éjszaka a szaga, bőrödről izzadtságunk illata, s én ott érezlek mindenben, mellkasomon a melled, kezedet, ahogy nyugszik megnyugvásomon. Fekszünk, reggel van, s egymástól, egymás miatt vagyunk gyönyörűek.

Érted már? A szexben nem az ölelés a legjobb, s nem a másik birtoklása, nem trófeák vagyunk falakon, meredt szemmel bámulva a világra. Élünk s az élet lüktet a bőrünk alatt, s az élet tör utat magának az eggyé válás zászlaja alatt.

Érted már? Mikor ott fekszel igen, látom a szemedben a pajkos fényt, ami aztán elhalványul, majd eltűnik. Vagy újra fellobbantjuk, vagy hagyjuk elveszni. De valamit tanulunk, valamit megértünk. A testek találkozása nem egy mechanikus kötelesség, hiába sok, aki így csinálja. A testek varázsa a lelkek párzása, ez az élet szépsége és ez a csodája.