Az éjszaka igazi oldala Archívum – Frappa Magazin

Az éjszaka igazi oldala, ÉLETTÉR, Titok 2016-11-28 Sziki Bálint Hozzászólás most!

Vajon egy materialista (fizikalista) világnézet képes jelentőségteljes valóságként értékelni az álmot és tartalmát? Ha minden, ami létezik csupán részecske, energia és hullám, akkor amit képzelgünk, az sem különb. Nem elvont, nem pszeudo, nem ál. Ugyanúgy áll valamiből és hatást fejt ki, mint bármi más mérhető. Milyen alapon zárja el magát további összefüggésektől, aki félvállról, “csak” álomról beszél?

Kultúránkból majdnem teljesen hiányzik az álom életszerű megközelítése. Pontosabban, a mindennapokban nem tapasztalunk kísérletezést arra vonatkozóan, hogy életünk szerves részeként kezeljük. Inkább csak színes kődarabokként tekintünk rájuk utunkon. Miközben egyébként a pszichoterápia már rég felhasználta a róla szerzett sejtések gyakorlati eredményeit. Mint ahogy a képzeletét, sőt a kettő keverékének hatásait. Mi is a különbség közöttük?

Simor Péter előadása óta megerősítve érzem azt a sejtésemet, miszerint az álomfolyamat nem egyszerűen beindul alváskor, hanem mint az agyunk egy természetes és meglehetősen régi funkciója eleve ott munkál bennünk, állandóan. Mi csupán elneveztük álmodásnak azt a formáját, amelyiket úgy kapunk, hogy ideiglenesen elhagyjuk racionális öntudatunkat, esetünkben alvás céljából.

“Evolúció, Morpheus… evolúció.”

Morpheusz a görög-római mitológiában az álmok egyik istene, alakítója, aki emberszereplőkként tevékenykedik minden más álomkontextus között, melyeket istenapja bocsátott az alvó emberre. Mi formálja az álomképeket? Ismeretes, hogy alvás során is feldolgozunk egy jó adag napi információt, benyomást, élményt, valamint lenyúlunk korábbi önmagunkhoz, régi tapasztalatainkhoz is. De menjünk mélyebbre, hiszen már magát a feldolgozást nem értjük.

Mi van, ha az álom egy olyan formanyelven történő, érzelmi és érzéki benyomásokra reagáló automatikus önkifejezés, amelynek az iránya nem belülről kifelé (mint az önkifejezéseké általában), hanem legbelülről belülre mutat. (És esetleg belülről legbelülre?) Kommunikáció – élményekről és döntéshelyzetekről –, amely még a fogalmi gondolkodás előtti időből származik. Így attól, hogy meghaladtuk, nem fog eltűnni belőlünk és nem válik értelmetlenné sem. Ha ez így helytálló volna, akkor adódna egy újabb lehetséges válasz arra, miért öntudatunk lekapcsolt módjában jelentkezik, azaz alváskor, annak bizonyos szakaszaiban. (Mérhetőség szempontjából: más agyhullám-tartományokban.)

Mi van, ha a szokványos, mindenkinek természetes, hétköznapi képzeletünk azért működhet egyáltalán, mert valaha(!) kvázi rutint szereztünk abban, hogy minden ingert valamilyen vizuális módon (is) fogadunk és dolgozunk meg? Tehát, ha egy igen kezdetleges racionalitással bíró emberőst ért egy benyomás, akkor nem csupán ösztönlényként viselkedett vagy épp bambán nézett maga elé. Lehet, hogy a képzelőereje, az akkori, ma már álomszerűnek nevezett tudata azonnal reagált rá. Nem tudta megfogalmazni magában, hogy “ez érdekes; ez fáj; milyen finom; miért tette ezt velem?; stb.” – hanem változóan intenzív érzésekkel vegyülő, belső látvány-folyamatok indultak meg benne. A mitológiai alakok, történetek keletkezését is új keretbe helyezhetnénk ezáltal ahelyett, hogy ősrégi, primitív fantázia-maradványoknak tekintenénk őket. És mi van, ha saját vizuális önkifejezésünknek (ábrázolás és annak változatos módjai) előfeltétele, hogy ez a “technika” már egyszer lényünk részévé lett, saját magunkon belül?

Ne feledjük, állatok is tudnak álmodni, és ők sem ma kezdték – ha valamilyen szintű önreflektív éntudatuk is lenne, akkor képzelegni is tudnának, hiszen a képesség adva volna. Amikor azt tapasztalod, hogy a kutyád, macskád “lát valamit”, ami nincs ott, akkor érdemes belegondolnod ezek alapján, hogyan működhet egyáltalán valósidejű inger-érzékelése.

A vakon születettek is álmodnak, nem is unalmasan. Az ő esetükben a vizuális élmények bár bizonyos fokig létrejöhetnek, azoknál jóval hangsúlyosabbak az egyéb érzékszervi ingerek jelenléte.

Észlelésünk felemelkedése és tudása

A rémálmoknak teoretikusan már van biológiai funkciója: vészhelyzet-szimulációs rutin, amely az éles valóságban gyakorlott figyelmet, óvatosabb öntudatot biztosít. Ma a népesség egy része szokatlanul gyakran rémálmodik, és Simor megkockáztatta a feltételezést, hogy ez a hajlam, a régi őrző-védő funkció fennmaradásaként akár öröklődhetett is. Ha ezen a nyomvonalon haladunk tovább, akkor adódik a feltételezés, hogy a tudatos álmodás éppen azért lehetséges, mert a már mai módon gondolkodó tudat – mely elsajátította a fogalmi nyelvet, a logika többszintű használatát, az értelmezést és önreflexiót – képes visszatérni, “hozzáérni”, rácsatlakozni a régi képtudati folyamatokhoz, amikor azok prioritást kapnak az agyműködésben, tehát alvás során. Hiszen mindkettő ugyanannak a tudatnak fejlődési foka. Egy kis evolúciós háttérszelet befogva, bonthatunk most egy impozáns elméleti vitorlát:

• Mi álmodunk, vagy az álmodás enged be minket? Tudatosított álomban kétirányúvá válna egy alapesetben egyirányú kommunikáció?
  .
• Ha a tudatos álmodás már nem pusztán szórakozásra való elme-játék, akkor lehet biológiai, evolúciós értelemben vett funkciója is? Vegyük figyelembe, nemcsak tanulható képesség, hanem vannak, akik számára gyerekkortól kezdve természetes, hogy tudnak tudatosan álmodni.
  .
• Az analitikus pszichológiában eddig terápiás célból járt, “tudattalanhoz vezető királyi út”, valamint az ezt kiegészítő, közvetlenül képzelettel dolgozó módszerek új irányokat vehetnek? (Simor Pétertől megtudtuk azt is, hogy bizonyos tudatos álomtechnikákat poszttraumás stressz szindrómában szenvedőkkel fejlesztettek ki: “Képzelje el erősen… most változtassa meg úgy, hogy…”)
  .
• Ha jelenlegi ismereteink szerint képesek vagyunk nem-tudatos részeinkhez hozzáférni, a gyakorlatban ellenőrizhető eredményekkel (személyiség-harmonizáció), akkor ezt milyen mélységig lehet fokozni? Carl Gustav Jung hatalmas álomanalízis-bázisból kiindulva állapította meg, hogy a kollektív tudattalan motívumai is felbukkanhatnak, nem csak a személyesé. Ha találkozhatunk vágyakon, félelmeken és “eldugottan önálló” személyiségrészeinken (komplexusok) túl ősi, egész fajunkban ott rejlő rétegekkel, alakokkal, akkor van-e egyáltalán individuális korlát a tudati utazásban – vagy a határ a csillagos ég?
  .
• A különböző meditációk, fejleszthetőségüknél fogva, nem tekinthetők-e szintén egy új típusú, sikeresebben túlélő intelligencia előfutárának? Mi történik, ha már a meditáció állapotában leszünk képesek közeledni az ősi álomtudathoz, amely egyébként automatikusan közöl velünk, a maga érzéki eszközeivel?
  .
• A másik, a visszaesési oldalt figyelve: nem lehet, hogy a heves hallucinációk, melyek mentális zavarok, betegségek vagy éppen bizonyos drogok használata esetén beömlenek a nappali, éber tudatba, valójában rendkívüli horderejű ingerlavinát hoznak egy olyan, ősi érzékelési mód túlhajtása által, amelynek egyébként harmonikus állapotban nem kellene nappal véletlenszerűen és kontrollálatlanul működnie egy orvosi-lélektani szempontból kiszolgáltatott tudatszinten? (Bővebben a hallucinációk különbözőségéről és természetéről: Szummer Csaba – Pszichedelikumok és spiritualitás.)
  .
• Nem a racionális gondolkodás és annak egyre hatékonyabbá tétele (egészen az érzelmeket imitáló mesterséges intelligenciáig) tudatfejlődésünk utolsó lépcsőfoka?

Mindegyik kérdés önmagában egy kutatási terület lehet, ám a gondolatkísérletben most összekapcsolta őket az, hogy az evolúciót öntudatunkra is vonatkoztatjuk, méghozzá ma megfigyelhető tendenciákból, nem (bal)jóslatokból tekintve – ahogyan azt gyakran teszik például sci-fi írók. És itt öntudat alatt természetesen az érzelmekkel, érzéki benyomásokkal való bánást, sőt a fogalmaktól mentes tapasztalást is értjük, nem pusztán a gondolkodás folyamát, folyamatát.

Álmomban meditáltam…

Az evolúció egyik sarkalatos pontja, hogy az erősebb győz. De a másik, hogy a hatékonyabban alkalmazkodó marad életben tovább sikeresen. Amennyiben az emberi tudatot nem tekintjük kvázi befejezettnek azzal, hogy okosságunkat, kapacitásunkat és esetleg EQ-nkat megsokszorozzuk majd a gépesített jövőben, akkor bátorkodhatunk feltételezni, hogy képesek vagyunk további, eddig felfedezetlen (vagy még csak megsejtett) intelligenciatípusokat is elsajátítani, kiteljesíteni. A fentiek alapján például, hogy kiaknázzuk a lehetőségeit egy felismerésnek: az álomélet irányíthatóságának. Hogyan?

A tudattalannal való direkt kommunikáció révén, valamint a fantázia extrém mértékű teremtőerejének közvetlen megtapasztalásán keresztül olyan kreatív energiákra teszünk szert egyre rövidebb idő alatt, amelyek az új, jelenleg félelmetes kihívásokra akár megnyugtató módon reagálni tudó emberi tudatot, gondolkodásformát eredményezhetnek.

Azaz ha:

akkor jöhet akár egy újabb forma, amihez képest már az irányított álmodás és egyáltalán a tanulás eddig megszokott módjai meghaladottá válnak. Ha más nem is ugrik be hirtelen, képzeljük el, hogy valaki álmában tudatosan képességek elsajátítását tapasztalja, vagy éppen, a fenti példát megfordítva, alvás közben célirányosan meditál. Mindezt egy olyan mértékig felfedezett belső környezetben, amely mellett már a mostani fantáziánk és áloméletünk fakónak tűnik.

Kérdésemre Simor Péter azt válaszolta, hogy már most is létezik olyan fokú elmélyedés, amikor az ember szándékosan álmában álmodik, tehát “szintet lép” (lásd: Inception). Sőt: megtervezés után álmában akár meditálhat is. Persze ilyen képesség nem néhány nap alatt fejleszthető, de izgalmas tudni arról, hogy az elme korlátai edzéssel ilyen mértékben kiterjeszthetők. (A tudatos álmodás fokozatait lásd az előadásról készült tudósításunkban.)

Végezetül, nézzük-hallgassuk meg a Neo zenekar énekesnőjének, Hodosi Enikő Manoyának beszámolóját a tudatos álmodás lehetőségeiről, ahogyan ő tapasztalja. (7:35-től vezeti át a meditáció témát a tudatos álmodásba.)

(Erősen) ajánlott irodalom:

Erdélyi Ildikó – Álomkönyv
Bagdy Emőke – Álmok, szimbólumok, terápiák
Carl Gustav Jung: Gondolatok az álomról és az önismeretről
Frieda Fordham – Bevezetés Jung lélektanába (Jung ajánlásával)
Kaleb Utecht, Paul Tholey – Alkotó álom
Heller Ágnes – Az álom filozófiája
Ken Wilber – Integrál meditáció
Mohás Lívia – Álomkönyv

Álomirányítással kapcsolatos filmek, a teljesség igénye nélkül:

Eredet (Inception, 2010)
Az élet nyomában (Waking Life, 2001)
Ha nem jön az édes álom (Ink, 2009)

.

A videóinterjú felhasználhatóságát köszönjük a sztarportre.hu-nak.
Képek forrása: Fuyang Zhou – Sprinkle net (via briefingnews.gr); anahaduma.com

Az “Evolúció…” idézet forrása a Mátrix c. film.

álomevolúciógondolatkísérletképzeletSimor Pétertitoktudatos álmodás Az éjszaka igazi oldala, KoffeIN, QLTÚRA 2016-11-12 Simon Gabriella Hozzászólás most!

Október 12-én tartott szegedi koncertjén beszélgettünk Bocskor Bíborkával a Jate Klubban az éjszakáról és a felnőtté válásról.

Egy esőpárás éjjel ballagtunk barátnőmmel a szegedi élet pulzáló központja felé a könnyező Dugonics téren át a Jate Klubhoz. A bejáratnál egy csokor lilasálas éppen József Attila Születésnapomra című költeményét skandálta. Végig néztem a romantikusan pislogó közvilágítástól sárga úton, s úgy gondoltam, nem is lehetne alternatívabb a hangulat.

Bíborkával nem most találkozunk először, ez már a harmadik beszélgetésünk, s mint mindig, most is ragyog. Sosem értettem, hogy csinálja, hogy lehet valaki ennyire szabad, bájos és meseszerű. Amíg sorban állok figyelméért egyszer csak elsuhan mellettem, átkarolja a nyakam, s megszólal: “Frappa Magazin, igaz?” Igen, felkészült, mint mindig. Erős zöld ruhájában leginkább egy erdei tündérre hasonlít, aki énekével lehel életet környezetébe. Hogy miért mondom ezt? Életem minden egyes Magashegyi Underground koncertjét egyetlen kifejezéssel tudnám jellemezni: közösségi extázis. Ennek minden energiájával ülünk le vele szemben a folyosón egy boxba, s érzem, hogy megint úrrá lesz rajtam az a pánik, amit kezdő koromban éreztem, de aztán megszólal.

Mit jelent számodra az éj? Milyen szerepet tölt be az életedben?

A titkokat. Emlékszem, hogy kis kamasz koromban olvastam egy könyvet és az volt a címe, vagy egy gondolat benne, hogy “éjszaka az árnyak megnőnek“. Elkezdtem keresgélni egyszer, de nem találtam semmi hozzáfűződőt, hogy ki írta. Majd újra megkeresem. Nekem az éjszaka a titkok, az érzékiség és a mélységek időpontja.

Mostanában nem élek annyira éjszakai életet, annak ellenére, hogy alapvetően egy éjszakai bagoly típusú nő vagyok. Sokáig éjjel kettő-három után aludtam el, és rettenetesen inspirált az a fáradtság, ami meg-meglökött szédülés szinten is akár. Most ezt próbáltam levetkőzni és inkább hajnali csaj lettem. Szeretek korán kelni, reggel a macskámmal lenni. Kedvesen hozzám bújik és a mellkasomon dorombol hangosan. Szeretek kimenni az erkélyre a galambokhoz. Van egy szokásom – bár egyébként nem vagyok dohányos – néha el szoktam szívni egy-egy szál cigit a hajnali hidegben. Most így ha valamihez kötnöm kell magam, akkor a hajnalhoz kötném.

Elmesélnél egy mérföldkövet ami fontos számodra a felnőtté válásodban? Felnőttnek tartod magad?

Jó kérdés – kezdi önkritikusan, de nevet a szeme –, felelősségteljes vagyok, de egy kicsit csitri is. Nagyon kis kamasz szinten érzem magam, vagy még annál is fiatalabbnak.

A legfontosabb mérföldkő az életemben 17 évesen ért, amikor nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy milyen a társadalom, milyen a többi fiatal. Kevésnek éreztem magam, azt láttam, hogy mindenki milyen boldog, milyen okos és milyen jól érzi magát, én meg a saját kis szorongásaimmal meg feszültségeimmel voltam. Aztán eldöntöttem, hogy én is olyan leszek, mint ők. Ezután volt egy megtisztulási pillanatom abban az időszakban, levágattam kopaszra a hajamat. Jó nagy mélységeket megjártam és egy óriási katarzissal megígértem saját magamnak, hogy soha többet nem akarok más lenni, mint ami vagyok, mint amit kaptam. Biztos, hogy életem végéig velem lesz ez a gondolat.

Hol tart most az útkeresésed? Mindig vannak csendesebb és zajosabb periódusaid, melyiket éled most?

Csendes, befelé forduló időszakom van. Ugyanakkor dinamikus is, életemben ennyi mindent nem csináltam, mint most. Néha meg is ijedek: Vajon érdemes csinálni ennyi mindent? Mindenképp azt érzem, hogy ki kell próbálnom ahhoz, hogy tudjam a választ.

Úgy néznek ki a napjaim, hogy gyakran megnézem a telefonomban az egészség menüpontból a lépésszámlálót, és van olyan, hogy tízezer lépést teszek meg, több, mint hét kilométert gyalogolok, vagy harmincat bicajozok. Közben végzem a dolgaimat. Most egy szép feladatot kaptam, a 72 óra kompromisszum nélkül fővédnöke lettem. Ezt szerettem volna nemcsak protokollárisan végigélni, hanem tényleg szívvel-lélekkel csinálni. Ez többnyire sikerült is. Nagyon jó volt, nyolcezer fiatalt megszólítottunk, ez fantasztikus! Nyomon követtem, hogy mi történik, mit csinálnak ezek az emberek, eszméletlen megható volt.

Mindeközben eszembe jut, milyen jó volt alig fél órával ezelőtt a tömeg közepén táncolni vele. Igen, táncolni vele. A Szívtakarítás refrénje olyannyira megtetszett neki a szegedi közönség előadásában, hogy megénekeltetve minket leugrott közénk és a számos ember közül én lehettem az egyik, akit vállon ölelve táncolt, ugrált. Egész lényem beleremegett. Mint egy kis kamasz énekeltem és ugráltam vele a villózó zöld fényekben, ahogy hajunk ütemre hullámzott. 

Milyen érzés volt most velünk táncolni?

Nagyon sokszor éneklik a dalokat, és nem akarom méricskélni, hogy melyik volt jobb vagy szebb. Viszont ma egy olyan elementális erőt éreztem, azt hittem, hogy a Szívtakarítás refrénjét nem lehet üvölteni, mert mélyen van és itt most mégis így volt. Örülök, hogy pont ezt a szöveget üvöltötték, meghatóan szép volt az egész.

Most egyébként is egy átfogalmazási periódusban vagyunk. Más gondolatokkal, egy kicsit más képekkel dolgozunk. Készülünk egy nagy koncertre, képi világában próbáljuk kibontani a Talált tengert. Egy szürreális felnőtt mese fog megszületni szép és igényes grafikákkal, kicsit képszínházi attitűddel.

Köszönöm, Bíborka, ezt a csodás három évet eddig együtt a tízből. Élmény volt veled együtt lüktetni a tömegben. Jövőre ugyanekkor, ugyanitt!

Köszönöm a közreműködést Kovács Margit kolléganőmnek!
.

Kiemelt kép: magashegyi.com

bocskor bíborkaéjszakainterjúmagashegyi undergroundmu Az éjszaka igazi oldala, ÉLETTÉR 2016-11-11 Sziki Bálint Hozzászólás most!

Akár ismeretségi körünkben is találhatunk olyan személyt, aki gyerekkorában képes volt irányítani álmait, jó esetben még ma is. Ez azt bizonyítja, hogy tudatunk önerőből képes belépni abba a rejtélyes és szeszélyes világba, amit tudattalanként ismerünk, hogy bizonyos körülmények között kommunikáljon annak alakjaival.

Továbbmehetünk. Irányíthatjuk az eseményeket vagy a környezetet, megtehetünk olyat, amit az éber életben soha nem tudnánk. Mindezt úgy, hogy közben tisztában vagyunk azzal, hogy álmodunk, sőt nappali életünk körülményeiről is tudunk. “Súlyos anyag” – mondhatnánk manapság – és működik.

Hogyan kezdődik?

Legelőször valahogyan fel kell ismernünk a tényt, hogy nem vagyunk ébren, csak ezután kalandozhatunk kedvünkre. Sárkány, véreb, medúza vagy rózsaszín elefánt – egyre megy. Van egyfajta önálló személyiségük, amellyel kapcsolatba léphetünk. Van mondanivalójuk is, amit kihúzhatunk belőlük. Már ha ébredés nélkül jövünk rá, hogy álomalakokkal van dolgunk, és különböző praktikák segítségével bent tudunk maradni az álomvilágban. Ez a tudatos álmodás lényege.

De miért működik?

Pszichénk megszemélyesíthet komplexusokat, bűntudatot, vágyakat, elfojtott érzelmeket, régi vagy friss sérelmeket. Találkozhatunk ismeretlen arcokkal, akik valamiért beleégtek az emlékezetünkbe – velük is üzenhet, sőt összegyúrhat különböző személyeket. Ha ezekkel „megtárgyaljuk” a problémát vagy egyszerűen csak megtudakoljuk, kik ők és mit akarnak, akkor ébredés után nemcsak egy zavaros történet marad emlékezetünkben, hanem egy izgalmas és értelmes utazás személyiségünk rejtett zugaiban, akár közeli vagy távoli múltunkban. Adott esetben a tárgyalás lehet egy elnyújtott szerelmeskedés is – kénytelenek vagyunk belátni, hogy egy kívánatos emberi alak felbukkanásakor ez sem utolsó szempont.

És van, aki ebben segít nekünk.

Bár a keleti kultúra bizonyos területein már régen ismert jelenség volt az álomkontroll (lásd: tibeti álomjóga), sőt távoli kontinensek egyes bennszülött törzseinél is vannak erre vonatkozó szabályok, nyugati körülmények között először Stephen LaBerge, majd Paul Tholey pszichológusok tanulmányozták a jelenséget. Magyarul csak Tholey munkája érhető el, aki hosszú és alapos kísérletezést követően összegyűjtötte az alapvető téziseket és technikákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy elménk rászokjon az álmodás felismerésére és a hirtelen ébredések elkerülésére.

Prof. dr. Paul Tholey (1937-1998) Forrás: wikimedia commons

Könyvében igen sok oldalról közelíti meg az alvás, az álmok és tudatos álmok természetét, kapcsolatát testünkkel, lelkünkkel, illetve részletesen kitér releváns pszichológiai kérdésekre, megvizsgálja az ellenkező álláspontokat is. A professzor állítása szerint a gyakorló tudatos álmodók (köztük ő maga) nem találkoznak negatív következményekkel az álomirányítás során – és utána sem.

Megvan a képességünk, hogy áloméletünk javítása által pozitívan befolyásoljuk éber életünket. Hiszen a puszta szórakozásból kontrollált álomélmények az alvás minőségére és a közérzetünkre hatnak pozitívan, a célirányos önismereti túrák pedig jelentős felismerésekhez, feloldott konfliktusokhoz vezetnek. Egyik sem elhanyagolható eredmény.

Végső soron amellett, hogy különleges és egészen fantasztikus élményekkel gazdagodhatunk, igazi, kézzelfogható értelmet adhatnak általában az álmodás rejtélyes és megfoghatatlan folyamatának.

Az alvás és álmodás kapcsolatáról már írtunk, Simor Péter alváskutató előadása kapcsán, aki szintén tudatos álmodó.
.

Források: Prof. Dr. Paul Tholey, Kaleb Utrecht – Alkotó álom; tudatos-alom.hu

Kezdőkép: Ivan Aivazovsky festménye (A Lunar Night on Capri)

álomalváséjszakakutatásManoyapszichológiatudatostudatos álmodás Az éjszaka igazi oldala, NEKÜNK 8, Szexualitás 2016-11-05 Dósa Judit Hozzászólás most!

Érdemes talán azzal kezdenünk: nem tudhatom, kinek alapvetés, kinek vad túlkapás vagy egyszerűen csak szokatlanul furcsa a most következő kis lista. Erősen szubjektív, némi kutatással és egy csipetnyi Somával kiegészítve. Ugorjunk fejest a péniszpórázok, szexhinták és vibrátorok világába!

Amelyekből ki-ki válassza a neki megfelelő darabot, ha van rá igénye. Aki pedig hagyományosabb kiegészítők után nézne, annak javaslom a minőségi időt. Ó, hogy az is szexuális segédeszköz? De még mennyire! Akik próbálták, azt hiszem, egyetértenek velem. De, hogy ne essek menthetetlenül a filozofálás bűnébe, bevallom: egy vad, asztal tetején vagy a párunk munkahelyén (a kettő egybe is eshet akár) egymásnak esős, izgalmas numera néha mindent visz.

Érzelmeket, intimitást viszont egy segédeszköz sem pótolhat a kapcsolatból, legyen bármilyen furfangos is.

Kollégámtól, Gergőtől kértem némi segítséget az ügyben, aki így kezdi a huncut kis játékszerekről szóló beszélgetésünk: “Az emberi lét elengedhetetlen része a szexualitás. Ahogy az életben sok minden, ez is törődést, odafigyelést igényel, hogy ne váljon sablonossá. Mit lehet tenni, ha kezd ellaposodni az intim együttlétek hangulata? Néhány kreatív ötlet és új játékszer, sőt, a fantáziák megélése és újdonságok kipróbálása bárkinek segíthet jobban megismerni a vágyait és igényeit. Érzelmeket, intimitást viszont egy segédeszköz sem pótolhat a kapcsolatból, legyen bármilyen furfangos is.” – ha jól tippelek, ezzel azért mindannyian tisztában vagyunk. De:

Amikor megismerjük a másikat, a vágyait – és igen, testi vágyait is – akkor olyan tér nyílik, ahol aztán bőven van lehetőségünk játszani. Ha bízunk egymásban, ha elhisszük, hogy a párunk tud és akar is ránk vigyázni és neki is örömet okoz a kísérletezés. Azt hiszem, kulcsfontosságú, hogy ezeket az eszközöket vagy “egyébségeket” kizárólag a másik kedvéért ne használjuk, ne csináljuk! Minden játék hitelét veszti és épp ellenkezőjére fordulhat, megronthatja a kapcsolatot, ha csupán partnerünk kedvéért teszünk valamit, anélkül, hogy ez nekünk bármi örömet szerezne. Azt hiszem, ennyi bölcsesség elég is lesz, nézzük meg, miket találtam és/vagy próbáltam ki szexuális ébredésem óta!

1. A felcsatolható pénisz egy érdekes variációja, a kedvesünk saját szerszámára applikálható plusz játékszer. Ha mi kipróbálnánk a szendvicset, de ő nem igazán, így kárpótolhatjuk magunkat! Használatához síkosító ajánlott, és/vagy hosszas, kényeztető előjáték. Persze, ha igazán mohó hangulatunkban vagyunk, lehet, hogy egyikre sem lesz szükség.

2. Barátaim magánéletében keresgélve bukkantam a fantasztikus babzsákra, ami tökéletesen alkalmas mindenféle pozíció kipróbálására. Alternatív verziója a tornalabda. Minél méretesebbet válasszunk, hogy kényelmesen felfekhessünk rá. Nem foglalnak sok helyet, és mint megtudtam, egy olyan kezdeményezés is születőben van, ami a “Szeretkezz babzsákon!” nevet viseli majd. Ti kipróbálnátok?

3. B verzió az intim együttlétre egy izgalmas telefon vagy skype szex, ha távkapcsolatban éltek. De akkor is, ha nem! Lehet videóval és videó nélkül, utóbbi esetben szexuális segédeszköz szerepében tűnik fel a mikrofon és partnerünk hangja. Nagyon izgató tud lenni, mikor a másik szexi parancsokat duruzsol a fületekbe. A hanghoz való vonzódásnak egyébként neve is van: chordofília (hang és az emberi hangszálak iránti vonzódás) Itt pedig egy érdekes cikket olvashattok a témában.

Az emberi hang képes módosítani az érzelmeinket, a hangulatunkat, megváltoztatja a pszichikai feszültséget, sőt a biológiai folyamatokat is lehet befolyásolni a hangok segítségével. – life.hu

4. Az írás. Bizony ám! A grafománok kedvence, de ahogyan Gergő írja: “Összességében elmondható, hogy a legérzékenyebb és legkreatívabb erogén zónánk az agyunk.” Bevallom, erről személyes tapasztalat alapján számolhatok be, mert legélvezetesebb orgazmusaim közt tartom számon azokat, melyeket chat-szexnek köszönhetek. Elképesztő élmény átélni, hogy csupán gondolatok, írásjelek hatására/segítségével a test mit képes produkálni. Akik olvasnak erotikus regényeket vagy eretnek módon volt valaha is a kezükben Romana vagy Júlia füzet, talán értik, mire gondolok. Agyunk úgy alakítja át az olvasottakat, ahogyan számunkra a legizgatóbb. Teljesen egyedi módon, ránk szabva. Érdemes azonban vigyázni ezzel, mert hosszú távú hatása olyan lehet, mint a pornófüggőségnek. Annyira elmerülhetünk a képzeletünk adta örömökben, hogy a valóság lassan elveszítheti érdekességét, kevésbé kielégítővé válhat.

5. A péniszpóráz, ami ott lapul főszerkesztő-helyettesünk, Gabi fiókjában – vicces szülinapi ajándékként lepték meg egyszer vele. Ezen a tételen mindannyian meghökkentünk kicsit, lévén nem vagyunk túlságosan jártasak a fétis eszközök világában. Olvasószerkesztőnk, Bálint rémülten konstatálta a guglin talált információkat, mert elsőre még annyit sem tudott az ominózus tárgyról, mint mi, többiek, így kutatnia kellett. A kedves kis darabot egyébként domina–alárendelt játékokhoz ajánlják, és bizony azt írják, hogy ezen szerepjátékok kedvelőinek egyik nagy kedvence.

6. Fiúk számára gyártják a farokgyűrűvel kombinált prosztatamasszőrt, aminek vibrátoros verziója is fellelhető. Erről sikerült kifaggatni egy bátrabb férfi ismerősömet, aki kíváncsi hetero, és nagyon elégedett az eszközzel. Mindenképp síkosítani kell használat előtt és állítása szerint nagyon nagy örömet okoz. Akár önkielégítéshez, akár szeretkezéshez ideális kiegészítő, ami a férfiak “G-pontját” izgatja.

7. A távirányítható vibrátorokról valószínűleg mind hallottatok. Találkozhattunk velük a Csúf igazság című romantikus vígjátékban is. Saját szexuális bakancslistámon szerepel, hogy legalább egyszer kipróbáljak egy ilyet! Miközben képeket keresgéltem rábukkantam pár érdekes fantázianévre hallgató kütyüre. Ilyen volt a “Horny Control” és a “Cry Baby” – azt hiszem már soha többet nem tudok csak az isteni Johnnyra gondolni. Mindenesetre, képzeljétek csak el: az utcán sétáltok a párotokkal és közben ott lapul a zsebében egy távirányító a legérzékenyebb pontotokhoz. Hát nem izgalmas?!

8. A legegyszerűbb dolog, ami csak létezik: a kedvenc bugyitok. Talán láttatok már olyan pornót vagy hentait (japán rajzfilmes pornó), amiben a lányokat bugyin keresztül simogatják. Különösen praktikus ez a “segédeszköz”, ha annyira érzékeny a csiklótok, hogy eleinte nem lehet hozzáérni, mert vagy csikis vagy kellemetlen érzést okoz az izgatása. De egy falatnyi tanga akkor is nagy örömet tud okozni, ha csak letépik rólatok, vagy szexin félrehúzzák. A hatás egyik esetben sem marad el!

Kollégáim ez alkalommal kissé szégyellősek voltak vagy abszolút a különféle eszközök nélküli szex hívei. Egyikük elmondása szerint: “Az élő, meleg testet, a nyelvet, az ujjakat semmi nem pótolhatja, helyettesítheti. Egy másik embernél semmilyen eszköz nem lehet jobb, nem tud többet adni!“

Soma pedig így ír – Tiszta szex című könyvében – minderről: “A lényeg az, hogy merjünk elkezdeni játszani!“

*

A témában ajánlom:

Ha pedig van bármilyen tippetek, amit megosztanátok velünk, írjátok meg! Mi az, ami nektek bevált, mint a szexuális életeteket színesítő kiegészítő?

*

fotók: djn.com.pl;hentai.animestigma.com; sextoys-prive.com; diamondsexshop.hu; 4tololo.ru (kiemelt kép)

babzsákbugyichat szexjátékszerekmikrofonminőségi időszexuális bakancslistaszexuális segédeszközökszexualitástávirányítós vibrátor Az éjszaka igazi oldala, Kaland, MOZGÓ-KÉP 2016-10-21 Kultúrfaló Hozzászólás most!

A nap utolsó fényeinek kihunytával egyre jobban eluralkodik a sötétség a földön. Persze, van olyan, amikor ez az jelenti, hogy ideje elindulni a buliba…de a sötétség egyben rosszat, komorabb dolgokat is jelezhet: veszélybe kerülhet az életünk; elveszíthetjük az irányítást az életünk felett; vagy megzavarhatják az oly nagyon áhított pihenésünket. Akárhogy is, az éjszaka mindenki számára tartogat meglepetést.

A következő filmjeink fő témája is ez, és mivel csak 8 helyünk volt, ezért többek között olyanok estek ki, mint Az utolsó éjjel; Az éjszakai rohanás; a V, mint vérbosszú, a Szombat esti láz; A nyomozó, a Donnie Darko vagy A holtak útja.

Ja, és bár már biztosan tudjátok, de leírom megint: a válogatás most is szubjektív.

Harcosok klubja (Fight Club, 1996)

A Narrátor által elmondott történet főhőse egy kisember (Edward Norton), aki ramatyul érzi magát a bőrében akár a magánéletéről, akár a munkahelyén töltött időről van szó. Különféle kényszerbetegségei vannak, így a legfőbb elfoglaltsága a különböző önsegítő csoportokba való eljárkálás. Az egyik ilyenen találkozik Maria Singerrel (Helena Bonham Carter). Az munkájához szorosan hozzátartozó egyik repülőúton pedig Tyler Durdennel (Brad Pitt) hozza össze a sors, és ez szanaszéjjel szedi addig jól megszokott életét.

David Fincher legjobban félreértett, mégis legjobb alkotásának középpontjában álló három embertípuson keresztül a mai fogyasztói társadalom kritikáját kapjuk, igazán emlékezetes körítéssel. És hogy miért fér fel a listánkra? Tyler és a Narrátor egy olyan éjszakai klubot működtet, amely roppant titkos (a tagok senkinek sem beszélhetnek róla). Persze ez nem csak egyike a titkos társaságoknak, hanem egy olyan hely, ahol az emberek levezethetik a feszültséget….méghozzá egy jó kis verekedéssel.

Alkonyattól pirkadatig (From Dusk Till Dawn, 1996)

A Gecko testvérek (George Clooney, Quentin Tarantino) vérbeli rosszfiúk, a fiatalabb ráadásul még az idegesebb fajtából is való, így egy bankrablás után menekülő útvonalukat egyre több hulla szegélyezi. Amikor már igazán forró lesz a talpuk alatt a talaj, túszként magukkal viszik a Fuller családot (Harvey Keitel, Juliette Lewis, Ernest Liu). A csapat úti célja a mexikói határ közelében fekvő eldugott kocsma, ahol a fivérek megbízójukkal akarnak hajnalban találkozni, hogy átadják a zsákmány megbeszélt részét. A búvóhelyük azonban egy pillanat alatt életveszélyes hellyé válik…

Azt, hogy a film mennyire beteg (persze jó értelemben) minden tekintetben-na, meg véres és erőszakos- ahhoz elég csak annyit leírnom, hogy Robert Rodriguez és Quentin Tarantino nevéhez fűződik. Ők pedig remekül vegyítik a road-movie és a trash-horror filmek legjobb jellemzőit. A felsorolt színészeken kívül még olyan nevek veszik ki a részüket a mókából, mint Salma Hayek (a táncos jelenete film klasszikus), Danny Trejo, Tom Savini.

Köntörfalak (2010)

Zoltán (Elek Ferenc megkapta a 41. Magyar Filmszemle legjobb férfi főszereplőnek járó díjat) és Eszti (Tompos Kátya) első randija egyáltalán nem sikerült jól, az lenne mindenkinek a legjobb, ha az estét rövidre zárva elválnának az útjaik, mégis a csaj bátyjának lakásán kötnek ki. Innentől pedig megkezdődik egy még kevésbé szokványos, duplacsavaros második felvonás egy meleg bátynak (Rába Roland), pókerpartiknak és néhány múltbéli titoknak köszönhetően.

Dyga Zsombor filmje azért illik a listánkra, mert a zárt szituációs melodráma egyetlen éjszaka alatt zajlik. A rendező saját forgatókönyvéből készítette el a háromszereplős, monokróm színekben pompázó kamaradrámáját. A szinte sallangmentes történet végig feszesen, célirányosan halad, a kisebb-nagyobb csavarok óramű pontossággal csapódnak az arcunkba, miközben a címnek megfelelően a szereplők időhúzása, hezitálása (azaz a köntörfalazása) a dramaturgia egyik legfontosabb mozgatórugója.

Éjfélkor Párizsban (Midnight In Paris, 2011)

Gil (Owen Wilson), az alkotói válságban szenvedő forgatókönyvíró első regényén dolgozik. Nem elégedett a kéziratával – a film cselekményének előrehaladtával, kiderül, hogy egész életével sem. Regényének főhőséhez hasonlóan, aki egy nosztalgiaboltban dolgozik eladóként, ő is máshova vágyik: szenvedélyesen beleszeret Párizsba, ahol pár napot tölt a menyasszonyával, és a város feltételezett aranykorába, a bohém ’20-as évekbe. Menyasszonya, a gazdag és felszínes Inez (Rachel McAdams) nem érti a vágyakozását, és határozottan elutasítja azt az ötletet, hogy esküvőjük után költözzenek Franciaországba, mert a férfi úgy érzi, Párizsban, egy romantikus kis manzárdszobában biztos be tudná fejezni a nagy művet.

Amíg Inez tovább éli Párizsban a gazdagok felszínes hétköznapjait (karosszékeket nézeget, múzeumokba jár és laza flörtbe bonyolódik egy közös ismerősükkel), addig Gil felfedezi, hogy egy utcasarkon minden éjjel megáll egy régi autómobil, ami az általa vágyott bohém világba viszi utasait. Találkozik a példaképeivel, írókkal, festőkkel és szeretőikkel, és éjszakáról éjszakára vonzóbbnak találja Adrianat (Marion Cotillard), aki Monet, majd Picasso, végül Hemingway (Corey Stoll) múzsája lesz.

A lista féltávjához érkezve egy kis pihenőként Woody Allen nagyszerű filmjével kicsit könnyedebb, vidámabb vizekre evezhetünk. A ’20-as évek forgataga lenyűgöző, sziporkázó és érdekes, köszönhetően a jól megírt dialógusoknak, és a jutalomszerepekben lubickoló színészeknek, még a mellékszereplők között olyan neveket találunk, mint Adrien Brody vagy  Kathy Bates. Az életre keltett 20. századi nagy művészek közül többek között életre kel a fentieken kívül F. Scott Fitzgerald, Joséphine Baker, Juan Belmonte, T.S Eliot, Henri Matisse, Henri de Toulouse-Latrec, Paul Gauguin, Edgar Degas.

The Rocky Horror Picture Show (1975)

Az ártatlan kisvárosi pár egy hideg és sötét késő novemberi éjjelen útnak indul, hogy felkeressék a középiskolai tanárukat. Balszerencséjükre eltévesztik az utat, így egy eldugott erdei útra hajtanak. A vaksötétben csak a kocsi fényszórója világít, szakad az eső és sűrűn villámlik. A pár hirtelen egy útlezáráshoz ér, ám amikor megpróbálnak visszafordulni, defektet kapnak, pótkerék pedig naná, hogy nincs náluk. Elakadt hőseinktől nem messze egy hatalmas kastély áll, ahova bemennek segítséget kérni, a „Belépés csak saját felelősségre!!” tábla ellenére is. Pedig jobban tették volna, hogy ha figyelembe veszik a figyelmeztetés, mert amit odabent találnak, az minden ép eszű ember idegeit kikezdi…és igen, itt senki sem normális.

Az általam készített listákon szereplő filmek közül valószínűleg ez az egyik (A reggeli a Plúton a másik) legpolgárpukkasztóbb alkotás. Itt nincs kecmec, vagy megszöksz az első pár perc után vagy imádni fogod. Lehet, hogy többször neki kell futni, de az biztos, hogy a többség nem fogja a többször megnézendők listáján szerepeltetni. Tim Curry élete valószínűleg legjobb és legemlékezetesebb szerepe Frank-N-Furter professzor; Susan Sarandon még igen csak üde színfoltja Hollywoodnak.

A Rocky Horrort már a különböző műfajok nagyon érdekes elegyedése érdekessé teszi: musical alapokon nyugszik, de magán viseli a gótikus horror-sci-fiét is, egy jó adag szexualitással nyakon öntve. Természetesen a film nem veszi túl komolyan magát, így a nézők se tegyék. Erről pedig az igen speciális humor gondoskodik, bár komédia helyett a paródia sokkal kézenfekvőbb besorolás. A nagyon primitív tréfák, valamint a bizonyos háttértudást igénylő szellemességek egyaránt felbukkannak a filmben. Számos szóviccel él: a „Transzilvánia” szó újraértelmezése, a transz-előtagnak köszönhetően, Transzilvánia itt nem Erdélyt, Drakula gróf feltételezett mi(sz)tikus otthonát, hanem a transzneműek galaxisát jelöli. De sokértelmű poén még Frank-N-Furter neve is, ami egyértelműen Frankensteinre, ugyanakkor a „frankfurter”-re, vagyis a virslire is utal (annak minden átvitt jelentésével). Janet Weiss neve is hasonlóan kétértelmű: németül „fehéret”,  angolul a „vice” szó viszont bűnt jelent. Szintén vicces az is, hogy épp a Meat Loaf [fasírt] művésznevű énekes által alakított karakterből lesz végül vacsora.

Elveszett jelentés (Lost in Translation, 2003)

Bob Harris (Bill Murray) népszerű filmsztár, aki azért érkezik Tokióba, hogy arcát és nevét adja egy whiskyreklámhoz. Charlotte (Scarlett Johansson) friss diplomás és épp a megfelelő életútra vadászik, ám ez nehezen megy egy olyan férj (Giovanni Ribisi) mellett, aki egyáltalán nem figyel oda rá. A japán arctalan tömegben bolyongva a két magányos szív találkozik egymással, és gyönyörű  plátói szerelem alakul ki köztük.

Egy lassú filmtől van szó, a cselekmény sem túl eseménydús, a jelenetek kimért tempóban követik egymást, az események nyugodtan csordogálnak. Azonban ez a higgadt, lassú elbeszélésmód adja meg a történetet felejthetetlenné tesz. Ilyen tisztán és őszintén még soha senkinek nem sikerült bemutatni a magányt, az egyedüllét fájdalmát, mégis megnyugvást adó békességét. Ráadásul egy olyan város a helyszín, ahol a két főszereplő semmit sem ért a nyelvből; merőben más a kultúra. Mindezek fényében megállapítható, hogy Sofia Coppolat (nem hiába, a név kötelez) annak idején négy Oscar-díjra jelölték, köztük a Legjobb Film, és a Legjobb Rendező kategóriákban, a forgatókönyvért pedig  meg is kapta az elismerést.

Az éjszakai féreg (Nightcrawler, 2014)

Amikor megismerjük, főhősünk Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) piti tolvaj, nincs munkája, de karriert akar építeni. Gátlástalanul tud hazudni, amit végtelenül udvariasan csinál. Beszéde kifogástalan és az interneten tanult üzleti nyelvet bármilyen élethelyzetben hibátlanul alkalmazza. Egyik este az autópályán belefut egy autóbalesetbe. Az összeroncsolt kocsi súlyosan sérült sofőrjéhez azonban nem csak a mentők, de egy kamerás csoport is odasiet – ők az ún. éjjeli férgek: a megrázó katasztrófák felvételeit mindig a legtöbb pénzt ígérő tévé csatornának adják el.  Lou úgy érzi, hogy ezt ő is tudná csinálni. Úgy érzi végre megtalálta a képességeihez leginkább passzoló, „ideális foglalkozást”. A biciklijét hordozható kamerára és egy rendőrségi csatorna befogásához használható rádióra cseréli és a zsarukat megelőzve próbál odaérni a különböző bűnesetek helyszínére, hogy azokról minél látványosabb felvételeket készítsen.

Az író-rendező Dan Gilroy igazán emlékezetes karaktert kreált: Lou Bloom arca beesett, a szemei ijesztően kidüllednek. Gyllenhaal 13 kilót fogyott a szerepért, mert a rendező azt akarta, hogy mindig „éhesnek” nézzen ki. Nincs családja, nincsenek barátai. Csak a karrierjének él. Azért lesz annyira jó éjjeli féregként, mert semmiféle korlátja nincs – a kamerát gátlás nélkül tolja bármelyik vérző ember arcába. Sőt, később odáig is elmegy, hogy még a mentő előtt kiérkezve a jobb világítás érdekében odahúzza súlyosan sérült áldozatot a reflektor fényébe. Nincsenek morális aggályai, nem rágódik erkölcsi kérdéseken.

Rémálom az Elm utcában (A Nightmare on Elm Street, 1984)

Nancy Thompsont (Hetaher Langenkamp) szörnyű álmok gyötrik, ám amikor ezt elmeséli a barátainak, akkor kiderül, nem ő az egyetlen, akit egy bizonyos alak rémisztget. Az egyik nap be is következik a katasztrófa, mivel Nancy egyik barátját álmában meggyilkolják. A rendőrség és az ismerősök a lány nyakába akarják varrni a történteket. Az eset után mindenki Nancy ellen fordul, akinek egyedül kell felvennie a harcot a gonosz démonnal, azaz Freddy Kruegerrel (Robert Englund)…

Wes Craven horror klasszikusának főhőse életében egy könyörtelen gyerekgyilkos volt, akit egy bírói hiba miatt szabadlábra helyeztek. Így élhette tovább az életét mindaddig, amíg az Elm utca lakosai rá nem gyújtották a házát. A halála után szövetséget kötött a démonokkal, hogy folytatni tudja a gyilkolást. Ezt a különleges képességével vitte véghez, mellyel az álmokat tudta irányítani. Amikor valakinek az álmában megjelent az alakja, azt többé nem engedte el.

A film az első perctől kezdve a képernyő elé bilincseli a tekintetünket, amit az utolsó másodpercig el sem enged. Ezenfelül a feszültséget is az egekben tartja, ami elengedhetetlen kelléke egy remek horrornak. Így tehát a filmnek mindene megvolt ahhoz, hogy egy minőségi szórakozást nyújtson a néző számára. A sminkelés és a számítógépes effektek a korhoz képest elég jól lettek megoldva, ráadásul az előbbi annyira eredeti lett, hogy a 26 évvel később bemutatott részben sem tudták felülmúlni, sőt…Ja, és a fiatal Johnny Deppről ne is beszéljünk…

Kiemelt kép: Tree Silhouette Against Starry Night Sky — Image by © Robert Llewellyn/Corbis

A gifek a giphy.comról származnak, a képek a filmek IMDb oldaláról.

Csányi Sándoréjszakaéjszakai féregElm utcaGeorge ClooneyhorrorJohnny DeppRobert RodrigezTarantinoTompos KátyaWoody Allen Az éjszaka igazi oldala, ÉLETTÉR 2016-10-18 Sziki Bálint Hozzászólás most!

Döntöttél már arról, hogy álmokat valósítasz meg, vagy inkább a valóságodat álmodod meg? Ha bizonytalan vagy, akkor most még tovább mélyítjük a kép-zavart. Október 3-án, a Be Smart Klub szervezésében Alvás és ébrenlét határán: rémálmok és tudatos álmodás címmel tartott előadást Simor Péter, akinek legfőbb kutatási területe az alvás és álmodás neurokognitív vonatkozásai. 

Nem túlzok, ha azt mondom, nagyjából köszönőviszonyban vagyunk álmainkkal, és ennyi. Nyugati kultúránkból szinte teljesen hiányzik az álomélet komolyanvétele, vizsgálata. Leginkább a pszichoterápiában ismeretes a felhasználása – mint a psziché valóságának egyik üzenőrendszere. Csakhogy a pszichoterápiához szintén nincs sok közünk, alig tudunk róla valamit, és több sztereotip fogalmunk van, mint valódi.

Simor Péter (aki maga is gyakorlott tudatos álmodó) pszichológus, a BME Kognitív Pszichológiai Tanszékének doktori hallgatója. Jelenleg a rémálom zavar neuropszichológiai és neurofiziológiai hátterét kutatja. Információ: mipszi.hu. Kép forrása: Simor Péter.

Végtelen történet

A lélektant éppen csak érintette Simor, a terápiás célú álomanalízisről nem is esett szó. Az előadás koncepciójában kifejezetten biológiai, illetve neuropszichológiai szempontok érvényesültek. Álmodásunk értelmezéséhez az alvás-ébrenlét kölcsönösségét, a figyelem természetét mindenképp érdemes előbb átfutni. Ismerkedjünk meg a libikóka-modellel, mely egyszerű és tömör áttekintést ad.

Az agy sosem kapcsol ki. Mint alvás- és ébrenlét-szabályozó rendszereink legfőbb szerve, az öntudat kikapcsolásakor döntéshelyzetbe kerül: a környezetre, a kinti világra figyeljen (evolúciós örökség: veszélyhelyzeti készenlét), avagy alvásba mélyüléssel a regenerálásra koncentráljon. A két véglet között valójában ingázunk, szinte sosem teljesen egyenletes egy-egy állapot, sem az átmenet közöttük. A képzeletbeli libikóka végeire tehát e két funkció ellátása tehető, érzékelő tudatunk afféle figyelemgolyóként gurul köztük ide-oda.

Az alvás legmélyebb szintjén, úgy hírlik, teljes az öntudatlanság: villany lekapcs. Mégsem halunk meg, és kómába sem esünk. Mi történik akkor az öntudattal, ha nem szűnik meg, csak átalakul?

Egy álomteória szerint agyunk tovább dolgozik, nagyjából mindazon, amire nem figyeltünk napközben – valamint a testünket körülvevő ingerek feldolgozásáért is felel ezalatt. Teszi ezt egy különös automata módban, amely vizsgálatok szerint nemcsak az alvásidőre jellemző, hanem egyébként folyamatosan működő tevékenység. Azaz: bizonyos mértékig mindig és állandóan álmodunk, de általában eddig ezt csak alváshoz társítottuk, mivel akkor jelentkezik “feltűnően”. Pedig amikor képzelődünk – múltba, jelenbe, jövőbe irányulóan –, akkor ez a folyamat sistereg a háttérben, elme-figyelmünk hátterében. Minél inkább benne vagyunk, annál kevésbé a külvilágban. Amint elalszunk, ez messzemenően nagyobb teret kap, mivel a környezetből közvetlenül szinte már nem is érzékelünk.

Bővebben az alvás fázisairól, szerkezetéről.

“Rémálom az elme utcában”

Klinikai szempontból létezik a rémálom zavar,

• amely gyakori (heti többszöri!) és intenzív rémálmokat takar, és a lakosság kb. 4%-át érinti. Pszichiátriai panaszokkal élők körében többször fordul elő, náluk 30% az arány.
• A poszttraumás stresszben szenvedőknél visszatérő álmokban bukkannak fel a traumás élmények.
• Szorongásosoknál nem mozog együtt a rémálmok erőssége/gyakorisága és a szorongás mértéke.
• Legtöbbünknél idiopátiás zavar jelentkezik (azaz kiváltó oka ismeretlen), a “klasszikus” témákkal színesítve: zuhanás, üldözés, életveszély és halál.

Egy elmélet szerint a rémálmok az ősidőkben védelmező szerepet nyújtottak: veszélyhelyzetekkel szembesítették az átélőt, hogy az éber világbeli szituációkkal rutinosabban vegyék fel a harcot. Evolúciós szempontból továbbgondolva lehet értelme annak a felvetésnek is, hogy egyes emberek – a rémálmodók – genetikailag magukban hordják ezt az őrző-védő tulajdonságot, vagyis a hajlamot.

Hajlamosabb valaki a rémálmodásra, hogyha:

• képzelete egyébként is aktív, esetleg nappali álmodozóként skatulyázták be,
• nyitott az intenzív élményekre,
• érzelmileg kevésbé stabil,
• vékony én-határokkal rendelkezik

Az utóbbi tulajdonság nem egyszerűen empátiát jelent, hanem érzések, hangulatok, atmoszférák teljesebb megragadását, szinte átvételét. Ezért gyakori, hogy művészemberek kerülnek ebbe a csoportba. Sőt – Simor kiemelte, hogy ők nemcsak a rémálmodásra, hanem a tudatos álmodásra is hajlamosabbak.

Agyunk alapjáratában folyamatos a képi feldolgozó üzemmód, a rendszer sérülésekor viszont sem képzelődni, sem álmodni nem tudunk!

Kedves Álom! Beszélnünk kell.

Az álom, amelyben tudatunkra ébredünk, egy átmeneti állapot, és ezt az EEG vizsgálatok is megerősítik. REM fázis alatt bekapcsol az önreflektivitás, amely egyébként alvás alatt nem szokott. A tudatos álmodás természetét nyugati körülmények között először Stephen LaBerge, majd prof. dr. Paul Tholey tanulmányozta behatóan, aki részletes leírást adott a technika elsajátításához. (Ennek ellenére nem mindenki képes rá.) Mindenekelőtt az álmokra való visszaemlékezést kell fejleszteni, erre szintén léteznek praktikák. (lásd még: tudatos-alom.hu)

A tudatos álom átélésének fokozatai:

1. Álomra ébredés és álomban maradás
2. Különleges képességek kiélése
3. Az álom befolyásolása akarattal
4. Álmok megtervezése

Ehhez a ponthoz kapcsolódnak az előadás után feltett kérdéseim: Elő lehet-e idézni álom-az-álomban jelenséget; illetve lehet-e akár meditálni is, álmodás alatt? Simor szerint ezek kivitelezhetők, ám igen magas fokú tudatosságot, edzettséget igényelnek. Mint ahogy már maga az álombefolyásolás is.

Hibrid állapotnak tekinthető még az alvásparalízis és a vele járó lidércek tapasztalása. A fentebb leírtak szerint az ingerfeldolgozási folyamat automatikus és állandó, így a lidércek a hozzá kapcsolódó testi hatások (pl. fuldoklás; némaság; izommunka kikapcsolva!) képi-érzéki megfelelői. Laboratóriumi körülmények között ezt az állapotot csak narkolepsziásokon tudták vizsgálni.

Jó néhány kérdés elhangzott a hallgatóságból is, közülük többre az alvásvizsgálat adhat konkrétabb választ. Ennek kapcsán az előadó az esemény üzenőfalán megosztott a jelenlévőkkel hasznos linkeket, melyek Neked is jól jöhetnek, ha úgy érzed, valami nem stimmel az alvásoddal, annak minőségével; vagy egyszerűen szeretnéd optimalizálni a pihenésedet:

orvosikozpont.hu/alvasgyogyaszat

alvascentrum.hu

magtud.semmelweis.hu

hazipatika.com/cimtar/alvasrendelesek

.

Izgalmasan informatív, érthető és jó hangulatú előadáson vettünk részt, amely arra is jó volt, hogy felkeltse vagy akár elmélyítse az érdeklődést a témában.
Az eseményt a Be Smart Klub szervezte, a helyet a H13 biztosította.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A tudatos álmodásról általánosabban itt írtunk.

galériafotók: a szerző
további képek forrása: brendaferrimanidreamart.com, abcjatszoter.hu, 000webhost.com

álomalvásBe Smart ClubéjszakaelőadáskutatásrémálmokSimor Pétertudatos álmodás Az éjszaka igazi oldala, BLOG 2016-10-14 Frappa Archív Hozzászólás most!

A teaház már akkor emberhiánnyal küzdött, így gyakorlatilag a holdat is odaígérték a jelentkezőknek, ha maradnak. Új és teljesen más világ, kultúra részesévé váltam: az arabokat, afgánokat, szíreket, azerbajdzsániakat, szaudiakat kiszolgáló nővé. Eleinte teljesen idegen szokásaikat tanulmányoztam, de aztán a mindennapjuk részévé váltam a törzsvendégeknek. Már arcról felismertem őket, tudtam, mikor vonul el imádkozni, mit fog rendelni – nem volt nehéz, rendszerint mindig ugyanabban az időben jöttek, ugyanazt kérték és ugyanazzal a személlyel ültek le társasjátékozni.

Az éjszakai élet úgy telt, hogy az emeleti részen vízipipáztak. Nonstop ment az arab zene, Nancy Ajram, Om Kalsom számait már unalomig megtanultam. Ahogy arabul köszönni, elköszönni és még pár rövidebb kifejezést. A meglepetés estek inkább nekünk voltak, mint a vendégeknek, mert a főnök soha nem szólt előre, hogy hastáncoslányokat küldött mulattatni. Mindig akkor telefonált és boldogította az alkalmazottakat, amikor telt ház volt és mindenki rohangált, megtébolyodott a rendszertelenségben.

Káoszháza

Nem állítanám, hogy sokat tudok arról, hogy kell irányítani egy vendéglátó egységet. Minden tapasztalat hiányával alkalmaztak felszolgálónak, de már ott döglöttnek éreztem a dolgot, hogy sehol egy üzletvezető. Sehol egy személy, akihez a problémákkal lehetett volna fordulni. Az se járja, hogy az éjféli nyitva tartáson túl a főnökség plusz egy órát játszott, természetesen ilyenkor a vendégek se mentek haza. Persze szavad nem lehet erre. A teraszt is egyedül kell behoznod, mert te vagy a nő, a többi hat arab férfi meg majd nézi. Napi 24 órában a rendelkezésükre kell, hogy állj, az se számít, ha szabadnapos vagy és a családdal töltöd a napot.

Maga olyan, mintha a lányom lenne.

Előszeretettel használt mondat. Valójában azt jelenti, hogy amíg néhány ilyen fontosnak hangzó szót elejt a főnök, addig se foglalkozik a dolgozó azzal, hogy nem kapja meg a jattját. Vitába keveredni nem is érdemes. Éjszakák mentek rá felesleges drámákra, amik főleg a kulturális különbségek miatt adódtak. Hogy a nyelvi szakadékot már ne is említsem. Számtalan félreértés származott abból, hogy elbeszéltünk egymás mellett.

Összességében annyit tudok mondani, hogy volt, amikor a teaház elérte, hogy szeressek ott lenni, ám mindez csak látszat volt. Mégis maradtam, mert az előkészítőt finanszíroznom kellett, és ezt eléggé pontosan tudták ahhoz, hogy megnehezítsék bármelyikünk életét.
.

Képek forrása: wigwamdublin.com, pixhome.blogspot.hu

afgánarabarab éjszakaéjszakafőnökmunkaszír