Ma, március 20-án nemcsak a kabátokat cseréljük vékonyabbra a csillagászati tavasz beköszöntével, hanem egy különleges emléknapot is ünneplünk. A Boldogság Nemzetközi Napja nem csupán egy kedves gesztus a naptárban, hanem az ENSZ 2012-es határozatának köszönhetően egy fontos emlékeztető: a jólétünk nem mérhető kizárólag számokban és gazdasági mutatókban.
Az ötletet az apró, de annál bölcsebb Bhután adta a világnak, ahol már évtizedek óta vallják, hogy a bruttó nemzeti boldogság sokkal többet ér, mint a nemzeti össztermék. Ott ugyanis pontosan tudják, amit mi sokszor elfelejtünk: a szegénység dacára is lehet valaki elégedett, ha a közösség és a belső béke rendben van.
Az ENSZ idei Világboldogság-jelentése azonban némi ürömöt is vegyít az ünnepi örömbe. A friss adatokból ugyanis az látszik, hogy míg a skandináv országok – élükön Finnországgal, Izlanddal és Dániával – továbbra is kirobbanthatatlanok a lista elejéről, addig a nyugati világban valami látványosan elromlott.
Észak-Amerikában és Nyugat-Európában a fiatalok jelentősen boldogtalanabbak, mint tizenöt évvel ezelőtt. Érdekesség, hogy a rangsor élmezőnyébe idén Costa Rica is betört, bizonyítva, hogy a latin-amerikai életigenlésnek helye van a hideg északi profizmus mellett.
De mi áll a fejlett világ mélabúja mögött? A kutatók egyértelműen a közösségi média jelenlétét teszik felelőssé ezért. A PISA-tanulmány adatai szerint azok a tizenévesek, akik napi hét óránál többet görgetik az idővonalukat, sokkal magányosabbnak és elégedetlenebbnek érzik magukat, mint azok, akik csak mértékkel használják a digitális tereket. Különösen a nyugat-európai lányok körében drasztikus ez a visszaesés.
Megdöbbentő, hogy az Egyesült Államokban sok diák már egyenesen a közösségi hálózatok megszűnését kívánja; bevallásuk szerint csak azért maradnak jelen, mert félnek a kirekesztettségtől, nem pedig azért, mert örömüket lelik benne.
Érdekes módon a Közel-Keleten vagy Észak-Afrikában a fiatalok boldogságérzetét nem kezdte ki ennyire az online jelenlét, ami arra utal, hogy a kultúra és a valódi emberi kapcsolatok minősége védőhálót jelenthet.
Bár a világban a negatív érzelmek terjedése aggasztó, a jelentés mégis tartogat egy reménysugarat: a pozitív érzelmek még mindig kétszer olyan gyakoriak az életünkben, mint a rosszak.
Talán éppen ma, a tavasz első napján érdemes megállnunk egy pillanatra, letenni a telefont, és a skandinávoktól vagy a bhutániaktól tanulva értékelni azt a sok apró jót, ami körülvesz minket.
