Gyakran halljuk, hogy az életkor csak egy szám, de 80 felett a legtöbben már egy kiadós sétát is sikerként könyvelnek el. Aztán jön valaki, mint a spanyol Juan Lopez, és teljesen átírja mindazt, amit az emberi teljesítőképesség határairól gondoltunk. Ő nemcsak „szépen korosodik”, hanem aktuális világcsúcstartó ultramaratonista is, aki biológiailag simán letagadhatna ötven évet.
Nyugdíj után kezdődött az igazi élet
Juan története azért is különleges, mert nem egy élsportolóról van szó, aki világéletében a pályán élt. Évtizedekig szabadúszó autószerelőként dolgozott, és a sport számára elérhetetlen luxusnak tűnt a dolgos hétköznapok mellett. Az áttörést a nyugdíjazása hozta el, hiszen csak 66 évesen kezdett el rendszeresen gyalogolni, majd lánya ösztönzésére végigjárta a klasszikus El Caminó 800 kilométerét is 20 nap alatt.
Itt azonban nem állt meg, hiszen egy amatőr futócsapattal való találkozását követően megkapta az orvosa jóváhagyását is a rendszeres kocogásra. A többi pedig már sporttörténelem.
Érmek, amik nem fértek a bőröndbe
A „Super Lopez” néven emlegetett futó 75 évesen robbant be a nemzetközi elitbe. A 2019-es lengyelországi világbajnokságról annyi érmet hozott el a korosztályában, hogy állítása szerint alig tudta őket belegyömöszölni a bőröndjébe.
A tempója azonban még ennél is döbbenetesebb volt. Tavaly 3 óra 39 perces maratoni időt futott, 2025-ben pedig az 50 kilométeres távon állított fel világcsúcsot 4 óra 47 perc 35 másodperccel. Ezt az eredményt a harmincas éveikben járó hobbi-futók többsége is megirigyelné!
A tudomány is értetlenül áll előtte
Juan Lopez nemcsak a szurkolókat, hanem a tudósokat is lenyűgözi. Az Alcalá és a Pavia Egyetem kutatói tüzetesen megvizsgálták a „csodafutót”, és megdöbbentő eredményeket találtak. 157 centis magasságához 59 kiló társult, izomtömege pedig 77%-os volt, ami egy elit amerikai tengerészgyalogos szintjének felel meg.
A VO2 max mutató jelzi, hogy mennyire hatékony a szervezet oxigénfelhasználása. Míg egy átlagos 80 évesnél ez az érték 17,6 körül mozog, Juané 52,8 volt, ami magasabb, mint a 30 éves férfiak 80%-ának.
Mi a titka?
Vajon a génjeiben hordozza a szupererőt? Talán. De ne feledkezzünk meg a munkáról sem: Juan heti 65–120 kilométert fut, heti hat napra elosztva. Ő maga viccesen csak annyit mond: azért bírja ilyen jól, mert fiatalon „nem koptatta el a motort”.
Bár jelenleg felesége ápolása miatt kevesebb versenyen indul, a futás továbbra is a mindennapjainak része. Számára ez a szabadság, a menekülés a gondok elől. Juan Lopez története a legjobb bizonyíték arra, hogy soha nem késő elkezdeni és az, hogy a határainkat leginkább mi magunk jelöljük ki.
