A mesterséges intelligencia egyre inkább átszövi az életünket, és úgy tűnik, hogy még az akadémiai szférában dolgozók sem kivételek. De mi történik akkor, ha egy elismert tudós túlságosan rábízza magát a technológiára? Marcel Bucher professzor esete a legjobb példa arra, hogy az MI-vel való barátkozás néha fájdalmas szakítással végződik.
Marcel Bucher, a Kölni Egyetem növénytudományi professzora nem aprózta el az MI-használatot. A tekintélyes Nature folyóiratban megjelent cikkében őszintén vallott arról, hogy az elmúlt két évben a ChatGPT vált a legfontosabb munkatársává.
A professzor az emailek megfogalmazásától kezdve a hallgatói válaszok elemzésén keresztül a tudományos cikkek szerkesztéséig szinte mindent a chatbotra bízott.
Bár tudta, hogy a nagy nyelvi modellek hajlamosak a „hallucinációra” (vagyis meggyőzően tálalt zöldségeket beszélni), a platformot mégis stabil munkaeszköznek gondolta. Egészen 2025 augusztusáig.
A dráma akkor kezdődött, amikor Bucher kísérletezni kezdett az adatvédelmi beállításokkal. Szerette volna látni, hogy a ChatGPT minden funkciója elérhető-e akkor is, ha nem járul hozzá az adatai felhasználásához. Egyetlen kattintással kikapcsolta az opciót, a következmény pedig sokkoló volt:
„Ebben a pillanatban az összes csevegésem véglegesen törlődött, a projektmappáim pedig kiürültek. Két év gondosan strukturált tudományos munkája tűnt el. Nem volt figyelmeztetés, nem volt visszaállítás. Csak egy üres oldal maradt” – mesélte a professzor.
Bucher kétségbeesetten próbálta kijavítani a hibát azzal, hogy böngészőt váltott, gyorsítótárat ürített, majd újratelepítette az appot, de semmi sem segített. Végül hús-vér emberektől kért segítséget, de az OpenAI ügyfélszolgálata végül közölte vele a rideg tényt: ez nem a chatbot hibája, hanem az egyik funkciója. Ha leállítod az adatmegosztást, a rendszer biztonsági okokból azonnal és helyreállíthatatlanul töröl mindent.
Bár a történet tragikus, az internet nem borult gyászba Bucher professzor miatt. Sokan inkább azt kritizálták, hogy egy tudós miért szervez ki ennyi érdemi munkát egy algoritmusnak.
Angela Collier fizikus például nem rejtette véka alá a véleményét a BlueSky-on:
„Hogyan szereztél PhD-t, ha segítségre van szükséged egy e-mail megírásához? Egy chatbottal folytatsz »beszélgetéseket«? Ez annyira kínos!” – írta, utalva arra, hogy a tudományos munka lényege pont a szellemi erőfeszítés lenne.
Az eset egy nagyobb problémára is rávilágít: kié az információ, amit az MI generál? Miközben a professzor a veszteségeit siratja, az OpenAI már azon gondolkodik, hogyan szerezzen részesedést azokból a tudományos áttörésekből, amiket az ő technológiájukkal érnek el. Sarah Fryer vezérigazgató szerint a cégnek valahogy kompenzálnia kell a hatalmas (negyedévente akár 12 milliárd dolláros) fenntartási költségeket.
Bucher professzor esete fontos lecke mindannyiunknak. Bár az egyetemeken egyre inkább elvárják az MI használatát, az akadémiai munkához, ahol a pontosság és az elszámoltathatóság szent, a ChatGPT még mindig nem elég megbízható.
A professzor végszava pedig mindenkinek intő jel lehet: ha egyetlen kattintással két év munkáját lehet meg nem történtté tenni, akkor ez a rendszer minden, csak nem profi felhasználásra való.
