A mai napon egy olyan finomság előtt tisztelgünk, amely nélkül sokunk számára elképzelhetetlen a tökéletes reggeli. Január 30-án ugyanis a világ a croissant-t ünnepli, azt a pelyhes, vajas süteményt, amelyről szinte mindenkinek azonnal a hangulatos párizsi kávézók ugranak be. Bár a croissant mára Franciaország egyik legfontosabb nemzeti jelképévé vált, a története sokkal közelebb áll hozzánk, mint azt elsőre gondolnánk.
Ha visszatekintünk a múltba, hamar kiderül, hogy a franciák kedvence valójában osztrák gyökerekkel rendelkezik. Az ősatyja nem más, mint a kelt tésztából készült kipferl, amely már a 13. században is népszerű csemege volt Bécsben.
Számunkra, magyarok számára ez a történelmi szál különösen ismerős lehet, hiszen a mi mindennapi péksüteményünk, a kifli szó is közvetlenül a német kipferl kifejezésből ered, megőrizve a közös közép-európai gasztrokulturális örökséget.
A sütemény alakjához természetesen izgalmas legendák is tapadnak. Sokan úgy tartják, hogy a kifli félhold formája az Oszmán Birodalom felett aratott győzelem emlékét őrzi a bécsi csata után, mintegy „megehetővé” téve a török zászló szimbólumát.
Bár ez a történet rendkívül romantikus és hősies, a szakértők, köztük Jürgen David osztrák séf is, inkább csak népmesének tartják, hiszen a forma már jóval a háborús idők előtt is létezett. Hasonlóan bizonyíthatatlan az a népszerű legenda is, miszerint Marie Antoinette hozta volna be a receptet a francia udvarba a honvágya csillapítására.
A croissant valódi franciaországi karrierje valójában a 19. század közepén kezdődött, amikor egy August Zang nevű osztrák tisztviselő bécsi pékséget nyitott Párizsban. A helyiek azonnal rajongani kezdtek az osztrák finomságokért, és hamarosan saját képükre formálták azokat. Ekkor ragadt rá a „croissant” név is, ami franciául egyszerűen növekvő holdat jelent.
A mai értelemben vett, könnyed és réteges állagot azonban csak később nyerte el. Az igazi áttörést Sylvain-Claude Goy 1915-ös receptje hozta meg, aki a hagyományos nehezebb tésztát leveles élesztős tésztára cserélte. Ezzel a technikai újítással született meg az az ikonikus, légies textúra, amit ma annyira imádunk.
A francia kormány végül 1920-ban emelte nemzeti rangra a süteményt, véglegesítve ezzel a croissant státuszát a gasztronómia trónján. Ma tehát, amikor beleharapunk egy ropogós kiflibe vagy croissant-ba, gondoljunk arra, hogy egy több évszázados, népeken és határokon átívelő kalandos utazás részesei vagyunk.
