Vannak olyan pillanatok az orvostudomány történetében, amikor minden eddigi szabály és tudományos törvényszerűség darabokra hull, és egy-egy rendkívüli eset azt bizonyítja, hogy az emberi test sokkal különösebb és ellenállóbb, mint gondolnánk. Egy 2012-es francia esetben pontosan ez történt, amikor egy 57 éves, mind a négy végtagjában lebénult férfi pulzusa elérte a percenkénti hatszázas értéket, ami elméletileg lehetetlen, elképesztő és főképpen halálos.
Amikor a szív megszegi a szabályokat
A történet úgy kezdődött, ahogy az ilyen kórházi esetek általában szoktak: szédüléssel és mellkasi nyomásérzéssel küzdő beteget szállítottak be a sürgősségire, akinek esetében az orvosok akut szívproblémát gyanítottak, így megfigyelés alá helyezték.
A harmadik napon azonban valami egészen rendkívüli történt, mivel a beteg többször is szélsőséges, szabálytalan szívritmus-rohamokat kapott, amelyek során egyszer csak hirtelen felgyorsult a pulzusa, és körülbelül húsz másodpercen keresztül elképesztő, percenkénti hatszázas értéken maradt, majd fokozatosan lelassult körülbelül háromszáz körülre, végül pedig visszatért a normális ritmushoz.
Ez azért különösen figyelemreméltó, mert az emberi szív fiziológiája szerint minden egyes szívösszehúzódás után van egy rövid védőperiódus, amely alatt a szív egyszerűen képtelen új elektromos jelet fogadni. Ez a mechanizmus azért alakult ki az evolúció során, hogy megvédje szervünket a túlzottan gyors, káros összehúzódástól.
Egészséges emberi szívben ez a természetes korlátozás körülbelül háromszáz ütésre limitálja a maximális pulzusszámot percenként, így az, hogy valaki ennél magasabb értéket érjen el, elméletileg lehetetlen, vagy legalábbis annak kellene lennie.
Orvosi csodák és tragikus esetek
A franciául publikáló orvosok megjegyzik ugyan, hogy korábban már feljegyeztek extrém magas pulzusszámmal járó eseteket, köztük a valaha hivatalosan mért legmagasabb érték körülbelül percenkénti négyszáznyolcvan volt. A jelentések között aznban megemlítenek egy meglehetősen különös, bár tragikus precedenst is 1989-ből, amikor egy dán tudós életét vesztette, miközben a „Wanda nevű hal” című vígjátékon nevetett.
Nem hivatalos feljegyzések szerint a pulzusszáma ekkor elérte a percenkénti kettőszázötven és ötszáz közötti értéket, bár ezek az adatok természetesen nem tekinthetők tudományosan hitelesnek, inkább csak érdekességként szolgálnak.
Az ilyen szélsőséges értékek egyébként azért is különlegesek, mert ahhoz, hogy a pulzusszám átléphesse a percenkénti háromszázas küszöböt, több kóros tényezőnek kell egyszerre jelen lennie a szervezetben.
Lehetnek például további elektromos „rövidzárlatok” a szív elektromos vezetési rendszerében, amelyek megkerülik a normális lassító mechanizmusokat, vagy előfordulhat, hogy a szívsejtekben lévő elektromos impulzusok időtartama rövidebb a normálisnál, esetleg pedig a szívizom rendellenesen aktiválódik, ami mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a szívritmus drámai módon felgyorsuljon.
A rejtély, amit nem sikerült teljes mértékben megfejteni
Mivel a roham alatt nem készült kellően részletes elektrokardiográfiai felvétel, az orvosok nem lehetnek teljesen biztosak abban, hogy pontosan mi játszódott le a beteg szívében, ahogy azt a PubMed Central-on is megjelentett tanulmány is megjegyezte.
A legvalószínűbb magyarázat szerint a páciens pitvarfibrillációban – azaz a pitvar kaotikus elektromos aktivitásában – szenvedett, emellett pedig számos szerteágazó elektromos útvonal is jelen volt a szívében, ami együttesen lehetővé tette, hogy a pulzusszám átmenetileg elérje ezt a rendkívüli, szélsőséges értéket.
A történet talán legmegdöbbentőbb aspektusa nem is maga a hihetetlen pulzusszám, hanem az a tény, hogy a férfi túlélte. Ez az eset remekül demonstrálja, hogy az emberi szervezet milyen elképesztő alkalmazkodóképességgel rendelkezik, és hogy még akkor is, amikor minden elmélet és minden tankönyv szerint lehetetlennek tűnik valami, az élet olykor mégis utat talál magának.
