Vannak napok, amelyek hétköznapi bosszúsággal indulnak, mégis történelmi horderejű felfedezéssel zárulnak. 1992 novemberében egy Suffolk megyei gazda, Peter Whatling elhagyta a kalapácsát a sárban.
Mivel szüksége volt a szerszámra, megkérte barátját, a nyugdíjas Eric Lawest, hogy fémkeresőjével segítse ki a bajból. Lawes elindult a mezőre, de a kalapács helyett valami olyasmit talált, ami örökre megváltoztatta az életüket és a brit régészetet is.
Amikor a fémkereső megőrült
Ahogy Lawes a Hoxne nevű település melletti szántóföldön pásztázott, a gép egyszercsak éles jelzést adott. Az ásás során azonban nem az elvesztett kalapácsot emelték ki, hanem ezüstkanalakat és aranyérméket. A két férfi példás módon azonnal értesítette a hatóságokat és a régészeket, így a helyszínt szakszerűen sikerült feltárni.
A föld mélye egy korhadt faládát rejtett, amelyben a Római Birodalom alkonyának elképesztő gazdagsága pihent. A leletegyüttes, amely ma Hoxne-i kincs (Hoxne Hoard) néven ismert, összesen közel 15 000 arany-, ezüst- és bronzérmét, valamint több mint 200 darab pazar aranyékszert és ezüst étkészletet tartalmazott.
A birodalom utolsó emlékei
A szakértők szerint a kincset az i.sz. 5. század elején áshatták el, amikor a római adminisztráció és katonaság elhagyta Britanniát. A tulajdonosai valószínűleg egy rendkívül tehetős család tagjai voltak, akik a politikai bizonytalanság és a fosztogatások elől rejtették el vagyonukat, remélve, hogy egy nap visszatérhetnek ide. Erre azonban soha nem került sor.
A lelet jelentőségét jól mutatja, hogy 1993-ban hivatalosan 1,75 millió fontra (ami ma több milliárd forintnak felelne meg) értékelték. A jutalmon a megtaláló és a földtulajdonos osztozott, a kincs pedig a British Museum egyik legértékesebb gyűjteményévé vált.
A történet tanulsága
A Hoxne-i kincs esete nemcsak a szerencséről szól, hanem a tisztességről is. Ha Lawes és Whatling nem jelenti be azonnal a felfedezést, a régészek soha nem tudták volna kontextusában vizsgálni a tárgyakat, és rengeteg történelmi információ veszett volna el.
Néha a legnagyobb veszteségeink – mint egy elhagyott kalapács – vezetik el az embert a legnagyobb sikerekhez. De a valódi kincs nemcsak az aranyban rejlik, hanem abban a felelősségtudatban is, amellyel közös múltunk emlékeit kezeljük.
És hogy mi lett a kalapáccsal? A régészek végül azt is megtalálták a feltárás során, és ma az is a British Museumban pihen az aranyékszerek mellett.
