A zsenialitás története gyakran magányos út, és talán senki sem tudja ezt jobban, mint Marilyn vos Savant, aki a világ legmagasabb dokumentált IQ-jával büszkélkedhet. A történet azonban nem csupán a számokról szól – ez egy lebilincselő utazás az emberi elme határainak felfedezéséről és arról, hogyan szembesülhet még egy zseni is a társadalmi előítéletekkel.
Vos Savant már tízéves korában olyan szellemi teljesítményre volt képes, ami az átlagember számára szinte felfoghatatlan. 1956-ban a Stanford-Binet intelligenciateszten elért 228-as IQ-ja nem csupán rekord volt, hanem olyan eredmény, ami mellett Einstein becsült 160-190-es, Hawking 160-as, vagy Musk 155-ös értéke is eltörpül. A teszt során a tízéves kislány egy huszonkét éves felnőtt szellemi képességeivel rendelkezett.
Azonban ez a kivételes tehetség nem jelentett azonnali elismerést. „Senki sem figyelt fel rám különösebben – főleg azért, mert lány voltam. És én elfogadtam ezt,” vallotta be később vos Savant. Az átlagos állami iskolában töltött évek és a Washington Egyetem félbehagyott tanulmányai után úgy tűnt, hogy kivételes képességei ellenére egy hétköznapi élet vár rá.
A fordulópont 1985-ben érkezett el, amikor a Guinness Rekordok Könyve hivatalosan is elismerte őt a világ legmagasabb IQ-jával rendelkező embereként. Ez a cím 1990-ig maradt érvényben, amikor a kategóriát megszüntették az IQ-tesztek megbízhatóságával kapcsolatos viták miatt.
Az igazi próbatétel azonban csak ezután következett. A Parade magazin „Ask Marilyn” rovatának írójaként vos Savant 1990 szeptemberében szembesült a hírhedt Monty Hall-problémával. A látszólag egyszerű valószínűségszámítási feladat megoldása olyan vihart kavart, ami megrengette a tudományos világot.
A probléma lényege: egy játékshow-ban három ajtó közül kell választani, amelyek közül az egyik mögött autó, kettő mögött kecske található. A versenyző választása után a műsorvezető kinyit egy másik ajtót, ami mögött kecske van. A kérdés: érdemes-e ajtót váltani?
Vos Savant „igen” válasza lavinát indított el. Több mint 10.000 levelet kapott, köztük közel ezret PhD fokozattal rendelkező tudósoktól, akik mind azt állították, hogy téved. A kritika gyakran személyeskedésbe csapott át, egyesek még azt is felvetették, hogy „a nők másképp látják a matematikai problémákat, mint a férfiak.”
A későbbi számítógépes szimulációk és matematikai bizonyítások azonban igazolták vos Savant álláspontját. Az ajtóváltás valóban kétharmados nyerési esélyt biztosít, szemben az eredeti választás egyharmados esélyével. Az MIT és később a MythBusters is megerősítette következtetését, ami után több akadémikus nyilvánosan is bocsánatot kért tőle.
Ma Marilyn vos Savant továbbra is aktív író és gondolkodó, aki kivételes intellektusát a kritikus gondolkodás és a független véleményalkotás népszerűsítésére használja. Története nem csupán a zsenialitásról szól, hanem arról is, hogy néha még a legbriliánsabb elméket is megkérdőjelezik, és hogy az igazság védelméhez nem csak intelligencia, de bátorság is szükséges.
„Az intelligenciám néha magányossá tesz – nincs kihez fordulnom, amikor válaszokra van szükségem,” vallja be őszintén. Mégis úgy tekint kivételes képességeire, mint ajándékra, nem pedig teherre. Története inspiráló példája annak, hogy a valódi zsenialitás nem csupán a magas IQ-ban, hanem az állhatatosságban és az igazság melletti kiállásban is megmutatkozik.
Leave a Comment