A mozi Saroo Brierley azonos című regénye alapján készült. Nagy várakozással ültem be a vetítésre már csak amiatt is, hogy 6 Oscarra jelölték az alkotást. (Legjobb film, legjobb mellékszereplő, legjobb női mellékszereplő, legjobb zene, legjobb fényképezés, legjobb adaptált forgatókönyv).
Általában ritkán jelölnek legjobb filmre sci-fit, vígjátékot, vagy akár horrorfilmet, ezt a kategóriát első sorban a filmfesztiválokon és az Oscar díjátadón is a drámai alkotások, musicalek szokták megnyerni. Ez idén sem történt másként. Filmek terén mindenevő vagyok, nyilván mint mindenkinek, nekem is vannak műfajon belüli kedvenceim, de se a háborús filmek, se a drámák nem állnak közel hozzám.
Viszont, mint a legtöbb dologban, itt is vannak kivételek. Na, ez az alkotás pont ilyen volt nálam. Már az első perc, mikor még csak a szereplők, rendező, stb. szerepelt a vásznon, magával ragadott. Még hozzátett az eszméletlenül hangulatos aláfestő zene, a zongorakíséret, ami szinte az egész filmet végigkíséri és alkalmazkodik a jelenetekhez, amik ezek hatására is kellően drámaira sikeredtek a komor hangulatot keltő vágással és képekkel együtt. Nem véletlen kapott a film mindkettőre jelöléseket. Szóval az első benyomás maximálisan pozitív volt.
A filmről
A történet az öt éves Sarooról szól, aki észak India egy szegénynegyedében él egy kis faluban két testvérével és édesanyjával. Bátyjával, Gudduval nagyon közel állnak egymáshoz. A két fiú rengeteget segít a családnak és édesanyjuknak a megélhetés érdekében. Az anyuka egyedül neveli őket, és egy kőbányában húzza az igát. Egyik nap Saroo úgy gondolja van olyan nagyfiú, hogy testvérével tartson az éjszakai munkába. Ekkor kezdődik a nagy kaland. A kisfiú elalszik az egyik vasútállomáson, miközben Guddu intézi a munkát. Mire felébred, a testvére sehol, és egyedül találja magát, elveszve a hatalmas Kalkuttában.
Kalandos utazásokon keresztül jut el Indiából Ausztráliába. Örökbe fogadják, nevelőszülőkhöz kerül, akiket nem kisebb színészek alakítanak, mint Nicole Kidman (Sue) és David Wenham (John). Kontinenseken átívelő történet ez, ahol az emberi érzelmek, a családi kötelék állnak a középpontban.
Az eleinte nyelvi nehézségekkel küzdő, angolul nem beszélő kis Sarooból okos és jóképű fiatalember lesz, aki elhagyja otthonát, és hotelmenedzsernek tanul tovább Melbourne-ben. Itt összeismerkedik egy vonzó és fiatal lánnyal, Lucyval (Rooney Mara). Első perctől megvan a szikra a két fiatal között. Innentől felgyorsul, és még érdekesebbé, drámaibbá válik az amúgy sem unalmas történet. A fiúban emlékek tömkelege tör föl. Mi lehet a valódi, vér szerinti családjával? Vajon élnek még? Ha igen, ugyanott ahol eddig? Kíváncsiak rá? A technika és az internet segítségével utánajár, és megtudhatjuk, Saroo hosszú utazása és az eltelt évtizedek hogyan hatottak későbbi életére, és végül elérte e a célját. A film végén az is kiderül, miért lett Oroszlán a film címe. Érdemes végigülni a stáblistát is, és nem csak a kellemes indiai zene miatt!
A szereplőkről
A kisfiú Saroot megszemélyesítő Sunny Pawar nekem már az első perctől kezdve szimpatikus volt. Együtt- és át tudta érezni a sorsát. Fiatal kora ellenére tökéletesen jelenítette meg a nagyvárosban elveszett talpraesett kisfiút, akit később nevelőszülők fogadják örökbe.
Dev Patel alakítja Saroot fiatal felnőttként. Talán ő az egyik legtehetségesebb indiai származású angol színész, akit a publikum A gettómilliomosból és a 2007-es Skins c. sorozatból ismerhet. A Chappie című sci-fiben is hozta a kötelezőt, és szerintem ebben kimagaslót alkotott, megérdemelné a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart.
Nicole Kidman nem tartozik a kedvenc színészeim közé, annak ellenére, hogy Oscar-,díjas és több műfajban is csillogtatta már meg tudását. Mint ausztrál karakter jól hozta a szerepét, bár ez adta magát a származásából ítélve, viszont túl sokat nem tett hozzá a filmhez szerény véleményem szerint. A jelölése számomra meglepő.
Rooney Mara játéka elismerést érdemel. Nem volt se sekélyes, se túlzó, viszont tele volt szeretettel és érzelmekkel. A Tetovált lány amerikai verziója óta figyeltem fel rá, és a szintén drámai és erős alkotásban, a Carolban is olyat alkotott, ami után megérdemelné az Oscart.
Összességében maximálisan elnyerte tetszésemet a film. Mint említettem, már a zenéjével lekenyerezett, de mind a történetvezetés, mind a képi világ és a színészi játék is nagyon egyben volt. Így alkotott egy egészet.
Ajánlom:
- azoknak, akik szeretik a mély mondanivalójú, igaz történeten alapuló filmeket
- akik kíváncsiak India világára, életére
- akik szeretnék, ha Dev Patel végre megkapja teljesítményéért a megérdemelt Oscar-díjat
Nem ajánlom:
- semmiképp se nézzék meg olyanok, akik valami akciódús kalandfilmre számítanak
- akinek ismeretlenek a szereplők, és hogy miben alkottak hol nagyot, hol kisebbet
- azoknak se akik nehezen bírják az érzelmeket, és a családi drámák műfaját sem kedvelik
A film Mafab adatlapja.
Szerző: Jordáki Gábor
