Variàciók szerelemre: poliamoria vagy monogàmia? - Frappa Magazin

Poliamoria. Mit tudunk erről a még kevéssé ismert szerelemfelfogásról? A monogámia utódja lenne, vagy egy azzal békésen megférő életmód? Szakértők segítségével igyekeztünk közelebb hozni a jelenséget!

A poliamoria, vagy többszerelműség egy olyan életforma, ami nem való mindenkinek, mégis sokakat vonz. Olyan válfaja a szerelemnek, ami megoszt és vitákra ösztönöz.

Szerettem volna közelebb jutni ehhez a vágyott és félt kapcsolódáshoz, megmutatni, hogy néha a válasz nem a vagy-vagy, hanem az és. Ahogyan a hetero- és a homoszexualitásról sem beszélhetünk kontra értelemben, úgy a poli és a monogám kapcsolatok sem egymással versengő létezők. Békés útitársak, amelyek közül ki-ki eldöntheti melyikükhöz csatlakozik.

Ahhoz pedig, hogy a lehető legobjektívebben járhassam körül a témát, szakértőket kértem fel. Beszélgettem a Poliamoria Magyarország tagjaival, D-Balogh Andreával és Gyurik Jánossal, valamint Marosi Szilvia szexuálterapeutával, és Gánti Bence integrál szemléletű pszichológussal is. Válaszaik segítségével érthetőbbé válik kik és miért vonzódnak ehhez a szerelemformához. Mit kell tennünk, ha ilyen kapcsolatot szeretnénk működtetni, hogyan hat(hat) a gyerekekre egy ilyen modell, illetve általában véve mi is ez a kapcsolati forma?

Többszerelműség kezdőknek – a poliamoria rövid definíciója

A poliamor (többszerelmű) vonzódással rendelkező ember képes és akar egyszerre több személyhez szerelmi módon kötődni, aki pedig ezt önmaga és partnere(i) előtt felvállalja, valamint meghozza azt az életviteli döntést, hogy egyszerre több emberrel tartson fenn (pár)kapcsolatot, az poliamor életvitelt folytat. Fontos kulcsszó a szerelmi kapcsolat, ami ugyan szubjektív kategória, de mindenképpen többet jelent, mint a puszta szexualitás, és az, hogy ez etikusan történik, vagyis minden partner tud róla, mindegyik önként beleegyezik, és minden szereplő ugyanannyi szabadsággal élhet a párkapcsolat-rendszerben. Az emberi kapcsolatok rendszerében az etikus nem-monogámiák csoportjában helyezkedik el (ahol pl. a nyitott kapcsolat is, amely hasonlít hozzá, de vele nem azonos).

Hogyan érvelnétek a poliamoria létjogosultsága mellett? – kezdünk bele a beszélgetésbe D-Balogh Andreával.

Az embernek alapvető jogában áll a magánéletéről dönteni, azt olyan módon megélni, ahogy ő abban a legjobban érzi magát, egészen míg szabadságának gyakorlásával másnak kárt nem okoz. Ez az emberi jogok magánéleti szabadságra vonatkozó alkalmazása. A poliamoria mint (pár)kapcsolati forma elsősorban a magánéletet érinti (mivel azonban a magánélet élhetőségét közösségi szabályok befolyásolják, ezért közösségi témává is válhat). A benne résztvevők felnőtt emberek, akik tisztában vannak azzal, hogy mit vállalnak, örömmel élik meg több irányú vonzalmaikat, nyíltan kommunikálnak a kapcsolataikról partnereikkel, és arra törekszenek, hogy mindenki megtalálja a helyét közös (pár)kapcsolat-rendszerükben. Poliamor (pár)kapcsolatba lépni senki számára nem kényszer, ezt nem lehet és nem is szabad másokra erőltetni, így senki számára nem lehet fenyegető.

A legfontosabb, hogy az emberek megtalálják azt a magánéleti, (pár)kapcsolati formát, amiben ők a legjobban érzik magukat: aki a monogámiában érzi jól magát, az legyen monogám, és aki az etikus nem-monogámiában, vagy egyenesen a poliamoriában, az élhesse meg ezt partnereivel megegyezve.

A poliamoria egyszerűen csak van, vannak olyanok, akik egyszerre több ember iránt éreznek szerelmet, és egyszerre többel építenek kölcsönös törődésre, szeretetre, felelősségvállalásra épülő kapcsolatot.

Élhessen mindenki úgy, ahogyan neki a legjobb, és fogadjuk el, hogy nem mindenki ugyanazt a magánéleti formát választja, de ettől még minden etikus, szeretetre épülő emberi kapcsolat értékes és élhető.

Mióta tudunk ennek a jelenségnek, szerelemfelfogásnak a létezéséről?

Az a jelenség, hogy egy ember egyszerre több partnerrel ápol szerelmi kapcsolatot úgy tűnik, egyidős az emberiséggel, hogy ezt mennyire tehette meg nyíltan, illetve mennyire támogatta az adott társadalom, közösség a többszerelmű kapcsolatokat, már sok egyéb tényezőtől függ.

A “poliamoria” kifejezést az 1900-as évek elején használták először a free love mozgalom anarchista szárnyához tartozó szereplők, de ilyen formában a szó használata inkább az 1980-as évektől terjedt el. Azonban többszerelmű jellegű (pár)kapcsolatok már nagyon régóta léteznek, hiszen az emberiség a történelem folyamán korszakonként és kultúránként sokféle emberi együttélési formát, szerelmi kapcsolatot, családmodellt fejlesztett ki.

Ezek egy részére a kultúr-antropológiai kutatások világítanak rá. Más részét régészeti kutatásokból, feltárásokból, illetve művészeti alkotásokból, különféle írásos forrásokból ismerhetjük meg.

Házasodhatnak ma bárhol a világon poli emberek, többen egymással?

Poliamor esküvőkről tudunk különböző netes forrásokból, de ezek többsége inkább szimbolikus, vagy valamely progresszív kisegyház vállalja, hogy kettőnél több embert ad össze, azonban egyelőre nincs arról tudomásunk, hogy valahol legálisan lehetne poliamor házasságokat kötni. Nagyon fontos kiemelni itt, hogy a poliamoria kifejezetten különbözik a poligámiától, különösen attól a fajta (a világon a legelterjedtebb) poligámiától, amelyet vallási vagy állami törvények írnak elő. Az ilyen poligámiában nem biztosított, hogy minden szereplő önként adta a beleegyezését a házasság megkötéséhez, sőt, az sem, hogy egyáltalán ők maguk döntöttek róla, és nem élhetnek meg partnerükkel egyforma szabadságot a kapcsolaton belül.

Láttatok példát, tapasztaltátok személyesen, hogy a poli hosszútávon működőképes?

A poliamoria nagyon stabil (pár)kapcsolati rendszerré tud válni, ha a szereplők szeretik egymást (ez alapfeltétel), és ha megtalálják az együttműködésnek azon módjait, ahogy mindenki szempontja a lehető legjobban érvényesül, miközben a kapcsolatok egymást támogatják. Mivel a többszerelműség alapgondolata az, hogy egy új szerelem megjelenésétől a már meglévő nem szűnik meg, ezért addig tudnak a szereplők további kapcsolatokat nyitni, építeni, amíg csak van ráfordítható idejük, energiájuk, kapacitásuk. Ha kialakul az egyensúly, akkor összetartozás-tudat alakul ki, amitől egymás kiterjesztett, választott családjává válnak (a poliamor családmodell a nagycsaládos és a mozaikcsalád összevont formája).

Ez a közös kapcsolati, és családtudat nagyon stabillá tudja tenni a poliamor kapcsolatokat. De a monogámiában is csak akkor alakul ki a stabilitás, ha a monogám partnerek együtt otthont teremtenek és családdá válnak, tehát a stabilitás és hosszútávú működés nem azon múlik, hányan vannak a kapcsolat szereplői, hanem azon, hogy szeretik-e egymást, együttműködnek-e, vállalják-e a felelősséget, tudják-e kezelni a felmerülő konfliktusokat, illetve hogy vannak-e közös céljaik, amik irányába együtt törekszenek.

Hogyan működtethető, tartható fenn akár élethosszig egy poli kapcsolat?

Szeretni kell egymást, fontos annak tudatosítása, hogy sokfélék lehetünk, sok szemponttal, igénnyel, különféle szokásokkal, és hogy mindenkinek megvannak a saját erősségei, gyengeségei, örömei és félelmei. A poliamoria a kölcsönös bizalomról és támogatásról szól. De ugyanerről szól a jól működő monogám kapcsolat is, tehát ismét csak azt lehet mondani, hogy a résztvevők száma az alapelvek szempontjából nem jelent különbséget. Több embert kell meghallgatni, és több embernek a szempontjait, igényeit kell figyelembe venni, valamint a közös döntés folyamatokba is kettőnél több embert szükséges bevonni.

A poli család: biztosan jó ez a gyereknek?

Bármilyen családmodellben lehet sikeresen gyermeket nevelni, és egyik modell sem garantálja a sikert önmagában. Ami azt mutatja, hogy nem attól lesz “jó” a gyereknek, hogy hány felnőtt családtag vesz részt a nevelésben, hanem attól, hogy biztonságos, őszinte szeretetkapcsolat van közte és a szülei között, és hogy a nevelési módszerek következetesek, és segítik azoknak a készségeknek a kifejlődését, amik aztán a felnőttkorban fontosak lesznek.

A több családtag olyan szempontból is előnyt jelenthet, hogy több ötlet, megoldási javaslat és tanács van, amelyet a gyermekek kaphatnak, hogy sikeresen nézzenek szembe az élet különféle kihívásaival, helyzeteivel.

Ma már több kutatás is foglalkozik a poliamor és etikusan nem-monogám családokkal, a bennük nevelődő gyermekek helyzetével, és ezek azt mutatták ki, hogy a gyermekek jól érzik magukat a poliamor családokban. Azt jelzik vissza, hogy szüleik mellett biztonságban érzik magukat, tőlük figyelmet, szeretetet kapnak. Szüleik partnereit a leggyakoribb esetben családtagnak érzik (mint pl. nagynénit, nagybácsit, unokatestvért), ritkább esetben, és főleg együttélés esetén nevelő szüleiknek.

Együttműködési és kommunikációs képességük fejlett, jól szerveznek, és tisztában vannak azzal, hogy közösségként akkor tudunk cselekedni, ha többek szempontját figyelembe vesszük, és ha kialakul egy konszenzus. A legalapvetőbb módszerük a problémák megoldására tehát a megbeszélés, közös megoldáskeresés.

A poli és a társadalom: milyen hatással lehet a társadalomra a poli-szemlélet?

A poliamoria mint világszemlélet nyitott, együttműködésre, elfogadásra törekvő gondolkodást jelent.

A poliamoria tiszteli mások döntéseit, személyiségét, határait, igyekszik minél több igényt figyelembe venni, és vallja, hogy az emberi sokszínűség, sokféleség jó dolog, hiszen minél többféle szempont és ötlet gyűlik össze, annál jobban, rugalmasabban tudunk majd társadalomként és közösségként is válaszolni az új helyzetekre, megoldásra váró problémákra. Ezen kívül a poliamoria érzelmi tudatosságot, műveltséget, a saját és mások érzéseivel való őszinte szembenézést, ezek megértését, tiszteletét és felvállalását is megkívánja. Természetesen az érzelmi tudatosság kifejlesztéséhez nem szükséges poliamornak lenni, de sikeresen poliamor életvitelt folytatni érzelmi tudatosság nélkül szinte lehetetlen.

A poliamoria és az általa felvetett kérdések segítenek a társadalom minden tagjának, hogy saját érzéseivel szembenézzen, végiggondolja a magánéletét érintő kérdéseket, és tudatosan élhessen úgy, ahogy neki a legmegfelelőbb. Minél több olyan tagja van a társadalomnak, aki érzelmileg tudatos és művelt, annál biztosabban értik meg a társadalom tagjai egymást a különféle közös döntések és az azokról való egyeztetés során, és annál biztosabban kerülik el a súlyos, feloldást nem találó konfliktusokat, illetve az egész társadalomra rombolóan ható bántalmazást és agressziót.

Nyitottabb ez az életmód egyáltalán?

A nyitottság inkább a gondolkodásmódot érinti. Hogy maga a (pár)kapcsolat-rendszer mennyire nyitott vagy zárt, azt a benne levők döntik el, és esetenként egyedi. Vannak olyan kapcsolatok, ahol a nyitottságot (új partnerek bevonásának lehetőségét) mindig meghagyják, és lehet olyan megállapodás is, hogy egy ideig vagy egyáltalán nem keresnek új partnert a felek (a lényeg az, hogy mindenkinek azonos joga legyen keresni vagy nem keresni, melyről közösen állapodnak meg). A poliamoria gyakorlati szinten nagyon sokféle formában, kapcsolatként valósulhat meg, hiszen az emberek is sokfélék, akik benne vannak.

Miért a poli?

Aki nem poliamor, az semmiképpen se erőltesse magára, maradjon monogám, vagy az etikus többpartnerűség más formájában, ott, ahol jól érzi magát.

Aki poliamor vonzódással és identitással rendelkezik, az azért él így, mert így érzi jól magát, így boldog, vagy legalábbis boldogabb, mint monogám kapcsolatformában. (Más oldalról, attól még, hogy valaki poliamor módon képes vonzódni, lehetséges, hogy épp egy kapcsolata sincs, vagy csak egy partnere van stb. És monogám felfogású ember is próbálkozhat poliamorral kapcsolatot fenntartani, vagy lehet több partnere, annak ellenére, hogy monogámnak vallja magát, tehát az önmeghatározás, az életviteli döntés és annak megvalósulása nem feltétlenül ugyanaz.) Számukra egyszerűen “azért a poli”, mert nekik az jobb.

Mit gondoltok a poli kontra monogám szemléletről? Beszélhetünk itt kontra jellegről egyáltalán?

Nincs semmiféle kontra vagy ellentét. Mindkettő emberi magánéleti forma, mindkettő élhető, és az a legjobb, ha azok élik meg az egyiket vagy a másikat, akik abban jól érzik magukat, jól megtalálják helyüket, párjukat vagy partnereiket. Előfordulhat azonban, hogy egy monoamor és egy poliamor értékrendű ember szeret egymásba. A poli-mono kapcsolatok igazi kihívása feloldani ezt a fajta konfliktust, de semmiféleképpen nem lehetetlen.

Miért fontos számotokra, hogy képviseljétek a poliamoriát? Mik a céljaitok?

Közösségként arra törekszünk, hogy információt nyújtsunk a poliamoriával kapcsolatban a társadalom többségének és az érdeklődőknek, mert sok a félreértés a fogalom körül. Minél inkább növeljük a vele kapcsolatos ismereteket, annál jobban csökkenthetjük a hozzá kapcsolódó elutasítást vagy félelmet. Szeretnénk elérni, hogy az emberek jobban értsék, mit jelent poliamornak lenni, ezáltal előítéleteik a témával szemben enyhüljenek. Továbbá szeretnénk biztonságos teret nyújtani arra, hogy a poliamor emberek identitásukat szabadon megélhessék, és hogy közösséget építhessenek, problémáik megoldására segítséget, tanácsot kapjanak. A mi üzenetünk nem az, hogy legyél poliamor, hanem az, hogy legyél érzelmileg tudatos, és dönts úgy, ahogy neked jó, és a döntésed értékes és tiszteletreméltó lesz.