RECENZIÓ
Dr. Majoros Pál
Tanácsok, tippek, trükkök nem csak szakdolgozatíróknak
avagy a kutatásmódszertan alapjai
Perfekt Kiadó, Budapest, 2011.
című könyvéről
Készítette: Gál Dóra
Egyetemi, főiskolai tanulmányaik során a diákoknak legalább egy alkalommal szakdolgozat formájában számot kell adniuk tudásukról, hiszen ez a diploma megszerzésének feltétele. A szeptemberben induló képzés keretében tanulmányokat folytató végzős hallgatók számára ez hamarosan időszerűvé válik. Egy szakdolgozat megírása hosszadalmas folyamat, rengeteg buktatót rejthet magában. Szeretnék egy könyvet ajánlani, amely segítségére lehet abban a hallgatónak, hogy ne egy szükséges rossznak tekintse a szakdolgozatírást, hanem tudatos tervezéssel akár még örömét is lelje benne.
Dr. Majoros Pál Tanácsok, tippek, trükkök nem csak szakdolgozatíróknak avagy a kutatásmódszertan alapjai című könyvét első alkalommal 1997-ben adták ki, amely azóta számos átdolgozáson, bővítésen esett át. A legfrissebb kiadás 2011-ben jelent meg a Perfekt Kiadó gondozásában.
A szerző az előszóban kifejti, hogy ahhoz kíván tanácsot adni, hogyan lehet gyorsan, jó diplomamunkát írni. A tartalomjegyzékben kiemelt fő fejezetek lényegében leírják azt a munkafolyamatot, amely a dolgozatíróra vár, így nagyon jó szamárvezető lehet írás közben. Már a témaválasztástól kezdve, a kutatómunka megszervezésén át rengeteg hasznos tanáccsal látja el a szerző az olvasót. Ezen felül bemutatásra kerülnek a műben különböző kutatási, elemzési módszerek, technikák alkalmazási lehetőségei, amelyek főleg leendő közgazdászoknak szólnak. A könyv utolsó harmadában az olvasó megismerheti a dolgozat elkészítésének, megfogalmazásának fortélyait, valamint annak befejezését, utóéletét. Érdemes hangsúlyt fektetni a záró fejezetekre is – Függelék, valamint Fogalomtár, szakkifejezések –, mert azok szintén hasznos információkkal szolgálnak. A következőkben sorra veszem az egyes fejezeteket, röviden ismertetve azok tartalmát.
A könyv megjelenése forradalminak számított a maga idejében, hiszen sem Magyarországon, sem külföldön nem adtak ki hasonló könyvet akkoriban. Az első jelentősebb mű Umberto Eco nevéhez fűződik, Hogyan írjunk szakdolgozatot? című könyve a hetvenes években jelent meg, és alapvetően humán témákban kutatók számára készült. Az általam ismertetett könyvben leírtak remek kiindulási alapot adhatnak egy más területen kutatónak is, azonban ha csak erre a műre hagyatkozik egy közgazdasági tanulmányokat folytató hallgató, akkor leíró jellegű szakdolgozatot készíthet, ami nem feltétlenül szerencsés. Egy leendő gazdasági szakember dolgozatával szemben elengedhetetlen követelmény, hogy szerepeljenek benne elemzések, diagramok, folyamatábrák, stb. Dr. Majoros Pál könyvének előszavában megemlíti, hogy elsősorban az első szakdolgozatuk megírására készülő közgazdászhallgatókhoz szól, ennek érdekében a harmadik fejezetben kitér a területre jellemző különbözőféle kutatási és elemzési módszerekre, technikákra.
A bevezetés tartalmazza a különféle dolgozattípusokat: évfolyamdolgozat, TDK-dolgozat, diplomamunka, doktori értekezés. Legszerencsésebb az ha a hallgató már tanulmányai elején megtalálja a hozzá legközelebb álló témát, amellyel kapcsolatban szívesen kutakodik és például egy kezdőként írt évfolyamdolgozat továbbgyúrva egyszer majd akár egy PhD-értekezéssé is válhat. Véleményem szerint az ilyen céltudatos hallgató ritka. Továbbá e részben olvasható, hogy milyen befolyásoló tényezőkkel szembesülhetnek a hallgatók a kutatás során, valamint az, hogy milyen részfeladatokat foglal magába a dolgozat készítése (a 17. oldalon szereplő, a kutatási folyamatot bemutató ábra a könyv összefoglaló vázlata is lehetne, szerintem kulcsfontosságú). Az ezt kövező felsorolásból megtudhatja az olvasó: tartalmi szempontból mire kell odafigyelnie, hogy sikeres legyen dolgozata. A fejezet zárásaként az is kiderül, hogy a dolgozatot értékelő szakember milyen szempontokat vesz figyelembe a bírálata során.
A könyv első nagyobb fejezete a témaválasztás, amely a szakdolgozatírás előkészületeinek egyik sarkalatos pontja. Vannak hallgatók, akik végzősként pontos elképzelésekkel rendelkeznek, tanulmányaik során kialakult bennük a kép, milyen területen szeretnének kutatást végezni. E fejezet számukra átugorható, inkább azon hallgatóknak szól, akik tanácstalanok, illetve még nem sikerült témát választaniuk. A kutatás kezdetén meg kell határozni a kutatási területet, a kutatási célt, valamint azt, hogy ennek elérése érdekében milyen eszközök felhasználása szükséges. Ebben a részben bemutatásra kerülnek a tanulmányok típusai és a témaválasztást befolyásoló tényezők is. A szerző e fejezetben kihangsúlyozza, hogy a diplomaíró tudásszintjének megfelelő témát válasszon. Úgy gondolom, hogy ezt a legnehezebb felmérni. Ebben a hallgató segítségére lehet mind a belső, mind a külső konzulens, aki tisztában lehet a hallgató képességeivel, hozzáállásával. A témaválasztásnak két menete képzelhető el: az egyik, amikor a hallgató egy adott témához keres egy abban jártas konzulenst, a másik esetben először választ konzulenst, majd ezt követően az ő szakterületéhez igazítja a témáját. Nagyon fontos szempont, hogy a diplomamunkaíró számára érdekes témát válasszon, hiszen akár heteken, hónapokon át is egy adott témán kell dolgoznia. Ezenkívül mérlegelendő, hogy van-e az adott témához elegendő, megfelelő, könnyen hozzáférhető szakirodalom. A szerző azon gondolatával – miszerint legyen a választott téma időszerű, aktuális –, nem feltétlenül értek egyet. Nem szerencsés olyan témát választani, amely kapcsán megoszlik a szakemberek véleménye, illetve nagy felháborodást vált ki a szakmában. Nem tudni, ki fog ülni a vizsgabizottság soraiban a szakdolgozat védésekor; mit gondol az adott témáról; esetleg érintett-e az ügyben. Nagyon nehéz objektívan vizsgálni egy adott témát, az író óhatatlanul is belecsempészi saját véleményét. Továbbá kiegészíteném a szerző ezen fejezetben leírt gondolatait azzal, hogy ódzkodni kell a politikai tartalmú témáktól. Ebben az esetben is ott a rizikó faktor, nem tudni, milyen nézetet valló szakember fog a védéskor velünk szemben ülni.
Miután a témaválasztás sikeresen megtörtént, a kutatómunka szervezése következik a szakdolgozatírás folyamatában. A szerző egy kutatási terv összeállítását javasolja, amelyben érdemes felsorolni a hallgató előtt álló feladatokat, illetve ahhoz különböző időtartamokat rendelni. Ez nagyon hasznos tipp, mivel ennek segítségével átláthatóbb, jobban felmérhető a hallgató számára az előtte álló munkafolyamat. A könyvben szereplő beosztás természetesen csak mintaként szolgál, azt mindenki a saját igényeire szabhatja. Talán még érdemes kiegészíteni a táblázatot a védéshez szükséges prezentáció készítésével, valamint megtervezni, vajon mennyi időt vehet igénybe felkészülni a védéskor lehetségesen előforduló kérdésekre. E fejezetben olvasható a kutatási koncepció elkészítésének menete, annak tartalmi követelményei. Ez kifejezetten fontos és hasznos lehet mesterképzést folytató diákoknak, hiszen ott kötelező kutatási koncepció készítése. Ezt követően a szerző a konzulens típusokra és a konzulenssel való kapcsolattartás fontosságára hívja fel a figyelmet. A fejezet hasznos tanácsokat tartalmaz még a szakirodalom gyűjtésével és feltárásával kapcsolatban, amelyben fontos szerepet tölt be a könyvtárhasználat. A technika fejlődésével párhuzamosan a könyvtárak szerepe nagymértékben csökkent. Dr. Majoros Pál rávilágít arra, hogy a két kutatási forma – internet és könyvtár – jól kiegészítheti egymást. E fejezetben számos trükkel ismerteti meg az olvasót, amelyek figyelembe vételével hatékonyabbá, gyorsabbá tehető a könyvtárakban történő kutatás. Azok a tanácstalan hallgatók, akik nem tudják, mely könyvtárba érdemes elindulni, találnak róluk egy hosszú listát a fejezetben, valamint azok internetes eléréséről. Előfordul, hogy egyes internetcímek a könyv kiadása óta megszűntek, de ezt figyelmen kívül hagyva remek támpontot adnak a szakdolgozatírónak. A hatékony könyvtárhasználat mellett eligazítást kap az olvasó a hatékony internetes keresés témakörében is.
A kutatási és elemzési módszerek, technikák című rész megismerteti az olvasót az egyes kutatási technikákkal, azok előnyeivel, illetve hátrányaival. A statisztikai adatgyűjtés módszereire, valamint a mintavétel módjaira is kitér. Ez elengedhetetlen eleme egy gazdasági területen íródott szakdolgozatnak. Úgy látom, hogy a különféle mintavételi eljárások pontos végrehajtási módjára nem tér ki a szerző, csak bemutatja őket. Ahhoz statisztikai szakkönyvekre van szükség. Bár egy végzős közgazdász hallgatótól elvárható, hogy az ismertetett eljárások végrehajtási módját ismerje. Egyszóval ez nem a könyv kritikája, csupán megjegyzés részemről. Ezután a primer kutatási technikák (megfigyelés, kísérletek, terepkutatás, kérdőíves vizsgálatok, interjú) bemutatása következik. Ezek közül nem kell mindent felhasználnia a kutatónak a dolgozat elkészítése során, csupán azokat, amelyek beleillenek az általa választott témába. Az ezt követő alfejezet az esettanulmány módszerét taglalja, amellyel szintén színesíthető egy dolgozat. Az egyes kutatási módszerek segítségével kapott eredmények önmagukban nem érnek semmit, fontos azokat elemezni. A könyvben egyaránt kaphatunk tippeket a kvantitatív, valamint a kvalitatív információk elemzésére.
A kreativitás és fejlesztése című fejezetet inkább a könyv végére tenném, mivel ez számomra megbontja a szakdolgozatírás folyamatát, amelyet ezidáig logikusan felépített a szerző. Viszont nem egy elhanyagolható fejezet. Egy szakdolgozattól nem azt várják a bírálók, hogy „feltalálja a spanyol viaszt”, viszont rá kell világítania benne a hallgatónak bizonyos problémákra, melyekre megoldást talál a kutatása folyamán. Ehhez szükségeltetik némi kreativitás. Szükség van az iskolában megtanult módszerek alkalmazására a gyakorlatban.
A dolgozat elkészítése: a megfogalmazás a könyv utolsó nagy fejezete. A fentebb ismertetett előkészületi lépések után a kutatási koncepció újragondolása szükséges. Viszont nagyobb változtatások a szakdolgozatírás ezen szakaszában már nem javasoltak. Ennek oka, hogy elcsúszhat az idővel a hallgató. Ezt követően el kell készíteni a dolgozat vázlatát, figyelvén a logikai felépítésre. A szerző kiemeli a szakdolgozat stílusának, valamint a nyelvhelyességnek és a választékos szókincsnek fontosságát. A szakdolgozat formai követelményeit általában a főiskolák, egyetemek meghatározzák, csak kis mértékben adnak szabad kezet a dolgozatíróknak. A követelményektől való eltérést az intézmények szankcionálhatják, így rendkívül fontos azok betartása. Amennyiben számos táblázattal, ábrával, diagrammal, képpel színesíti a hallgató dolgozatát, ezekről jegyzék készítése ajánlott, valamint ügyelni kell azok megnevezésére, forrásmegjelölésére. Végül nagyon fontos betartani a könyvben bemutatott idézési és hivatkozási szabályokat, mivel ezek elhagyása vagy nem megfelelő használata súlyos következményekkel jár.
A befejezés, avagy a dolgozat utóélete című fejezetben a szerző részletezi a dolgozat leadása utáni teendőket: opponensi bírálat, annak áttanulmányozása, diplomamunka védése, ezenkívül hasznos tanácsokkal látja el az olvasót a prezentálással kapcsolatban.
Az irodalomjegyzékben a szerző által felhasznált szakirodalmak listája szerepel.
A függelékben a bibliográfiai adatleírás szabályainak összegzése mellett könyvtárak, felsőoktatási intézmények elérhetőségei, a legfontosabb internetes keresők felsorolása és néhány szakdolgozat elbírálása olvasható.
A könyv zárófejezete a Fogalomtár, szakkifejezések gyűjteménye, amelynek előnye, hogy a fogalmak betűrendben szerepelnek, így gyorsan, könnyen kereshetőek a fogalmak, amelyek esetleg az olvasás során nem voltak világosak.
Tapasztalatom szerint, a hallgatókkal szemben elvárás, hogy tisztában legyenek a szakdolgozat-készítés fortélyaival, annak ellenére, hogy a felsőoktatásban valamely tantárgy keretében ezt oktatnák. Jómagam mesterképzésen tanulok, második diplomám megszerzésére készülök. Sajnálom, hogy csak most találtam rá erre a könyvre, nagyban megkönnyítette volna számomra a szakdolgozatírás folyamatát alapképzésen. Viszont egy diplomamunka megírása után is találtam számomra új és hasznos információkat. Mint a legtöbb hallgatónak, személy szerint nekem is az időbeosztással vannak problémáim leginkább. Ennek fejlesztésére rengeteg tanácsot ad a könyv szerzője, amelyeket érdemes megfogadni, ha nem szeret az ember az utolsó pillanatban kapkodni. Valamint a szerző meggyőzött arról, hogy igenis kell könyvtárba járni, illetve nem szabad csak és kizárólag a modern kor vívmányaira támaszkodni. A két dolog jól megfér egymás mellett. Tapasztalataim szerint a diákok azért nem szeretnek könyvtárba járni, mert nincsenek tisztában azok használatával. E könyv olvasása közben ráébredtem, hogyan lehet gyorsan, hatékonyan, egyszerűen tájékozódni az egyes könyvtárak kínálatában.
Összefoglalva mindezt, a szakdolgozatírás előtt álló hallgatók – legfőképpen a gazdasági területen tanulmányokat folytatók – számára hasznos lehet ez a könyv, hiszen laza, könnyen érthető nyelvezetével lebilincseli az olvasót. További előnye a könyvnek, hogy a szakdolgozatírással kapcsolatban felmerülő valamennyi kérdésre egy helyen megtalálhatóak a válaszok. Ezzel igencsak sok időt spórolhat meg a hallgató. A szerző szakmai tapasztalata érződik olvasás közben, számos példával illusztrálja az általa leírtakat, ezáltal is hitelesebbé téve mondanivalóját az olvasó számára.