Beszámoltunk Nektek az Integrál Akadémia által szervezett, A sámánok titokzatos világa című előadássorozat szombati napjáról, és ahogy ígértük itt a folytatás! A december 18-i, vasárnapi nap krónikája következik, benne az ‘indián’ szó eredettörténetével!
Az előadások erre a napra átköltöznek a Corvinus egyetemről a Radnóti Miklós utcába. Mindenhol érdeklődő arcokat látok. Szeretem azt hinni, mikor saját döntésből ülünk vissza az iskolapadba, a tudás valamiképp sokkal intenzívebben érkezik. Persze, hiszen mi választottuk, ezt az új-ra iskolát. Alkalmam van beszélgetni a tanulókkal is, akik mind azt mondják “csak úgy” belefutottak az Integrál Akadémiába. Már tudták, mit szeretnének és valahogy az iskola felbukkant, ők elmentek a felvételibeszélgetésre és azóta is lelkesen látogatják az órákat, nem is lehetnének jobb helyen. Öröm köztük lenni. Egyikük azt meséli, nagyon jó érzés átélni, mennyi hozzá hasonló gondolkodású ember van. Ettől a világ otthonosabbá válik.
A napot a hawaii kahunákról szóló előadással kezdjük, majd Gánti Bence tart összefoglalást az indiánok területi elhelyezkedéséről Amerikában. Az órát egy tértisztító rituáléval nyitja, zsályával körbefüstöli a termet. Ez egy sámánikus szertartás, ami segít megérkezni adott pillanatba, helyre testben és lélekben egyaránt. Végzünk dohányfelajánlást is, ahogy ő tanulta mentorától, egy indián asszonytól: a tenyerünk közepébe veszünk egy csipet dohányt, amit az ég (a Teremtő megszólítása), a föld (Földanya megszólítása) és a négy égtáj (szellemi segítők megszólítása) felé körbemutatunk. Végül imádkozunk, vagy csak elcsendesülten figyelünk. A dohányt ezek után vissza kell adni a természetnek: elégetni, vízbe szórni, egy kő alá rejteni valahol. Ezúttal Bence összegyűjti tőlünk és ő fogja megtenni ezt, az osztály nevében. Idő közben megtudom tőle, dohányfelajánlásaink már valahol, egy fa alatt pihennek!
Vernon Foster, észak-amerikai indián medicine man
Az egyik legérdekesebb és meghatóbb történet, amit Vernon Foster mesél el a délután folyamán, az ‘indián’ szó eredetéről. Vernon, az AIM (American Indian Movement) aktivistájaként részt vett egy kutatásban a szó eredete után. Amit találtak az igazán különleges és Kolumbusz személyes naplóbejegyzésein alapul, amik megtekinthetőek a Kongresszusi könyvtárban, ahol előadónk saját szemével látta az iratokat.
Az eredettörténet pedig a következő: Kolumbusz betegen hajózott Amerika partjainál, ahol az őslakosok találtak rá. Befogadták, meggyógyították és tanították. A felfedező így ír róluk a spanyol királynőnek: “Ezek az emberek az Úrban/Úrral vannak (spanyolul: ‘in dios’ – in, mint ban-ben; dios, mint isten), szeretik felebarátaikat, gondoskodóak, egy istent imádnak, olyanok, mint a keresztények. Nem tudom mivel igazolni a leigázásukat, megölésüket.” A királynő válasza az volt, találjon valami indokot. Mikor Kolumbusz ezt megtagadja, 12 hónap börtönre és halálbüntetésre ítélik. Végül az életet választja az őslakosok élete árán, ekkor tér vissza Amerikába és kezdi meg leigázásukat. Külön érdekesség, hogy Kolumbusz még csak nem is hihette, Indiát találta meg, mert 1492-ben még nem létezett ez a szó/fogalom. Hindusztánnak nevezték az országot. Tehát legfeljebb hinduknak nevezhette volna el az amerikai őslakosokat.
Az ‘indián’ tehát az ‘in dios’ szókapcsolatból ered, meséli Vernon, aki hozzáteszi az elnevezés nem egy népcsoportot, hanem egy életformát jelent…
Mennyivel szívhez szólóbb ez a verzió, nem igaz? Azért csak ott motoszkál bennem a kételkedés, így rákérdezek Bencénél, mégis mennyire hiteles ez a beszámoló, mennyire lehet komolyan venni? A válasza a következő: “Vernon azt mesélte, a saját szemével látta ezeket az iratokat, te is ott voltál, hallottad. Ugyanakkor tudósok nem támasztják alá ezt a történetet – még. Az indiánok mozgalma kezdeményezte a kutatást, ez az ő saját, belső projektjük. De a nap végén nem az a lényeg igaz-e, hanem, hogy mit okoz az emberekben. Mi lenne ha olyan történeteket írnának a történészek, amik mindenki szívét egymás felé nyitják és összekötik a népeket? Mert miről szólnak most a történeteink? Ki hogyan nyomott el valaki mást… Ezzel pedig folyamatosan újrateremtjük az ellenségeskedést és a különböző szinteken megvalósuló kapcsolatdinamikai harcokat.”
Mikről hallottunk vasárnap?
- Az indiánok úgy hívják spirituális, szellemi ösvényüket: red path, a vörös út.
- A Teremtő/Forrás nincs szimbólumokkal körítve, nem ábrázolják sehogyan, azonban minden ember közvetlen kapcsolatban állhat vele, ha akar.
- Minden indiánnak van chanupája, pipája és a hozzá tartozó dohányzacskó, amiben minden pipázáshoz szükséges tartozék megtalálható. Ez nagyjából a keresztények által viselt feszületnek vagy a buddhisták malájának felel meg.
- A hódítások előtt rengeteg indián törzs élt Észak-Amerikában. Több mint 500 különböző. Mára az őslakosok jelenléte a földrészen 1%-ra csökkent. 1775-1992 tartott módszeres megsemmisítésük. 1924 óta kaphatnak állampolgárságot saját országukban…
- Az indián megnevezés olyan sértő, mint a nigger. Native americannak nevezik őket.
- Az indiánokat, úgynevezett boarding schoolokba, kötelezően bentlakásos iskolákba kényszerítették, ahol nem használhatták nyelvüket (ha megtették, különféle büntetésekben részesültek, például szappannal mosták ki szájukat), nem hordhatták ruháikat, nem mesélhették egymásnak történeteiket, nem hordhattak hosszú hajat… Az utolsó ilyen iskolát 1992-ben zárták be… Gyakorlatilag jól megfontolt, kulturális gyilkosságot követtek el ellenük.
- 1973-ban az indián törzsszövetség háborút hirdetett Amerika ellen. A harcok 73 napig tartottak Wounded Knee-nél. Az indiánok győztek. Ez volt első nagy győzelmük, az éveken át tartó elnyomásból való kitörés folyamatában. (1890.december 29-én itt értek véget az indián háborúk egy tömegmészárlással, amelyben az amerikai hadsereg 350-400 nőt, gyermeket és időst pusztított el.)
- Az indiánok 3 fő spirituális gyakorlata nehézségi sorrendben, az izzasztó kunyhó (Afféle spirituális szauna, Vernon elmondja, ez gyakorlatilag az indiánok temploma.), a látomáskeresés (3-4 napos elvonulás a természetben, étlen-szomjan. Eredetileg a felnőtté válás része volt az őslakosoknál.) és a naptánc (A legnehezebb, legtöbb felkészülést igénylő rituálé, résztvevők 3 napon és éjen át étlen-szomjan táncolnak.).
- A sámánikus kultúráknak csak igen kis része él tudatmódosító szerekkel. Két olyat ismerünk, amelynek részét képezik, a peyote és az ayahuasca növények, Mexikóban és az Amazonas mentén. Használatuk államilag engedélyezett ezeken a területeken, minthogy az őshonos kultúra szerves részei. Európában természetesen ettől még illegálisak.
- Az indián kultúrák matriarchálisak. A családban minden a nő tulajdonát képezi, azon egyszerű oknál fogva, hogy ő szüli és neveli fel a gyerekeket.
- Az amerikai demokrácia rendszerét az irokézek törzsszövetségéből merítették. A különbség, hogy a szenátusnak megfelelő testület az indiánoknál nőkből állt. A végső döntést pedig mindig ez a női testület hozta meg.
- Az indiánok négy osztású rendszerben helyeznek el mindent. A négy osztás egy kör felosztásából keletkezik. Ez a kör mindenek az alapja.
Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.
“Az intellektussal a különbségeket látjuk. S ha a különbségekre figyelünk, nem vesszük észre az egyenlőséget. Ha a szívemmel nézek, ezt az egyenlőséget, a szépséget, a lelket veszem észre.” – mondja Vernon Foster, aki felemeli dobját és megkérdi mit látunk. Egy dobot. Na igen, a szemünkkel. De ha a szívemmel nézek, egy kört látok, feleli ő erre.
Vernon az AIM (American Indian Movement) mozgalom aktivistája. Előadásának második részére átöltözik szertartás ruhájából egy hétköznapibb viseletbe, ezzel is felhívva figyelmünket az egyensúlyra, amiről a későbbiekben beszél. Dolgozott színészként, nyomozóként, mentálhigiénés szakemberként és mindezek mellett sosem hagyta el a tradicionális ösvényt. Mára medicine manként tevékenykedik, hirdetve (többek közt), hogy ha mind Földanya gyermekei vagyunk, mind testvérek vagyunk, mind tanulhatunk egymástól. Az egyik legfontosabb dolog, amire ő és több indián törzs is felhívja a figyelmet, a természet kizsákmányolása. Meg kell állítanunk, míg még van rá lehetőségünk.
Előadónk interaktív módon mutatja be a szív és az agy, majd a jó és a rossz kapcsolatát is. A vállalkozó kedvűeket körökbe rendezi és eljátszatja velük működésünket. Elmeséli, hogy ilyen játékokat terápiában is alkalmazott korábban. Az indiánok – mondja –, nem választottak a jó és rossz között. Ők úgy döntöttek, középen lesznek. Mindennek teret engednek, hiszen a jó és a rossz elválaszthatatlanok, szeretik egymást. Míg én alszom, boldogan partiznak a fejemben egymással! – mondja nevetve. Számítanunk kell a rossz dolgokra, mert ha azt hisszük nem történnek meg, felkészületlenek leszünk. Ez nem azt jelenti, hogy folyton ezzel foglalkozom, egyszerűen csak tudom, hogy ha most jó, majd jön a rossz is, aztán újra jó és újra rossz és így tovább, örökké.
Ha magától értetődőnek veszed a jó dolgokat, elveszted a tiszteletet. Tisztelni kell a rosszat, tudván mennyi bajt okozhat.
Az előadás vége felé arra hív bennünket, gyógyítsuk meg magunkat. Ha megtesszük, úgy gyógyíthatjuk az őseinket is. A szüleinket, nagyszüleinket. Megszakíthatjuk a kulturális, történelmi trauma súlyos láncát és újra nevethetünk, felszabadultak lehetünk. Mert mi is a cél az életben? Az, hogy éljünk! A legjobb, amit tehetsz, hogy élsz és élvezed az életet! Hallgatom ezt az embert, hallgatom Bencét, ahogy fordít, figyelem a társaim, akik közül néhányan csendben sírnak, figyelem Ioanát, Vernon segítőjét, aki ma és tegnap is olyan hangon énekelt nekünk, velünk, ami valahogy egészen különlegesen betöltötte a teret és azt hiszem valamit bennünk is betöltött és csak most, hogy írok róluk, eszmélek rá, hogy megszűnt számomra az idő.
Most is abba a samanikus, mitikus időbe kerültem, ott ülök a teremben és figyelem ahogy Vernon viccelődik velünk, ahogy népe történelméről mesél, ahogy megosztja velünk tudását, tapasztalatait. Ahogy egy olyan nép tradícióját hozza el hozzánk, amely nép talán a legközelebb áll valami igazán mély és tisztán őszinte kapcsolattal a Földhöz. Az a nép, aki olyan magától értetődően kezeli testvérének az állatokat és növényeket, ahogyan az indiánok, tudhat valamit. Valami olyasmit, amit én is tudni szeretnék. Ha úgy élsz, mint az indiánok, in dios, legalább annyira indián vagy, mint én! – mondja Kolumbuszról szóló története végén Vernon. Szeretnék indián lenni!
*
Ha Te is szeretnél részt venni ilyen és ehhez hasonló élményekben látogass el az Integrál Akadémia előadásaira vagy jelentkezz az iskolába! Mi január 7-én újra elmegyünk hozzájuk! Aznap a párkapcsolatokról és a szexualitásról hallhatunk majd izgalmas előadásokat!
*
fotók: Korányi Mariann; Tündik Szilvia;
static01.nyt.com (kiemelt kép); www.eastwestimages.net
