A téma annyira sokrétű, hogy arra korlátozódom, számomra mit jelent. Nem tartom magam ,,zöldnek”. Még. A fenntartható szemlélet nekem olyan cél, amelyért egyelőre minden nap meg kell küzdenem. Hozzátartozik egy olyan apró döntés meghozatala, mint például, hogy melyik cikket olvasom el: azt, amelyik egyediségem illúziójának erősítésével kínál instant megoldást a lelkemben dúló hullámokra, vagy amelyik az elme problémagyártó természete fölé repítve információt ad arról, mi zajlik a külvilágban. (A hangsúly az arányokon van.)
A kihívás a következő: győződj meg saját egészségedről, gyógyulj ki automatizmusaidból olyan mértékig, hogy teljes mellszélességgel vizsgálni tudd a külvilágot.
Kép: https://static.pexels.com/photos/28874/pexels-photo-28874.jpg
Mert ott hozzák meg a döntéseket, amelyek nagy valószínűséggel meghatározzák majd viszonyodat szeretett Földeddel. Nem, nem Erdei Orsi viszonyát a Földdel, hanem az emberét. Mert hogy az is döntés, ha nincs döntés. Látnod kell, kik és mivel foglalkoznak, milyen irányokba nyitnak, hogyan illeszthetőek be az innovációs törekvések a nagyobb folyamatokba.
Emellett persze te is nap mint nap meghozod döntéseid. Valami ilyesmit jelent nekem a fenntartható szemlélet, olykor kiegészülve az élménnyel, hogy magam is a természet elválaszthatatlan része vagyok, olykor ennek csak az emlékével. Szóval, ha én még nem is vagyok ,,zöld”, a fülem legalább már a ,,zölddé” válás folyamatában – ami azt jelenti, hogy elindultam. De azért még vagyok vörös, sárga, kék és fehér is. Meg mindenféle szín.
Kiemelt kép: pexels.com
