Lüktető Tünet Együttes – Nem fulladtunk meg merülés közben

0
222
views

2017. március 3-án este a MU Színházban jártunk, hogy a Tünet Együttes legújabb darabja  Loop  Merülés két levegővel  premierjén a szavunk is elálljon.

Mindig is varázslatos dolog volt számomra színházba menni. A poros, csikorgó deszkákon megelevenedő alakok és gondolatok ódon súlyt kapnak a jelentőségteljes fényben, s ha csak egy kicsit is, de átcsöppenhetünk egy más világba. Más értékekkel, más érzésekkel, más hangsúlyokkal. Perspektívaváltó gondolatok csaptak arcon a Tünet Együttes Loop című double billjén is.

Ahogy beléptünk a színházterembe, a tömött sorokban sorakozó székekre éles fény vetült. Szokatlan szerepbe kerültek a kultúrafogyasztók, amíg a pár perces várakozás alatt (ki)élvezhették a reflektorfény melegét. Az erős sugarakban táncoltak az apró porszemek, s színt kapott a tolakodó illatú füstölő párája is, színt kaptunk mi is: Gyere velem!

Loop

Szász Dániel testjátéka hozta hozzánk közelebb az ösztönös őrületet. Dániel a tavalyi évad elején első olyan sérülését szerezte, amely miatt rövid időre abba kellett hagynia a táncot. Az ezidő alatt felhalmozódott borús hangulatok és gondolatok keringőjét láthattuk. Izomrendülései felteszik a kérdést: mindig a tanult(civilizált) mód az élhető, a helyes?

Ahogy néztem a “bőrével” játszó ember miképp zárja kalitkába magát, majd tágítja ki a határokat maga körül, magában, arra gondoltam, én hogyan élném túl ezt a harcot? Megfulladnék? Végtagvesztéssel és rövidebb várható élettartammal, de büszkén és győztesen szaladnék az életemben tovább? Vagy legyőzetett vadként betagozódnék a normavilágba, mert ott a szabályok diktatórikus biztonsága leveszi cselekedeteim felelősségét a vállamról, hiszen “így tanították, így mutatták”, nem saját belső hangom szerint cselekedtem.

Ahogy meleg és hideg fények váltakozásában a füst sem rejti el a jól kimunkált testen csordogáló patakokat, nem maradhat véka alatt a lábam remegése sem. Mert ez az ember szenved. Olyan csatát vív, amiben külső segítségnek esélye és helye sincs. Ezt játsszuk mi is minden nap. Így fekszünk le, majd kelünk fel a mókuskerék őrlő küllői között. A végén vajon megfulladunk?

Lomtalanítás

Szétnéztél már a szobádban? Láttad, mennyi felesleges kacatod van? Szétnéztél már az életedben? Látod, milyen kísértő múltad van? Szembe néztél már jelenlegi önmagaddal?

Furulyás Dóra táncmonológja a léleklomtalanítás nehézségeit eleveníti meg számunkra. Képünkbe vágja, hogy mint neki, nekünk is vannak rigolyáink, olyan teljesen felesleges és apró beidegződéseink, napi rituáléink, amik egy fél életet vesznek tőlünk feleslegesen. Vagy még sem?

Ki mondja meg, mi a hasznos és haszontalan? Hol kezdődik a minden? Merre van a semmi? Lesz ebből valaha valami?

Nem tudom. A válasz mindegyik kérdésre ugyanaz, mint saját életünkben. Fogalmunk sincs, majd lesz valahogy. A női elme vergődése az örökös ki vagyok én és mi lesz velem kérdéskört körbe táncolva éles késeket forgat meg bennem. Tudom, hogy felesleges holmim nincs, hiszen nem rég költöztem, így kénytelen voltam minden funkciótlan dologról lemondani. Azonban ez csak egy kezelt tünet, nem szünteti meg a kórt: nincsenek céljaim.

Dóra rácsodálkozik arra, hogyan lesznek az embereknek céljaik, amik megváltoztatják a napjaikat. “Kinőnek a gyomrukból”. Akkor érezzük, hogy hasznosan cselekedtünk, ha tudjuk, mit miért teszünk, és ha rendíthetetlen magabiztossággal állíthatjuk hogy az, amit és ahogyan ma véghez vittünk közelebb lökött minket a nagy katarzishoz, céljaink eléréséhez. Mert ez a valami. Ezt keressük mind. Mert ez az életünk.


Mit adott nekünk az előadás?

Az előadás többet adott számomra, mint amire vártam. Pár várakozással teli és értetlen pillanat után Dániel előadása teljesen lekötötte a figyelmemet, nem akartam egyetlen pillanatról vagy mozdulatáról sem lemaradni. Mozgásával és mimikájával elképesztő módon vezette be a nézőt az ösztönökkel teli mély világba, ahol az embernek számos veszéllyel kell szembenéznie saját természetéből fakadóan. A kérdés már csak az, hogy sikerülhet-e az embernek győztesként átlépnie az ösztönein, vagy egy önmagába visszatérő útvesztő örökös foglya marad?

És mi a helyzet a lomtalanítással? Dóra monológja után  úgy érzem, nekem is át kell esnem ezen. De az emberi elméhez ragaszkodó szorongások és rögeszmék, kényszerképzetek elhagyása és szelektálása már sokkal nehezebb feladat. Ezek ilyen dolgok. És ahogy mondta: a dolgoknak nehéz dolguk van. Dóra a színpadon kifulladásik kergette saját rigolyáit, és a káoszban eltévedve ugyanoda tért vissza. És te elzártad a gázt indulás előtt? (Solya)


LOOP – merülés két levegővel, a Tünet Együttes „double bill” estje

Alkotók:

Lomtalanítás

Rendező-koreográfus: Szabó Réka
Alkotó-előadó: Furulyás Dóra
Fény és tér: Szirtes Attila
Jelmez: Szűcs Edit
Zene: dj Mangó, Márkos Albert, Németh Márton – Eastend Stúdió
Szöveg: Petri Lukács Ádám, Szabó Réka

Loop

Alkotó-előadó: Szász Dániel
Fény és tér: Szirtes Attila
Jelmez: Szűcs Edit
Zene: Barna Balázs

kiemelt kép forrása: a Tünet Együttes Facebook oldala