Élet és Tangó, vagy valami nagyon hasonló – 1.rész

„Kell egy jó nagy adag nyitottság ahhoz, hogy valakivel össze tudj zárkózni.”

Hétköznap este volt, mikor az Irányi utcában, a Barrio del Tango klubban hosszasan beszélgettem Kozma Simonnal, a klub egyik alapítójával a táncról, a férfiakról és nőkről, arról, mennyire hasonlít a tangó az élethez, vagy inkább az élet a tangóhoz.

A Barrio del Tango egy argentin tangó klub Budapest belvárosában, egy hatalmas kirakatban, amiről Simon elmesélte, azért van, hogy minél közelebb hozzák a tangót az emberekhez. Tudatosan egy „vitrint”, egy ablakot választottak, amin keresztül bárki beleshet ebbe a varázslatos világba, ami nemcsak Al Pacino, rózsával a szájában, nem erotikától túlhevült, izzadós péntek éjszakák, hanem valami sokkal több. Őszinte ölelés, csendesen, olykor szinte mozdulatlanul elmesélt történetek, pár lépés. Csak pár lépés, először hangolódjunk egymásra, türelmesen, lassan, finoman. Szívből. Aztán jöhet a következő mozdulat. Csak egyszerűen, nem kell túlbonyolítani.

bdt

*

Mesélj először magatokról*, akár mint pár vagy a Barrioról, ahogy a kettő összefonódik!

*[Simon és felesége Timi, a klub alapítói]

Nagyon is összefonódik! 2011-ben kezdtem el tangózni, még Erdélyben. A munkám akkoriban oda kötött, és csak egy karácsonyi tangó bálra jöttem haza. Esemény eseményt követett, maradtam szilveszterezni, és a táncok közben hallottam egy úgynevezett keddi praktikáról, amit három lány tartott azzal a céllal, hogy elmagyarázzák a fiúknak, hogyan kell úgy táncolni, ölelni, hogy az a nőknek kényelmes és kellemes legyen. Azt mondtam: ezt én meg akarom tanulni, így elmentem egy ilyen praktikára, és a három lányból az egyik Timi volt, a feleségem.

milonga est

Ugyanebben az évben (2011) rendezték meg a lányok először a Noches de Hungría tangómaratont, aminek idén volt az 5. kiadása! Nem szerénytelenség azt mondanom, hogy az egyik legjobb és legnevesebb európai tangós eseményről beszélünk. Körülbelül kétezer regisztrálónk volt, ebből háromszázat tudtunk beengedni. Ennek a szervezéséhez csatlakoztam következő évben én is. Már akkor annyira jól sikerültek ezek a tangómaratonok, hogy felfigyelt rájuk egy nagyon nagy név, Sebastian Arce, aki megkérdezte Bicsár Jánost, Magyarország egyik legjobb tangótáncosát, (János jelenleg a Barrio del Tango egyik tanára.) hogy lenne-e kedve itt iskolát csinálni. Mire ő mondta, hogy csak velünk együtt. Így kerültem be ebbe a körbe Sebastiannal és Jánossal, így született meg tulajdonképp a Barrio ötlete.

Mi a Barrio küldetése?

Többes küldetése van. Egyrészt a tangó terjesztése nem tangósok számára, kivinni a tangót az utcára. Azért kerestünk ilyen helyet, ahol vitrin van. A tangó legnagyobb problémája manapság a róla alkotott kép: ha valakinek azt mondod: argentin tangó, akkor beugrik a rózsa a szájban…

Erre a túlerotizált képre gondolsz?

Az egy másik rétege ennek a kérdésnek. Nemcsak erről van szó, hanem hogy ez a dramatikus, színpadias tangó, amit ma Magyarországon is láthatunk, egy tipikusan a külsőségekben megnyilvánuló, fejrázós-lábdobálós tánc, miközben a tangó arról szól, hogy kívülről nem látszik semmi, és belülről megtörténik minden.

barrio2

Ezekkel az eseményekkel, amik itt szó szerint kirakatban zajlanak, azt akarjuk megmutatni a világnak, hogy ez egy társasági esemény, ahol lehet szocializálódni, beszélgetni. Ez egy jó buli! Gyere el, igyál, egyél, ülj le nálunk! Ezt szeretnénk erősíteni a kávézó jelleggel a tangós közösség felé is. Ez nemcsak arról szól, hogy táncolunk, órákra járunk és tanfolyamokra, hanem hogy együtt vagyunk, együtt érezzük jól magunkat.

A harmadik küldetése, hogy tanáraink által helyrepofozzuk a tangóról kialakult képet. Tudatosan olyan tanárokat választottunk, akik nem a színpadias tangót, az esszenáriót részesítik előnyben, hanem a milonguero stílust, ami az összeölelkező, közeltartásban táncolt, nyugodt és bensőséges tánc.

A tangóban az ember, azt szokták mondani, 4-5 év után kezd el visszaadni. Egyszerűen vissza akarsz adni a tangónak abból, amit kaptál tőle, és ez úgy csapódik le, hogy elkezdesz DJ-zni, tanítani, vagy szervezni valamit.  És a tangó ekkor működik igazán jól. Valamit csinálsz a közösségért, mi ezt: a Barriot.

Mondhatni, hogy a tangósok egy markánsan, igazi közösségként létező csoport?

Abszolút! Nem is tudok ennél markánsabb közösséget, és ez nem itt Magyarországon tűnik fel, hanem leginkább nemzetközi viszonylatban. Nincs olyan városa a világnak, ahol ne lennének barátaink. Bárhová megyek, ha megnézem hol lesz aznap este milonga, biztosan ott van 30-40 ismerősöm. Amint belépek oda, az első lányt, akivel találkozom, úgy ölelem meg, mintha a párom lenne. Ez olyan kapcsolatot feltételez, amiben tudjuk, hogy szabad őt így megölelnem, mert mindketten tudjuk, mit fogunk kapni. Gyakran előfordul, hogy ránk írnak, vagy ráírunk vadidegen emberekre: tudnak-e segíteni szállás ügyben, utazásban. Sokszor még azt sem kérdik meg, kik vagyunk, elég, hogy tangósok. Voltunk például Triesztben, ahol egy vadidegen lakását kaptuk meg úgy, hogy ő nem volt otthon. Ez egy ennyire erős közösség.

tangó közösség

Mennyire zárt ez a közösség?

Kívülről ez zártnak tűnhet, ugyanakkor tele van excentrikus emberekkel, akik szeretnének minél többet megmutatni magukból. Kell egy jó nagy adag nyitottság ahhoz, hogy valakivel össze tudj zárkózni.

Mit kell tudni rólad? Hogyan lehetséges, hogy „csak” négy év alatt ennyire jó táncos lettél?

Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nem tangóztam addig…! Táncoltam előtte is, standard táncokat, testvérpáros voltunk a húgommal. 12 évig hegedültem, ez nagyon sokat segít a zene interpretációjában. Szerintem a táncomnak ez az egyik kis titka. Ezért szeretnek velem táncolni, mert nem annyira a lépésekre fókuszálok, mintsem a zenében úszom, ami pedig adja a lépéseket.

Vagyis a tangód titka?

Az, hogy én elhittem, amit a nagy mesterek mondtak: nincsenek lépések, technikák és kombinációk. Azt csinálsz, amit akarsz! Amit megtanítanak, azok a saját lépéseik, amiket ők találtak ki, amik a táncaik közben születtek. A zene kihozza az emberből a lépéseket. Ha a flowt átengedi magán az ember, akkor tud tangózni.

Ez a tánc egy bizonyos szintig nem szól másról, mint vezetésről és követésről. Elcsépelt mondat a tangóvilágban, ezért nem hiszik el sokan. Pedig semmi másról nem szól. Lépjünk egyet balra. Együtt.

Jól értem, azt mondod, lényegében nem kell megtanulni semmilyen lépést?

A tangóban iszonyatos mennyiségű improvizációs lehetőség van, és az tangózik jól, aki ezt megtanulja kezelni. Ezt, nem a lépéseket. Sajnos nagyon sok kezdő kizárólag lépésekre fókuszál, és évek múlva rájön, hogy semmit nem tanult. Nekem nagy szerencsém volt azzal a tanárnővel, akinél Kolozsváron kezdtem. Egy kissé csodabogár típusú hölgy volt, és ő nagyon át tudta adni ezt a tanítást, egy olyan pillanatban, mikor nyitott voltam erre.

Szokták mondani, hogy a tangóhoz érettség, sebek kellenek. Kell az az élettapasztalat, ami megengedi, hogy ezt az érzelmi töltetét ennek a táncnak befogadd, és akkor jó lesz a tangód!

Timivel táncoltok még együtt?

Hogyne! Jellemzően minden első és utolsó táncot együtt táncolunk a milongákon. Az első tánc szimbolikája kettős dolog: egyrészt jelzi, hogy összetartozunk, és ezt megmutatjuk, másrészt, úgymond körbemutatjuk egymást.

ts2Egy milongán ahhoz, hogy felkérj valakit – ha nem akarsz nagyon rizikózni –, valami oka kell legyen, valami alapján történik az a felkérés. Ez legtöbbször az, ahogyan a másik táncol. Tánc közben a táncosok nagyon vonzóak! A nők nagyon nőiesek, a pasik nagyon férfiasak. Hogyha ez elindít valamilyen kíváncsiságot, akkor megpróbálunk az illetővel táncolni. Az ellentmondás ott van ebben, hogy amikor megérkezünk egy milongára, akkor nekünk, pasiknak egyszerűbb a helyzet, mert csak megnézzük, hogy táncolt az adott lány. A lányoknál azonban nem olyan könnyű, hiszen nekik előbb táncolniuk kell, hogy felkérjék őket. Itt vannak előnyben a párok. Ezért is mutatjuk körbe egymást. Ezzel meg tudjuk mutatni a többieknek, hogy mi ezek vagyunk, így táncolunk.

És az utolsó tánc?

És az utolsó tánc! Az nagyon fontos! A milongák 99%-ban ugyanazzal az egy számmal, a La Cumparsita-val fejeződnek be. Ez afféle tradíció, és azt szokták mondani: vagy a pároddal táncolod, vagy azzal, akit haza akarsz vinni.

Nagyon erőt, személyiséget próbáló egy-egy ilyen milonga. Egész addig, míg egyedülálló vagy nem okoz gondot, azonban amint van egy partnered és azt látod, hogy más teszi ilyen boldoggá, vagy mást tesz ő boldoggá, akkor az konfliktusokat okozhat. Ezt leginkább akkor észleltem mikor elkezdtünk járni, és Timi 9 éve táncolt, én mindössze 4 hónapja. Esélyem nem volt – gondoltam akkor – azt az élvezetet nyújtani neki, amit egy vele egy szinten táncolóval átélhet. Később megértettem, ez nem a technikán múlik, hiszen azt az ölelést, amit a szeretett embertől kapsz, nincs olyan jó táncos, aki meg tudná adni. Így zárjuk tehát a milongákat, ebben az ölelésben, amiben azt üzenjük egymásnak, magunknak: „Igen, ez nagyon jó volt, nagyon jót táncoltam ezzel vagy azzal a férfival, nővel, de itt vagyok itthon.” – ebben az ölelésben megyünk haza.

Adódik a kérdés: igazán meghitten azzal fogsz tudni táncolni, akivel az életben is meghitten vagy együtt?

Nem, nem! Vannak ilyen varázslatos táncok mással is. Ez a tangónak a megmagyarázhatatlan esszenciája, hogy össze tudunk olvadni olyan emberekkel, akiket nem is ismerünk.

Hogyan lehet ezt megtartani a tánctéren? Nem viszi el az embert? Ez igen kemény feladatnak tűnik…

Az, és van, akinek nem is sikerül. Szerintem ez teszi széppé a tangót. Valahol minden táncban ott van a beteljesületlen szerelem lehetősége. Benne van abban az ölelésben, belesűrűsödik 12 percbe, és ettől lesz fenomenális. Akkor felkérheted őt még egyszer. Van valami ebben a mágnesességben a táncosok közt. Nagyon sokszor látom és élem át ezeket a tökéletes tangókat. Letáncolunk egy számot 2-3 percig, ott van benne az ölelésben minden, vége a számnak és nem akarom elengedni. De akkor mégis csak hátralépek kettőt és megkérdem: milyen napod volt. Kell ez a teljes eltávolodás, hogy ne maradjunk benne, mert az már nagyon sok. Ez a tangó addiktív része. Ezért járunk el minden este tangózni, mert ezeket a tökéletes öleléseket keressük folyamatosan.

ts

Hogy lehet így egy házasságban megmaradni?

Felfogjuk ennek a játékosságát. Nagyon ritka, s így kapásból csak egy olyan párt tudok, ahol csak egyikük tangós. Ezt egy olyan partner, aki nem az, nem fogja tudni megemészteni. Én kétszer fogtam neki tangózni, először 6 éve, amikor olyan párom volt, aki azt mondta: ezt nem. Ő nem tudja elviselni, hogy minden este más nőt ölelgessek, és ekkora örömet okozzon nekem más nő. Igen, benne van a veszély! Ez játék a tűzzel. Úgy gondolom, elég erős személyiségnek kell lenni és elég erős kell legyen a kapocs. Ha ezt egy kívülről jövő vonzerő el tudja szakítani, akkor el lehetett szakítani.

* * *

Folytatjuk!

képek: A Barrio del Tango galériájából a klub oldala: http://barriodeltango.hu/