“Fel kell ismerni és büszkének kell lenni arra, ahogy építkeztünk” – Lábas Viki válaszol

A szépség relatív. Hogy kinek mennyire? Lábas Vikivel beszélgettünk a szépségről, Budapestről és az utcazenélésről. A Margaret Island énekesnője az interjúk során is igazi energiabomba, és fél óra alatt az egész életét képes elmesélni.

Egy hideg pénteki napon találkoztunk Vikivel a Görbe Bögre Kávézó felső szintjén, aki színpad és mikrofon nélkül is megállás nélkül pörgött és magyarázott. A reggelije egy egész pohár forrócsoki volt, bár a folyamatos csacsogáshoz és jókedvhez erre nem volt szüksége. Csak annyira vette komolyan a dolgokat, amennyire szükséges volt, igyekezett a beszélgetést játékos csevegéssé alakítani, ami nem volt számára nehéz feladat.

Te hogyan tudnád definiálni magát a szépséget?

Ez egy nagyon nehéz ügy, mert nálam a szépség a kisugárzással egy szinten van. Nekem az az ember szép, akinek van karaktere, vagy egy olyan kisugárzása, amibe bele lehet szeretni. Nálunk is a fiúk nagyon más karakterek, és teljesen más stiklije van mindnek, ami miatt szeretni lehet őket. Nekem a szépség inkább a karakterek, a kisugárzás, az élet sok színű hangulatait jelenti. Nem tudom azt mondani egy emberre, hogy ronda. Olyan nincs, hogy valaki szép vagy csúnya, hanem valakinek egyszerűen a lelke szebb vagy csúnyább. Van ilyen dalszövegünk is, hiába szép kívül, hogyha belül romlott dolgok vannak.

Ha nem emberre gondolunk, hanem bármi másra? Például az ébredésre vagy egy napszakra?

Az ébredés nekem világéletemben nagyon nehezen ment, már odáig fejlesztettem, hogy csiga pozícióban szépen lassan először a fejem koccan a földön, utána a többi testrészem. Időnként ennyire nem akarok felkelni. Az estéket szeretem inkább. A fények, a város zajai és illata, mikor már kicsit lecsendesedik minden. Emellett nagyon szeretem a tavasz illatát. A friss virágillatot, vagy, mikor párás, deres a fű reggel, majd érezni a levegőben, hogy melegszik az idő, az nekem szép.

Az Eső című számotokban is az időjárás szépségét akartátok megfogni?

“Fel kell ismerni és büszkének kell lenni arra, ahogy építkeztünk” – Lábas Viki válaszol bővebben…

Kolorcity Fesztivál – ahol mindig színesen látnak

Immár 5. éve került megrendezésre augusztus 1-je és 20-a között Magyarország legszínesebb és leghosszabb fesztiválja, a Kolorcity Fesztivál. Még nem hallottál róla? Vagy csak nem tudod, merre keresd? Olvass tovább, és minden kérdésedre választ kaphatsz!

Magas hegyek között, hol a Csó-tó hupikék… Bizony-bizony, van egy hely, egy fesztivál ezen a földön, mely az Északi-Középhegység csúcsai között talált megfelelő otthonra, Kazincbarcikán. Vagy talán a város talált rá? Így vagy úgy, a kettő most már 5 éve elválaszthatatlanul összefonódott, hiszen Kazincbarcika maga lett a Kolorcity.

Egy kis személyes…

Jómagam sem a térképet böngészve akadtam rá a városra, az ok ennél jóval prózaibb: a családom egy fontos része ugyanis innen származik, vagy még mindig itt él. Gyermekkorom meghatározó emlékei közül is jó pár ideköt, így mindig is jó szívvel gondoltam erre a helyre. Ez csak fokozódott, miután tavaly első ízben vettem részt az augusztusi fesztivál utolsó napjain.

Azt tudni kell, hogy mióta az eszemet tudom, Barcika egy csendes kis alvó város volt, nem túl nagy, de nem is kicsi; helyes, de semmi extra. Ez azonban néhány éve megváltozott, amikor is a jelenlegi vezetésnek köszönhetően elkezdett kivirulni, színesedni és újra benépesedni. Igazi jellegzetességekké váltak az  óriási szoboralkotások – például a színes unikornis – és a monumentális falfestmények, melyek által itt még a társas- vagy panel lakások gondolata is vonzóvá válhat. Szépen lassan pedig megszületett Kolorcity és Észak-Magyarország legnagyobb fesztiválja.

#SZÍNESENLÁTUNK

A Kolorcity Fesztivál nem hiába mondható az ország legszínesebb fesztiváljának. Ne gondolja senki, hogy itt is – mint manapság általában – a szórakozás csupán a könnyűzene iránt rajongóknak adatik meg: a Kolorcity összművészeti fesztivál, ahol a nagyszerű bulik mellett kiállításokkal, bormustrával, komolyzenei koncertekkel, divattervezéssel, táncházzal és sporteseményekkel is várják az érdeklődőket, sőt, a gyermekekre is különös figyelmet fordítanak a szervezők.

3…2…1… Irány a Csónakázó-tó!

Az amúgy majdnem egy hónapon át – augusztus 1-jétől 20-ig – tartó fesztiválnak idén három napján volt szerencsénk képviselni a magazint. Ezen a három napon összesen 6 koncert került megrendezésre a fesztivál fő helyszínén, a Csónakázó-tó mellett, ebből 4-en ott is voltunk – Völgyesi Gabiék és Lotfi Begi idén kimaradt, de talán majd jövőre…

A fesztivál területére lépve az ember első gondolata, hogy nincsenek is sokan, szinte “falunapiasan” meghitt a környezet. Egy félkörben különböző étel- és italstandok kerültek felállításra, meglepően színes kínálattal: sült kolbász, lángos, hotdog, hamburger, döner, gumicukor, alkoholos és –mentes koktélok, üdítők és rengeteg felállított sörpad várta a vendégeket, és persze a Kolorcity ajándékstandja is ott állt a többi között. Ahogy azonban a nap leszállt, a fények élesebbé váltak, az embertömeg is megsokszorozódott: közeledett az esti koncert…

Hússzal ezelőtt érkeztek

Mező Misi és bandája, a Magna Cum Laude igazi profi csapattal jelent meg a helyszínen: profi stáb, shop, fotós, felszerelés, és persze a zenészek tehetsége sem elhanyagolható. Mező Misi mint frontember kiválóan helyt állt, családias/baráti hangulatú koncertet vezetett le, énekeltetve, tapsoltatva a közönséget, a nagysikerű Vidéki sanzon alatt pedig még a közönség soraiban is megtett egy nagy kört, fényképeket készítve a szerencsés „útonállókkal”. Azért, hogy ne csak róla essék szó, emlékezzünk meg a zenekar többi tagjáról is, akik fergeteges szólókkal dobták fel a hangulatot, bebizonyítva, hogy igenis helyük van a színpadon: Szabó Tibi (gitár), Kara Misi (basszusgitár), Lesták Marci (billentyű) és Török Máté (dob).

Nekem némi negatív élményt jelentett azonban az, hogy a jól sikerült koncert után a tömeg a zenekari shophoz tömörülve várta a beígért dedikálást és fotózkodást, ám a színpadról való távozás után 20-25 perccel még nyoma sem volt a zenekar tagjainak, így éjjel fél 12-kor sokan – köztük én is – feladták a várakozást…

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Folytatásért kattints

<!–nextpage–>
Az élő, lüktető energia

Bevallom, nagy várakozással tekintettem a szombati Rúzsa Magdi koncert elé, hiszen korunk egyik legnagyobb hangjának tartom a hölgyet, dalait ugyanúgy önkéntelenül (is) dúdolom magamban az utcán. De erre még én sem számítottam.

A kezdéskor a zenekar leütötte egy akkor még számomra ismeretlen dal akkordjait, majd maga az énekesnő is a színpadra szökkent. Igen, szó szerint szökkent. Hatalmas energialökettel indította a koncertet, ugrálva, táncolva, tombolva a színpadon – és ment utána a közönsége is. Az első pár dal után aggódtam, hogy vajon ez a lendület kitart-e majd a végig, de feleslegesen tettem. Vagy a koncert volt kiválóan felépítve, megfelelő helyekre iktatott pihenőkkel, vagy Magdi energiái ennyire kimeríthetetlenek – mindenesetre fergeteges koncert kerekedett a végére. A hangulatot még az sem ronthatta el, hogy 20 perccel kezdés után Kazincbarcikát is utolérte a hidegfront, jeges záport zúdítva a szórakozók nyakába, akik azonban egy pillanatra sem zökkentek ki, felcsapták esernyőiket és tomboltak tovább.

Az élmény tehát felülmúlta a vártakat, a komoly énekesnő helyett, vagy inkább mellé egy fiatal energikus, szinte tinédzser módra tomboló és vigyorgó szeretetbombát kaptunk, aki „mellesleg” kiválóan énekel. Azért ne felejtsük el megemlíteni, hogy a bulihoz nem csak Magdi személye, de a dalok nagyszerűsége is nagyban hozzájárult, hiszen az eredeti szövegek mellé olykor igazi zúzós, rockos zenei alapok társultak, melyek közül többhöz is Madarász Gábor személye köthető – ő gitárosként is közreműködött a koncerten.

A távolság fenegyerekei

Az én szívemnek legkedvesebb koncert vasárnap este került megrendezésre, több mint egy órával a kezdés előtt érkeztünk, hogy az első sorban állva tombolhassam végig a Children of Distance előadását. Megérte.

A srácok a tőlük megszokott lazasággal és közvetlenséggel irányították a műsort, poénkodtak, énekeltek, rappeltek, és közben még a közönség felpörgetésére is maradt elég energiájuk. Shady, azaz Nyári Roland többször is leugrott a színpadról, hogy autogramkártyákat osszon szét a rajongók között, sőt, még egyikük telefonját is elkérte, hogy ő maga készítsen felvételt a színpadon a koncertről. Somonyi Péter (Horus) és Ács Róbert (Carp-E) mellett még Ladányi Patrícia (Patty) színesítette a műsort, aki a zenekar több slágerében is énekelt már az évek során.

Mindent összevetve, engem nem ért csalódás, ismét élmény volt a C.o.D.-t élőben hallgatni, és különösen nagy öröm, hogy a legújabb CD-jüket, az Ötödik fejezetet is már a polcomon tudhatom!

S folytatódjék az őrület…

Az est hangulatát nem is fokozhatta volna jobban más, mint Majka és Curtis – jobban mondva csak Majka – koncertje. Curtis, azaz Széki Attila, Majka (Majoros Péter) elmondása szerint betegség miatt maradt távol. A rapper őszintén vázolta társa nem túl fényes helyzetét, amit a közönség megértéssel fogadott. Innen is jobbulást kívánunk!

De a shownak mennie kell, Majoros Péternek és az énekesként csatlakozó Kollányi Zsuzsinak kellett előadni a repertoárt. A hangulat őrjítő volt, Majka tüzelte a közönséget, dübörögtek az ütős rapszövegek, Zsuzsi pedig leénekelte a csillagokat az égről. Egy szó mint száz, remekül helyt álltak a Kolorcity színpadán.

Búcsúzásként

Összefoglalva hát a hétvége eseményeit, a Kolorcity rendezvénye egy olyan párját ritkító fesztivál, ahol mindenki – szervező, fellépő és látogató – azon van, hogy több száz/ezer ember a lehető legjobban érezze magát. Fegyelmezett bulizás és családias légkör uralja ezt a kicsi fesztivált ott a Sajó völgyének szívében, amit bátran ajánlok bárkinek, környékbelieknek és nagyutazóknak egyaránt, hiszen a feltételek mindannyiunk számára adottak a szórakozáshoz. Elismerésem mind a szervezők, mind a fellépők felé a remek hangulatú koncertekért, le a kalappal, és sok sikert kívánunk a továbbiakban is!

Egy biztos: számomra mostantól, ha augusztus, akkor Kolorcity!


fotók: Jánosa László, Kolorcity (Majka-concert)
szerkesztette: Sebő Katalin

Te és a megvilágosodás

A Te és a megvilágosodás, egy mélységesen kedves könyv. Különös talán ezt a szót használni, mert nem társítunk hozzá mélyebb jelentésrétegeket. Mégis, ha a kezedbe veszed és elkezded olvasni, megérted mire gondoltam.

Maha Magunam, és egyben a Városi Jógi első könyve az, amiről most olvashatsz. A Városi Jógi egy csodálatos kezdeményezés, amelyet Magunam, és felesége Virág indítottak útjára, és amelynek ma már több ezer követője van. Céljuk – egyik a sok közül -, hogy a modern, városi embert segítsék közelebb a megvilágosodáshoz, a szabadsághoz. 

A könyv ismertetőjéhez szervesen hozzátartozik egy kevéske, személyes vallomás. Nehéz időszakban vettem a kezembe, habár már hetek óta nálam volt. Forgattam addig is, gyönyörködtem a borítójában, az illusztrációiban, egy-egy idézetet elolvastam, szorongattam a kezemben csak, mert jól esett, aztán mégis mindig visszatettem az asztalra, a polcra, a fiókba. Végül bekerült az utazótáskámba, amikor elindultam Tirolba, hogy újra pincérnőként dolgozzak egy nyarat. Még a vonaton sem vettem elő.

Aznap nyitottam ki először igazán, amikor meghalt a nagymamám, az utolsó élő nagyszülőm, aki az igazi Otthon utolsó kis szeletét jelentette számomra.

Nem az elejénél kezdtem el a könyvet, egyszerűen csak belelapoztam. Később, mikor az első oldalakat olvastam, megtaláltam a megengedő szavakat: “Ezt az írást, bármelyik oldalon felüthetjük…”. Hálát éreztem, ahogy a buszon ültem, ami az egész Lechtal völgyet összeköti, és Reutte in Tirol városába utaztam, hogy kiszabaduljak kicsit a pár száz főt számláló faluból – amit egyébként megnyugtatónak találok és szeretek -,és ebben a legközelebbi városban bóklásszak a boltok közt, miután telefonon újra elbúcsúztam a haldokló Mamától. Még akkor, ott a buszon sem hittem, hogy megtörténik, de estére meghalt.

És itt, több ponton is összeér az életmandalám a Városi Jógival, mert Mamát Virág segítette egy pova szertartással továbbhaladni. Aznap este, amikor először a kezembe vettem Magunam könyvét. Augusztus másodika volt, már több, mint egy éve ismertem ekkor őket és munkásságukat, a kifejezést, amit Virág használt a tavalyi Everness fesztiválon: fesztivál mandala, élet mandala.

Magunam dedikál Virágnak

A könyv tehát a lehető legmegfelelőbb pillanatban hívott magához, hosszú hetek várakozása után. Amikor pedig megszólalt, szinte hallottam Magunam mély, megnyugtató hangját, ahogy mesél. A megvilágosodásról, a szeretnyelvekről (persze nem úgy, ahogyan Chapman, de nekem ez a kifejezés ugrott be), rólam magamnak. Segített, hogy ne féljek, hogy elcsendesedjek, hogy figyeljek, hogy egy szeletnyi békét találjak abban a háborgó állapotban, amiben egyszerre van jelen a halál, egy új szerelem, csalódás, kétségbeesés, öröm, kíváncsiság, remények, kapaszkodás.

Segített, hogy engedjek. Engedjek a pillanatnak, engedjem, hogy történjenek az események, hogy áramoljanak az érzések, hogy oldódjanak a félelmeim. Hálás vagyok. Azon a buszúton találkoztam magammal, egy olyan részemmel, akivel Magunam nélkül nem sikerült volna. Talán párszor már átéltem életem során, ma, innen, a laptop mellől nem tudnám megmondani, akkor, ott, a könyvvel a kezemben, a hegyeket nézve az ablakon keresztül úgy tűnt, mintha ismerném már ezt az ént. Úgy tűnt, mindig is ott volt.

Egyetlen oldalt hajtottam be, a következő mondat áll rajta, egy fejezet utolsó tanításaként:

“A nem-cselekvés arra vonatkozik, hogy egyszerűen nem mozdulsz ki a saját hiteles jelenlétedből.”

Kiragadva nem mondja el azt, amit akkor éreztem, mire eljutottam eddig a sorig. Kiragadva, talán Te is azt érzed, amit most – mikor írom – én, hogy ez csak egy mondat, valami, ami elérhetetlennek tűnik, amit mindenki más képes megvalósítani, amire nekem is képesnek kellene lennem. Csak arra tudlak kérni, vedd a kezedbe a könyvet. Talán hetekig a polcodon fog állni, vagy a könyvesbolti papírzacskóban porosodni. Engedd el a bűntudatot, ha nem kezded el azonnal olvasni. A Mester vár Rád. Ott vár Rád, minden pillanatban, és amikor készen állsz, hogy beszéljen Hozzád, olyan szeretettel szólal majd meg, hogy feloldódsz a jelenlétében.

*

Melegen ajánlom Mindenkinek a Városi Jógit, előadásaikat, könyveiket, jelenlétüket, úgy általában. A mandala, ami Ők, egy olyan tér, amiben mindig megérkezhetsz az itt és mostba, egy olyan tér, ahol sikerülhet visszatalálnod önmagadhoz.

*

fotók: ytimg.com (kiemelt kép); Városi Jógi facebook oldala

Get The (P!nk) Party Started

A 25. Sziget -1. napja nem csak P!nk, hanem az idėn 70 éves Somló Tamásnak emléket állító koncert miatt is emlékezetesre sikerült.

Fél négy körül léptem be a Sziget Fesztiválköztársaság területére a K-hídnál, és mivel a fenti két programban voltam biztos, hogy mindenképpen meg akarom nézni, ezért a 21:30-ig rendelkezésre álló időt ki kellett valahogyan töltenem. Szerencsére a Sziget sosem pihen, ezért ez nem is volt lehetetlen feladat. Először sétálgattam kicsit, próbáltam átvenni a hely a atmoszféráját, és körbenézni.

Az első célirányos állomás az XS Land névre keresztelt kalandpark volt, ahol a Nem adom fel Alapítvány is képviseltette magát különféle és nagyon érdekes játékokkal. Én a kerekesszékes akadálypályát próbáltam ki (annyira tetszett, hogy háromszor is végigmentem rajta), a Vaklabirintusból is sikeresen kijutottam egy fehér bot segítségével. Ezek után pedig az ülő röplabda következett, ami nagyon szórakoztató volt. Nem is vettem észre, hogy milyen gyorsan elrepült az idő, annyira jól éreztem magam. Felszabadító érzés volt itt lenni, annyira kedvesek és jófejek az Alapítvány munkatársai.

Ezután az egyik legszélsőbb helyszínt, a Luminárium-Pentalum következett. Hogy ez mi is pontosan? Nehéz leírni annak, aki még nem tapasztalta meg: képzelj el egy közel 800 nm-es, több összekapcsolt műanyagsátrat, amik bejárhatóak és a légfúvóknak, valamint a különféle színhatásoknak köszönhetően egy igazán megnyugtató és varázslatos hely. Hiába engednek be egyszerre kb. 70 embert, csend és nyugalom van bent, a különféle kiszögelésekbe többen is pihentek. Nagyon jó érzés volt itt lenni, alig akaródzott újra kimenni a nyüzsgésbe és az ember tengerbe, de ha az ember a Szigeten van, nem töltheti a nap hátralevő részét ide begubózva…na, meg csak meghatározott ideig lehet bent maradni, hogy minden érdeklődő és sorban álló kipróbálhassa ezt a semmihez sem fogható élményt.

A következő megálló a Vándor Vurstli volt, hiszen mindenki szeret játékokat kipróbálni és az ügyességét kamatoztatni, és hát itt mindkettőre lehetőségünk van: különböző méretű fagyitölcsérekbe, fejek kitátott szájába kell(ene) betalálni; kalapokkal eltalálni szobrok fejeit, gúla tornyokat, illetve egy diótörő szájából leguruló dióra kell a legjobb időzítéssel kalapáccsal rácsapni. De még jósda is helyet kapott a századelő hangulatába burkolózott területen.

Az egyik sarokban kapott helyet a Cirkusz Raj indiai utcaszínházi társulat, aminek tagjai mindennemű felhajtás és felvágás nélkül teszik a dolgukat: szórakoztatják a közönséget…. és ami hatalmas taps kíséretében meg is hálálja a művészek munkáját és elhivatottságát. Az indiai élő népzenével kísért műsor fellépői között találunk olyat, aki egy nagyon kisméretű karikán préseli át magát, majd a hozzá csatlakozó barátját is beveszi a mutatványba; másikuk előbb egy edénnyel a fején egyensúlyoz, illetve nehezítésekkel kötélen; de olyan is akad, akitől mindenféle mutatványokat láthatunk egy rúdon és annak tetején. Semmi csinadratta és fellengzősség nincs az előadás egyetlen percében sem, mégis tátott szájjal nézzük az előadást, néhol a kezünket rágva izgulunk az előadókért, miközben a zene teljesen magával ragadja a közönséget. Olyan, mintha Indiába csöppentünk volna.

Innen nagyon gyorsan át kellett érnem a nagyszínpadhoz, hogy szemtanúja lehessek az este legnagyobb dobásának ígérkező shownak, P!nk fellépésének. Mivel a cirkusz miatt néhány perccel csak a kezdés előtt értem a helyszínre, esélyem sem volt a hatalmas ember tengerben a színpad közelébe jutni, így viszonylag messziről és csak oldalról láttam az egyik kivetítőt… de ezt egy pillanatig sem bántam, azt kaptam, amire számítottam: hatalmas bulit!

P!nk igazi showgirl, már a Get The Party Started stílusos nyitánnyal megalapozta a hangulatot. Minden közismert számát eljátszotta, táncosai végigugrálták a közel másfél órát, a vokalistája pedig önállóan is megállná a helyét. A zenészek is jól tolták, csak akkor ült le kicsit a buli, amikor az egyik gitárossal leültek a színpad végére, és pár számot igen belsőséges módon játszottak el. Aztán újra felpörgött a buli, P!nk végül nálunk is kirepült a nézők fölé. Jófej, közvetlen volt egész végig, több alkalommal is kiment az első sorban állókhoz, akiknek dedikált, egy alkalommal pedig a kezébe került rajongói telefonnal is szelfizett, az ajándékba kapott rózsaszín virágcsokortól pedig még meg is hatódott.

Végül, a nap zárásaként célba vettem a Somló Cirqsz helyszínét, a Magic Mirrort. Ide eljutni nem volt könnyű, először bele kellett vetni magamat az ember tengerbe, majd azt meglovagolva kiszállni a megfelelő helyen. Még így is sajnos mintegy húsz percet lekéstem az emlékkoncertből. A sátor nem volt csurig, mégis nagyon sokan voltak kíváncsiak a tavaly elhunyt Somló Tamás életművének emléket állító koncertre, amelyen olyan hazai előadók léptek fel (a teljesség igénye nélkül), mint Charlie, Geszti Péter, a Tóth testvérek, Dés László, Gerendás Péter, Bródy János, Bornai Tibor, Roy és Ádám és Somló gyerekei.

Ahogyan az egyik rövid megemlékezésben is elhangzott, kivételes dalköltőt veszítettünk el, akinek olyan felejthetetlen és időtálló klasszikusokat köszönhetünk (és hallgathattunk meg a fenti zenészek tolmácsolásában, Novák Péter rendezésében), mint a Primadonna, az Álomarcú lány, a Ringasd el magad, az Olyan szépek voltunk, az Annyi mindent nem szerettem még. Én LGT és Somló Tamás dalain nőttem fel, így örültem neki, hogy egy ilyen jó kis koncerttel emlékeztek rá a barátai, zenésztársai és a rajongók. A Magic Mirror pedig megtelt a jelenlevők énekével és egy nagyon hangulatos örömzenélés született.


képek: szerző, Sziget Fesztivál, 24.hu
szerkesztette: Sebő Katalin

Szabadság, szeretem » FreedomSummit Budapest

Mióta Dió megmutatta nekem a nyár szerintem egyik legfontosabb fesztiválját azóta ábrándozom. Vajon milyen lesz? Vajon utána összecsomagolok és elindulok világgá? Vagy szomorúan legyintek, hogy áh, nekik sikerült, mert ők valami szuper reziliens (rugalmasan ellenálló/ képesség és jelző) űrlények és a kockázatvállalási indexe eléri a Mount Everest magasságát. Nézzük, hogy a rendezvény előtt mire számíthatok és mire számíthatnak azok, akik ott lesznek augusztus 26-27-én Budapesten a már nemzetközileg ismert Freedom Summit Online rendezvénysorozat első LIVE megvalósításán.

Hogyan tudok kitörni a mindennapos mókuskerékből?
Hogyan utazhatom be a világot és dolgozhatok egyszerre?
Szabadúszóként milyen további lehetőségeim vannak?

“A Freedom X Fesztivál egy 2 napos rendezvény ahol több, mint 30 előadó és workshop facilitátor segítségével tanulhatsz, inspirálódhatsz és fejlődhetsz. Valós tapasztalataik segítségével Te is kialakíthatod a számodra tökéletes helyfüggetlen életmódot és work-life ballance-t.” Szól a beharangozója a Freedom Summit Budapestnek.

Tedd, amit tenned kell, hogy azt tehesd, amit akarsz. Denzel Washington (Oscar-díjas amerikai színész, rendező és producer)

Nekem ez az első, amit elvárásként támasztok a rendezvénnyel szemben. Tessék nekem megmutatni, hogy mit kell tennem, hogy azt tehessek, amit akarok! Jó eséllyel ez meg is fog történni, hiszen olyan nevek jelennek meg, akik nem csak a levegőbe beszélnek de életükkel és tapasztalatukkal átélték és élik az álmot, amiről 2017-ben még mindig sokan azt gondolják, hogy úri muri és milliárdosok kiváltsága.

TÉRKÉPET IDE

A vérbeli utazónak nincsenek konkrét tervei, és nem szándékozik mindenáron célba érni. /Lao-ce (kínai filozófus)/ Jó jó, Lao-Ce, de mégis. Szükségem lenne egy térképre. Gondolom azoknak is, akik rákattintottak a jegy megvétele gombra.

A programot mazsolázva azt gondolom a térkép (vagy talán recept) a hétvégéhez és magához a szabadon dolgozóvá váláshoz, valahogy így alakulhat:

Kezdd a napot azzal, hogy magadra összpontosítasz.

Jógázz és meditálj. Gyulai Júlia vagy Jonas Freeman segít majd az első napon abban, ha számodra még ismeretlen a terület. Izgalmasan hangzik egy kevésbé felkapott módszer is, amivel TarZen, Tarzan meets Tai Chi. Jungle movement for modern humans programon ismerkedhetsz meg.

Ha már központosítottad magad, megadtad a testnek és léleknek ami jár, akkor jöhet az elme. Vállalkozz!

Igen ám, de hogy mire vállalkozol az a nem mindegy. Utazni fogsz vagy vállalkozást kezdeni? Mindkettőt egyszerre? A programod böngészve lesz itt téma bőven és már előre sajnálom, hogy nem lehet osztódni és egyszerre jelen lenni, akár több helyszínen is. Vajon ki mi szerint választ majd? Az biztos, hogy a nyelvtudás nem lesz korlát, elvégre a programok nagy többsége két nyelven vagy angolul kerül megrendezésre és olyan biztos nem jelenik meg, aki nem érti perfectül English-t.

Nézzük hát a választékot (a  teljesség igénye nélkül):

Ha már gondolatban becsomagoltál, követed a legtrendibb és legjobb fej utazókat, akkor garantáltan plusz löketet ad majd az alábbi lista:

  • Egyedül nőként a Nagyvilágban és Bakancs lista workshop Vigh Boritól, akiről már sokat olvashattatok nálunk is
  • Útikalauz lélek-stopposoknak
  • Független utazás – mint életforma és belső út
  • The top three ways to make money while traveling the world (with your family)

Ha már most van valamilyen üzleti vállalkozásod, ami valljuk be olyasmi lehet, mint a Frappa tagjainak a Frappa Magazin vagy ennél még konkrétabb, akkor legalább annyira tág pupillákkal várhatod az alábbi előadásokat, mint én:

  • How to create a sales funnel for your website /your eCommerce store
  • Szívből vállalkozni. Mitől lesz örömteli a vállalkozásunk?
  • Mit kommunikálsz magadról? Self-brandingtől az első ügyfél megszerzéséig
  • A tudatos vállalkozás felállítása
  • The perfect pitch
  • Meet your heroes, surround yourself with amazing people, and lead the room. Strategic Relationship Building and the Science of Charisma
  • A Blind Chic. útján, avagy a szabadság megélése egy alternatív vállalkozás keretein belül

Ha még nem tudod mit vállalkoznál, de szakija vagy egy területnek vagy a valódi szabadságot a fenti két terület vegyítésében élnéd meg igazán, akkor (szerintem) az alábbi kifejezetten digitális nomád wannabe-knek szóló előadásokat lőném be a helyedben:

  • Campaign Mastery Academy: How to create marketing partnerships with people across the world and have them promoting you and paying you for the privilege (Az előadást egy hippi vállalkozó tartja, aki Balin él és egy vezető nemzetközi marketing és sales ügynökséget vezet)
  • Út a pénzügyi szabadság felé
  • Hogyan lehetsz “30as nyugdíjas”?
  • Felelőtlenség vagy előrelátás? Egy digitális nomád anyuka beszámolója
  • How to travel the world as a digital nomad

Légy bátor és vágj bele!

Most, hogy megtanultad az élet iskolájában jelesre végzett emberek által, hogy mit és hogyan csinálj, azt gondolom a fentiek tükrében must have kategória, hogy ismét befelé figyeljünk. Mert szükség van tökösségre, bátorságra. Nos, az ígéret szerint ebből is kapunk egy jó nagy dózist az alábbi programok segítségével:

  • Határtalan önbizalom: belépőjegy a tökéletes szabadság világába
  • Freedom Method (workshop nem mástól, mint a Freedom Summit alapítójától)
  • Reality Creationeering
  • Curiouser and curiouser
  • Neuroscience & the Heart: Expand your Brain, expand your life

FreedomSummit Budapest, mint iránytű

Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az élet területén. Ha a térkép jó, rendszerint meg tudjuk határozni helyzetünket, s ha tudjuk, hova kívánunk eljutni, rendszerint azt is leolvashatjuk róla, mely útirány vezet el célunkhoz. Ha a térkép rossz, többnyire eltévedünk. /Morgan Scott Peck (amerikai pszichiáter)/

A fesztivál izgalmas és katalizátor gyanús. Hogy vajon képes lesz-e kimozdítani az embereket a komfortzónából, ha új követők helyett társakat képes generálni akik utazni, vállalkozni és tudatosabb életet fognak élni a rendezvény után, akkor azt gondolom nem csak tájékoztató célját de motivációs és inspirációs célját is teljesítették a szervezők. A follow-up mindenképpen olvasható lesz oldalunkon, így ha nem is jutsz el, javasoljuk kövesd a fesztivál Facebook oldalát!


Kiemelt kép: FreedomXFest, további képek: pinterest.com » 1. , 2.

Ember a Holdon háta mögött Darth Vaderrel – Gateway to Space!

Szeptember 11-ig látogatható a Millenárison berendezett Gateway to Space kiállítás, ami minden űrrajongó számára igazi csemegének ígérkezik.

Gyermekkorom családi tévézéseinek egyik nagy kedvence volt a Space Jam, ahol kedves mesehőseim küzdhettek a furcsa kis űrlények ellen. Ahogy nagyobb lettem, képe került még az Űrgolyhók és persze annak nagy testvére, a Star Wars is. A mozgóképeken túl súrolta életem a Hold és a csillagok nem egyszer dalszövegekből visszaköszönve, vagy romantikus pillanatok égpásztázása közben.

Az űrkutatásokról, a különböző felszerelésekről és az asztronauták életének mindennapjairól azonban nem tudtam semmit. Ez ideáig.

Technológia

A legtöbb kiállított darabról szinte elképzelhetetlen, hogy emberi kezek alkották.

Az űrkutatások fejlődését bemutató tárlatot ismét a Millenárison rendezték be. Az első, játékkocsira szerelt rakétától elindulva megannyi formai, politikai és humánerőforrásbeli változáson keresztül juthatunk el a ma is használt űrtechnológiák megismeréséig. Nellie, a világ első rakétája ma már szinte megmosolyogtat minket egyszerűségével, ahogy a tárlaton végighaladva megismerjük a Space Shuttle űrprogram különböző mérföldköveit. Az űrhajók súlya, anyaga és formája egyaránt lenyűgöző.

A kézzelfogható újítások mellett számos irodalmi és mozgóképi utalásra hívja fel a figyelmünket a tárlat, amelyek hozzájárultak a mai eredmények eléréséhez. Hiszen sok esetben a fantázia testet öltött. Ennek állít emléket egy életnagyságú Darth Vader szobor is.

A kiállítás végén lehetőség van kipróbálni több szimulátort is, ám ezekért a belépőn felül fizetni kell.

Étel

Az asztronauták számára eleinte egyszerű pépesített ételek jelentették az ellátást, s bár űrbéli gasztrosokkról még mindig nem számolt be a tudomány, egyre jobban kiforrta magát gravitációt nélkülöző konyhaművészet. Leginkább egyszerű, de laktató ételek szerepelnek a menüsoron – mint az amerikaiak egyik nagy kedvence a mac ‘n’ chees, amelyeket ma már előfőzve, zsugorzacskókba csomagolva, légmentesen lezárva szállítanak az űrállomásokra. Az ételek pár csepp víz hatására “felélednek” és fogyasztásra készek lesznek. Az űrprogramok elején a Coca Cola is próbálta kivenni részét a komfortzóna megteremtéséből, ezért olyan speciális csaprendszereket fejlesztettek ki, hozzájuk tartozó űrpoharakkal, melyek az űrben is lehetővé tették a szénsavas üdítőitalok fogyasztását. A program ezen része hamar befuccsolt, tekintve, hogy a súlytalanság miatt nem csak a gázok távoztak szájon át, amikor a gyomor a felesleget ürítette.

Mindennapok

Az űrhajósok fizikális épségének megőrzése érdekében különleges edzőfelszerelést fejlesztettek a mérnökök, amelyből több típusú űrbiciklit láthatunk a kiállításon.

Az élelmezés és az edzés kipipálása után megismerkedhetünk a föld körüli pályán keringő árnyékszékkel is. A tovább fejlesztett angol WC-ben egy szivattyú gátolja meg a salakanyag elvándorlását. Ha figyelmesen elolvasunk mindent megtudhatjuk, mivel tölthetik el szabadidejüket az űrhajósok vagy, hogy hogyan hajtják álomra a fejüket.

A tárlat során szemünk elé tárul a szinte teljes szkafanderevolúció is, amiben láthatjuk, hogyan fért meg az idő előrehaladtával egymás mellett az életben maradáshoz szükséges felszerelés a kényelemmel.

Hold
Fotó: Reiter Orsolya

Ajánljuk annak, aki

  • meg akarja érinteni a Hold egy darabját
  • rendelkezik némi előismerettel a témában és szereti a klasszikus kiállításokat
  • szeretne szkafanderben pózolni

Nem ajánljuk annak, aki

  • nem szeret sokat olvasni egy kiállításon
  • inkább interaktív élményre vágyik
  • ismeretei kimerülnek abban, hogy megnézte az Űrgolyhókat vagy a Star Warst

Ha otthon szeretnéd élőben követni az Nemzetközi Űrállomás munkáját, kattints ide.


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Mindenkinek P!nket

P!nk lesz a 25. Sziget Fesztivál egyik legnagyobb húzóneve, az ő koncertjével veszi kezdetét Magyarország leghíresebb fesztiválja. Addig is, amíg színpadra állására várunk, kezdjük a bemelegítést a számaiból összeállított listával.

Legelső emlékem az energia bomba-és akkor még a nevének megfelelően rózsaszín hajjal virító énekesnővel kapcsolatosan egybeforr a 18. születésnapommal. Sajnos a kutyusunkat ugyanezen a napon kellett megműteni, ami eléggé elhúzódott, így hát az ólomlábakon vánszorgó idő egy részét az ajándékba kapott Missundaztood album hallgatásával töltöttem.

Most, hogy végre eljutok az egyik koncertjére, összeállítottam egy kis videó válogatást a kedvenc számaimmal, ezért egy erősen szubjektív listáról van szó. Mivel számos jó zenéje van, ezért nagyon nehéz volt választani, így az egyik szempont az volt, hogy olyan számokat válogassak össze, amiket nem játszottak agyon a rádiók, pedig simán megérdemelnék.

És hogy miért szeretem a zenéit? Mert olyan számokat ír, aminek a szövegeiben bárki magára ismerhet, legyen szó a kezdődő kapcsolatban megtalálható örömökről; a súrlódásokról; esetleg a szakítások okairól, illetve a velük járó fájdalomról. Többször állít elénk görbe tükröt, bátran odaszúr pl. a cicababáknak, vagy akár az amerikai elnöknek is. Többek között a Charlie angyalai 2-ik részének és az Alice Tükörországban című filmeknek is elénekelte az egyik betétdalát, több duett is kötődik a nevéhez.

Na, akkor csapjunk a lecsóba, és hát mi mással is kezdhetnénk, ha nem ezzel:

Nálam az abszolút kedvenc, amit a megjelenése óta eltelt 14 évben is bármikor és bármennyiszer meg tudok hallgatni (akár végtelenítve is).

Erre biztos sokan emlékeztek:

Fontos és sajnos sokakat érintő problémáról is énekelt, mint a családon belüli erőszak:

George W. Bush amerikai elnökkel is párbeszédbe kezdett:

Tudom, hogy az elején azt írtam, hogy olyan számokat igyekeztem összeválogatni, amiket nem játszottak rongyosra a rádiók, azonban a befejező videó nem lehetett más, mint ez:

Remélem, sikerült kedvet kapnotok P!ink zenéjéhez, és ha nem is tudtok eljönni a Szigetes koncertjére, akkor is hallgattok még tőle további számokat. Ez tényleg csak egy kis ízelítő, hiszen rengeteg számot és koncert felvételt lehet találni tőle a neten. Zenehallgatásra fel!

Nektek melyik a kedvenc számotok tőle?

 

A kiemelt kép forrása a funzine, a videóké a youtube.

Geocaching, a környezetbarát felnőtt kincskereső

A közismert szabadtéri kalandjáték, a geocaching (vagy geoládászat) az Egyesült Államokból indult útjára 2000 májusában, mára pedig több mint 3 millió láda várja a vállalkozó kedvű kincskeresőket szerte a világon.

A különleges hobbi lehetőséget ad, hogy kicsit visszakapjuk gyerekkorunkat, miközben legszebb természeti helyeinket járhatjuk be, és mi magunk is tehetünk ezeknek a helyeknek a megóvásáért.

A játék lényege, hogy GPS-koordináták segítségével kutatunk fel mások által elhelyezett ládákat, amelyekben általában több apró ajándék és egy napló található. A kincset megtaláló a naplóba írja a nevét, és kivehet egy ajándékot, ha cserében beletesz valami mást. A füzetben egy jelszót is talál, amellyel be tudja jelenteni a találatot az interneten, és megoszthatja személyes élményeit, benyomásait is – vagy éppen visszajelzést adhat a tulajdonosnak a láda állapotáról. A felnőtt kincskeresőjátéknak persze ma már számos variációja létezik, az alapgondolat kiváló táptalaja a kreatív elmének.

A geocaching hivatalos honlapján április 19-én közzétett infografika szerint az elmúlt év minden napján percenként egy geoládát rejtettek el valahol. A tevékenységet űzők közül 360.774-en egyben geoláda-tulajdonosok is, és ha meg akarnánk találni mind a 3 millió létező ládát, az pontosan 822 évet venne igénybe.

geocaching

Ha azt gondoljuk, a geocaching kötődése a természethez kimerül a zöld területek szervezetünkre gyakorolt jótékony hatásaiban, tévedünk. Komoly kezdeményezések vannak már arra irányulóan is, hogy ne csak mi részesüljünk a jóból, de kicsit tegyünk is környezetünkért a geoládászattal.

Magyarországon például szemétszedő akciók indultak, amelyek során illegális helyeken lerakott szemétkupacokat kellett felszámolni, és fotókkal dokumentálni a folyamatot.

Csatlakozz Te is a geoládászok gyorsan bővülő közösségéhez! A mikéntről itt tájékozódhatsz.

 

Kiemelt kép: pexels.com

Infografika: geocaching.com


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Csellengő útkeresők (majdnem) 8+1 filmes verziója

Mindannyian keressük az utunkat, életkortól, nemtől függetlenül. Az életünkben számos akadály gördülhet elénk, többször érhetünk sorsfordító “útelágazáshoz”, de akár az életünk is “megbicsakolhat” bármikor. Egyre többször hallunk az élet közepi válságról (vagy akár a saját bőrünkön tapasztaljuk meg), a kapuzárási pánikról nem is beszélve.

A következő 8+1 filmben, illetve sorozatban a legkülönfélébb főhősök szemüvegén keresztül szembesülünk hasonló problémákkal. Egy azonban biztos, hogy mindegyikük egyedi megoldást választ (vagy próbál) azok megoldására…

Amíg John Travolta dönteni tud, ugorjunk neki a listának. Jó szórakozást.

Ja, és most is teljesen szubjektív.

20. századi nők (20th Century Women, 2016)

útkeresők

A történet három különböző korú nő és egyikük fiának kapcsolatát mutatja be. Anette Bening alakítja az 1920-as években született és nevelkedett édesanyát, aki egyedül neveli kamasz fiát a hetvenes években. Mivel 40 évesen szült, és már egy ideje nincs képben a válás miatt az édesapa, ezért megkéri a házukban szobát bérlő Abbiet (Greta Gerwig) és Juliet (Elle Fanning), a szomszéd lányt, hogy tanácsaikkal, könyvekkel, az életükbe való bepillantással tanítsák élni és a nőkkel bánni a fiát.

A történet az útkeresésről szól, és remekül ábrázolja, hogy ez nem szűnik meg azzal, hogy valaki átlépi a felnőttkor küszöbét, sőt sokszor csak onnantól kezdve válik igazán nehézzé.

Három nagyon eltérő személyiségű és korosztályú női alakot kapunk: a már említett édesanyán kívül ott van még a fiatal felnőtt Abbie, aki már dolgozik egy ideje, de még mindig keresi a helyét a világban. Jamie legjobb barátja, Julie eléggé terhelt családi háttérrel rendelkezik, ami miatt igencsak megéli a kamaszkort. Kívülről magabiztosnak és bevállalósnak tűnik, azonban Jamie-ék házába bemászva azonnal lehull az álarc és előtűnik roppant sebezhetősége.

A humorra is ki kell térnem picit. Annyira kedves, intelligens humora van, amit ritkán kapunk sajnos a mai filmekben: a történet a szereplők életének köszönhetően elég drámai, néhányszor tragikus, azonban olyan szépen elfedik a vicces beszólások, párbeszédek, hogy ezt a tényt el is felejtjük. Ha ez az összetevő nem lenne, vagy kevésbé lenne gördülékeny, keserű szájízzel állnánk fel a székünkből, esetleg még pár könnycseppet is elmorzsolnánk a téma komolysága miatt… Így azonban még ráadásul remekül is szórakozunk.

HAIR (1979)

Ha már útkeresés, akkor Milos Forman film klasszikusa sem maradhat ki. Kiskoromban láttam először, és onnantól kezdve nem volt megállás, azonnal a hatása alá kerültem, így kénytelen vagyok minden nyáron újranézni. Elég hosszú ideig még videokazettáról, a technika fejlődésének köszönhetően manapság pedig már hol számítógépről, hol pedig az egyik tévé csatornán. Ha év közben csípem el, akkor is simán ott ragadok, hiába tudom már minden másodpercét és dalszövegét kívülről.
Hiszen a Hair megunhatatlan és örök életű klasszikus a szabadságról, az álmaink és a vágyaink melletti kitartásról és a barátságról. Arról, hogy nem mindig szabad beállni a sorba, és van olyan idő, amikor ki kell állni magunkért és az elképzeléseinkért, bármekkora nyomás is nehezedik ránk. Arról, hogy mindig kell lennie szabad választásnak és döntésnek, és az sem baj, hogy ha esetleg rosszul döntünk, mert legalább tanulunk a hibáinkból. Ráadásul olyan emlékeinkből kitörölhetetlen jelenetekkel, mint amikor Berger (Treat Williams) az asztalon ugrálva énekel; az autó egy szerpentint sem a Quimby futtatta fel, a katonák sorozása vagy akár a címadó dal előadása a börtönben.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014)

útkeresők

Reisz Gábor rendezése generációs film, mégpedig a mai 20-as 30-as éveik elején járó fiatalokról/nak szól. Azoknak, akik bizonytalanok a jövőjüket tekintve, akik nehezen hagyják el a biztonságot jelentő “mamahotelt”, és akik nagyon nem tudják, hogy mit kezdjenek magukkal, akik nem találják a helyüket idehaza és esetleg azon gondolkodnak, hogy külföldön folytatják. Főhősünk a szürkénél is szürkébb Áron, épp egy szakítás után van és ráadásul bölcsészként még munkát sem talál.

És hogy miért is szerethető film? Azért mert mindezt kellő esetlenséggel és humorral képes kezelni, ráadásul Budapest nyújtja mindehhez a hátteret.

Született július 4-én (Born on the Fourth of July, 1989)

útkeresők

Oliver Stone Vietnam-trilógiájának második darabja, Tom Cruise életének talán legjobb alakításával. Igen, bizony.

A valós történeten, a háborús veterán Ron Kovic életrajzi írásán alapuló filmet a rendező már a hetvenes évek végén le akarta forgatni, ám végül a stúdiók lefújták az egészet, így kútba esett az ötlet. Stone majd’ 10 évig a fiókban tartotta a tervet, mígnem a Szakasz című filmnek köszönhetően megnyíltak előtte a kapuk, így beválthatta Kovicnak tett ígéretét, miszerint méltó filmet készít az életéről.

A film úgy nagyjából 20 évet ölel fel, 1956-tól 1976-ig, a középpontban az Amerikai Függetlenség Napján, azaz július 4-én született Ron Kovic áll. A jó tanuló, élsportoló srác életének tragédiája akkor kezdődik, amikor megjelenik az iskolában néhány toborzó a tengerészgyalogságtól, ő pedig gondolkodás nélkül jelentkezik. Miért is ne tenné? A csapból is az folyik, hogy Amerika veszélyben van a kommunista világuralmi törekvésektől és ezek csak úgy állíthatóak meg, ha az amerikaiak felveszik velük a harcot, így pedig azonnal a vietnámi pokolban találjuk magunkat a főhősünkkel egyetemben.

Kovic 1968 januárjában, egy tűzharc során súlyosan megsebesült és mellkastól lefelé megbénult, mégis sokáig kitart elvakult hazaszeretete mellett, csak hazatérése után pár hónappal változik meg ez. Otthon rádöbben, hogy mindenki éli a saját életét, főiskolára mentek a régi barátok, mintha semmi sem történt volna, és senkit sem érdekel egy olyan háború ami Amerikától ilyen messze van. Az emberek a veteránokat leköpik és lenézik, a kormány pedig egyszerűen nem vesz róluk tudomás, inkább a szőnyeg alá söpri őket.

A film legfontosabb kérdése ekkor merül fel:megérte-egyáltalán a hazáért feláldozni a testi épségét és így az életét?

A szüfrazsett (Suffragette, 2015)

útkeresők

1912-ben, 2 évvel az I. világháború kirobbanása előtt egy majd’ 50 éve zajló mozgalom érte el a csúcspontját, amelynek a női választójog elnyerése volt a célja. A szüfrazsett című filmnek köszönhetően ennek a küzdelemnek az angliai betetőzésébe kapcsolódhatunk be.

Történetünk főhőse Maud Watts (Carey Mulligan), aki egy mosodában dolgozik. Egyik nap szemtanúja lesz ahogyan nők kövekkel, téglákkal kirakatokat dobnak be, a tüntetők között pedig meglepetésére ott látja egyik munkatársát is. Ekkor még nem tudja, hogy kik azok a szüfrazsettek (többek között Helena Bonham Carter és Meryl Streep) és hogy miért harcolnak. Kezdetben ugyan vonakodva, de lassan azonosul az üggyel, és ráébred, hogy harcolnia kell a jogaiért és az emberi méltóságáért a munkahelyén és a férfiak uralta világban egyaránt. Maud eleinte csak az események szemlélője, azonban a különböző történéseknek és személyeknek köszönhetően egyre mélyebben szippantja magával az egyenlőtlen és kilátástalan harc. A mozgalom iránti elkötelezettsége többször próbára tétetik – tanúskodnia kell a parlament előtt egy törvénymódosítás kapcsán, utcai csetepatéba keveredik, sőt, többször börtönbe is kerül.

A filmtörténelmen végignézve megállapítható, hogy Sarah Gavron rendező (A muszlim asszony) és Abi Morgan forgatókönyvíró (A Vaslady) munkája hiánypótló, hiszen a női egyenjogúságért harcoló mozgalomról ezidáig még nem készült film, szemben például a feketék polgárjogival. Az alkotók nehéz helyzetben voltak, hiszen a céljuk egy olyan film volt, amely szélesebb rétegekhez jut el és messziről elkerüli a propagandára jellemző vonásokat. Mondanivalóval rendelkező, élvezhető filmet akartak készíteni, ami átélhetően mutat be egy történelmi korszakot és annak fontos szereplőit. Nos, szerencsére ez mind sikerült.

A film nagyszerűsége abban rejlik, hogy feminista kirohanás helyett majdnem objektív képet kapunk a szüfrazsettekről, a hihetetlen energia és tenni akarás mellett résztvevők kétségeit és a mozgalom árnyoldalait is bemutatja. A korrajz és a hangulat is remekül sikerült, igazi kosztümös filmmel van dolgunk, mely egész szerethetőre sikerült.

Mechanikus narancs (A Clockwork Orange, 1971)

útkeresők

Anthony Burgess megfilmesíthetetlennek tartott regényét Stanley Kubrick az eredeti mű sajátos hangulatát megőrizve, rendkívüli képekkel, hangokkal, hangulattal és nyelvezettel vitte vászonra (a forgatókönyvet is ő írta). A brutális bűnözőnek, Alexnek (Malcolm McDowell elmondhatatlanul zseniális alakításában) a saját szavaival ismerjük meg a sztorit, ő a film narrátora.  A történet előrehaladtával furcsa mód úgy fogunk érte aggódni, mint egy jófiúért, pedig nagyon távol áll attól, hogy ezt mondhassuk rá. Kubrick zseniálisan nem helyezi el az időben a filmet, így nem tudjuk, hogy a közeli vagy a távoli jövőben mutatja-e be Angliát. A történet húsba vágó, és ha van elég erőnk végignézni a roppant erőt próbáló alkotást, akkor egy igazi filmtörténeti klasszikusra akadunk.

Az ábrázolt erőszak teljesen stilizált, álomszerű, abszurd.

A világ, amelyet bemutat egy jövőbeni társadalom, amelyben erkölcstelen hedonista fiatalok uralják az utcákat, az idősebb generáció visszavonult a zárt ajtók mögé és a rendőri állam már nem tartozik elszámolással senkinek. A filmben a politikai szélsőségek bemutatásánál is nagy gonddal járt el a rendező. Kubrick a belügyminisztert egyenesen a náci propaganda miniszterről, Goebbelsről mintázta.

Derült égből család (Life Unexpected, 2010-2011)

útkeresők

Lux 2 nappal a 16. születésnapja előtt bukkan fel a vér szerinti szüleinek életében azért, hogy azok a nagykorúsítási kérelméhez lemondjanak szülői jogaikról. Az anya a helyi rádió reggeli műsorát vezeti vőlegényével, míg az apa egy bár tulajdonosa, és egyébként főállásban minden estét átmulat. A lány a bíróságon már azt hiszi, hogy nyert ügye van, azonban a szülők felbukkanásával a bíró úgy dönt, hogy nem hogy nem nagykorúsítja, hanem a szülei gyámságára bízza őt.

Mindhármuk (illetve a közeli hozzátartozók, barátok) élete ettől fogva teljesen megváltozik. Nem csak a szülők, de Lux is próbál beilleszkedni a diszfunkcionális családba, azonban nagyon nehezen nyílik meg: kísérti a 7 különböző helyen átélt év; az, hogy a téli bálon fogant és az apja nem is tudott a felbukkanásáig a létezéséről; az édesanyja pedig sosem gondolkodott el azon, hogy megtartsa. Cate és Nat pont ugyanannyi idősek voltak akkor, mint most a lányuk, de ez nem azt jelenti, hogy felnőtt fejjel ők az érettebbek, és nem Lux.

A sorozat azt mutatja be, hogy a különböző élethelyzetben levő emberek hogyan próbálják megtalálni a megfelelő utat; saját magukat és az életcéljaikat. Lux barátainak köszönhetően más gyámságban levő tinik napjaiba is betekinthetünk, és az is kiderül, hogy milyen egy nevelőotthonban/szülőknél felnőni.

Kánikulai délután (Dog Day Afternoon, 1975)

útkeresők

A film egy 1972 augusztusában megtörtént bankrablást dolgoz fel. Sonny (AL Pacino), Sal (John Cazale tragikusan rövid életének talán legjobb alakítását nyújtja) és egy másik, a dolgok előrehaladtával elslisszoló férfi pont azután akar kifosztani egy bankfiókot, hogy elvitték onnan a pénz nagy részét. Ráadásul a rendőrség is hamar a helyszínre érkezik. Patthelyzet alakul ki, folyamatos tárgyalások, túszejtések és telefonhívások követik egymást, Sonny és Sal pedig egyre türelmetlenebb.

Sidney Lumet (igen, a a 12 dühös ember is az ő nevéhez fűződik) érdekes ábrázolásmódot választott, ugyanis fogalmunk sincsen, hogy kinek szurkoljunk: nem tudjuk elítélni a két egyszerű, józan paraszti ésszel megáldott tolvajt/rablót, ugyanakkor a bankigazgatóért és a bankban dolgozókért is szorít az ember, hiszen ők nem tehetnek a kialakult szorult helyzetükről.

Az idejét megelőző korrajzból kiderül, hogy miként viselkedik a társadalom egy ilyen eset láttán. Kiváló média -és társadalomkritikát kapunk, olyat, ami bemutatja azt is, hogy egy ilyen helyzetben a legkisebb gesztusnak, tettnek vagy szófordulatnak is döntő jelentősége lehet. Ezért a hangulat végig nagyon feszült, és mivel nagyon kevesen ismerik a valós események kimenetelét, ezért akármilyen történést és lezárást el tudunk képzelni.

Miranda (2009-2015)

Címszereplőnk (Miranda Hart) inkább férfias, mint nőies megjelenésű langaléta, ugyanakkor csupa szív 30-as. Legjobb barátnőjével vezetik a vicces ajándékboltjukat; fülig szerelmes a szomszéd étterem szakácsába (a Lucifer sorozatból ismert Tom Ellis); az édesanyja állandóan ki akarja házasítani (egyik legidegesítőbb szokása, hogy már nem csak este, hanem másnap reggel is rá tud kérdezni, hogy változott-e a helyzet, hátha éjszaka valami csoda történt), illetve a régi iskolatársai is rendszeresen össze akarnak vele járni. Mindezeken kívül állandóan kínos (ám roppant vicces) helyzetekbe keveredik, izgalmában pedig a legválogatottabb hazugságokba.

Miranda Hart nagyon szerethető, és a legjobb fajtájú (angol) humor nagyszerű művelője. Könnyen együtt tudunk vele érezni, hiszen olyan gyarló emberi tulajdonságokat, hétköznapi élethelyzeteket jelenít meg a közel 30 perces részekben, amik egy részében már biztosan voltunk (vagy nagyon szeretnénk letagadni).

Bonnie és Clyde (Bonnie and Clyde, 1967)

útkeresők

Biztosan mindenki emlékszik az idei Oscar-díjátadó hatalmas bakijára, amikor  Warren Beatty rossz nevet mondott ki a legjobb filmnek járó kategória kihirdetésekor. Ő és Faye Dunaway nem sokat vannak mostanában egyébként a rivaldafényben, szerepeket is alig vállalnak, de akkor vajon milyen apropóból választották pont őket ki díjátadóknak? Egy nagyon szép kerek évfordulónak köszönhetően, hiszen párosuk leghíresebb filmje idén 50 éves. Igen, igen, már biztosan mindenki tudja a megfejtést…

Pedig eredetileg nem is Dunaway lett volna a női főszereplő, Beatty Natalie Woodot (West Side Story) szerette volna, de ő végül másik filmben vállalt főszerepet.

Bonnie és Clyde nem is mindig párban dolgozott, volt olyan, amikor rajtuk kívül még hárman alkották a bandát, és rendszeresen törtek be bankokba, a rablás, illetve menekülés közben pedig többször öltek embert is, ha úgy alakult a helyzet. A gazdasági válság sújtotta Amerikában nap mint nap az újságok címoldalára kerültek, milliók láttak bennük népi hőst.

+1 Elefánt (Elephant, 2003)

útkeresők

1999. április 20-a átlagos hétköznapnak indult a Columbine középiskolában, az ebédszünetben azonban tizenkét diákot és egy tanárt mészárolt le lövöldözés közben két, érettségi előtt álló srác. Gus van Sant és néhány diákot, tanárt megformáló amatőr színészeket követő kamerája ezt a tragikus napot mutatja be a nézőknek. A film lassan folydogál: betekintünk egy edzésbe, egy szerelmes pár elkapott pillanataiba, három “plázacica” pletykálkodásainak köszönhetően bepillantást kapunk a diákok és a családjaik életébe, a tanáriba, ahol a tanárok sütögetést terveznek és egy fotós srác portré alanyokat keresésének is szemtanúi lehetünk. Mindezek közben a szörnyű tettükre készülő két fiút is megismerjük, nem is látszik rajtuk, hogy mire készülnek, nyugodtan játszanak számítógépes játékukkal és Beethovent a zongorán.

A rendező nagy erénye, hogy természetes életképekben, helyzetekben mutatja meg az iskola ezen délelőttjét.

Aztán a több táskányi fegyverrel és robbanószerrel felfegyverkezettek az egyik iskolatársuknak  a ” húzz a francba, de gyorsan, kapnak a pofájukba” tanácsot adva belépnek az épületbe, Innentől pedig elkezdődik az öldöklés…

Egyébként az esetet Michael Moor is feldolgozta Kóla, puska, sültkrumpli (Bowling For Columbine, 2002) címen dokumentarista formában, és hatásvadászabb módon.

A képek forrása a filmek és a sorozatok IMDb oldala.


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

EFOTT-tolás – Visszajárok kísérteni?

Ismerős az érzés, hogy legalább kettő, de inkább több színpadnál akarsz ugrálni és a kedvenc dalaidat ordítani egyszerre? Felveszed a harcot a sátorállítással? A májkrémet melegen tartod, és reménykedsz, hogy a hangyák ne találják meg a tartalék kekszed? A harmadik napnál már a hideg vízben való fürdés is rutinszerűvé válik, és belejössz. Az EFOTT idén ünnepelte a 42. születésnapját.

EFOTT-történelem

Az EFOTT, vagyis az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója 1976 óta minden évben megrendezésre kerül, általában más-más helyszínen. Az 1970-es években a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség irányítása alatt szerveződtek a különböző nyári táborok, üdülések, korosztályok szerint mindenkinek más: a középiskolások az Országjáró Diákok Országos Találkozóján vehettek részt, a középiskola után rögtön munkába álló fiataloknak pedig az Ifjúmunkás Kempingek nyújtottak nyári kikapcsolódási lehetőséget. A felsőoktatásban tanulók részére – nehogy program nélkül maradjanak – létrejött az EFOTT a KISZ jóvoltából.
2015 óta Velence az EFOTT ideiglenes otthona, még nem tudni, hogy mennyi időre. Évente változik a házigazda intézmény is, idén a Pécsi Tudományegyetem tölthette be a házigazdaszerepet.

Az EFOTT & én

A gimnazista létem egyik mérföldkövének is nevezhetném az EFOTT-ot: néhány nap csak a barátok és nagyon sok idegen fiatal között, szülők nélkül, az ország másik felén, Miskolctapolcán, az otthontól kb. 200 km-re.

Ragyogó szemekkel tűrtük a több órás sorban állást – legalábbis így él az emlékeimben –, mindenféle tapasztalat nélkül vágtunk neki, még az érettségi előtt. Váltócipők, váltóruhák, váltóminden. 

Akkor ott tizenévesen az EFOTT valamiféle üzletet köthetett a lelkemmel, hogy minden évben menjek vissza, még ha csak egy napra, akkor is. És ez pontosan így is történt.

Az első alkalom óta minden évben visszajárok (kísérteni), még ha csak egy napra is, idén a péntekire.

A civil falut és a zenei programokat tekintve is mindenki megtalálhatta a saját ízlésének megfelelőt. Egyetemek, kollégiumok, mozgalmak (például a No Hate Speech Mozgalom!) is izgalmas játékokkal és nyereményekkel várták az érdeklődő arcokat. Senki nem maradt ajándéktárgyak és vízzel felrakható tetkók nélkül – ami természetesen alapkelléknek számít egy vízparti fesztiválnál.

Ha a zenei felhozatalt nézzük: a magyar zenei élet sava-borsa, plusz egy csipetnyi külföldi fűszerezés.

A Nívea Nagyszínpadon Lábas Viki kápráztatta el a közönséget, a tömeg egy emberként énekelte Vikivel az Esőt, a Nem voltál jót, és naná, hogy a tavalyi EFOTT himnusz is felcsendült.

Hosszú szoknyás lányok, jöttek a mezőről, hallották hogy dance lesz és hamarosan eldől, hogy ki marad állva. 

A Margaret Island után a Vad Fruttik is szárnyaltak, illetve nem csak a Fruttik, a koncert elején a Lidl jóvoltából hatalmas gyümölcsöket szörföltetett a közönség – ennek Likó Marci véget is vetett, és folytatódhatott a Frutti-élmény, eléggé vattacukor-édes emlék marad.

nem csak a Fruttik szárnyaltak 🎈 #repülőgyümik #lidl #efott #vadfruttik #banana 🍌

Lilla Zrínyi (@baracklekvar) által megosztott bejegyzés,

A Fruttik után Sean Paul helyett Lovasit és a Kiscsillagot választottam, amit nem bántam meg, sőt!

Nem csak Kiscsillagot kaptam, hanem Csillag vagy fecskét is!

A Kiscsillag dalok közé komiszan beékelődött egy Kispál szám is – hatalmas élmény volt élőben üvölteni.

Egy gyors zsíroskenyér-sültkrumpli sajt szósszal vacsi általi erőgyűjtés után az út visszavezetett a Rauch Arénába, egyenesen Dorogi Petiékhez, az Intim Torna Illegál koncertjére. Közösen, szentimentálisan lyukat vágtunk a kádba, ahogy azt illik egy ITI koncerten, és a fáradtság ellenére sem adtuk fel.

Számomra az éjszaka zenei része a kihagyhatatlan Kozmix-szal zárult. Kisebb motivációs performance megspékelve a kilencvenes évek felejthetetlen slágereivel, igazi hardcore élmény, és persze tűz. Nem elhanyagolhatók az ilyen események előtt kötött alkalmi barátságok, és a szinte közösséggé kovácsoló várakozás.

A fesztivál után felférni az első vonatra nagyjából lehetetlen feladat. Hatalmas pacsi a szervezőknek, amiért egymást érve szállították a buszok a megfáradt fesztiválozó lelkeket a vasútállomásra.

Viszont türelmetlen, lökdösődő fesztiválpajtások, légyszi, vigyázzunk egymásra, és ne lökjük be a másik embert a busz és/vagy a vonat alá!
Ha szeretsz fesztiválozni, akkor azért, ha még nem voltál, akkor azért ajánlom az EFOTT-ot. A fesztivál alatt mindenki az ismeretlen ismerősöd lesz, de akár életre szóló barátságok, szerelmek is születhetnek.

Néhány nap – csak szabadon!


A kiemelt képet a szerző készítette.

Munkaváltás – avagy hagyd el a pályát

Menni vagy nem menni: ez itt a kérdés? Van az a szituáció, mikor nem a kirúgás, leépítés vagy egy részleg megszűnése fenyeget, hanem mi hagyjuk el a pályát. Miért olyan nehéz az ideális munka megtalálása? Na és mi a helyzet a próbanapokkal?

A munkahelykeresés stratégiát igényel.

A legtöbben nem szeretünk kockázatot vállalni. Új munka, új munkatársak, új a főnök. Kinek kell mindez, ha van egy megszokott helyünk? Még is szükségét érezzük a pályamódosításnak. Tisztában kell lennünk értékeinkkel, ha már eleve rossz benyomással vagyunk egy munkahely iránt, ne gondoljuk azt, hogy ez változni fog. Nem szabad csak az anyagiak miatt maradni egy munkahelyen. Máshol is lehet zöldebb a fű.

Bármilyen okból is váltunk állást fontos, hogy hatékonyan lássunk hozzá, máskülönben csöbörből vödörbe tévedünk. Persze a több hónapos keresgélés és fárasztó interjúk után felszabadító érzés, amikor megtaláltuk a megfelelő állást.

A sikerhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, hogy miben vagyunk jók és, hogy ezzel a képességünkkel miben lehetünk hasznára az általunk kiszemelt munkahelynek. Olyan nincs, hogy valaki semmihez se értsen.

Találd ki, miben vagy jó, és ki fog fizetni érte!  Charles Handy

A munkáltatónak és a munkavállalónak is érdeke, hogy mindenki megtalálja a helyét. Fölösleges azt ecsetelni, hogy honnan jöttünk és milyen múlttal rendelkezünk, csak az számít, hogy miben vagyunk jók. Mik az erősségek? Milyen tapasztalataink vannak?

Nézzük mit gondolnak erről szerkesztőségünk tagjai.

munka

Mi nehezítő körülmény a munkakeresésben?

Gina: Ha valaki nem tudja felmérni mennyit ér a munkaerő piacon és alá, vagy fölé lövi magát az adott pozíciónak, vagy piac elvárásainak.

Pontosan tudtam, mennyit szeretnék keresni, mennyire kreatív pozícióra van szükségem, továbbá, hogy milyen munkarendben szeretnék dolgozni.

Gabi: Hosszas keresgélés és nevetséges interjúk után (ahol a munkáltató szemrebbenés nélkül közölte, hogy nem fizeti a túlórát, nem is lehet lecsúsztatni, cafeteria és belső képzés sincs) találtam egy helyet, ami az általam keresett kondíciók felének megfelelt, így majdnem aláírtam velük a szerződést, miközben tudtam, hogy nem akarok ott dolgozni 1-2 hónapnál többet, de akkor megcsörrent a telefon, és megkaptam azt az állást, amiért 1 hónapig lobbiztam, és ami minden elvárásomnak megfelel. Itt sokat segített, hogy a munkáltatómmal már dolgoztam együtt, számára nem egy adathalmaz vagyok egy papíron.

Orsi: Az álláskereső oldalakon található állások 90%-áról azt sem tudom, hogy eszik vagy isszák. Nekem szimpatikusnak tűnik az a megoldás, amikor kinézel egy állást, ami fekszik neked és szívesen teszed hozzá az energiáidat, így a motivációs leveled is hiteles lesz, és nem az fog látszani, hogy ha nincs ló, jó a szamár is”-alapon pályázol egy random állásra.

A munkahelykeresésben fontos, hogy ismerjük és tudjuk az elvárásainkat, ismerjük és reálisan belássuk a képességeinket  Fézler Georgina

munka

Mit várhatunk el egy próbanaptól?

Mint egy hosszúra nyújtott randi. Összeillünk vagy sem?

Gina: A próbanapnak előnyösnek kellene lennie mindkét fél számára, amikor megláthatja mindkét fél mennyire felelnek meg egymásnak.

Orsi: A próbanapok nehézsége abban rejlik, hogy nem ismered még a munkahelyi gyakorlatokat, szokásokat, így amit rád bíznak túl soknak tűnhet, időbe telik, mire felveszed az elvárt tempót.

Hogyan viselkedjünk egy próbanapon?

Ne produkáljuk túl magunkat a próbanapon, de tegyünk meg minden tőlünk telhetőt!

Gina: Ne produkáljuk túl magunkat a próbanapon, de tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy jó benyomást tegyünk, és úgy végezzük a munkánkat, mintha szeretnénk ott dolgozni. Főként, ha valóban így van. Ha nem  akkor ebből gyors munkaváltás lesz. Ha jobbnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk, vagy könnyelműen olyan ígéreteket teszünk amit később nem tudunk betartani, akkor könnyen lehet, hogy a próbaidő alatt rájönnek a turpisságra és végül hoppon maradunk!

Kiemelt kép: cmsw.mit.edu
További képek: biendao24h.vn, eenadupratibha.net


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Elvándorlok, jössz velem?

Biztos mindenki baráti-, ismerősi körében van olyan, aki az utóbbi időben külföldre ment dolgozni. Mi, itthoniak bele sem gondolunk, milyen nehéz lehet új életet kezdeni egy teljesen más környezetben, kultúrában. Úgy véljük, kint kolbászból van a kerítés, és csak legyintünk, ha esetleg megemlítik, ott kint is nehéz az élet. Tamara amerikai férje miatt költözött az Államokba, míg Attila pályakezdőként döntött a külföldön való szerencsét próbálás mellett.

Eszetekbe jutott valaha, hogy külföldön telepedtek le, vagy csak így hozta a sors?

Tamara: Az eszembe jutott, hogy külföldre menjek nyelvet tanulni, de az nem volt sosem tervben hogy tartósan külföldön éljek. El sem tudtam volna képzelni hogy olyan párom legyen aki nem beszeli a magyar nyelvet. Kérdésedre válaszolva, igen, így hozta a sors.

Attila: Először az egyetem elvégzése után gondoltam arra, hogy ha nem végződik sikerrel a magyarországi álláskeresésem, akkor külföldön próbálok boldogulni. Akkor a sors úgy hozta, hogy viszonylag egyszerűen és gyorsan el tudtam helyezkedni diplomával a kezemben, és jól is éreztem magam otthon, így erre aztán nem gondoltam utána.

Attila, te már azok egyike vagy, akik a válság miatt döntöttek úgy, hogy elhagyják Magyarországot, és külföldön próbálnak szerencsét. Mi vitt rá erre?

Attila:

Nem konkrétan a válság, mint inkább a kilátástalanság miatt jött ez a döntés.

Friss diplomásként, kezdő fizetéssel, mindenféle komolyabb családi háttér nélkül nekivágni az életnek és fenntartani magam, nem bizonyult mindig egyszerűnek. Nem volt olyan hónap az otthon munkában eltöltött hónapok során, amikor ne kellett volna hónap harmadik hete után a szüleimhez fordulni anyagi segítségért. Márpedig nekik is meg voltak a maguk gondjai, így ezt nem éreztem erős, huszonéves fiatalként helyénvalónak.


A családotoknak mi volt a reakciója? Bátorítottak, támogattak?

Attila: Talán a fenti okokból kifolyólag is, de sosem akartak lebeszélni arról, hogy máshol próbáljak szerencsét. Apukám először, míg nem próbáltam meg otthon boldogulni, hallani sem akart arról, hogy külföldön éljek vagy dolgozzak hosszútávon.

Később azonban be kellett látnia, anyukámmal ők is akkor a legboldogabbak, ha nekünk, a gyerekeiknek nincsenek gondjai és gondoskodni tudunk magunkról.

Tamara, nagy bátorságra vall, hogy hátrahagyva a családodat, követted a férjedet az USA-ba. Milyen volt belecsöppenni egy teljesen más kultúrába?

Érkezésem óta több mint 7 év telt el, úgyszólván “átkulturálódtam”, de azért még sok minden szembe tűnik amit, mi magyarok másként csinálunk, fejezünk ki.

Tamara: Nagyon közel állok a családomhoz, ezért számomra nagyon nehéz volt megszokni hogy csak ritkán látogathatok haza, évente 2-szer, néha 3-szor, ami miatt nagyon szerencsésnek tartom magam. A kulturális különbségek hatalmasak voltak érkezésemkor, hiába tartozik mindkét ország az “európai kultúrkörbe”. Ezek még mindig kiütköznek az élet minden terén, a párkapcsolatban, az utcán és a munkahelyen is.

Mennyire hamar ment a beilleszkedés?

Tamara: Papírforma szerint nem volt nehéz, pont abból adódóan hogy mindkét ország az európai kultúrkörbe tartozik, a verbális és a nonverbális kommunikáció nem tér el annyira, mint mondjuk az ázsiai kultúrákban. Miután elkezdtem dolgozni, szereztem barátokat, úgymond “saját életet” alakítottam ki, ami nem a férjem körül forgott, szóval akár azt is mondhatjuk, hogy beilleszkedtem. Hogy mikor kezdtem el jól érezni magam itt a bőrömben? Talán, mikor karrier-tanácsadóként kezdtem el dolgozni, mikor megszereztem a szakmai elismerést, és a baráti kapcsolataim is mélyültek.

Mikor éreztem azt hogy amerikai vagyok? Soha! Azt csak akkor érzem, ha Magyarországon vagyok, és olyankor néha rossz a kiszolgálás!

Attila: Az első pár hét nagyon nehéz volt. Ismerősnél laktam, és a független pesti életem után nehéz volt ismét valaki mellett lakni, valaki máshoz alkalmazkodni. Azokra az időkre emlékeztetett, mikor még a szüleimmel éltem és az ő kenyerüket ettem. Bár mindent magamnak vettem meg, mégis másnál voltam vendég. Kevésbé volt komfortos, otthonos ez az időszak. Mindezt nem segítette a munkakeresést körbe lengő idegeskedés sem.

Mondanátok pár szót az “őslakosokról”?

Tamara: Alapvetően sokkal vidámabbak, jóhiszeműbbek, segítőkészebbek, naivabbak és pozitívabbak. Ők nem úgy nőttek fel, mint a magyarok.

Itt nincs korrupció, nincs kilátástalanság, nincs félelem a jövőtől.

Még ha az ember a legrosszabb helyre születik is, akkor is lehet belőle minden szempontból sikeres ember, ha akarja és mindent megtesz érté. Ezt vallják és el is hiszik: “You can be whatever you want to be”. Az a helyzet, hogy ez itt valóban megvalósítható kemény munkával és a rendelkezésre álló segítség felhasználásával.

Attila: Rendkívül megértőek, nyitottak, viccesek, sokat isznak, de ugyanakkor kétszínűek is.

Mi volt teljesen más?

Tamara: A kiszolgálás mindenképpen, Magyarországon nem szoktuk meg, hogy elbeszélgessünk a pincérrel. Itt a vevőnek tényleg mindig igaza van. Lista érdekes dolgokról: drive-through bank és italbolt; nem lehet monokinizni a tengerparton, mert törvényellenes és elvisz a rendőr; minden szembe jövő idegen rád mosolyog; Suburbiaban mindenki integet, ha elsétálsz a haza előtt; nincs tömegközlekedés; nem ismered a szomszédaidat; ha valaki meghív magához, az nagyon nagy szó; itt a találkozások majdnem mindig étteremben történnek; napi éttermezés; felismerhetetlenségig torzult, elhízott emberek, akik a nekik létesített mopedeken járnak a szupermarketben; bármit vissza lehet vinni 30 napig; itt nem a ruha teszi az embert; gyakran és hamar történő házasodás; tinédzser kori terhesség gyakorisága; prüdéria; a pénz, a magánélet, a politika és a vallás tabu témáknak számítanak. Nehéz volt megszokni az olvasást a sorok között. Pl: mindig megkérdezik, hogy hogy vagy, de csak kevesen kíváncsiak rá.

Attila:

A legnehezebb az volt, hogy megtanuljam, ez nem egy következmények nélküli ország, ugyanakkor mégis úgy kell viselkedni, mintha az lenne.

Mindig mindennek megvan a felelőse, de soha senkit nem vonnak komolyabban felelősségre semmiért. A mai napig nehéz feldolgoznom, hogy a családomat és a barátaimat ritkán látom. Minden mást az ember az új otthonával együtt elfogad.

Volt olyan, amitől kiakadtatok (pl. más viselkedési forma)?

Tamara: A zárkózottságtól, prűdségtől és a közösség hiányától még mind a mai napig.


Attila:
Néha a nemtörődömség és igénytelenség megijeszt, a mai napig sokszor idegeskedem a kollégáim munkamorálján, ami messze a magyaroké alatt van. Illetve a látványától is rosszul vagyok, ha télen papucsban és rövidnadrágban látok embereket a busz- vagy vasútállomáson állni.

Mi a tapasztalatotok, az “őslakosok” hogyan viszonyulnak a bevándorlókhoz?

Tamara: Sokkal jobban állnak hozzájuk, mint az európai országokban, hisz itt mindenki bevándorló a családi gyökereit tekintve. Sokan tisztelik az ambiciózus, keményen dolgozó, szebb jövő reményében ide érkező bevándorlókat. Persze nem mindenki, de a többség nyitott az emigránsok felé, és nem nézi le őket. Nagy segítség volt, hogy a férjem amerikai. Mindvégig nagyon segítőkész volt, mindenhova jött velem, beszélt helyettem, “fogta a kezem”.

Aki rendesen dolgozik és hasznára van az államkasszának, azért nem vetik meg.

Attila: Alapvetően kedvesek, persze a felszín alatt él bennük a kétely, hogy mi elvesszük a munkahelyeiket. Bennünket, bevándorlókat azért az vigasztal, hogy vannak nagyon lusta angolok is, akiket legalább annyira nehezen visel a társadalom, mint a sok betelepültet.

Kint kerestetek munkát, vagy már úgy mentetek ki, hogy tudtátok, mit fogtok csinálni?

Attila: Nem tudtam, mit fogok csinálni, és nagyon azt sem tudtam, hogy kezdjek neki a keresésnek. Tudtam, hogy a házalást nem nekem találták ki, ezért picit féltem a dologtól, de mindvégig bíztam abban, hogy ha már mindent feláldoztam és hátrahagytam, kegyes lesz hozzám a sors. És így is lett. Az első alkalommal, amikor az egyik munkaközvetítő ügynökség felé vettem az utam, már az ajtóban fellökött egy munkaközvetítő, aki épp sietve tett ki a faliújságra egy hirdetést, miszerint magyarul beszelő telemarketingest keresnek. Ebből az interjúból ugyan nem lett állás, rá négy hétre viszont kezdhettem az első rendes munkahelyemen, és addig sem maradtam állás nélkül.

Miért pont az adott országot választottátok?

Attila: Angolul beszéltem a legmagabiztosabban a tanult nyelvek közül, és itt élt olyan ismerősöm, aki az elején be tudott fogadni, segíteni tudott az indulásban. Régebben mindig azt gondoltam, Írországba mennék, ha külföldre mennék, az ír kultúra valahogy közelebb áll a szívemhez. De egy ugrás innen Dublin, itt van a szomszédban.

Ha még egyszer választhatnátok, ugyanígy döntenétek?

Tamara: Nehéz kérdés. A férjem amerikai, őt szeretem, innentől kezdve kevés választásom volt és lesz azzal kapcsolatban, hogy hol élünk.

Attila: Igen. Remélem, ugyanígy lenne merszem most is meglépni.


Magyarország vagy Anglia, illetve Amerika élhetőbb (pl. hivatalos ügyek elintézése, keresetek, választék, árak, kultúra, emberek szempontjából)?

Attila: Egyértelműen Anglia. A hivatali ügyek intézése szinte kivétel nélkül postán is intézhető, nem, itt nem keverednek el a levelek. A hazai jogosítvány ittenire való cseréje például postai úton zajlik, feladod a hazai jogosítványod az útleveleddel együtt egy központi címre, és rá két hétre visszaküldik a kész papírjaidat. Ami a kereseteket illeti, a minimálbért nem is mernem az otthonihoz hasonlítani, inkább azt mondanám, hogy a hazai átlagbérek kétszerese az itteni minimálbér. Az áruválaszték is nyilván nagyobb, és mivel a mindennapi élethez szükséges dolgok nem drágábbak, mint odahaza, a fizetés is többet ér. A luxuscikkek olcsóbbak, a kultúra drágább, mint otthon. A lakosság sokfélesége azonban sokszor frusztráló.

Mikor kiderül(t), hogy Magyarországról jöttetek, tudják, hogy az hol van?

Tamara: Sok világlátott emberrel érintkezem az Air Force közösség miatt (Tamara férje a katonaságnál dolgozott), majdnem mindenki, akivel találkoztam tudta hol van Magyarország, vagy volt is már ott.


Attila: Eddig kivétel nélkül tudták, ismerték Magyarországot és a régiónkat. Sokan az angolok közül már jártak is ott, néhány focistánkat pedig sokan a kedvencükként neveztek meg.

Követitek a magyarországi eseményeket?

Attila: Régebben naponta többször, ma már csak heti párszor olvasok magyar hírportálokat. A szakmámtól igen távol estem, mióta itt élek, azelőtt ez elképzelhetetlen lett volna.

Csak annyit olvasok, amennyi nem sok ahhoz, hogy meg jóízűen látogassak haza, ha megyek.

Néha sok a negatív hír, ami otthonról jön, akkor az emberben is csillapodik a honvágy és összeteszi a két kezét, hogy nem kell otthon élnie.


Anglia az ötödik legnépszerűbb célpontja a magyar kivándorlóknak. Mi lehet ennek az oka?

Attila: Talán az, hogy a fiatalok az angolt és németet beszélik a legtöbben, ezért is megy mindenki Ausztria, Németország, valamint Anglia és Írország irányába. Másrészt az előző okból is kifolyólag itt már létezik nagyobb nemzeti közösség, Londonban is például van magyar kolónia, akik rendszeresen összejárnak, rendezvényeket szerveznek.

Megszoktátok már a kinti életet?

Attila: Túlzás lenne azt állítani, hogy elfogadtam, de hosszú távra tervezek.

Amikor hazalátogattok, örültök, hogy külföldön éltek?

Attila: Amikor hazalátogatok, nem szeretek azzal foglalkozni, ami itt van.

Olyankor a családom és a barátaim a fontosak és az, hogy hosszú idő után végre velük lehetek. 

Rendszerint mindenkit meglátogatok, és nem ragadok le egy városban vagy egy helyen. Szeretek ilyenkor körbenézni, merre mi változott, és nosztalgiázni egyaránt. Nekem az mindig vakáció, amikor csak az a fontos, hogy kiélvezzem az életet.

Hogyan szólalsz meg ösztönösen? Milyen nyelven álmodsz?

Attila: Miután huzamosabb ideig otthon voltam, akkor magyarul. Egyébként van, hogy néha már nem tudom, kivel milyen nyelven beszélek. Budapesten, a metrón éppúgy angolul beszeltem az ellenőrrel, mint ahogy néha a munkatársaimat magyarul szólítom meg. Szerencsére már nincs baj a nyelvvel, angol társaságban már úgy tűnik, mintha mindenki magyarul beszélne körülöttem.

Kiemelt kép forrása: worldtourismtips.com


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Egy újabb pók sztori

Július 6-án kerül a mozikba a Pókember sztori egyik újabb filmje a Pókember Hazatérés. Ezúttal nem egy eredettörténetet kapunk, ha elmegyünk a mozikba, hanem egy vicces, túlbuzgó fiatal Pókembert, aki az első nagy küldetését, csatáját vívja, ráadásul az egyik legöregebb nemezisével, a Keselyűvel (Michael Keaton).

Peter Parker (Tom Holland) videónaplóval dokumentált élete egyik pillanatról a másikra fenekestül felfordul. New Yorkban gimnazista és ráadásul a Bosszúállókkal is közeli kapcsolatba kerül. Bár ezt már az Amerika Kapitány: Polgárháborúban láthattuk, most viszont egy másik, sokkal testközelibb szemszögből is megismerjük.

Az amatőr videóknak hála elsősorban Parker lelkesedése miatt válik emlékezetessé és viccessé. A kamasz srác ámul Stark magán repülőgépén, a luxushotelen (ami nem csak egy szobából áll), de a legnagyobb meglepetés számára a Tony Stark (Robert Downey Jr.) által tervezett vadi új ruhája láttán ül ki az arcára. A már már sokak számára irritáló hiperaktív viselkedése remek humorforrást kölcsönöz a filmnek, bár az elején a kísérőjét, Happy Hogant (Jon Favreau) viszont kiborítja vele.

Pókember
Pókember – Hazatérés című film – Jon Favreau, Tom Holland és Robert Downey Jr.

Új szerelem a láthatáron!

A történet egyik fő csavarját az új szerelem alkotja, ami kicsit elgondolkodtatja a nézőt. Még a leglaikusabb is tudja, hogy a Pókember sztoriban ott van az a bizonyos Mary Jane Watson a szomszédban, azonban ő ezúttal kimaradt a történetből.

Lényegében egy egész jó kis film kerekedett ki, pár apróságot leszámítva. De ezt meghagyjuk nektek, hogy eldöntsétek, nektek mennyire tetszik.

Egy kis kedvcsináló gyanánt nézzétek meg az új mozi előzetesét:

Ajánljuk annak, aki:

  • szereti a könnyed, humoros, de akciódús filmeket
  • Pókember rajongó (bár a sztori láttán lehet kiakad)
  • nem egy eredetsztorit vár az új filmtől

Nem ajánljuk annak, aki:

  • nem igazán kedveli a Marvel filmeket
  • nem szereti a túlbuzgó fiatal mondhatni hiperaktív karaktereket

Képek forrása: screenrant.com, intercom


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

A feneked az enyém

Lázadás tört ki a női magazinok és a hölgyek között. A sovány modell olyan lapos fenékkel, mint a péklapát már nem opció. Sem a pálcika lábak között tátongó alagút. De van egy közös nagy probléma: az alulfejlett a farizom, vagyis a lapos fenék!

„Popsi szörny vagyok.” Egy nagy kihívás előtt álltam, hogy megtanuljam, hogy bizony, ami szögletes, az nem fog magától gurulni. Vagy is azok, akik az esztétika kedvéért edzenek, elfelejtik, hogy minden testrészt fontos megedzeni. De ez a cikk a farizomnak ad elsőbbséget!

Néha a belefektetett munka nem elég, ezért van szükség motivációra, hogy némi löketet adjon. Hallottuk már az idézetet, miszerint az emberek gyakran veszítik el motivációjukat?

Éppen ezért a motiváció olyan, mint a fürdés: naponta kell benne megmártózni.

Közhelynek tűnhet, de sokat dob a teljesítményen és megtartja a lendületet, hogy soha ne feledjük, miért csináljuk.

A Top Booty Workers Instagram oldalán bukkantunk rá egy hordányi női fenékre. Az oldal lényege az inspiráció, motiváció. Vajon egy kép felér ezer szóval? És mennyi szóval ér fel több száz vagy ezer motivációs fotó? Az oldal lényege a motivációban és inspirációban való fürdés nap mint nap. A másik oldalról lehetne mondani, hogy nem magamutogató ez az egész? Háziasszonyok posztolgatják, hogy milyen remek lett a borsófőzelék fasírttal, de pár fenékposzt az már aztán igazán merész! Vagy figyelemfelkeltő? Miről árulkodnak a képek?

Az Instagramon található hölgyek képeit látván már korántse lehet azzal takarózni, hogy nekünk azért nem sikerül, mert ilyen a genetikánk. Többen előtte-utána képeket raknak ki, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, nem égi adományról van szó, hanem kemény munkáról. A képek másokat is inspirálhatnak, hogy edzéssel mi minden változást el lehet érni az emberi testen. Akár egy jó feneket is.

Ha alaposan szemügyre vesszük, láthatunk mini videókat is, ahol gyakorlat közben, akár gyerekek mellett guggolnak a lányok. Nincs kifogás! Persze mind ez jó inspirációs alap, jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül a palacsintafenék problémával, és ha mások is képesek mindezt véghezvinni, akkor nekünk miért ne sikerülhetne? A legrosszabb, amit tehetünk, hogy a képek láttál azonnal nekiesünk, mint a veszett egér kitörésezni.

Előbb mindenképp érdemes utána járni a helyes módszereknek máskülönben létraként csuklik össze a lábunk a megpróbáltatások közepette. A fotók is épp erről tesznek tanúbizonyságot, hogy nem máról holnapra lett lapátfenekük a hölgyeknek, ahogyan kerek sem. Van, akik büszkén odaírják, hogy mennyi idő telt el a két kép között. Hogy évek? Nekem nincs annyi időm!

Sajnos be kell tartani a szabványt. Az Instagramon látható lányok képei bizonyítják, hogy lehetséges. A változások már-már hihetetlennek mondhatóak, azt üzenik: van remény a számomra is.

Azoknak, akik úgy gondolják magukról, hogy képtelenek a testükből bármi jót kihozni, azoknak tükröt tart.

Ráadásul a képek alá posztolók még buzdítják és inspirálják a csodás eredményekért egymást. Mind ez jól esik a szemnek meg a léleknek, de a munkát se feledjük el.

Itt többet megtudhattok arról, hogyan érdemes a fenékformáláshoz nekikezdeni.

Kiemelt kép: pixabay.com


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

A környezettudatosság mint megatrend: kik azok a LOHAS fogyasztók?

Mindig van abban valami elemi rosszallás, ha a köznyelv megállapítja, hogy egy jelenség vagy viselkedési minta divatba jött. Sokan így látják a zöld szemlélet terjeszkedését is a fogyasztók, a vállalatok körében. Ám érdemes ezt a folyamatot kicsit mélyebben megvizsgálni.

Tegyük fel, valaki megvásárol egy méltányos körülmények között, környezetkímélő módon előállított ruhadarabot  mert divatos lett a zöld szemlélet.

Nem feltétlenül azért dönt így, mert álmából felkeltve szó szerint fel tudja mondani a párizsi klímaegyezmény szövegét. Egyszerűen úgy érzi, valami jót tesz a Földdel és az emberiséggel.

Mindeközben trendi, stílusos maradhat, hiszen ma már számos cég igyekszik megmutatni, hogy nem kell feltétlenül egy zsákot magára húznia annak, aki fenntartható módon szeretne öltözködni. Divatjelenség  de megéri.

zöld szemlélet

Na most, a LOHAS (Lifestyle of Health and Sustainability) fogyasztó esetében ehhez add hozzá azt, hogy valószínűleg naprakész a legtöbb fenntarthatósági és zöld témában, és igyekszik dolgozni a rendszeren – ötletek, helyesen megválasztott befektetések, jó célok támogatása formájában. Itt a fenntarthatóság két legyet üt egy csapásra, hiszen az emberek az egyéni életükben is minimalizálják környezeti terhelésüket, miközben ennek a csoportnak többnyire megfelelő kapcsolati és anyagi tőkéje van ahhoz, hogy ne csak egyéni (vagy szűkebb társasági) léptékben mozdítson elő változást.

Hogy hogyan?

A piac mindig a kereslet-kínálat elve alapján működik  ez nem újdonság. Ha valamire nincs kereslet, akkor előbb-utóbb a kínálatból is eltűnik. Ha valamire egyre növekvő kereslet van, akkor pedig rövidesen megjelenik a palettán.

Mindenki óriási dolgot tesz már azzal, ha csak egy kicsit is odafigyel vásárlásaikor a fenntarthatóság és a társadalmi méltányosság szempontjaira.

Egyszerű matematika kiszámolni, mennyit nyom a latba, ha egy kiegyensúlyozott jövedelemmel rendelkező, tehetősebb réteg kezd el következetesen ekképpen viselkedni a fogyasztói piacon.

zöld szemlélet

Milyen is a LOHAS fogyasztó?

Tudatosan vásárol, tudatosan utazik és töltekezik a természetben, körültekintően válogat, általában márkahű. Racionális és spirituális. Odafigyel nemcsak a saját egészségére, de a termékek előállításának körülményeire: ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontokra is. Milyen anyagokból van a termék? Mennyi volt az előállítás karbonkibocsátása? Kik állították elő, és milyen körülmények között? Mennyi hulladék keletkezik, ha megvásárolom? Milyen az előállító vállalati magatartása? Ha beruházok a termékre és számomra feleslegessé válik, hogyan hasznosulhatna a rendszer más pontján?

Átlát a zöldre festésen is, tehát azon a jelenségen, amikor egy cég zöldnek próbálja feltüntetni magát, miközben fenntarthatatlan gyakorlatokat követ. (Mivel a környezettudatosság egyre nagyobb divattá növi ki magát, számos cég így próbál nagyobb hasznot szerezni.)

Hogyan is állunk ma ehhez itthon?

2016-os adatok szerint itthon még nem annyira jellemző ez a magatartás, sokkal inkább elterjedt egy hibrid életforma, ahol néhány szempont érvényesül, ám mások kimaradnak. Például odafigyelünk arra, hogy miből van a termék, mennyi hulladék keletkezik, de arra nem, hogy kik állították elő (gyerekmunkával készült-e esetleg, megfizetik-e a foglalkoztatottakat a cégnél). ,,Rácz Georgina tanulmánya szerint a hazai fogyasztók 8 százaléka hordozza a LOHAS-fogyasztók hibrid életstílus jellemzőit, és közülük 4% százalék tekinthető elkötelezettnek”  írja az Ecolife.

Látható tehát, hogy bár divattá vált (illetve egyre inkább válik) a zöld szemlélet, a tudatos fogyasztás, ez egy olyan irány, ami segíthet kiküszöbölni az eddig fenntarthatatlan, hedonista működésünkből származó következményeket. Ez nem egy önmagát legitimáló divat, hanem egy ,,értünk, emberekért”– fajta. Amit ha igyekszünk követni, sokat tehetünk azért, hogy legyen jövőnk ezen a bolygón.

A LOHAS fogyasztói csoportról bővebben olvashatsz itt és itt.

 

Kiemelt kép: pexels.com
További képek: immersing.com, wisegeek.com


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Az interneten védtelenek a titkaid – Interjú Keleti Arthurral

Rögtön a leülés pillanatában kezünkben van az a digitális eszköz, ami ma már ott lapul mindenkinél. Okostelefonok kerülnek az asztalra, hiszen diktafonként is képesek működni. Emellett számos más hasznos tulajdonságuk is van, és ebből néhány meglehetősen veszélyes is lehet – ezzel a gondolattal kezdünk bele az interjúba Keleti Arthur, biztonságtechnikai szakértővel.

Keleti ArthurKeleti Arthur IT biztonságtechnikai szakértő és előadó, kiber-titok és jövő kutató, első könyve az online titokról szól.

Már itt felmerül az a kérdés, hogy ki milyen országban gyártott telefonban bízik. Ez egyének szintjén is érdekes dilemmája lesz a jövőnek, államok szintjén pedig még inkább. A kérdés az, hogy milyen nemzet technológiáját használom.

Az ukrán válság idején nagyon is számított, hogy az informatikai és telekommunikációs eszközeik jelentős része orosz volt. Az informatikai hadviselés korszakában ez a támadó számára hatalmas előny, ha ismeri a technológia gyengéit, hibáit. Egy kritikus rendszer összerakásakor a mi szakmánkban így alapvető kérdés ma, hogy ki gyártja ezt a technológiát.

Még az FBI-ról is írtak cikket, hogy az Apple telefonról Androidra váltottak az elmúlt években. Ez is ezért van?

Ők folyamatosan cserélgetik, de igazából fogalmuk nincs, mi lenne a jó. Feltörhetetlen eszköz, tökéletes megoldás nincs. A saját fejlesztések az egyetlen, ami kicsit nagyobb biztonságot ad.

A beszélgetésünk előtt olvastam a könyvedről, ami a titokról és az online sebezhetőségről szól. Ebből következik a kérdés: hogyan kerül fel a titok a netre?

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a titok a neten van.

Bármi, amit ma titoknak hiszünk, az szinte azonnal a neten van. Például a mostani beszélgetésünk alapján egy hangfelismerő segítségével máris beazonosíthatóak vagyunk. Vagy egy szinkronizált Dropboxra (online tárhely szolgáltatás) azonnal feltöltődhet az interjú hanganyaga, hogy biztosan meglegyen. Hangvezérelt utasításokat is adhatunk az eszközeinknek. A tőlünk nem messze ülő ember laptopja is rögzíthet hangot, a falon lévő kamera felett is átveheti valaki az irányítást. Nem tudhatjuk 100%-osan, hogy mi zajlik körülöttünk az online térben. Ahogyan azt sem, hogy az információhoz ki fér hozzá, az adat pedig pár másodperc alatt a világ másik felén is lehet, másolatként pedig két másik helyen is. Társadalmi szempontból felmerül az is, hogy amit mondok, azt valójában kinek mondom? A magánszféra és a magánbeszélgetés egy ilyen helyzetben értelmét vesztheti, mert nincsen garancia arra, hogy valóban magánjellegű marad.

két másodperc alatt megtudtam, ki vagy

Például amikor az interjúra jöttem, nem akartam kellemetlen helyzetbe kerülni, hiszen nem ismertelek téged, nem tudtam, hogy nézel ki. Körülbelül két másodperc alatt megtudtam, ki vagy, láttam a keresőben a fényképed, máris tudtam kit kell keresni. Vagy mondok egy másik érdekességet. Ha valaki hall minket, és szóba kerül, hogy mikor lesz vége az interjúnak – a hangom alapján pedig tudja, ki vagyok – máris tisztában van azzal, hogy még egy órán át biztosan itt leszek. Egy adatbázisból kinézi, hogy mi a lakásom címe és kényelmesen elmegy betörni. Ha hozzáférése van a telefonomhoz, akkor a GPS adatokból is kiderítheti, hogy merre járok éppen. Ez a nagyon összekapcsolt világ egészen új helyzetet eredményez, és az emberek ezt még nem ismerték fel, nem szoktak hozzá ehhez. Ez okoz nagyon sok biztonsági problémát is.

Ha már az átlagemberről beszélünk. Sokak fejében él az a kép, hogy a végtelen online térben ő egy jelentéktelen porszem, úgysem találják meg. Ez tényleg így van?

Az átlagember – én is azt vettem észre – úgy vélekedik, hogy ők nem lehetnek célpontok, mert kicsik. Szerintem mindenkinek a saját szintjéhez képest vannak titkai és vesztenivalója. És az, hogy ez a sebezhetőség egy skálán mekkora, az az egyénhez képest számít. Az, hogy ne derüljön ki, hogy megcsalom a feleségem vagy, hogy megmaradjon a bankszámlámon levő pár tízezer forint – amiből ebben a hónapban élek – számomra kritikus, nagyon fontos dolog. Az Ashley Madison (félrelépésre szakosodott, fizetős társkereső) oldallal kapcsolatos botrány is erről szólt. Érzékeny adatok kerültek napvilágra, és téma lett a megcsalás.

Keleti Arthur
Keleti Arthur könyve a magánszféra átalakulásáról és az online “őrzött” titkokról.

A helyzet az, hogy nem tudjuk, mi a kiberbűnöző csoportok motivációja. Ez bármi lehet, használhatnak engem fedezékként egy támadáshoz, vagy egy nagyobb művelet apró fogaskerekeként is. Az emberek nem értik meg, hogy a támadás bármilyen okból jöhet. A digitális immunrendszerünk még nem alakult ki, jóformán nincs veszélyérzetük. Az internetes világ játékra, vásárlásra, olvasásra, csevegésre való, vagyis jó hely, örülünk, hogy ott van, mitől kéne félnünk? Azt nem nehéz elmagyarázni, hogy egy családtagom elrabolhatják, vagy nekem jöhetnek az autópályán, de online ez ugyanúgy jelen van, és megtörténhet.

Akkor mit tehet az átlagos felhasználó? Milyen védelem létezik? Használjunk hosszú, nehéz jelszavakat és kerüljük el a gyanús honlapokat, linkeket?

A megelőző gondolkodás jó irány, és a biztonsági szakma sorban gyártja a megoldásokat erre, ez azonban profitorientált szemléletű. A tűzfalak, antivírusok egy hiányt elégítenek ki, de nem biztos, hogy annyira előre tudnak, vagy akarnak járni, hogy minden problémát megoldjanak. Száz százalékos megoldás nincs, de lehetne ezt jobban csinálni. Az innováció és a gazdasági érdekek azonban szorosan összefonódnak.

És ha tanácsot kellene adni, akkor az ember tehet valamit a saját erejéből?

Szerintem nagyon sokat kell imádkozni, ez mindenképp hasznos. (nevet) Messzebbről kell vizsgálni a kérdést. Én onnan fognám meg ezt, hogy mérnökök készítik az informatikai rendszereket, és az Apple sikere is onnan eredt, hogy sok ember ezeket nem érti, nem akarja személyre szabni, hanem csak használni szeretné. Vagyis egy kész rendszert akar, ami mindent megold neki. A mérnökök szerint az lenne a legjobb, ha mindenki mérnök lenne – vagyis ne finom üdítőt akarjon a vásárló, hanem 23 centi magas 8 centiméter átmérőjűt, mert ez értelmezhető.

Édesapám orvos, ő mesélte, hogy a mérnök betegeivel van a legtöbb gondja, mert amikor megbetegszenek, ilyen szemlélettel látják az állapotukat is. Elmesélik, hogy tegnap 22%-kal voltak rosszabbul, kaptak egy pirulát, utána 5%-kal jobban voltak, ma viszont még 0%-kal érzi jobban magát, vagyis nem működik a gyógyszer. A mérnökök úgy képzelik a biztonságot, hogy az embereknek jól kategorizált és strukturált adatstruktúrájuk van. Vagyis tudják, milyen adat hol van, és mit kell védeni. A valóság azonban erre majd minden alkalommal rácáfol.

Használják a technológiát, de egyáltalán nem értik.

Beszélgettünk a titkokról. Mi ez, és hogyan hat ránk?

Az, hogy egy adat mennyire érzékeny, nem csak a kontextusok határozzák meg.

Fontos kérdés, hogy ki tudhat róla, hol jelent meg és mikor – például ott a tőzsde, ahol pár óra vagy perc alatt a sok pénzt érő tipp már értéktelenné válik. De emellett a titok olyan információ, ami bizonyos kontextusban, bizonyos nézetből nézve alakul ki, az egyén számára titkolni való egy dolog. Amit kevesen tudhatnak, vagy jobb, ha senki nem tud. ÉS ez elvezet Maslow piramisához is. Ha kiderül, hogy szeretőm van, akkor nem kapok otthon enni, sőt, be se engednek az ajtón, és az önbecsülésemet is károsíthatja a szégyen. Emellett ott vannak a normák – vallási, házi vagy családi szabályok, jogszabályok, amik nagyon is hatnak a hétköznapi működésre. Vagyis a kontextus, a szükségletek és a normák együtt határozzák meg, hogy mit tekintünk titoknak, vagy mennyire őrizzük.

És mi történik, ha a titok kiderül?

Két dolgot vettem észre jellemzően. Az egyik az, hogy inkább problematikus lesz, ha kiderül – például az, hogy törvénysértést követtem el. Esetleg láncfolyamatot indít el az, hogy – mondjuk – a világ megtudja, hogy drogfüggő vagyok. Vagy a másik esetben kellemetlen, ha kiderül valami. Ez a ciki vagy tragikus – lehet az is titok, hogy minden nap ugyanazt a pár zoknit veszem fel, mert az a kabala zoknim. Ez lehet a szomszéd és a családtagok előtt is ciki, de okozhat akkora bajt, mint a törvénysértés.

Nekem az a meglátásom, hogy amíg egy mesterséges intelligencia egy teljes körű profilozást nem képes elvégezni rólunk, addig megvédeni sem fog tudni hatékonyan. Egy országnak is ismernie kell, hogy kik az állampolgárai, mert így tudja, hogy mit akarnak – az Észtek ebben nagyon elől járnak már.  A jövő azoké a vállalkozásoké, szervezeteké, akik felismerik, hogy a profilozás védelmet ad. Vagyis ha az egyén el akar árulni valamit, vagy veszélybe sodor egy titkot, érzékeny adatot, akkor a gép nem engedi neki.

<!–nextpage–>

Ez felveti a magánélet, a privát beszélgetések, adatok védelmét és hozzáférhetőségét is, ami utóbbi ellen most sokan lázadnak.

Privacy is no longer a social norm.

Egy 2010-es konferencián Mark Zuckerberg mondta, hogy a magánszféra már nem elvárás. Ezért persze kapott hideget-meleget, de szerintem közel áll az igazsághoz. Az új generációnak, akik utánunk jönnek, nagyon más a felfogása a magánszféráról. Például olyan téren is, hogy négyen találkozunk, és a telefonunkat nézegetjük. Ez nálunk kiverné a biztosítékot. Náluk teljesen belefér. Kicsit beszélgetnek, képeket, zenéket mutogatnak egymásnak, és jól érzik magukat. Abban igazad van, hogy a mostani felfogásunkkal nagyon is szembe megy, hogy profiloznak minket, és sokat tudnak rólunk. De a jövő generációja másként fogja fogadni ezt. És ha az egészet azzal az „édesítőszerrel” adják el az embereknek, hogy mindez érted van, akkor meg fogják enni, mert olyan kényelmes részei is lesznek, mint a személyre szabott – vásárlások, böngészések, keresések utáni – ajánlatok és segítségek.

Jó, hogy ezt említed, ugyanis a napokban lett éles a Facebook Messenger asszisztens szolgáltatása, és bevallom engem nagyon zavart, hogy beleszól mindenbe.

Hát, ha szavazhatunk, akkor az az irány fog győzni, ami minél több kényelmet fog adni az embereknek. És nem fogja érdekelni őket, hogy ezért mit kell feladniuk. Kényelemért és olcsó árakért szinte bármire képesek vagyunk. Ez lehet, hogy a már említett édesítőszerrel kell adagolni, de aki ért hozzá, az el tudja érni, hogy elfogadja ezt a vonalat a többség.

Keleti Arthur

Szóval azt mondod, ha az emberek mondjuk 60%-ánál ezt el lehet adni azzal, hogy gyors, kényelmes, olcsó, segítőkész rendszer, akkor hiába ellenáll egy réteg, a változás, az új norma átsöpör majd felettük?

Persze! Vegyük azt, hogy én ma este meg akarok nézni egy filmet. Megrendeltem a jegyet, de hiba történt, nincs foglalásom, és ez csak nem rég derült ki számomra. Mivel kevés az időm, és csakis ma este érek rá, rengeteg úgynevezett magánszférát képes lennék feladni, hogy egy alkalmazás szóljon a barátaimnak, foglalják le a jegyet, egy éttermet utána, akár többszörös áron is – csak oldja meg helyettem. A helyzet és a szituáció ezt hozza. Szóval lehet, csak 60% fogadja el az új irányt, de a maradék is feldolgozódik idővel, és egymás után adja be a derekát mindenki. A maradéknak pedig nem lesz választása, hacsak nem megy el barlangba lakni. Azért jutottunk el oda ahová, mert egy csomó dologról lemondtunk, és fejlődtünk általa.

A lemondások, a fejlődés és a gépek, programok használata, adaptálása felveti azt a kérdést is, hogy meddig ember az ember.

Milyen emberi tulajdonságról akarunk lemondani a gépiesítésért?

Nemrég részt vettem egy beszélgetésen a mesterséges intelligenciáról, ahol számos szakma és nézőpont képviseltette magát. Sok alapvető kérdés felmerült. Mitől ember az ember? Átveheti az irányítást? Ez sok órán keresztül folyó vitát eredményezett, de markáns vonala volt a kérdés, hogy mi emberek milyen irányba megyünk, és mit akarunk magunktól? És miről tudunk lemondani? Látható, hogy a gépek sok esetben sokkal ügyesebben oldanak meg dolgokat, mint mi. A diktafon is ilyen, hiszen az emlékezete jobb, mint a miénk. A transzhumanizmus az ember és gép összeolvadása is mindennapos téma – és szerintem el fogunk oda érni, én jó iránynak tartom ezt. Szóval felmerül, hogy milyen emberi tulajdonságról akarunk lemondani a gépiesítésért cserébe. Például az összes beszélgetést rögzíteni tudjuk az agyunkba és keresni is tudunk benne. Ez számos szakmánál jól jöhet, és aki nem hajlandó meglépni, lehet bele lesz kényszerítve. Mert enélkül elavult, lassú lesz már.

És elérünk abba a korszakba, ahol a lassú ember és a gyors technológia találkozik. Mi lesz a személyes kapcsolatokkal, az érzelmekkel, amik nem képesek akkorát ugrani, mint a technológia?

Ez a szokásos probléma, hogy a technológia terén exponenciális a fejlődés, mi pedig lineárisak vagyunk. Ezért sejtem azt, hogy a gépek segítségével fogunk megoldatlan problémákon átlendülni. Az érzelmek és az interperszonális kapcsolatok terén viszont a magánszféra szerepe át fog értékelődni szerintem. Az, hogy mi gépek nélkül folytatunk kettesben beszélgetést, vagy a valódi – emberi – intimitás hatalmas értéket fog képviselni. Hogy lesz-e rá lehetőség és idő, az másik kérdés. Világviszonylatban egy ilyen találkozás – mint ez a személyes interjú –, megvalósítása nagyon nehezen hozható össze, sokkal egyszerűbb gépekkel megoldani.

Lehetséges, hogy lesz egy nagy lázadás, vagy egyfajta vissza a gyökerekhez-mozgalom, ami kimondja, hogy bizonyos emberi értékeket, tulajdonságokat márpedig nem áldozunk fel és kész?

Igen, ez egy nagyon jó kérdés.

Énnekem az az érzésem, hogy olyan nagy visszarendeződések nem lesznek. A fejlődés ívében lesznek kisebb megtorpanások, hogy vissza kellene venni a tempóból, de az emberek alapvetően előre néznek. Csak azért nem hozunk vissza gőzgépeket, mert szépek voltak. A lift is jó példa, mert nem a szerkezet lett lassú, hanem mi lettünk gyorsabbak. Dubaiban, a 150 emeletes épületekben olyan lifteket terveznek, hogy a fizikai határainkon belül – elájulás nélkül –, a lehető leggyorsabb sebességre legyenek képesek, és minél előbb felérjenek 80-100 emelettel feljebb. Szerintem visszarendeződés helyett inkább ezeket a határokat fogjuk tologatni.

És létezik egyensúly a két oldal között? Kapjon teret a technológia, és maradjanak meg bizonyos emberi részek.

Mihez ragaszkodnánk? Fontos, kényelmes dolgokhoz szoktunk ragaszkodni. Ez azonban nem az emberi mivoltunkból fakad, hanem valami más okból. Gond nélkül odadobjuk a kényelmetlen vagy rossz dolgokat. Jó példa az olvasás. Én régen elég sokat olvastam. Mostanra mindent videóban vagy hanganyagként fogyasztok. A hangos könyvet el tudom „olvasni” vezetés közben, és nem kell külön órákat szentelnem a lapok nézegetésére. Optimalizálom az időmet, mert minden felgyorsult körülöttem. És a magánszférám nagy részét odaadnám azért, ha gombnyomásra elolvashatnék, feldolgozhatnék egy könyvet.

Ez a technológiai, online fejlődés szerinted mennyire hoz magával egy elidegenedést, paranoiát, bizalmatlanságot?

A hamis hírek, a propaganda már itt van.

Miben bízunk? Amikor írtatok nekem, akkor semmiféle kutatást nem végeztem, hogy kik vagytok, miért kerestetek. Nem gondolkodtam azon, hogy lehet, ki akartok rabolni, vagy valami hasonló. Ha lenne egy digitális asszisztensem, megbíznám, hogy nyomozzon utánatok, és amíg megvacsorázok, minden információt összegyűjtött volna. Szerintem a referencia nagyon fontos lesz. Ilyen, ha valaki ajánlja az adott embert, elmondja, hogy már dolgozott vele és jók vagy épp rosszak a tapasztalatai.

Tárgyaknál, termékeknél ugyanez a Blockchain. Ez a technológia olyan darabokból – láncszemekből áll, amik önmagukat és az előző lépéseket is hitelesítik. Többek között a termék elkészültét, szállítását, raktározását, eredetiségét, és rengeteg más mindent. Ez a közösségi autózásnál is megjelenhet, ahol az ajánlásnak és a sofőr személyének egész hitelesítő láncolata van – és mindez automatikusan generálódik. Honnan tudtátok, hogy én létezem? Láttatok cikkeket, egy videót, vagy mondjuk ismeritek egy munkatársam vagy barátom, vagy találkoztunk már valahol. Emberekkel kapcsolatban is ki fog épülni egy ilyen biztonsági láncolat, ami a megbízhatóságot és a hitelességet biztosítja.

Keleti Arthur

Záró gondolatként mesélj kérlek olyan dolgokról, amik az átlagember előtt ismeretlenek vagy csak fél információkból ismert fogalmak. Például létezik-e a dark web?

Ez nem mítosz, létezik. Az sem mítosz, hogy a forgalom jelentős része ezen a dark weben zajlik. Ezek zárt rendszerek, amik valahol kapcsolódnak egymáshoz, máshol pedig teljesen elzártan léteznek. A lényege az, hogy az adatok nagyon nagy része nem hozzáférhető a publikus interneten. Ezek nem titkosak, egyszerűen nem publikus. Ebbe beleértjük a hatalmas cégek adatbázisait is. Ez technikailag szintén a dark web részét képezi, hiszen nem nyilvános. A nem legális forrásokból származó adatok és az ehhez kapcsolt termékek is ide tartoznak.

Az adatlopás és adatkereskedelem, a drogterjesztés, a hamisítók, a fegyverkereskedelem, az emberkereskedelem jelentős része szintén átköltözött ide. A fehér galléros bűnözés 100%-ban a dark netes területekre költözött, a megtalálásuk pedig nagyon nehéz kihívás a terror elhárítás és a titkosszolgálatok számára. És itt merül fel a magánszféra azon része, hogy az államigazgatási és bűnüldöző szerveket nagyban lekorlátozza, ha minden titkosítva és óvva van a külvilágtól.

Eléjük is komoly akadályokat gördít, ha ilyen esetekben nyomoznak, vagy meg akarják a polgárokat védeni.

És a laptopunk web kameráját is ajánlott leragasztani?

Igen, mivel nem bízhatsz meg benne, hogy szoftveresen meg tudod védeni, a mikrofon már nehezebb kérdés, pedig az is közvetíthet hangot – például egy telefonhívást. De emellett a Playstationöm kamerája is le van ragasztva, hiszen a Sonyt már többször is feltörték. A Samsung okostévéjén beszédfelismerés is van, amit a szerződésben is említenek, hogy innen adatot gyűjtenek.

Autók vagy pacemakerek meghackeléséről is vannak hírek.

Ezek teljesen létező dolgok. Autókra már most fejlesztenek antivírus programokat.

Egy évvel ezelőtt egy autó hackeléséhez még ott kellett ülni a hátsó ülésen, ma már az autóba épített drót nélküli kapcsolatok (wifi, bluetooth) miatt már nem szükséges ilyen közel lenni. Egészségügyi eszközök is érintettek lehetnek vírustámadásokban. A pacemakereket is rádióhullámokkal programozzák manapság, hiszen nehéz lenne mindig kivenni és visszarakni, és drótok se lógnak ki az emberekből, hogy rácsatlakoztathassunk valamilyen eszközt. Van is olyan hacker, aki a saját pacemakerével kezdett el kísérletezni. Érzi, hogy nem teljesen biztonságos, ezért fejleszti, a gyenge pontokat javítgatja, nehogy valaki ezen át meg tudja ölni. Egyre több egészségügyi eszközre jellemző lesz ez a jövőben.

A beszélgetést még sokáig folytathatnánk. Az önvezető autók, a transzhumanizmus – vagyis a gép és az ember összeolvadása és számos egyéb téma ott lebeg a háttérben. Lassan egyre inkább előtérbe kerülnek, és döntéseket fogunk hozni azzal kapcsolatban, mi formálja a világunkat és milyen irányba tartunk. Mindent viszont nem tudunk előre kiszámítani, a következményekkel pedig út közben találkozunk majd.

Minden előnyükkel és hátrányukkal együtt.


szerkesztette: Sebő Katalin
képek forrása: t-systems.hu, amazon.com,
diariocorreo.pe, blog.justgiving.com, ccgrouppr.com

“Nem queer, pánromantikus meleg”

Transzneműek igenis léteznek: jó lelkek rossz testekben. Köztünk járnak, talán tegnap te is találkoztál eggyel. Vajon ők hogyan ismerkednek?

Családi viszályok, társkeresés, párkapcsolati szintek, gyermekvállalás. Ezekben a témákban a transzneműek sem különböznek többi embertársunktól, csupán annyiban, hogy az ő esetükben még legalább egy fokkal nehezebb megoldást és választ találni a kérdésekre.

Adott egy fiatal fiú, akit a sors nagyobb megpróbáltatások elé állított, mint a legtöbb tinédzsert, és azok szüleit. Ez a fiú női testbe született, és ez a tény még jobban megnehezíti a fiatalkorát, az életének egy részét. Szerencséjére sokan vannak, akik szeretik és elfogadják, támogatják, de még így sem egyszerűek számára bizonyos dolgok.

Vagy csak mi, „átlagos” emberek bonyolítunk túl mindent?

Vajon ő, és a hozzá hasonló emberek hol tudnak ismerkedni? Kikhez vonzódnak, és milyen lehetőségeik vannak párkapcsolat, vagy esetleg családalapítás terén? Tuza Tóbiással, egy transznemű fiatallal beszélgettem.

Tóbiás számára hosszú folyamat volt, míg rájött, hogy rossz testbe született. Alig több mint egy éve nyílt levelet írt édesanyja, majd édesapja is a világ számára saját harcukról, hogy kislányuk nem az, akinek eddig nevelték, és elfogadásukról, miszerint elfogadják új, mégis már régóta létező fiuk helyét a családban. Ez után Tóbiás is üzenetet hagyott eddigi életét illetően.

De vajon milyen lehetőségei vannak párkapcsolatának kialakítására?
Mit tudsz róla, milyen lehetőségeid vannak ismerkedni?

A legtöbb páromat interneten ismertem meg, egy vagy két olyan ember volt, akivel élőben találkoztam először. Nem tudok arról, hogy lenne speciális társkereső oldal, én leginkább Facebookon, Instagram-on és Twitteren ismerkedtem.

Pattel, jelenlegi párommal Instagram-on ismerkedtem meg. Csináltam egy jelmezt, ennek hatására írt az egyik barátnője, hogy Patnak nagyon tetszett. Elkezdtünk beszélgetni, találkoztunk élőben, majd átvittük a beszélgetést Facebookra.

De emellett szerettem volna új embereket megismerni, barátokat szerezni, ezért jelentkeztem a Tumblr csoportba. Ez az oldal mindenki számára nyitott, de néha egy-egy poszt alatt olyan hozzászólások érkeztek, amiket nem tudtam elfogadni, ezért hamar kiléptem a csoportból.

Ezzel kapcsolatban a Magyar LMBT Szövetség kérdésünkre két további társkeresési felületet is megemlített: kifejezetten transzneműek számára a tstars.pinkvanilla.hu-t, valamint a www.eropolis.hu-t, ahol a felhasználó bejelölheti, ha transznemű.

Transzneműek

Mennyire vagy nyitott ismerkedéskor?

Nem nagyon érdekel, hogy az ember tudja-e, hogy transznemű vagyok-e. Az a fontos számomra, hogy férfiként kezeljen. Ha azonban bármi kérdése van, akkor nyitottan állok hozzá, mindenre szívesen válaszolok. Ha “tartoznom kell” valahová, akkor nem queerként, hanem pánromantikus melegként tudnám magam definiálni a legjobban.

Hogyan állsz a gyermekvállaláshoz? Neki elmesélnéd a történetedet?

Külföldön szeretném majd tovább élni az életem, minél hamarabb el szeretném hagyni Magyarországot. Ott szeretnék majd örökbe fogadni az akkori párommal.

Persze, elmesélném neki, amikor már elég idős lesz hozzá. Ha kérdezni fog, nyugodtan fogok rá válaszolni, mert ezáltal csak jobban megismeri az apját.

Transzneműek

Kapcsolatban állsz esetleg valamilyen szervezettel, akik hozzád hasonló fiataloknak segítenek?

Én nem. Nem igen vagyok benne ebben a közösségben. Édesanyámat ez jobban érdekli. Ő mindenféle csoportban benne van, hívott hozzánk transzneműeket, tudtam velük beszélgetni. Találkozók szervezésében segít nem csak nekem, másoknak is. Nem nagyon látok ebbe bele, sokszor meglepetésként ér ez az egész.

Nem szeretném anyára hagyni ezt az ügyet, később szívesen segítenék hozzám hasonló fiatalokon. Nagyon rossz úgy élni, hogy ugyanannyi jogom lenne mindenhez, de ezt nem kapom meg. A tudat, hogy több ezren vagyunk ezzel így szerte a világon, nagyon megvisel. Nagyon szerencsésnek érzem magam a szüleimet illetően.

Jogsértés esetén a sértett felkeresheti a Transvanilla Transznemű Egyesületet (szervezet@transvanilla.hu), valamint a  Háttér Jogsegélyszolgálatot is (jogsegely@hatter.hu) – tette még hozzá a Szövetség.


képek: Tuza Tóbiás
infografika: a szerző
szerkesztette: Sebő Katalin

A szabadság pszichológiája – a Pszichorendelés előadásán jártunk!

Sokszor hiába próbáljuk a lelkünkben zajló folyamatokat a tágabb környezetünktől elválasztva, zárt rendszeren belül értelmezni, mert a társadalom hatalmi gépezetei azok, amik gúzsba kötnek. Erről szólt a Pszichorendelés könyvbemutatóval egybekötött előadása, amelyet május 22-én tartott a két pszichológusnő, Böhönyey Márta és Tóth Melinda a Mika Tivadar Mulatóban.

A Pszichorendelés ismeretterjesztő cikkeivel került a köztudatba, majd a brand mögött álló két pszichológus, Márti és Melinda előadássorozatot indított Hurrá Hétfő néven. A legsikeresebb előadásokkal aztán országos turnéra indultak 2016-ban, amelynek egyik, debreceni állomásáról korábban már beszámoltunkLegfrissebb – vadiúj könyvük bemutatójával egybekötött – előadásukon a szabadság kérdéskörét dolgozták fel, különös tekintettel az egyén és a társadalom viszonyára.

Pszichorendelés

Laikusként is fontos,

hogy alapvető pszichológiai ismeretek birtokában legyünk. Nemcsak kimondottan magánéleti kihívásokat segíthet feloldani saját működésünk megértése, de kellő tájékozottsággal lehetőségünk nyílik arra, hogy a társadalmi közösség részeiként is tudatosan szemléljük önmagunkat. Felismerhetjük többek között, hogyan élnek vissza pszichénk evolúciós/családunkban tanult tudattalan beidegződéseivel azok, akik nem segítő szándékkal használják fel a pszichológiát.

,,Nem biztos, hogy azok vagyunk, akiknek hisszük magunkat”.

Ki ne tapasztalná az automatizmusok életünket megnehezítő hatását? Ellenben gondoltunk-e már arra, hogy ezeknek lehet valamilyen hasznos funkciója is? Az automatikus tettek, a rutinból végzett mindennapos tevékenységek, a gondolkodásunk sablonokra egyszerűsítése mind-mind megkönnyítik véges kapacitású agyunk dolgát, amely így foglalkozhat a fontosabb, nagyobb koncentrációt igénylő munkafolyamatokkal. Nem is lenne ezzel túl nagy gond, ha ezt az önkéntelen evolúciós beállítódást egyesek nem használnák fel saját önös céljaik elérésére, a mi kárunkra.

Lássuk, miről ismerszik meg az efféle manipuláció:

Azt kommunikálják feléd, hogy veszély van

Aki az erődre ébreszt rá, az a barátod, aki félelmet generál, annak egészen biztos, hogy valami más célja van.

Minden valamire való segítő, mentor vagy vezető tisztában van azzal, hogy a negatív érzések, a félelmek erősítése a másikban a létező legrosszabbat fogja kihozni belőle. Egy problémát is csak úgy lehet megoldani, ha megőrizzük nyugalmunkat, fölé emelkedünk és máshogy kezdjük szemlélni. A félelem erősítésével a kínált megoldás  legyen az bármily káros  instant figyelmet kap, ami a hatalom örök érdeke.

Van egy bűnbak

,,Ha ők a rosszak, akkor én felértékelődöm.”

Az emberek kapnak egy magyarázatot arra, honnan jön a már előbb említett veszély, ez pedig a félelem keltette bénító tehetetlenség-érzetet csökkenti. Benne van még a történetben az is, hogy jó agresszió-kiélési lehetőség, ha van kit pocskondiázni, és másnak a háza táján söprögetni nagyon tutin el tudja feledtetni, hogy a sajátunknál is lenne mit. Közösen utálkozni megint csábító, hiszen csoportformáló erő, és pompás tünetkezelése korunk egyik népbetegségének, az alacsony önértékelésnek. Az egyenlet tehát a következő: gyárts egy tetszőleges problémát, közvetítsd az emberek felé, jelölj ki valakit, aki felelős lesz érte, és egyből úgy fog tűnni, hogy szükség van rád.

A vallás mint ütőkártya

Hasonló potenciál rejlik magában a nyelvi retorikában, például nem mindegy, hogy szabadságharcról vagy invázióról beszélünk. És hogy mi határozza meg, hogy melyik szófordulat terjedjen el a köztudatban? Természetesen mindig a kurrens hatalom.

Tökéletes példa erre az ,,Isten áldja Amerikát” szimpátiakeltő elnöki szófordulat, mely arra csábítja a hívő embereket, hogy támogassák a politikus döntéseit, hiszen azokat Isten nevében hozza meg.

Ismétlés

A cél, hogy az érzelmeinkre hassanak, mivel csak ez képes elfedni azokat az orbitális logikai hézagokat, amelyek a sugallt gondolatiságot jellemzik.

A tudás atyja, ugyebár; de mi van, ha a megszerzett tudás hamis? Hangzatos szlogenek, tőmondatokra korlátozódó, átláthatatlan ,,nagy szavak”, generált problémák és totálisan fölösleges kínált megoldások. Mindenkinek ismerősek lehetnek ezek a dolgok, amelyek napi 24-ben kitartóan folynak abból a bizonyos csapból, amelyet azért nézünk, hallgatunk és olvasunk, mert hiteles tájékoztatást szeretnénk kapni a világ dolgairól. Ehelyett a politikusok és a média is kihasználja, hogy nem vagyunk tudatában, hogyan működik az agyunk. Az ún. ,,ismerősségi hatásra” játszanak; addig-addig ismételgetik, hogy miről kell gondolkodnunk, mígnem reagálni fogunk rá, akkor is, ha egyébként nem tartanánk fontosnak a kérdést.

Az est második felében a két pszichológus bemutatta Mira így váltsd meg a világod! című első könyvét egy beszélgetésen keresztül Kéri Csabával, a #HaverVagy alapítójával.

Pszichorendelés

A szerzőket először a főhősről kérdezték. Megtudtuk, hogy Mira olyan manapság gyakori párkapcsolati, családi és munkahelyi problémákkal küzd, amivel sokan tudunk azonosulni, ahogy környezete tagjait is olyanok alkotják, akikben mi is ráismerhetünk egy-egy rokonra vagy kollégára, így mindannyian beleélhetjük magunkat a fordulatos, felismerésekre ösztönző történetbe. Ennek megfelelően a könyv célközönsége sem korlátozódik a női olvasókra, a benne foglaltak nemtől függetlenül élvezhetőek és értékelhetőek. A szerzők azt is hangsúlyozták, hogy Mira nem futóbolond, csak egy közülünk.

Ugyanolyan problémái vannak, mint bármelyikőnknek, és ezeket orvosolandó indul el a terápia útján. Azáltal, hogy egy egyéni eseten keresztül látunk bele a terápia világába, sokkal megfoghatóbb és valósághoz közelibb képet kaphatunk magáról a folyamatról, ami talán minket is elindít ezen az úton. Hiszen láthatjuk, hogy nem csak az járhat pszichológushoz, akinek komoly mentális problémái vannak, már az is elegendő indok lehet a szakemberhez forduláshoz, ha szeretnénk aktív szereplői lenni életünknek, tudatosan formálni azt, és egy jobb életminőséget elérni.

A könyv felépítése meglehetősen újszerű: az enciklopédikus tudást fogyasztható, olvasmányos köntösbe csomagolja – mégsem fukarkodik a használható információval. Az első felében Mira történetét ismerhetjük meg, akinek élete a felületes szemlélő számára tökéletesnek tűnhet, ám valójában sokat tépelődik megoldatlan problémáin. A történetben lényegében az ő egyéni terápiás folyamata bomlik ki, megdöntve a pszichológushoz járás tévhiteit és bemutatva annak természetességét, hogy nagyobb rálátást akarunk szerezni életünk fontos kérdéseire. A könyv második felében pedig a terápia korszerű elméletéről olvashatunk, és a hétköznapokban megvalósítható gyakorlati tippeket kapunk.

A Pszichorendelés honlapját itt, a Facebook-os oldalát pedig itt követheted figyelemmel.

 

Fotók: Pszichorendelés magánarchívum


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Szürrealista fotók testépítő gyerekekről

A sport mindennek az alapja. Edzésben tartja a testet és a szellemet, sosem lehetünk túl kicsik ahhoz, hogy elkezdjük. Szóval gyermekünk minél előbb belevágja a fejszéjét a sportba és ráneveljünk, hogy miért is olyan remek dolog ez az életben, annál könnyebben fogja elsajátítani a mozgás előnyeit. A belga származású Kurt Stallaert eljátszadozott a gondolattal, hogy milyenek lennének csemetéink, ha testépítők lennének 8 évesen. Íme!

Már az elején le kell szögeznünk, hogy az elgondolás nagyon morbid. Főleg ha nem is ilyen fajta szürrealista elképzelésben, de testépítő gyerekek igenis léteznek, és olyan bámulatos dolgokra képesek, hogy leesik az állunk. Vagy megbotránkozunk?

Kurt Stallaert fotósorozatában nem az “ez mennyire lehet egészséges” témakörét járja körül egy fejlődő szervezetnél. A belga divatfotós inkább eljátszogatott a gondolattal, hogy milyen volna, ha porontyaink a születésüktől fogja olyanok lennének, mint Herkules. Abszurd? Abszolút, de mindenképp elgondolkodtató.

testépítő

Furcsa és lenyűgöző

De mielőtt egy pillanatra is komolyan vennék eme szürrealista képek valódiságát, ne feledjünk, hogy ezek manipulált tartalmak.

Ilyenek lennének a gyerekeink, ha súlyzóval a kezükben pottyantak volna ki a szülőcsatornán? Hangulatgyilkosnak kimondottan nem jó lenni, de nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy mielőtt megnéznénk a képeket már azelőtt kerülgetni kezd minket a rosszullét és nem a szépen megmunkált photoshopos munka miatt.

A képeken látható nők, férfiak, lányok, fiúk egy olyan hihetetlen világot hoznak össze, amit nehéz megállni zokszó nélkül. Testépítő gyerekek? Kőkemények! Izmosak! Olyanok, akár a megedzett acél. Bizarr. Hihetetlen, de van benne valami. A képekben az a jó, hogy a fotós több helyszínre kalauzolja el a befogadó közeget, például hálószobába, vidámparkba, hegyre. De bikán ülve, az asztalnál görnyedve a tankönyv felett is bemutatja a gyerekeket. Mindenképp izgalmas a látvány, annyira, hogy a hátunk közepe is borsódzik tőle.

testépítő

Polgárpukkasztó művészet

Nehéz megfogalmazni, hogy a fotósorozaton belül melyik a leggroteszkebb kép. Talán az, amelyikben négy fiatal testépítő tekint ki a képből a közönségre? Vagy a hálószobában vizes kancsóval ácsorgó félig gyerekfejű, félig testépítő küllemű szuper gyermek? Esetleg a nyuszifüles diáklány?

Megnyugtató a gondolat, hogy a fotókat csak is a képzelet szülte, valóságon túli világ eredményei. Noha az elején említést tettük arról, hogy testépítéssel foglalkozó gyerekek igenis vannak, ám fontos megemlíteni, hogy ebbe a fajta edzésmódszerbe akkor javasolt belevágni, amikor az izomépítéshez szükséges hormonokat megfelelően képes a szervezet termelni. Hogy az mikor következik be? Mindenképp a pubertás kor után. A képek azért meglehetősen bravúrosra sikeredtek.

Nézzük, mit gondolnak erről a nagyok

Egy egészséges gyerek fejlődőséhez elengedhetetlen a testmozgás, de mi van az életvitelszerű sporttal? A képeken látható fiatalok mindegyike szép izmot pakolt magára, de a valóságban vajon meddig lehet elmenni? A sportélettan szakemberei egyetértenek abban, hogy a gyermekkorban végzett súlyzós aktív edzések nem tesznek jót a fiatal szervezet csontozatának, az inaknak és az ízületeknek sem, mivel túlságosan megdolgoztatja őket, ráadásul a szervezet még fejlődésben van.

A legtöbben azt tanácsolják, hogy pubertás előtt egy gyerek ne végezzen súlyzós edzéseket, mert csontnövekedési problémák következhetnek be, amelyek visszafordíthatatlan károsodást okozhatnak. Akik ezt a véleményt osztják hozzáteszik, hogy hormonálisan és strukturálisan a gyerekek nem megfelelőek még egy súlyzós programhoz.

testépítő

A hátterében azonban más áll a csodagyerekeknél, inkább kemény munka semmint isteni adottságok. A mozgást sosem kezdhetjük el túl korán, az viszont mindenképp elmondható, hogy egy bizonyos korig mindenképp a szülő felelőssége, hogy gyermeke 10 éves korban súlyokat emelget, vagy inkább kimegy a grundra bőrt rúgni.

A leggyakoribb nézet szerint 13 éves korra alakul ki a súlyzós edzéshez szükséges idegrendszeri és izomfejlettségi szint, így ettől a kortól alkalmas egy gyermek súlyzós edzések végrehajtására. Ebben a korban azonban nem beszélhetünk izomtömeg növekedésről, csupán erőnövekedést fog tapasztalni a gyermek az erőedzésektől, ami az idegrendszeri alkalmazkodás eredménye, így az edzésintenzitás növeléséhez és a terhelés maximalizálásához meg kell várni azt az időszakot, amikor már valóban képes a gyermek az izomtömeg növelésére.  Tartja a Shop Builder

Egyet azonban mindenképp leszögezhetünk: a gyermekkorban elkezdett sporttal előre megalapozhatjuk testkultúránkat. Ebben a korban ugyanis még könnyen tanulunk, és meglepő gyorsasággal sajátítjuk el a mozgásformákat. Kialakíthatunk egy olyan életvitelt, ahol a sport a mindennapjaink részét képezi.

“Sajnos a mai fiatalság nagy része annyira mozgásszegény életmódot folytat, hogy az katasztrófa. Éppen ezért sokkal több, az ízületi, gerinc- és szívproblémával küszködő gyermek, mint ezelőtt.”  vallja Miklós Péter személyi edző.

Mindezt képesek vagyunk megelőzni vagy időben elcsípni  természetesen nem Kurt Stallaert szürrealista fotóivá kell válni. Ki lehet tűzni elérhető kisebb célokat. Megfelelő és biztonságos felügyelő mellett gyermekünk számos előnyhöz is hozzájuthat.

“Ráadásul a pubertás kor előtt a gyerekekben nincsenek meg azok az androgén hormonok (tesztoszteron, androszteron), amelyek az izomnövekedéshez szükségesek, amelyek igazán meghozzák a súlyzós edzés sikerét.”  írta a Shop Builder

 

Képek forrása: bodybuilding.blog.hu, reps-id.com

Forrásanyag: bodybuilding.blog.hu, muscleandfitness.hu


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

,,Az ismeretlentől való félelmünk vezethet el odáig, hogy valamit elvakultan gyűlöljünk” – interjú Pongrácz Barbarával

A budapesti LMBT éjszakai életből jól ismert DJ, Pongrácz Barbara vállalta, hogy egy órán át zenei karrierjéről és LMBT-kérdésekről faggassam.

Az Oktogon villamosmegállójában találkozunk. Míg eljutunk az interjú helyszínének kiválasztott bárba, amely egyébként fellépései egyik gyakori helyszíne, azon kattog az agyam, milyen érzés lehet, ha a szexuális érdeklődésed kapcsán kérnek fel interjúra. Meg is kérdezem tőle, és azt a választ kapom, hogy nem zavarja, mert vállalja a véleményét minden témában. Na de mégis, nem éli meg korlátnak? Végtére is, elég fura lenne, ha egy heteroszexuálist faggatnék hasonló dolgokról. És akkor itt jön képbe a ,,jó” öreg heteronormatív felfogás lényegi magva, hogy valahogy mindig ki van ez jelölve, hogy kinek szükséges magyarázni dolgokat, és kinek nem. Ilyen kérdéseket is boncolgatunk majd, de előbb megérkezünk. És mindketten búzasört rendelünk.

Hogyan lettél DJ?

Elkezdtünk hiányolni valamit az éjszakai életből, és úgy döntöttünk, hogy összehozunk egy bulit.

4 évvel ezelőtt néhány barátommal kezdtem el. Volt egy nagy kedvencünk, a Chicken Exit, amit a barátaim csináltak, de sajnos vége lett különböző okok miatt. Abszolút nem tanulta egyikőnk sem magát a DJ-zést, de az egyik barátnőmnek volt hozzá eszköze, tudta, hogy milyen programot kell használni, és teljesen amatőr módon egy laptopról és egy kontrollerről elkezdtünk zenélni. Idővel ez kiforrta magát, elkezdtek megkeresni máshonnan, átalakult a zenei ízlésünk is, meg kialakult az, hogy nagyjából milyen helyekre hívnak.

Milyen stílusú zenéket játszol?

Ez azért érdekes, mert épp most vagyok egy olyan fázisban, ahonnan két irányba is továbbhaladhat ez a pálya. Egyrészt, azokban a bulikban, ahol rendszeresen játszom, ott főleg különböző tematikájú popzene szól. Ezt kívánja a közönség, ez az, ami miatt eljönnek. A mai slágereket szoktam játszani, de itt is igyekszem azért olyanokat megtalálni, ami nem halálra unt. Például bele szoktam csempészni egy-egy érdekesebb vagy alternatívabb számot. Ez az egyik vonal, ami meghatározta az elmúlt 2-3 évet. Ami viszont személyes kedvencem, az inkább a house és a techno (techno-ból inkább a sötétebb része – mosolyog). Itthon viszonylag kevesek számára élvezhető és értékelhető ez az irány a műfajon belül, szerintem viszont nagyon is színes és erőteljes. Szerencsére mostanában gyakrabban adódik lehetőség, hogy ezzel az iránnyal is tudjak foglalkozni. Próbálok egyensúlyt találni ebben, és picit több hangsúlyt fektetni erre a másik irányra.

Mi a legkomolyabb cél, amit el szeretnél érni a zenélésben?

Egyrészt elkezdtem most gyűjteni bakelit lemezeket, ami elsősorban a mostani house és techno vonal, és szeretnék arról megtanulni játszani. Ez technikásabb, és több felkészülést igényel.

Továbbra is azt gondolom, hogy ez számomra egy hobbi, az, ahogy és amilyen szinten most csinálom. Viszont szeretnék eljutni odáig, hogy bárhol tudjak zenélni, ahol elém raknak egy lemezjátszót, ha velem vannak a lemezeim. Illetve szeretnék majd saját zenét is csinálni.

Te egyébként hogy állsz az ilyen címkékkel, hogy leszbikus, meleg, biszexuális, queer, stb.?

Magammal kapcsolatban, vagy általánosságban?

Is-is.

Alapvetően senkinek semmi köze hozzá, hogy én kihez vonzódom, és nem is szeretem ezeket a címkéket. De például a láthatóság szempontjából szerintem fontos, hogy tisztában legyünk ezekkel a fogalmakkal.

Vegyünk egy alap példát, elmegyek egy új helyre dolgozni. (Én elég szerencsés helyzetben vagyok, az előző munkahelyemen sem ért semmilyen atrocitás amiatt, hogy felvállaltam, hogy meleg vagyok, illetve most sem.) Tegyük fel, van egy munkahelyi beszélgetés. Ki mit csinál a hétvégén. Csak azért mert meleg vagyok, nem merem elmondani, hogy nekem mi lesz a hétvégi programom, mert félek, hogy kiközösítenek, diszkriminálnak. Ahhoz, hogy ezekről tudjunk beszélni  mert fontos, hogy beszéljünk róla , a nevén kell nevezni a dolgokat. Viszont semmilyen más jelentősége nincs.

Az előbb melegnek nevezted magad. Ez az a címke, amivel azonosulni tudsz?

Ahogy visszaemlékszem a gyerekkoromra, már akkor is tök egyértelmű volt, hogy a lányokhoz vonzódom. Nyilván a társadalmi nyomás és a heteronormatív környezet hatására én is próbáltam beállni a sorba, meg nekem is volt barátom, akit nagyon is szerettem. Ettől függetlenül már óvodás koromban nyilvánvaló volt számomra, hogy a lányok érdekelnek.

Te mennyire éled meg a szexualitásod a személyiséged részeként?

Abszolút. Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány hetero barátom van. Ez egyrészt azért is alakult ki, mert főleg ilyen közegben mozogtam, de azért is, mert ilyen közegben érzem jól, vagy biztonságban magam. Viszont amikor olyan környezetben vagyok, ahol ez nem lényeges, tehát nem fog emiatt atrocitás érni, és nem egy meleg buliban, vagy hasonló helyen vagyok, akkor nem kap olyan nagy hangsúlyt. Vannak szituációk, amikor fel kell mérnem, hogy kivel állok szemben. Hogy ez számára olyan információ lehet, ami mondjuk kiakasztja a működését (nevet) vagy megbotránkozik.

Úgy gondolom, hogy ugyanolyan jogom van megjelenni egy céges rendezvényen a szerelmemmel, mint bárki másnak.

Ha ezt egy munkahely, vagy akár egy barát nem fogadja el, akkor nincs dolgunk egymással. Máshogy nem lehet. Vannak, akik ezt soha nem merik meglépni, és szerintem ez nagyon nincs rendben, mert pontosan tudom, hogy ez milyen frusztrációkkal jár, hogy milyen boldogtalan tud lenni az ember.

Mi van akkor, ha összeütközésbe kerülsz a pároddal, mert te felvállalnád a kapcsolatotokat, míg ő inkább titokban tartaná? Vagy fordítva.

Ez mindig a két ember játszmája, de azt nem tudni megélni, hogy te szeretsz valakit nem fair saját magaddal szemben. És nem fair azzal szemben sem, akivel szeretnéd együtt megélni. Ha ilyen alapvető dolgokról van szó, ami az egyik félnek tök fontos, a másik fél meg teljesen máshogy kezeli ezt az egészet, és ezt nem tudják megbeszélni, akkor valószínűleg nincsenek egy hullámhosszon, vagy nem ugyanott tart az életük. Szerencsére én még soha nem voltam ilyen helyzetben.

Nálad hogy történt a coming out a családod előtt?

Szombat este volt, amikor hazamentem Székesfehérvárra, és elmentünk bulizni a barátaimmal. Sokat beszélgettünk erről az este folyamán, és amikor sétáltam hazafelé, azon gondolkodtam, hogy ha ébren lesz még anyukám, akkor elmondom neki. Ébren volt. Nem örült annyira, hogy későn érek haza, behívott a szobájába.

Leültem az ágy szélére, és annyit mondtam neki, hogy ,,be vagyok csípve, és azt hiszem, leszbikus”.

És akkor mindketten elkezdtünk sírni. Feljöttek olyan kérdések, amiket akkor még nem tudtam olyan egyértelműen megválaszolni, mint ahogy most. Például, hogy ,,Mi lesz a munkahelyeden, ha megtudják?” – jelzem, ott még egyetemre jártam, úgyhogy ez picikét odébb volt. Feljött az is, hogy hogyan lesznek így unokái, de lényeg az, hogy aggódott, és nem azt mondta, hogy ,,takarodj a házból”.

Nyilván, mint a szülők többsége, aki először szembesül ezzel, feltette azokat a kérdéseket, amiket fel kell tenni, hogy ha nem vagy tisztában vele. Egyébként ő mondta el apukámnak, aki meg olyan szinten lazán kezeli az egészet, hogy mindenkinek ilyen apukát kívánok.

Sokan úgy gondolják, hogy a lányoknak könnyebb a coming out, mert két nő kapcsolata elfogadottabb a társadalom szemében, mint két férfié. Mit gondolsz?

Értem, hogy ez honnan jön. Sajnos egy patriarchális világban élünk, akárhogy is nézzük. Nem akarok címkékkel dobálózni, meg nagyon tudományos szintre helyezni ezt az egészet, de ha abból indulunk ki, hogy a többségi társadalom hogyan gondolkodik, abból, hogy valaki előítéletes  ez nem feltétlenül jelenti, hogy homofób, csak megvannak ezek a kis berögzült társadalmi mintái , akkor értem, hogy miért gondolják így sokan.

Nem kell nagyon végletesnek, elvakultnak lenni ahhoz, hogy így működjön az emberi gondolkodás. Hiszen amíg nem találkozol ezzel a jelenséggel, amíg nem szembesülsz azzal, hogy a legjobb barátod meleg, vagy vannak a környezetedben melegek, addig a gondolkodásmódod alap beállítottsága olyan dolgokat eredményezhet, hogy például a férfiak számára sokkal vonzóbb tud lenni, ha két nő van együtt, mint ha két férfi.

Ha ebből indulunk ki, akkor értem, hogy emiatt lehet egyszerűbb a lányoknak előbújni. Viszont ennek nem szabadna így lennie, mert az, hogy egy lány előbújik férfiak előtt, nem azt jelenti, hogy kirakja az asztalra a szexualitását. Nem azt jelenti, hogy ,,gyertek, fiúk, csorgassátok a nyálatokat”. Ezért is kellene ezeket a beidegződéseket lebontani az emberek gondolkodásában, mert ez is csak a szexizmusnak ad alapot. Egyébként nyilván van olyan is, amikor egy lány megy keresztül egy olyan élethelyzeten, hogy fel sem merül, hogy a lányoknak egyszerűbb lehet.

Amikor szóba kerül a társadalmi normától eltérő szexualitás, sokszor még olyan emberek is csalódást okoznak, akikkel egyébként jól elbeszélgetek. Újra és újra kitermelik ezeket a társadalmi berögződéseket…

Nyilván, ilyennel én is találkozom.

Ha tudom, hogy nem fogja soha az életben megérteni, hogy miért probléma, hogy ő így gondolkodik, akkor egy percet nem fogok arra vesztegetni, hogy ezt elmagyarázzam neki.

Viszont itt kerül képbe a láthatóság szerintem. Ha lehetőséged van arra, hogy ezt vállald, akkor tedd meg, és egyébként is, senki nem mondhatja meg, hogy kit szeress. Nem kell senkinek sem mártírnak lennie. Nem arról van szó, hogy minden körülmény között vállalja fel ezt a dolgot, viszont úgy gondolom, hogy ha nem vállalod fel, azzal is legalább olyan sok problémát okozol saját magadnak és a társadalomnak.

Fontos erről beszélni. Pontosan azért alakulnak ki a téves elképzelések, meg a fóbiák, mert nem ismerünk valamit. Tehát az ismeretlentől való félelmünk vezethet el odáig, hogy valamit elvakultan gyűlöljünk.

Amint képes vagy odáig eljutni, hogy megértsd, miről is van szó, vagy elgondokodj azon, hogy mondjuk milyen lehet annak az illetőnek az élete. Vagy egyáltalán megpróbáld elfogadni és megérteni, onnantól kezdve már nem áll fenn ez a probléma.

Ha már sztereotípiákat boncolgatunk… Milyen valójában egy LMBT buli? Nem kell csoportos orgiákra gondolni, ugye?

Egy meleg buli nem arról szól, hogy orgiát rendezünk, hanem arról, hogy hasonló érdeklődésű emberek elmennek bulizni, és jól érzik magukat.

Bárcsak úgy lenne (nevet). Azt gondolom, mindennek megvan a maga helye. Ez a sztereotípia azért élhet, mert a homoszexualitást  ezt a szót annyira nem szeretem  a szexualitáshoz kötjük.

 

Azáltal, hogy vállalod és vállalhatod magad, sokak számára példakép vagy. Hogy érzed magad ebben a szerepben? Szeretnél másokat inspirálni?

Ha belegondolok, hogy ez mit is jelent, az első körben megijeszt, mert ez iszonyatosan nagy felelősség. Még soha nem mondta azt senki, hogy ,,te vagy a példaképem”, de ne is mondja, mert jobb, ha nem így van (nevet). De ha valaki ebből erőt tud meríteni, rá tud ébredni valamire, vagy el tud indulni valamilyen pozitív irányba az élete ennek köszönhetően, akkor ennek nagyon örülök. Ez egy számomra is erőt adó dolog.

Fotó: BlueTrip


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

„Úgy éreztem, hogy ebben nem lehet soha semmi tévedés”

A Porto 35mm nemcsak találkozás és időutazás. Egyszerre van benne az élvezet és a fájdalom csúcspontja, mintha kéz a kézben járna a két pólus. Aki az egyiket nem meri megkockáztatni, a másikat sem érdemli? Még az is lehet, hogy választásunk sincs, elsöpör, magával ragad az érzelmek vihara.

A véletlen (?)

Hogyan is szokott kezdődni? „Éppen arra jártam. Pont akkor, a másik irányba fordultam, pedig sose járok arrafelé.” Én nem hiszek a véletlenekben – egészen addig, amíg ki nem fogyok a magyarázatokból…

Sokan hisznek a találkozások véletleneiben.

Mások szerint ennek valahol, valami miatt így kellett történnie. Számít ez? Az elkapott pillantás. A tétova lépések. Az első mondatok a köszönés után és a válaszként kapott, bátorító mosoly. Mindannyiunknak megvan a maga története a találkozásokról, amik sorsszerűnek tűntek. Hirtelen bukkantak fel, nem is lehetett számítani rájuk, hiszen akkor lehet előre felkészültünk volna. Akkor pedig oda a spontaneitás, a meglepetés, ami örvényként ránt magával. Van valami mágneses kikerülhetetlenség az egész találkozásban, amire utána magyarázatot keresünk. Néha pedig ráhagyjuk a sorsra. Mindenki a maga szemlélete, és világnézete szerint. A közös metszetben találkoztunk, de hogy mekkora, azt nem tudjuk először, sokszor évek kellenek hozzá, hogy rájöjjünk.

Az öröm

A gondolataimban olvas, mintha régóta ismernénk egymást! Végre megért valaki, végre észrevesz valaki! A belső ujjongások egyszerre szólnak a találkozásnak és a másiknak. Olyan bonyolultak vagyunk, hogyan lehetséges, hogy mégis ilyen jól kijövünk egymással?

A veszteség

Én nagyon jól éreztem magam tegnap. Te nem? Akkor miért viselkedsz úgy, mintha nem is ismernél meg? Mondd, mi történt?

Döntések hosszú sora húzódik mögöttünk és áll még előttünk. A biztonság, a kiszámítható jövő. A stabilitás a maga vonzó előnyeivel együtt fullad unalomba és szürkeségbe néha. Máskor pedig a mindent elsöprő találkozásról derül ki, hogy fellobbanás volt csupán. Így is megérte? Szegényebbek vagy gazdagabbak lettünk az élménnyel? A fájdalomra is emlékezünk, a szépre is, és ahogy lassan elmosódik a kettő között a határ, keserédes emlék marad az egész. Lesz benne „ha” és „talán” is bőven. De mégis a miénk marad.

Hogyan tovább?

Az élet megy tovább?!

A mesékben boldogan élnek, míg meg nem halnak. És ha a képzelt boldogság váláshoz vezetett? Az épp csak megérintett öröm olyan hirtelen eltűnt, mintha igaz sem lett volna? Mégis megy tovább az élet – mondják maguk elé bólintva azok, akik nem érzik az ürességet vagy a kiábrándultságot épp. Ők olyan távolságból okosak, ami vajmi kevés vigaszt jelent a szenvedőnek. És mégis továbbmegyünk. Sodródva, célokat kergetve, vágyva újra a beteljesülésre. A találkozásra, aminek más lesz a vége. Mert más is lehet, ugye?

Porto


szerkesztette: Sebő Katalin
képek: mozinet.hu

Csak én és Allah – LMBT portréfotók muszlimokról

Samra Habib egy különleges muszlim fotóművész, aki Európa-szerte utazik, hogy a világgal megoszthassa  LMBT muzulmán portrésorozatát, mely többek közt feltárja életmódjukat és egymás iránti vágyukat.

Samra Habib Torontóban élő fotóművész témája: a queer muszlimok. Csupán néhány éve határozta el a Pakisztánban született művész, hogy dokumentálja széles közönség előtt fotósorozatát, melyben LMBT muszlimok portréfotói láthatók. De mitől olyan különleges Samra Habib projektje?

LMBT

A muzulmán országokban igen csekély esély van rá, hogy valaki nyíltan vállalja homoszexualitását, jól lehet, inkább minden a színfalak mögött zajlik. A meleg muszlimok igen nehezen tudják összeegyeztetni “másságukat” hitükkel, és komoly társadalmi büntetést kell elszenvedniük. Kínzással, üldözéssel vagy akár halállal kell szembenézniük. Szaúd-Arábiában korbácsütésre és 5 évnyi börtönbüntetésre ítéltek egy férfit, mert viszonya volt egy másik férfival.

“A Korán nem ítéli el a homoszexualitást” – szögezi le a mohamedán hitre tért amerikai Siraj al-Haqq Kugle, aki mohamedán kurzust vezet az atlantai Emory Egyetemen. Lót története szerinte a férfiak megerőszakolására és az erőszakra vonatkozik, nem általában a homoszexualitásra.

LMBT“A klasszikus iszlám teológusok és jogászok többnyire az erkölcstelen kéjvágy ellen emelték fel a szavukat – érvel. – A Korán elítélés nélkül ír azokról a férfiakról, akik nem éreznek szexuális vágyat nők iránt.” – olvashatjuk a Transindex.ro portálon.

Samra Habib művészetét a muszlim indentitás kérdése befolyásolta. A képeit először Németországban, Münchenben a SUB meleg központban állították ki, mely a „csak én és Allah” címet kapta. A képek különféle férfiakat és nőket ábrázolnak, mindegyik más, mégis hasonló élethelyzetet mutat be. Samra Habib portréi a szabadságról, bátorságról szólnak, hogy megmutassák magukat nyíltan felvállalva identitásukat.

Igen itt vagyunk, mi létezünk – nyilatkozta Dali, Samra egyik modellje.

LMBTAz iszlám világban nem is olyan könnyű együtt élni a transzszexuális, homoszexuális embereknek. Samra Habib fotói árulkodnak az iszlám hagyományok fontosságáról. Igyekszik magyarázatot lelni a hovatartozás érzéséről és a biztonságról. Egyik modellje nyilatkozta, hogy mindig is itt voltak, csupán a világ nem érett még meg, hogy készen álljon számukra – ezt az üzenete közvetítik a fotósorozatok is.

Egy másik modellje arról adott interjút a fotóművésznek, hogy amikor gyerekként felhozta a témát az osztályában a filozófia professzora a homoszexuális kérdést nyugati jelenségben nevezte, mely az arab világban nem létező fogalom. A képen szereplők részvétele ezért volt olyan fontos a projekt megvalósításában, hogy bátorítsa a queer muszlimok közösségét a művészeten keresztül.

 

Képek forrása: queermuslimproject.tumblr.com, theguardian.com

Forrásanyag: queermuslimproject.tumblr.com, www.nyest.hu/hirek/iszlam-szex-internet


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Felnőttkori papás-mamás, avagy szerepjátékok a nagyvilágban

A szerepjátékok életünk részei egészen gyerekkorunktól kezdve, amikor még óvodában papás-mamás dolgokkal szórakoztattuk magunkat. Később ezek a játékok átfordulnak munkába, feladatba, amikor szülőként, főnökként, vagy egyéb munkahelyi szerepben kell helyt állnunk.

De mi van akkor, ha az efféle játékok felnőtt korban sem tűnnek el valaki életéből? Ha továbbra is szereti eljátszani, hogy ő a kisgyerek otthon, vagy épp a szülői létformát fejezi ki embereket megbotránkoztató módon?

A National Geographic 2002 óta sugárzott Taboo című sorozata többek között ezt a témát is körbejárta konkrét eseteket is bemutatva, illetve szakembereket megszólítva.

A felnőtt kisbaba

Vannak, akik barátaik társaságában, mások egyedül, vagy párjukkal közösen a tévé előtt kapcsolódnak ki, és igyekeznek elfelejteni a munka, vagy a külvilág okozta stresszt. Egy normálisnak titulált embernél a kikapcsolódás fogalma megegyezik a társadalom által elfogadott normáknak. De a sorozat készültekor a 29 éves californaiai Stanley-nek teljesen más elképzelése van a stressz levezetésének.

Tizennégy éves kora óta pelenkáztatja magát, csecsemőknek való ételeket eszik, babanyelven játszik és kiságyban alszik – de csupán a négy fal között. Egy volt ápolónővel él együtt, aki szívesen játssza el Stanley számára az anya szerepet, ápolja, gondoskodik róla, de kapcsolatuk egyáltalán nem szexuális jellegű. A férfi az interneten találkozott ezzel a fetisizmussal, azóta hódol neki, és játszik kisgyerek szerepet otthon minden egyes nap.

Te kipróbálnád milyen egy napig újra csecsemőként élni, vagy már a gondolattól is visszakozol?

Ez a szerep részéről nem betegség, nem hallucináció, hanem tudatos döntés.

Stanley így próbálja oldani a stresszt, így kapcsolódik ki és határolja el magát a felnőttek világától. De ezt a szerepet csak otthonában viseli, az ajtón kilépve kénytelen felnőttként viselkedni, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak. Emellett munkája is van, amit sikeresen össze tudott mosni fétisével, ugyanis így saját magának meg tudta csinálni a kiságyát, illetve az etetőszékét is.

A hozzá hasonló emberek számára készített egy weboldalt is, hogy megkönnyítse saját maguk, illetve vágyuk beteljesítésének elfogadását. Az epizód forgatásának idején már több, mint 1500 felhasználója volt az oldalának, a tagok pedig 9 és 92 év közé tartoztak.

Pszichológiai háttér

Stanley csecsemő léthez való vonzódása közel sem azonos a pedofíliával, sőt, még csak nem is hasonló hozzá. Ettől függetlenül nyugtalanító lehet az emberek számára, hiszem nem követi a szocializációs normákat. Az infantilizmus is egyfajta fetisizmus, de nem szexuális jellegű, ezek az emberek csupán megelégszenek azzal, hogy felnőtt korban is megőrzik gyermeki létük egy kisebb-nagyobb darabját.

Ez a férfi a gyerekkori traumákat igyekszik feledni ezzel a viselkedéssel. Múltbeli emlékek elől menekül, a bántalmazás miatt védekezési mechanizmusra kényszerült az agya egy  kisebb mértékű poszttraumás stressz kialakulásával.

újra átéli a boldog gyermekkort

A kitaszítottak, elutasítottak kevés önbizalommal rendelkeznek, így a múltjuk egy boldog pillanatát újra és újra átélve képesek túltenni magukat a stresszen. Ennek egyik példája Stanley, aki kisbabaként boldogul, ezáltal újra átéli a boldog gyermekkort, ami nem adatott meg neki. A pszichiáterek szerint ezek az emberek visszaesnek a trauma előtti időszakba, vagyis a paradicsomi állapotba.

A történetről megkérdeztem Villányi Gergő, pszichológiai tanácsadó véleményét, aki válaszában hangsúlyozta: a pszichológia megannyi furcsasággal találkozott már a története során. Példaként egy csecsemőként viselkedő 29 éves férfi esetét hozta fel.

Fontos hozzátenni, hogy mindez teljesen tudatosan zajlik, és emellett az élet más területein a helytállás és a normatartó viselkedés, megjelenés is a teljes kép része. Az érintettek ezzel nem okoznak terhet vagy nehézséget másoknak, mindenki a saját döntése okán szereplője a nem szokványos történetnek.

Gergő beszélt arról is, hogy vannak fontos tényezői ennek az életnek: a tudatosság, az, hogy másokat nem bánt meg vagy használ ki a helyzetével, és a belátása annak, hogy ezen dinamikák miért is részei az életüknek. Persze, felmerülhet a kérdés, hogy egy terápiás folyamatban, segítő szakemberrel feloldható lenne-e mindez. A válasz az, hogy minden bizonnyal igen. Ehhez azonban a szembenézés bátorsága és egyfajta nyomás is szükséges, ami a mostanitól eltérő megoldás felé viszi az embert.

Te hogyan reagálnál, ha egyik ismerősödről hasonló regresszió derülne ki?

Álbabák

Más felnőttek viszont nem saját maguk csecsemővé alakításával próbálják vigasztalni magukat, hanem azzal, hogy egy játék babát valódinak kezelnek. Az akkor 37 éves floridai Sharon is hasonló hobbinak hódol.

Élethű babákról gondoskodik, “neveli” őket, mintha igaziak lennének. Játszik velük, beszél hozzájuk, babusgatja őket, babakocsiba ülteti és sétál velük. Ebben már családja is támogatja, kisebb tartózkodás után férje és fogadott fiúk is elfogadta a nő játékbabák iránti vágyát, így akár 4, vagy 5 tagú családként is kimennek az utcára a babák társaságában.

szerepjátékok

Te is megbotránkoznál hasonló eset láttán?

Ismerősökkel is összejárnak, akik hozzá hasonlóan játékbabákon élik ki babázási vágyaikat.

Sharonék mindemellett babák gyártásával is foglalkozik, egyéni megrendelésekre is készít személyre szabott arcokat, megjelenéseket. Rendeléseket a világ minden tájáról fogad, az sorozatban szereplő adat szerint már több, mint 50 babáját ápolják hozzá hasonló felnőttek.

Pszichológiai háttér

Ezek a babák segítenek a meddőség okozta traumák kezelésében, elviselésében, hiszen többnyire kielégítik a gondoskodás iránti vágyat. Az álbabákkal való foglalkozás leköti anyai ösztöneiket, mivel ezek a játékok hasonló reakciókat váltanak ki az agyban, mint az újszülöttek. Oxitocin szabadul fel annak hatására, amikor egy nő hús-vér kisbabáját ringatja vagy szoptatja. Ezekben az esetekben viszont akkor is, amikor a nők elképzelik a babákról, hogy igaziak, és ugyanúgy kezdenek viselkedni velük.

A társadalmi visszajelzések viszont korán sem ennyire békések. Sokan hátborzongatónak tartják ezeket a babákat pont azért, mert túlságosan is élethűek. Vannak, akik dühösen reagálnak a babákra, mivel első ránézésre igazinak tűnnek, és mikor rájönnek a valóságra, akkor átverve érzik magukat, ez pedig agresszív visszajelzést vált ki belőlük.

“Az első szembeötlő dolog a társadalmi normáktól való eltérés, vagyis ebben a tekintetben a deviánsnak nevezhető viselkedés ténye. Definíció szerint ez történik ugyanis. A szereplők története szerint azonban ez egy megküzdési mechanizmus is, amivel traumákat, korábban átélt kríziseket oldanak fel a jelenben. Stresszcsökkentő, kontrollt adó megoldások ezek, amik elviselhetővé, sőt, élhetővé teszik a mindennapokat.  A munkahely, az interakciók és a hétköznapok megszokott rutinjai mind a helyükön vannak, vagyis ezek a furcsaságok nem uralták el a teljes életet” – írja még Gergő.

Minden rendszer egyensúlyban van, még ha patológiás is az az egyensúly.

Itt pedig klasszikus értelemben véve szokatlan, nem mindennapi egyensúlyról beszélhetünk inkább. A változás és a változtatás pedig a benne élőkön áll, és azon, változnak-e az igényeik, a nézőpontjuk vagy az életük egészét véve a szerepek és a megoldások helyzete.

Pszichológusok szerint viszont ezek a babák nem okoznak kárt a gondozójukban mindaddig, míg a valóság talaján maradnak, és szeretteikkel, ismerőseikkel is fenntartják a kapcsolatot.

Számodra létezik olyan szerep, amibe szívesen belebújnál?


Források: National Geographic: Taboo, ridikulmagazin.hu
Képek forrása: natgeotv.com, pixabay.com
Szerkesztette: Sebő Katalin

Variàciók szerelemre: poliamoria vagy monogàmia?

Poliamoria. Mit tudunk erről a még kevéssé ismert szerelemfelfogásról? A monogámia utódja lenne, vagy egy azzal békésen megférő életmód? Szakértők segítségével igyekeztünk közelebb hozni a jelenséget!

A poliamoria, vagy többszerelműség egy olyan életforma, ami nem való mindenkinek, mégis sokakat vonz. Olyan válfaja a szerelemnek, ami megoszt és vitákra ösztönöz.

Szerettem volna közelebb jutni ehhez a vágyott és félt kapcsolódáshoz, megmutatni, hogy néha a válasz nem a vagy-vagy, hanem az és. Ahogyan a hetero- és a homoszexualitásról sem beszélhetünk kontra értelemben, úgy a poli és a monogám kapcsolatok sem egymással versengő létezők. Békés útitársak, amelyek közül ki-ki eldöntheti melyikükhöz csatlakozik.

Ahhoz pedig, hogy a lehető legobjektívebben járhassam körül a témát, szakértőket kértem fel. Beszélgettem a Poliamoria Magyarország tagjaival, D-Balogh Andreával és Gyurik Jánossal, valamint Marosi Szilvia szexuálterapeutával, és Gánti Bence integrál szemléletű pszichológussal is. Válaszaik segítségével érthetőbbé válik kik és miért vonzódnak ehhez a szerelemformához. Mit kell tennünk, ha ilyen kapcsolatot szeretnénk működtetni, hogyan hat(hat) a gyerekekre egy ilyen modell, illetve általában véve mi is ez a kapcsolati forma?

Többszerelműség kezdőknek  a poliamoria rövid definíciója

A poliamor (többszerelmű) vonzódással rendelkező ember képes és akar egyszerre több személyhez szerelmi módon kötődni, aki pedig ezt önmaga és partnere(i) előtt felvállalja, valamint meghozza azt az életviteli döntést, hogy egyszerre több emberrel tartson fenn (pár)kapcsolatot, az poliamor életvitelt folytat. Fontos kulcsszó a szerelmi kapcsolat, ami ugyan szubjektív kategória, de mindenképpen többet jelent, mint a puszta szexualitás, és az, hogy ez etikusan történik, vagyis minden partner tud róla, mindegyik önként beleegyezik, és minden szereplő ugyanannyi szabadsággal élhet a párkapcsolat-rendszerben. Az emberi kapcsolatok rendszerében az etikus nem-monogámiák csoportjában helyezkedik el (ahol pl. a nyitott kapcsolat is, amely hasonlít hozzá, de vele nem azonos).

Hogyan érvelnétek a poliamoria létjogosultsága mellett?  kezdünk bele a beszélgetésbe D-Balogh Andreával.

Az embernek alapvető jogában áll a magánéletéről dönteni, azt olyan módon megélni, ahogy ő abban a legjobban érzi magát, egészen míg szabadságának gyakorlásával másnak kárt nem okoz. Ez az emberi jogok magánéleti szabadságra vonatkozó alkalmazása. A poliamoria mint (pár)kapcsolati forma elsősorban a magánéletet érinti (mivel azonban a magánélet élhetőségét közösségi szabályok befolyásolják, ezért közösségi témává is válhat). A benne résztvevők felnőtt emberek, akik tisztában vannak azzal, hogy mit vállalnak, örömmel élik meg több irányú vonzalmaikat, nyíltan kommunikálnak a kapcsolataikról partnereikkel, és arra törekszenek, hogy mindenki megtalálja a helyét közös (pár)kapcsolat-rendszerükben. Poliamor (pár)kapcsolatba lépni senki számára nem kényszer, ezt nem lehet és nem is szabad másokra erőltetni, így senki számára nem lehet fenyegető.

A legfontosabb, hogy az emberek megtalálják azt a magánéleti, (pár)kapcsolati formát, amiben ők a legjobban érzik magukat: aki a monogámiában érzi jól magát, az legyen monogám, és aki az etikus nem-monogámiában, vagy egyenesen a poliamoriában, az élhesse meg ezt partnereivel megegyezve.

A poliamoria egyszerűen csak van, vannak olyanok, akik egyszerre több ember iránt éreznek szerelmet, és egyszerre többel építenek kölcsönös törődésre, szeretetre, felelősségvállalásra épülő kapcsolatot.

Élhessen mindenki úgy, ahogyan neki a legjobb, és fogadjuk el, hogy nem mindenki ugyanazt a magánéleti formát választja, de ettől még minden etikus, szeretetre épülő emberi kapcsolat értékes és élhető.
Mióta tudunk ennek a jelenségnek, szerelemfelfogásnak a létezéséről?

Az a jelenség, hogy egy ember egyszerre több partnerrel ápol szerelmi kapcsolatot úgy tűnik, egyidős az emberiséggel, hogy ezt mennyire tehette meg nyíltan, illetve mennyire támogatta az adott társadalom, közösség a többszerelmű kapcsolatokat, már sok egyéb tényezőtől függ.

A “poliamoria” kifejezést az 1900-as évek elején használták először a free love mozgalom anarchista szárnyához tartozó szereplők, de ilyen formában a szó használata inkább az 1980-as évektől terjedt el. Azonban többszerelmű jellegű (pár)kapcsolatok már nagyon régóta léteznek, hiszen az emberiség a történelem folyamán korszakonként és kultúránként sokféle emberi együttélési formát, szerelmi kapcsolatot, családmodellt fejlesztett ki.

Ezek egy részére a kultúr-antropológiai kutatások világítanak rá. Más részét régészeti kutatásokból, feltárásokból, illetve művészeti alkotásokból, különféle írásos forrásokból ismerhetjük meg.

.

Házasodhatnak ma bárhol a világon poli emberek, többen egymással?

Poliamor esküvőkről tudunk különböző netes forrásokból, de ezek többsége inkább  szimbolikus, vagy valamely progresszív kisegyház vállalja, hogy kettőnél több embert ad össze, azonban egyelőre nincs arról tudomásunk, hogy valahol legálisan lehetne poliamor házasságokat kötni. Nagyon fontos kiemelni itt, hogy a poliamoria kifejezetten különbözik a poligámiától, különösen attól a fajta (a világon a legelterjedtebb) poligámiától, amelyet vallási vagy állami törvények írnak elő. Az ilyen poligámiában nem biztosított, hogy minden szereplő önként adta a beleegyezését a házasság megkötéséhez, sőt, az sem, hogy egyáltalán ők maguk döntöttek róla, és nem élhetnek meg partnerükkel egyforma szabadságot a kapcsolaton belül.

Láttatok példát, tapasztaltátok személyesen, hogy a poli hosszútávon működőképes?

A poliamoria nagyon stabil (pár)kapcsolati rendszerré tud válni, ha a szereplők szeretik egymást (ez alapfeltétel), és ha megtalálják az együttműködésnek azon módjait, ahogy mindenki szempontja a lehető legjobban érvényesül, miközben a kapcsolatok egymást támogatják. Mivel a többszerelműség alapgondolata az, hogy egy új szerelem megjelenésétől a már meglévő nem szűnik meg, ezért addig tudnak a szereplők további kapcsolatokat nyitni, építeni, amíg csak van ráfordítható idejük, energiájuk, kapacitásuk. Ha kialakul az egyensúly, akkor összetartozás-tudat alakul ki, amitől egymás kiterjesztett, választott családjává válnak (a poliamor családmodell a nagycsaládos és a mozaikcsalád összevont formája).

Ez a közös kapcsolati, és családtudat nagyon stabillá tudja tenni a poliamor kapcsolatokat. De a monogámiában is csak akkor alakul ki a stabilitás, ha a monogám partnerek együtt otthont teremtenek és családdá válnak, tehát a stabilitás és hosszútávú működés nem azon múlik, hányan vannak a kapcsolat szereplői, hanem azon, hogy szeretik-e egymást, együttműködnek-e, vállalják-e a felelősséget, tudják-e kezelni a felmerülő konfliktusokat, illetve hogy vannak-e közös céljaik, amik irányába együtt törekszenek.

Hogyan működtethető, tartható fenn akár élethosszig egy poli kapcsolat?

Szeretni kell egymást, fontos annak tudatosítása, hogy sokfélék lehetünk, sok szemponttal, igénnyel, különféle szokásokkal, és hogy mindenkinek megvannak a saját erősségei, gyengeségei, örömei és félelmei.  A poliamoria a kölcsönös bizalomról és támogatásról szól. De ugyanerről szól a jól működő monogám kapcsolat is, tehát ismét csak azt lehet mondani, hogy a résztvevők száma az alapelvek szempontjából nem jelent különbséget. Több embert kell meghallgatni, és több embernek a szempontjait, igényeit kell figyelembe venni, valamint a közös döntés folyamatokba is kettőnél több embert szükséges bevonni.

A poli család: biztosan jó ez a gyereknek?

Bármilyen családmodellben lehet sikeresen gyermeket nevelni, és egyik modell sem garantálja a sikert önmagában. Ami azt mutatja, hogy nem attól lesz “jó” a gyereknek, hogy hány felnőtt családtag vesz részt a nevelésben, hanem attól, hogy biztonságos, őszinte szeretetkapcsolat van közte és a szülei között, és hogy a nevelési módszerek következetesek, és segítik azoknak a készségeknek a kifejlődését, amik aztán a felnőttkorban fontosak lesznek.

A több családtag olyan szempontból is előnyt jelenthet, hogy több ötlet, megoldási javaslat és tanács van, amelyet a gyermekek kaphatnak, hogy sikeresen nézzenek szembe az élet különféle kihívásaival, helyzeteivel.

Ma már több kutatás is foglalkozik a poliamor és etikusan nem-monogám családokkal, a bennük nevelődő gyermekek helyzetével, és ezek azt mutatták ki, hogy a gyermekek jól érzik magukat a poliamor családokban. Azt jelzik vissza, hogy szüleik mellett biztonságban érzik magukat, tőlük figyelmet, szeretetet kapnak. Szüleik partnereit a leggyakoribb esetben családtagnak érzik (mint pl. nagynénit, nagybácsit, unokatestvért), ritkább esetben, és főleg együttélés esetén nevelő szüleiknek.

Együttműködési és kommunikációs képességük fejlett, jól szerveznek, és tisztában vannak azzal, hogy közösségként akkor tudunk cselekedni, ha többek szempontját figyelembe vesszük, és ha kialakul egy konszenzus. A legalapvetőbb módszerük a problémák megoldására tehát a megbeszélés, közös megoldáskeresés.

A poli és a társadalom: milyen hatással lehet a társadalomra a poli-szemlélet?

A poliamoria mint világszemlélet nyitott, együttműködésre, elfogadásra törekvő gondolkodást jelent.

A poliamoria tiszteli mások döntéseit, személyiségét, határait, igyekszik minél több igényt figyelembe venni, és vallja, hogy az emberi sokszínűség, sokféleség jó dolog, hiszen minél többféle szempont és ötlet gyűlik össze, annál jobban, rugalmasabban tudunk majd társadalomként és közösségként is válaszolni az új helyzetekre, megoldásra váró problémákra. Ezen kívül a poliamoria érzelmi tudatosságot, műveltséget, a saját és mások érzéseivel való őszinte szembenézést, ezek megértését, tiszteletét és felvállalását is megkívánja. Természetesen az érzelmi tudatosság kifejlesztéséhez nem poliamoriaszükséges poliamornak lenni, de sikeresen poliamor életvitelt folytatni érzelmi tudatosság nélkül szinte lehetetlen.

A poliamoria és az általa felvetett kérdések segítenek a társadalom minden tagjának, hogy saját érzéseivel szembenézzen, végiggondolja a magánéletét érintő kérdéseket, és tudatosan élhessen úgy, ahogy neki a legmegfelelőbb. Minél több olyan tagja van a társadalomnak, aki érzelmileg tudatos és művelt, annál biztosabban értik meg a társadalom tagjai egymást a különféle közös döntések és az azokról való egyeztetés során, és annál biztosabban kerülik el a súlyos, feloldást nem találó konfliktusokat, illetve az egész társadalomra rombolóan ható bántalmazást és agressziót.

Nyitottabb ez az életmód egyáltalán?

A nyitottság inkább a gondolkodásmódot érinti. Hogy maga a (pár)kapcsolat-rendszer mennyire nyitott vagy zárt, azt a benne levők döntik el, és esetenként egyedi. Vannak olyan kapcsolatok, ahol a nyitottságot (új partnerek bevonásának lehetőségét) mindig meghagyják, és lehet olyan megállapodás is, hogy egy ideig vagy egyáltalán nem keresnek új partnert a felek (a lényeg az, hogy mindenkinek azonos joga legyen keresni vagy nem keresni, melyről közösen állapodnak meg). A poliamoria gyakorlati szinten nagyon sokféle formában, kapcsolatként valósulhat meg, hiszen az emberek is sokfélék, akik benne vannak.

Miért a poli?

Aki nem poliamor, az semmiképpen se erőltesse magára, maradjon monogám, vagy az etikus többpartnerűség más formájában, ott, ahol jól érzi magát.

Aki poliamor vonzódással és identitással rendelkezik, az azért él így, mert így érzi jól magát, így boldog, vagy legalábbis boldogabb, mint monogám kapcsolatformában. (Más oldalról, attól még, hogy valaki poliamor módon képes vonzódni, lehetséges, hogy épp egy kapcsolata sincs, vagy csak egy partnere van stb. És monogám felfogású ember is próbálkozhat poliamorral kapcsolatot fenntartani, vagy lehet több partnere, annak ellenére, hogy monogámnak vallja magát, tehát az önmeghatározás, az életviteli döntés és annak megvalósulása nem feltétlenül ugyanaz.) Számukra egyszerűen “azért a poli”, mert nekik az jobb.

Mit gondoltok a poli kontra monogám szemléletről? Beszélhetünk itt kontra jellegről egyáltalán?

Nincs semmiféle kontra vagy ellentét. Mindkettő emberi magánéleti forma, mindkettő élhető, és az a legjobb, ha azok élik meg az egyiket vagy a másikat, akik abban jól érzik magukat, jól megtalálják helyüket, párjukat vagy partnereiket. Előfordulhat azonban, hogy egy monoamor és egy poliamor értékrendű ember szeret egymásba. A poli-mono kapcsolatok igazi kihívása feloldani ezt a fajta konfliktust, de semmiféleképpen nem lehetetlen.

Miért fontos számotokra, hogy képviseljétek a poliamoriát? Mik a céljaitok?

Közösségként arra törekszünk, hogy információt nyújtsunk a poliamoriával kapcsolatban a társadalom többségének és az érdeklődőknek, mert sok a félreértés a fogalom körül. Minél inkább növeljük a vele kapcsolatos ismereteket, annál jobban csökkenthetjük a hozzá kapcsolódó elutasítást vagy félelmet. Szeretnénk elérni, hogy az emberek jobban értsék, mit jelent poliamornak lenni, ezáltal előítéleteik a témával szemben enyhüljenek. Továbbá szeretnénk biztonságos teret nyújtani arra, hogy a poliamor emberek identitásukat szabadon megélhessék, és hogy közösséget építhessenek, problémáik megoldására segítséget, tanácsot kapjanak. A mi üzenetünk nem az, hogy legyél poliamor, hanem az, hogy legyél érzelmileg tudatos, és dönts úgy, ahogy neked jó, és a döntésed értékes és tiszteletreméltó lesz.

*

Ezeket a cikkeket és anyagokat érdemes még megnéznetek, elolvasnotok!

*

Fotók: A szakemberek oldalairól; smoda.elpais.com(kiemelt kép); pinterest.com; cdn-finsp.com


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Miért nem instázik Marika néni? – A generációk története

A “mai fiatalok” is lesznek idősebbek, akik pedig életük felén is túl vannak, maguk is voltak fiatalok. Miként változnak a generációk, és hogyan látják a világot?

Ma már nem ritka, hogy a 70-80 éves kort megérjük. Számos generációváltás lezajlik ennyi idő alatt, így nem csoda, ha kissé furcsán néznek egymásra a szakadék két oldaláról. Ha azonban megértjük, hogy honnan is jöttünk és mibe csöppentünk – és milyen háttérrel jöttek mások –, hidat építhetünk az eltérésekből, és tanulhatunk egymástól.

Az alapok

A II. Világháború utáni és a mai, x, y, z majd alfa generációk vizsgálatának és jellemzőinek alapját már a 90-es évek elején meghatározta két amerikai kutató, Generations című könyvükben. William Strauss és Neil Howe nevéhez fűződik a generáció-elmélet. Elméletükben az amerikai történelmet az egymás után következő generációk szemszögéből és történeteként veszik végig, világlátásukat, értékrendjüket vizsgálva. Tapasztalataik szerint az azonos generációba tartozók nagyon hasonlóan látják a világot. Egy emberi életet nagyjából 80 évnek feleltetnek meg, ez más néven a saeculum. Ezen belül a generációváltás 20 évenként történik meg, így egy emberi élet során négyszer.

A generációkat körülvevő világ is változik.

Az első szakaszban az intézmények irányítják az életet, az egyének alávetetett szerepben vannak, gyengék. A második szakaszban megkérdőjeleződik ez a rend, az egyén az autonómiáért küzd, a folyamatot ébredésnek nevezik. Ezután következik a harmadik szakasz, ahol az egyén megerősödött, az individualizmus uralkodik, az intézmények pedig gyengék. Ezt követi negyedikként a válság, ahol az intézmények újradefiniálása zajlik. A válság vége felé, az újjáéledés közepette jelenik meg a „próféták”(vagy idealisták) generációja, akik az értékeket hangsúlyozzák és képviselik. Ők azok, akik a baby-boom idején születtek, 1943-60-ig.

Őket a „nomád” (vagy reaktív) generáció követi, akik az ébredő világban élnek és a szabadságot hirdetik. Ez az 1961-81-ben születettek X generációja. A „hős” (vagy polgári) az Y generáció, az 1982-1995 között szülöttek, a vagyongyarapítás és a közösségépítés jellemző rájuk. Végül 1996 után jönnek a „művészek” (más néven alkalmazkodók), vagyis a Z generáció, akik az újabb válság idején születnek meg, és életük fontos része az áldozatvállalás kérdése. Ez utóbbi generáció életében ott van krízisként a globális pénzügyi válság, a klímaváltozás, az emberi jogok és a terrorizmus kérdése.

A ma élő generációk

Jelenleg hat generációról beszélhetünk.

Ezek közül a baby-boomerek és az X generáció offline generációk, akik sok szempontból eltértek egymástól, de abban megegyeznek, hogy nem volt még internet, okostelefon a gyermekkorukban, videojátékok is alig. Digitális bevándorlóként ismerik, nagyrészt használják a modern eszközöket, de nagyon kevesen érzik igazán otthon magukat ebben. Ők, ha akartak volna se chatelhettek: leveleztek helyette. És telefonáltak, vagy élőben találkoztak.

A technológiának összekötő szerepe volt, de mint ilyen, nagyrészt a rövid információcserére korlátozódott. Megbeszélték, ki mikor ér rá, merre találkozzanak. Még ez is ritkaságnak számított, hiszen az Y-ok idejében vált csak annyira elérhető és megfizethető alapszolgáltatássá a telefon, hogy azon hosszasan beszélgetni, vagy egyeztetni lehessen. Pont emiatt az adott generációt körülvevő emberek mennyisége is drasztikusan eltérő volt.

Kit ismertek az offline generációk?

A családjukat, a szomszédokat, néhány távoli rokont és a munkahelyi kollégákat. Átlagosan ez volt a maximum, és ezekkel a személyekkel naponta összetalálkoztak, tehát élőben meg tudták beszélni mindazt, ami szükséges volt, akár egy későbbi találkozáshoz. Kézzel fogható emlékeik voltak, a fotózás analóg módon történt, és a filmet utána elő kellett hívni. A korlátozott mennyiség pedig határt szabott a kattintgatásoknak is. Ráérősebb beszélgetések, a kevesebb, több mentalitás és családközpontúság, nyugalomra vágyás és a meglevő dolgok elfogadása jellemezte őket. A rendszerváltás után bolydult fel mindez, megkezdődött a nyitás és az ezzel járó rohanás is. Új keretek, definíciók, és addig sosem látott változások jöttek, amikhez jól-rosszul tudtak alkalmazkodni.

A milleniálisok

Az Y generáció egy hibrid generáció.

Magába olvasztotta – egyfajta átmenetként – az online és az offline világ elemeit is. Kisgyerekként még zömmel offline világban nőttek fel, de serdülőként már jó eséllyel ott volt a számítógép és az internet a házban, ahol laktak. Számukra a világ is jobban kinyílt, de tiniként már elkezdhettek ismerkedni a mobiltelefonokkal is, a videojátékok pedig a szórakozás részévé váltak. A technológia fejlődése miatt a serdülőkor végére és a fiatal felnőttkor elejére a barátságok, ismerkedések egy része már online is zajlott.

A chatkorszak aranykora hihetetlen mennyiségű embert hozott egy fedél alá. A különféle programok, mint az ICQ vagy az MSN a mai Facebook chat, a Messenger, vagy a Viber, Skype, WhatsApp elődei voltak. Azonnal meg lehetett beszélni a dolgokat, reagálni a másikra, zenéket, képeket mutatni egymásnak, és ez gyakran vezetett élő találkozásokhoz is, vagy egy csoporthoz való csatlakozáshoz. Itt még hangsúlyosan jelen volt a közös programok vagy a külön találkozások lehetősége. Megvolt rá az igény, hiszen az volt az igazi.

Az érintés teljesebb élmény, mint egy olvasható betűhalmaz.

Az online világ újdonsága és végtelensége mellett ott volt az Y-ok fejében az, hogy az érintés, a másik hangja, az egy asztalnál sörözés másféle, teljesebb élmény, mint a képernyőn olvasható betűhalmaz. Átmeneti generáció jellegük miatt hidat is képezhetnek az online és az offline generációk között. Hiszen sok offline élményük van, amit továbbadva segítenek a fiatalabbaknak, hogy ne csak a telefon képernyőjén át lássák a világot.

Digitális bennszülöttek

A Z generáció 1995 és 2010 között született.

Számukra az online világ már nem csoda, hanem olyan természetes, mint a levegő. Kisgyerekként is körbevette őket a technológia számos vívmánya. Így mindennapjaik nemcsak kiegészítéseként, hanem szerves részeként kezelik ezeket. Az énképük, az önkifejezésük részévé is tették mindezt. Szabadidejük jó részét online tevékenységek kötik le, és kapcsolataikat is főként ott ápolják, alakítják.

Leértékelődik a valós, hús-vér emberi kapcsolódás.

Felmerül azonban annak a veszélye, hogy az online világba való menekülés számos készséget és képességet fejletlenül hagy. A konfliktuskezelés, az érzelmekkel való megküzdés számos esetben jól jöhet. Azonban, ha a program vagy a monitor kikapcsolásával „megszűntnek” nyilvánítjuk a problémát, a megoldástól még messze vagyunk. Az azonnali reakciók és elérhetőség illúziója pedig megteremti az érzelmek azonnali „kiöntésének” a lehetőségét. Vagyis nem kell visszafogni, megbirkózni vele, hiszen azonnal „posztolható”. A rengeteg, azonnal elérhető és egy kattintással ismerőssé tehető emberek kavalkádjában a kapcsolatok értéke is átalakult. A laza, az élő találkozást mellőző kapcsolódások felvetik annak a veszélyét, hogy leértékelődik a valós, hús-vér emberi kapcsolódás jelentősége. Emellett pedig nem lehet mindent képernyő mögül intézni, így nem csoda, ha különféle kutatások figyelmeztetnek: csökken a testbeszéd megértésének és a szociális készségeknek a szintje a fiataloknál.

Online vagy offline kapcsolat?

Az online világ a barátságokat és a kapcsolattartást, de az ismerkedést is átalakítja.

Észben kell tartani, hogy az alapvető „régi jó” dolgok változatlanok maradtak, még akkor is, ha a technológia elhúzott mellettünk. A testi kontaktus, az élő beszéd, a figyelni és fókuszálni tudás mindig fontos marad. Ahogy az alapvető értékek torzulása is rányomja mindenre a bélyegét. Ha a mennyiség, a menőség és a „lájk” válik mércévé, akkor felületes kapcsolatokkal és a valójában üres látszat hajhászásával kell beérnünk. A fogyasztói társadalom, lecserélem, szerzek másikat mentalitása az emberi kapcsolatokra is hatással van. Ha bármikor találhatunk újat, az értékesség, a közös bizalom és a tartós kapcsolatok helyett eldobható kávéspohárként kezeljük egymást.

generációk

Ez szerencsére nem igaz mindenkire, még akkor sem, ha riasztó jeleket látunk, és szörnyű történeteket hallunk a „mai fiatalokról”. A világ változik, alakul, és ennek árnyoldalai ugyanúgy vannak, ahogy előnyei. Minden generáció új utat keres magának, és alkalmazkodik a körülményekhez. Saját értékeket keres, más addig jónak tartott elveket pedig értéktelennek minősít. A rabszolgatartástól a női szavazatjogig, a melegházasságok elfogadásáig számos történetünk van ahol a múlt és az addigi status quo megváltozott, adott esetben leomlott. Ez sokszor ijesztő, de arra mindig van esély, hogy párbeszéd induljon meg a két eltérő oldal között. A végén az is kiderülhet, hogy az „öregek” tudása sokat ér, és hogy a fiatalok sem reménytelenek.

Sokat taníthat egymásnak ugyanazon kor több évtizednyi létezéssel elválasztott generációja, de ehhez türelem és kíváncsiság is kell. Ezek építeni és tanítani tudnak akkor is, ha nem értünk egyet mindenben. Hagynak hibákat elkövetni, rossz döntéseket hozni, hiszen annak is meg van a maga értéke, és a fejlődés elképzelhetetlen nélküle. Fejlődni pedig együtt a legjobb, hiszen ugyanazon a világon osztozunk.

Igyekezzünk a legjobbat kihozni belőle!


A cikk szerzőjének szakmai oldala a http://digitalispszichologia.hu címen érhető el, és a Facebookon is követheted írásait az online pszichológia témájában.

képek: equisway.wordpress.com,
lovepankycdn.confettimediapri.netdna-cdn.com, 101mobility.com
szerkesztette: Sebő Katalin

Pogányok kíméljenek? – Fontos a szerelemben, hogy ugyanabban higgyünk?

Milyen a mai világban vallásosként keresni a szerelmet? Milyen nehézségekbe és reakciókba botolhat egy olyan ember a párkapcsolataiban, aki a házasságig meg akarja tartani a szüzességét? Mennyire időállóak a XXI. században a vallásos értékek? Többek között ezekre és egyéb érdekes kérdésekre is választ kaphattok Lucával, egy modern kori katolikus lánnyal készült interjúnkban.

Az Index 2017. május 19-én közreadta egy nemzetközi kutatás Magyarországra vonatkozó adatait, melynek témája a vallásosság és a magyar társadalom értékei. Ebből kiderül többek között, hogy a megkérdezettek hogyan vélekednek például:

vallás

Mit jelent számodra az, hogy vallásos vagy?

Azt gondolom, hogy nagyon fontos elkülöníteni két fogalmat: azt, hogy valaki vallásos és azt, hogy valaki hívő. A vallásosság – vagyis az, hogy valaki jár például templomba – önmagában lehet csupán egy formalitás, egy szokás, ami fix programot jelent az ünnepnapokra. Ha azonban a vallásosság hitből fakad, akkor az egy mély meggyőződés, egy reménység kifejeződése. Én az utóbbira törekszem. Ilyen értelemben számomra az én római katolikus vallásom egyfelől Isten létezésének és működésének bizonyossága, másfelől egy alapvető rendezőelv az életemben.

Mit gondolsz, a mai világban a vallásos értékek mennyire megőrizhetőek és mennyire állják meg a helyüket?

Huszonéves korom egyik fontos felismerése volt a következő: ha nem kaptam volna alapvetően vallásos nevelést, akkor is ugyanezeket a keresztény elveket vallanám követendőnek az életem során. Húszas éveim elején elbizonytalanodtam, és ismerkedtem más irányzatokkal, más elvekkel, de a keresgélés után visszataláltam a vallásomhoz.

Azt gondolom, hogy a keresztény alapelvek, − mint például a szeretet, a jóakarat, egymás elfogadása és segítése − nem mennek, nem mehetnek ki a divatból, és ma talán még nagyobb szükség van rájuk, mint mondjuk száz évvel ezelőtt, mert az emberek közé beékelődtek a digitális eszközök, a stressz és az örökös időhiány.

Miért volt fontos számodra eddigi életed során, hogy megtartsd a vallásosságodat?

Ez egy soha véget nem érő folyamat: az ember folyamatosan tanulja és igyekszik megújítani a hitét, és persze előfordulnak hullámvölgyek is.

Nagyon röviden összefoglalva: nem ragaszkodtam görcsösen a neveltetésem során kapott vallásossághoz, de felnőtt éveimben letisztázódott bennem, hogy a római katolikus tanítás fejezi ki leginkább azokat az elveket, amelyekkel azonosulni tudok, amelyeket a magaménak érzek. Ezért aztán magától értetődő volt, hogy megtartom azt, amivel azonosulni tudok, akkor is, ha bizonyos irányelveket nehéz megtartani. Ez egy soha véget nem érő folyamat: az ember folyamatosan tanulja és igyekszik megújítani a hitét, és persze előfordulnak hullámvölgyek is.

Gyermekeitektől is elvárjátok majd ezt a szoros normakövetést?

Gondolkodó keresztény embert szeretnénk majd nevelni belőle, aki megismeri és megtapasztalja a keresztény élet szépségeit és nehézségeit is, ugyanakkor nem fél kérdéseket feltenni, ha nem érti, hogy valamit miért úgy tanítunk vagy tanítanak neki.

Hogyan jelenik meg a szexualitás az életedben?

Gondolom ugyanúgy, mint bármely másik, házasságban élő nő életében. Egymás iránti szerelmünk kifejezésének egy örömteli módja.

Hogyan fér meg a vallásosság és a szexualitás az életetekben?

Nagyszerűen! Egy keresztény házasságnak ugyanúgy része a szexualitás, mint más házasságoknak. A vallásosság egyáltalán nem jelenti azt, hogy lemondunk az élet örömeiről, viszont mindennek megvan a maga helye és ideje. A teljes testi-lelki önátadás helye a házasság.

Hogyan tudtad elkerülni a nemiséget a házasság előtt a párkapcsolataidban?

Ez egy küzdelmes folyamat volt, és nem állítom, hogy teljesen sikerült elkerülni. Az ember törekszik az önmegtartóztatásra, imádkozik, aztán mégis előfordul, hogy átlép egy határt, magába száll, és kezdi elölről.

vallás

Milyen tapasztalatok értek ismerkedés közben, amikor elárultad, hogy te tisztaságot fogadtál a házasságig?

Az ember nem feltétlenül fogadkozik előre, amíg nem kerül egy konkrét döntési helyzetbe. Én előre nem fogadtam tisztaságot, vagyis amikor egy korábbi rövid párkapcsolatba kerültem, még nem fogalmaztam meg ilyen kategorikusan, bár ekkorra már visszataláltam a hitemhez. De ahogy elkezdtünk ismerkedni, nyilván ez a téma is hamar előkerült. Mikor aztán végre kimondtam, hogy én csak a férjemnek szeretném teljesen odaadni magam, a fiú szakított velem. Furcsa, de hatalmas megkönnyebbülést éreztem, és a továbbiakban már tudtam, hogy nekem ez alapvetően fontos. De azzal is tisztában voltam, hogy ez a pártalálási esélyeimet jelentősen rontja, ami aggasztott. A férjemmel szerencsére már ugyanúgy gondolkodunk erről a kérdésről, de ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna küzdelmeink, hogy meg is tartsuk a tisztaságot házasság előtt.

Hogyan reagálnál, ha a gyermeked közölné, hogy a saját neméhez vonzódik?

Ez egy nehéz kérdés, és nem tudom biztosan megmondani. Van olyan számomra nagyon kedves barátom, aki a saját neméhez vonzódik, és azt gondolom, hogy teljesen el tudom őt fogadni ezzel együtt. Nehezebb a helyzet azonban, ha az ember a saját gyermekével kapcsolatban szembesül ugyanezzel. Alapvetően azt gondolom, hogy őt is próbálnám megérteni és elfogadni ezzel a tulajdonságával együtt, de kezdetben biztosan ijedt és tanácstalan is lennék.

Mit gondolsz, a virtualitás ilyen erős térhódítása mellett az alpha-generációs gyermeked még értelmezni tudja majd a klasszikus vallási eszméket?

Isten az életünk minden területén jelen van, ha engedjük, így az interneten keresztül is tud működni. Amit előre nehézségnek látok, hogy a gyerekek sokkal hamarabb és könnyebben találkoznak olyan ingerekkel, amelyekre nincsenek felkészülve, például erős szexuális ingerekkel. Ilyenkor különösen fontos, hogy segítsünk nekik megérteni, hogy mi az, amivel találkoztak és hogyan lehet azt a helyén kezelni. Vallástól függetlenül minden szülőnek segítenie kellene a gyerekét, hogy feldolgozza ezeket az információkat. A vallásos szülők nyilván más megoldásokat javasolnak majd a gyermekeiknek. Ez plusz terheket ró mind a gyerekre, mind a szülőre, de én bizakodó vagyok.

Fontos volt számodra, hogy hozzád hasonlóan vallásos emberrel kösd össze az életed?

Szerintem minden komoly párkapcsolatban fontos, hogy a két fél egy irányba nézzen, és közös célokat fogalmazzon meg.

Én nem jelentettem ki előre, hogy csakis velem azonos vallású fiúval vagyok hajlandó összekötni az életemet, de a tapasztalat azt mutatta, hogy közös célokat, egyáltalán a legtöbb témában közös hangot találni olyan fiúval tudok, aki hozzám hasonló gondolkodású, és ehhez a hit és a vallás is hozzátartozik.

.

2009-ben indult útjára a Keresztény Társ magyar internetes társkereső és közösségi oldal, aminek a célja egy olyan felekezetektől független, közös fórum megteremtése, ahol minden magyar keresztény barátot, közösséget, vagy társat találhat magának itt a Kárpát-medencében, illetve határok nélkül, bárhol is él a nagyvilágban.

 

A képek forrása a vitalhirek és a standardmedia.


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Nem oké a szexuális visszaélés!

Egy kis popsi paskolgatás, combsimogatás és pikáns szexuális élc… Varga Anna Gizella a Képzőművészeti Egyetem volt grafikushallgatója érzékeny témát választott diplomamunkájának. A szexuális zaklatás tárgykörét merészen, elgondolkodtatóan jelenítette meg plakátsorozatában amely, mostanra már kampánnyá nőtte ki magát.

Varga Anna Gizella diplomamunkája a szexuális visszaélésekkel kapcsolatban replikáz. Munkájának nagyszerűsége az ötletességében és bátorságában rejlik.

Nyíltan és extravagánsan üzen: nem oké, ha visszaélnek a bizalmunkkal, nem oké, ha szexuális bántalmazás ér bennünket, nem oké, ha olyan közegben élünk, ahol szexuális bántalmazás zajlik.

A kiadvány és a 6 plakát azokat szeretné megszólítani, akiket ért már szexuális zaklatás, akik jelenleg is zaklatások áldozatai, akiknek barátaik, ismerőseik érintettek, akik nem érintettek, de nem is szeretnének azzá válni, és szól azokhoz az oktatókhoz, intézményvezetőkhöz, akiknek kötelességük a rájuk bízott diákok számára biztosítani a szexuális zaklatástól mentes közeget. Mindenkihez szól, aki szeretne többet tudni arról, hogy mit tehet, hogyan léphet fel a zaklatóval szemben, és kitől kérhet segítséget. Interjúnkban Varga Anna Gizellával és Balla Csöngével beszélgettünk a “Nem oké” plakátsorozatról, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetemen kibontakozó mozgalom indulásáról.

nem oké

Miért ezt a témát választottad diplomamunkádnak?

Mert az oktatási rendszer, amelyikben a Képzőművészeti Egyetemen részt vettem nagyon hamar megmutatta ezeket a problémákat. A hierarchiából adódóan számtalan szerteágazó hatalmi helyzet adódik, amelyikben a diákoknak nehéz közlekedni. Ebből a problémacsomagból legkönnyebben a szexuális zaklatás témáját tudtam megfogni. 

Kevés idő állt rendelkezésedre a téma kidolgozásához, hogyan fogtál hozzá?

A személyes történetek bemutatását azért tartottam fontosnak, mert ezt a témát azonnal hárítják, bagatellizálják, nem veszik komolyan, de ötven esetet azonban már nehéz letagadni.

A téli vizsgaidőszak után a második félév elején döntöttem úgy, hogy tárgykört váltok, és a szeptemberben elindított közösségi játék helyett szexuális zaklatással foglalkozó plakátsorozatot, kiadványt készítek. Tulajdonképpen egy felsőoktatási intézményeket érintő kampányt. A munkafolyamat a NANE felkeresésével kezdődött, a témámra vonatkozó adatok és forrásanyagok gyűjtésében segítettek. A munka során ezenkívül összegyűltek különböző szexuális zaklatással kapcsolatos történetek is, a védésen ezeket is kézbe lehetett venni, el lehetett olvasni.

Március környékén kezdtem el ezt az egészet kibontani. Közben folyamatosan készült egy kiadvány és a plakátok. Kisebb változtatással a plakát képanyagát használtam a kiadványban, melynek az üzenete követi a NANE által adott forrásanyagot. Annyiban változtattam viszont a standard szövegen, hogy az iskolai szexuális zaklatást kiemeltem külön fejezetbe a munkahelyi szexuális zaklatás fejezetéből. Az anyag sok változáson ment keresztül mire megtaláltam az üzenetekhez a legjobb formát. A színekkel is sokat kísérleteztem, míg végül ezt a harsány, figyelemfelhívó magentát választottam. 

A diákok kerestek fel téged, vagy te őket a személyes történeteik miatt?

A környezetemben figyelemmel kísértem mások munkáit, ők is az enyémet. A témám mindenféle reakciót kiváltott, akik érintve voltak, ők maguk jöttek a sérelmeikkel, de akadtak olyan történetek is, amelyeket az 5 év alatt hallottam, felkerestem az illetőt, hogy szeretném felhasználni az esetet, elmesélné-e pontosan, hogy mi történt.

nem oké nem oké

Történtek-e változások a diplomamunkád után?

Anna: Tavaly a diplomavédés után közösen kerestük meg a rektort Spronz Júliával, a Patent Egyesület jogászával, akinek sokéves gyakorlata, tapasztalata van a nemzetközi standardhoz igazodó eljárásrend kialakításában. Megállapodtunk a rektorral, hogy ősszel a Patent jogászával közösen kidolgozzuk a lépéseket. Erre végül nem került sor, ehelyett zárt ajtók mögött, főleg tanárokból álló munkacsoport vállalkozott az intézmény etikai kódexének átírására. Ezzel a lépéssel az volt a gond, hogy a munkafolyamatban nem vett részt intézménytől független nőjogi és emberi jogi szakértő. 

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a hatalmi színtér, amelyben a szexuális zaklatás megjelenik, más jellegű hatalmi visszaéléseknek, oktatási anomáliáknak is a melegágya.

Csönge: Anna munkáit nem lehetett annyiban hagyni a diplomavédést követően. Miután belenyúlt egy olyan intézményi problémába, amelybe korábban senki, és megmozdult valami, fontosnak éreztük, hogy ezt a mozgást ne engedjük el. Tavaszig nem tapasztaltuk, hogy az intézményben bármiféle változás lenne. Így írtunk egy nyílt levelet Csanádi Judit rektor asszonynak. A nyílt levelünkben, valamint az azóta folytatott tárgyalásainkon szorgalmazott intézményi lépések nem kifejezetten a szexuális zaklatásról szólnak. Sokkal inkább egy olyan szakszerű és jogszerű eljárásrendet, képzési, ellenőrzési rendszert látnánk jónak, amely a hatalmi visszaéléseket általában kezeli, orvosolja, köztük természetesen az egyébként speciális kereteket igénylő szexuális zaklatást is.

Tavaly Anna egyedül vállalta fel a probléma képviseletét a nevével és az arcával, a Patent szakértőjével ketten tárgyaltak a rektorral, de sajnos az ősszel várt lépések elmaradtak. A nyílt levelünket viszont közel 140-en aláírták.

Azóta összeállítottuk a javaslatainkat: egy az ELTE-n lefolytatotthoz hasonló kutatást, az újonnan kidolgozott Etikai Kódex szakértők által is validált kiigazítását, az elsőévesek emberi jogi képzését, és az egyetemen biztosított jogi környezetről, jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatását, az egyetem oktatóinak és dolgozóinak tartott képzéseket, amelyeken az új kódexről, az egyetemen biztosított jogi környezetről, jogorvoslati lehetőségekről, kötelességekről, hatáskörökről, szankciókról szó esik, valamint az oktatók hallgatók általi kötelező, anonim véleményezésének kidolgozását javasoltunk.

Ezekről a javaslatokról tárgyaltunk a rektorral, ez a tárgyalási folyamat még nem zárult le. Újabb időpontot kértünk a rektortól, mert vannak kérdéses pontok, melyekben még nem sikerült megegyeznünk. Időközben felvettük a kapcsolatot szakértőkkel és a HÖK-kel is. Bízunk benne, hogy ezúttal ez a folyamat nem marad annyiban, mert az egyetemnek sok polgára várja, hogy jobban, átláthatóbban működjön az intézmény, legyen egy szakszerű protokollja, és megtörténjenek a szükséges változások. 

Ehhez a problémához nagyon speciálisan kell hozzányúlni, hogyan léphet fel a diák a hatalmi visszaélésekkel szemben? 

Nagyon nehezen. Ahhoz, hogy valaki nem feltétlenül diák, hiszen pl. oktatók közötti viszonyban is előfordul az etikátlan, hatalmi pozícióból fakadó viselkedés biztonsággal panaszt tehessen az intézményben valakire, egyrészt egy olyan eljárásrend kidolgozására van szükség, amelyben ezen cselekedete nem fog rá visszaütni, bízhat abban, hogy komolyan veszik, és az ügyet kellő szak- és jogszerűséggel kivizsgálják. A szakszerű protokoll mellett a közegnek is változnia kell, meg kell tanulnunk felismerni ezeket a problémákat. Beszélni róluk, reflektálni rájuk, tisztában kell lennünk a jogainkkal és a hatáskörünkkel. Az ilyen eljárásrendek kidolgozásával és érzékenyítő különböző nőjogi, emberi jogi szakértők, jogászok, szervezetek foglalkoznak. Azon dolgozunk, hogy az ő szempontjaik is megjelenhessenek az új kódexben.

nem okénem oké

Mi ez a kódex pontosan?

Az etikai kódex egy jogi szabályrendszer, amely az intézmény normarendszerét, gyakorlatát szabályozza. Megfogalmazza, hogy mi etikus és mi nem az intézményen belül, egészen konkrét eseteken keresztül is. Szabályozhatja ezenkívül magát az eljárásrendet is. Mi a teendő etikai vétség esetén, ki vizsgálja ki azt, milyen szankciók lehetségesek stb. Ehhez nyúlva fogalmazható meg egy adott panasz, ha a szabálykönyv alapján etikai vétséget tapasztal valaki, akkor panaszt tehet az illetékes bizottsághoz. 

Hol jelentek már meg a plakátjaid és kik használták fel?

Több helyen is. Írtak a Zeneakadémiáról, hogy beszámolnának a munkákról a diákújságban. Tüntetésen transzparensként használták, és az FKSE, a Kelet kávézó is kiállította, melyet mindkét esetben egy-egy kerekasztal beszélgetés kísért. Az egész téma valahogy ment magától. Először a sajtó hozta le, aztán a média. Az egyik legjelentősebb megkeresés az ELTE-ről érkezett, ahol az egyetemen belüli nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos kampányhoz szóróanyagként használják.

Sokszor a szexuális zaklatás célja a nők feletti hatalom gyakorlása. A kérdés az, hogy toleráljuk-e a zaklató támadásokat, a megalázást, a gyengébbik nem szerepét ott, ahol a domináns férfi az úr a háznál? Leszünk-e annak a tanárnak a diákjai, aki azt az üzenetet közvetíti, hogyha sikert szeretnénk elérni, akkor szemrevalónak kell lennünk?

A szexuális zaklatás nem oké, nem perszonális eset, hanem társadalmi probléma!

nem oké nem oké

 

 

Képek forrása: Varga Anna Gizella

Forrás: Varga Anna Gizella, diplomamunka 2016, Budapest


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

“Hiszek a könyveimben” – Interjú Naszvadi Judittal

A múzsa csókjáról mindannyian álmodunk. Vannak szerencsések, akik többször felismerik ezt a pillanatot, míg mások csak életük egyetlen nagy ötletéről emlékeznek meg. Naszvadi Judittal közelgő könyvéről  A Mi múzsánkról szerepekről és titkokról beszélgettünk.

Amikor generációs viták folynak a beszélgetések minőségének fontosságáról talán mindennél nagyobb életterük van az interjúknak, interjúköteteknek, melyek segíthetnek új perspektívákat megismerni, elmélyülni egy-egy témában vagy emlékezni. Erre adott teret Naszvadi Judit A mi ’56-unk című könyves, s most ismét ennek ágyaz meg Mi múzsánk című kötete.

Mi késztetett arra, hogy egy újabb tematikus interjúkötettel rukkolj elő?

Úgy érzem, hogy nagy szükség van arra, hogy beszélgessünk. A szüleink generációjától örökbe kaptuk a tabukat és az elhallgatást.Az utóbbi évtizedben pedig megtanultunk vadul kommentelni és a megdönthetetlennek hitt véleményünket kinyilatkoztatni. Az empátia, odafigyelés és nyitottság meg szépen elveszett valahol útközben. És ez nagyon nem jó! Az interjús köteteimben igyekszem úgy körbejárni az adott témát, hogy a lehető legtöbb aspektust bemutassam az alanyaimon keresztül.

Miért pont a múzsa?

A múzsa fogalmát rendkívül sokféleképpen lehet értelmezni. A könyvemben mindenkinek felteszem a kérdést: “Mi a Te Múzsád?” Egyrészt arra voltam kíváncsi, ki mit ért ezalatt, másrészt az is nagyon érdekelt, mik a beszélgetőpartnereim életének fő mozgatórugói.

Rám azok a témák hatnak igazán, amik hozzátesznek a lelkemhez. Örömömet lelem abban, ha egy vers, novella, Facebook poszt vagy egy könyv megírásával többek figyelmét felhívhatom egy fontos kérdéskörre.

Hogyan tudod összeegyeztetni a szerepeidet az életben? Egyszerre vagy író, anya, nő és még sok minden más.

Valamelyik szerep minden nap felülkerekedik az összes többin.

Mondhatnám, hogy könnyen, de az vaskos hazugság volna. Szeretnék a legjobb anyuka lenni a fiacskáim számára, de ugyanakkor itt vannak az állatok, a kert. Rengeteget vagyok egyedül a tanyán. A háztartáson már csak röhögök. (nevet) Állandóan azon sakkozom, hogyan tudnám hatékonyabban beosztani az időmet. Már rákényszerítettem magam, hogy csak éjszaka netezzek. Ez viszont azért is nehéz, mert alig két hónapja, hogy létrehoztuk néhány barátommal a Kultúrkocsma nevű művészeti társulást. Az oldalunkon saját és vendég alkotók munkáit jelentetjük meg. Ez a nemes küldetés folyamatos jelenlétet kíván. Szerencsére az alapítótagok igen aktívak, felosztjuk a feladatokat.

A hónap témája nálunk a titkos szerelem. Számodra mi a titok?

Én azt hiszem, a titok mindig valamilyen félelemből, vélt vagy valós társadalmi vagy egyéni nyomásra keletkezik.

Tetszik ez a kérdés! Persze nem minden titok rossz! Egy születésnapi meglepetés például kifejezetten kellemes. De a titkok generálják vagy erősíthetik a tabukat, ami egészen komoly konfliktusokhoz vezethet.

Mi a titkod, hogyan lesz egy könyv sikeres? (Judit előző kötete 9. helyezést ért el az Aranykönyv közönségversenyen.)

Hiszek a könyveimben, emellett szeretem és tisztelem az alanyaimat is. Sokakkal baráti viszony alakult ki. És nagyon fontos, hogy az ember megtalálja a kiadóját, akikkel örömmel együtt tud dolgozni. Nekem másodszorra sikerült.

Woman Crush Wednesday  alkalmával milyen veled azonos nemű hírességgel töltenél el egy napot?

Whoopy Goldberggel. Nagyon érdekelne, hogyan lazul és hogy mennyire humoros civilben. Vagy Kiszel Tündével. Szeretném megérteni őt.

Ha a gyermeked bevallaná, hogy homo- vagy transzexuális, hogyan reagálnál?

Hálás lennék a bizalmáért és a szeretetem irányában nem változna. De egészen biztosan időre lenne szükségem, hogy megbarátkozzak a ténnyel. És biztosan nem menne könnyen. Nem, ez kifelé nem látszana, de belül sokáig foglalkoztatna a dolog. Nagyon szeretnék unokákat. Már várom, hogy tevékeny nagymama lehessek, szóval hacsak nem muszáj, nem is rágódom ezen.

Gondolkodsz rajta, hogy esetleg mélyebb társadalmi kérdésekkel is, mint mondjuk ez, foglalkozz egy kötetben?

Rengeteg ötletem van. Az egyik kimondottan a parasportolókkal és mozgáskorlátozott emberekkel kapcsolatos. Vagy szépkorúak emlékeiből gyűjteni egy kötetre valót. A sztorik érdekességén túl szeretnék rámutatni, hogy időt kellene szakítani idős hozzátartozóinkra is. Az együttlétre, fényképnézegetésre, beszélgetésre.

Sok téma van, ami érdekel. De fontos azt is beismerni, ha valami nem megy. A mi Múzsánk készítése közben lehetőségem lett volna olyan szülőkkel beszélgetni, akik elvesztették a gyermeküket. Ez akár egy külön kötetre való anyag lehetett volna, mégis köszönettel visszautasítottam. Erre nem állok készen lelkileg. Talán soha nem is fogok.

Bár ez az irány kimaradt a könyvemből, mégis úgy érzem, kerek egész a történet. A lehetőség pedig az Olvasóé, hogy gondolatban folytassa a sort további példaképekkel.


Ha kíváncsi vagy Judit új kötetére, látogass el június 9-én a budapesti Szent István Gimnáziumba, ahol Dósa Judit kolléganőnk moderálása mellett debütál az új kötet!

 


Képek forrása: adlibrum.hu, lira.hu

Szerkesztette: Zrínyi Lilla

A sikeres emberek titka? EQ!

Mi lehet a sikeres emberek titka? Egyike a mindannyiunkat érdeklő kérdéseknek. Erre próbált választ adni a Be Smart Klub nagy sikerű előadásának keretében Dr. Séllei Beatrix.

És hogy mi is a titok? A pszichológusnő szerint az EQ, azaz a megfelelő érzelmi intelligencia. Mint megtudtuk, egy alacsonyabb IQ pontszámmal rendelkező ember is lehet sikeres, ha megfelelő adag EQ-t kapott a kezdetekkor. Az EQ-t is úgy hozzuk, és nincs mit tenni, ha alacsony? Szerencsére a válasz: nem. Az érzelmi intelligencia fejleszthető! Hogyan? Ehhez kaptunk tippeket!

érzelmi intelligencia

A Lurdy Ház konferenciatermében zajló előadáson ezúttal Dr. Séllei Beatrix, egyetemi adjunktus kalauzolt el bennünket az érzelmi intelligencia útvesztőiben. Az esemény után érdekes teszteket is kaptunk, melyek kitöltésével közelebb kerülhetünk az EQ széles spektrumú területének megértéséhez! Ezeket a teszteket a cikk végén megtalálod majd!

Előadónk, a Műegyetem tanára így ír magáról: “Pszichológusként és gyógypedagógusként kutatási területem a jól élt élet, különös tekintettel az érzelmi sajátosságokra. Az érzelmi intelligencia kutatói érdeklődésem központjában áll, a fenti specifikus területen túl is keresem mérési-fejlesztési lehetőségeit. Gyakorlati érdeklődésemet elsősorban a tréningek jelentik, több területen, változatos témákban.

Az érzelmek segítik a döntéseket!

A bevezetőben hallhatunk arról, hogy hosszú időn át, még a kutatók is azt gondolták, az érzelmek megzavarják a gondolkodást. Azonban idővel azt találták, hogy nem az IQ pontszám az, ami felelős a sikerért. De ha nem a mindenki által első helyen kezelt intelligencia a kritikus pont, ami a sikert illeti, akkor mégis mi? Mi az, amitől hatékonyabban döntök, mi az, ami segít meghatározni a céljaimat?

Az EQ fogalmával először a ’90-es években találkozunk, amikor is összevetették testvérével, és megkaptuk az első kézzel fogható választ: míg az IQ egy problémamegoldó, analógiás összetevőnk, addig az EQ a társas élet, vagy a szociális körök problémáit segít megoldani. Hétköznapi nyelven hívhatnánk ‘street smart’-nak, vagy józan paraszti észnek/érzéknek.

Az alexitímiás személy nem képes felismerni saját érzelmeit, ennek hiányában pedig nem tud jó döntéseket hozni.

Külön érdekesség az EQ történelmében, a kezdetek. Hogyan és miért kezdték el kutatni az érzelmi intelligenciát? Az alexitímia betegség vezette el a tudósokat az EQ behatóbb tanulmányozásáig. Hiába voltak akár magas IQ-juk alapján sikerre hivatottak, a hiányos EQ, és a hiányos társkapcsolatok miatt rossz döntéseket hoztak a vizsgált alanyok.

Az érzelmek segítik a döntéseket! De mégis hogyan? Nézzük a pontokat!
  • Az érzelmek fontos információforrások.
  • Az érzelmek a motiváció forrásai lehetnek.
  • Az érzelmeknek jelzőfunkciója van.
  • Az érzelmek jelenlétükkel növelik kognitív kapacitásunkat.
  • Szoros kapcsolatuk van a jólléttel.

Napjaink egyik legkedveltebb fogalomköre, területe a motiváció, motiválás. Előadónk is erre a pontra tér ki kicsit bővebben. Hogyan segít egy döntésben az érzelmi motiváltság? Például egy imaginációs gyakorlattal, amiben elképzeljük, mit fogunk érezni, amikor teljesítünk egy adott feladatot. Ide behelyettesíthetünk bármit, egy vizsgára való felkészülést, és a végén a büszkeséget a beírt jeles láttán, egy párkapcsolati terápiát, és a harmonikusabb kapcsolatunkat, a boldogságot a terápia végén, egy továbbképzést, és az előléptetést annak eredményeképpen, majd az elégedettséget, hogy sikerült. Mind-mind érzelmek, melyek annak a döntésnek a meghozatalára sarkallnak, amely döntés ehhez a kívánt eredményhez vezet majd.

De mi is az az érzelem? Nehezen körülírható fogalom, melyet szavakkal lejegyezni… Nos éppenséggel le tudunk, habár hiányosan, a következőképp: az érzelem olyasvalami, amit biológiai, fiziológiai jelenségek is kísérnek, s mennél erősebb adott érzelem, annál inkább láthatóak, érzékelhetőek ezek a jelek. Hat alapérzelmet különböztetünk meg, melyek univerzálisak, és mindenki által felismerhetőek.

Ezeken túl, természetesen megszámlálhatatlan egyéb, komplex érzelmet vagyunk képesek kifejezni, amelyek azonban nem felismerhetőek ennyire egyértelműen, komplex érzelmeink ugyanis első sorban személyspecifikusak.

Különösen érdekes, hogy kommunikációnkban sem visszük túlzásba érzelmeink megfelelő kifejezését.

Egy-egy állapotot rengeteg szóval festhetnénk le, gyakorta mégsem tesszük. Érdemes megfigyelni, hogy amint elkezdjük kifejezőbben közölni érzelmeinket, környezetünk is jobban fog érteni, érezni minket. A komplex érzelmeknél merül fel a két legszélsőségesebben komplex variáns, a szerelem és a szorongás. Beatrix javasolja, hogy figyeljük meg magunkon az érzelmeinket – természetesen ne csak ezeken a végpontokon, itt csupán egyszerűbb az intenzitás miatt , mert amit ismerünk, azt jobban tudjuk kezelni. Az előadónőnk szerint is igaz és fontos tétel, hogy nekünk kell irányítani érzelmeinket, nem pedig fordítva. Az érzelmesség és az érzelemvezéreltség két különböző beállítódás! Ezt ne tévesszük szem elől.

EQ + IQ = Képes vagyok sikereket elérni – tudata

Ha tudom, mert megfigyeltem, hogy mi okoz nekem nehézséget, hol lengenek ki az érzelmeim erőteljesebben, ott be tudok avatkozni a folyamatba.

Fontos beletanulnunk, hogy felismerjük érzelmeink fokozatait. Mikor leszek például dühös? Hogyan kezdődik, hogyan épül fel a folyamat, az érzelmi görbe, aminek a végén robbanok? Ha pedig képesek voltunk arra, hogy megfigyeljük, akkor képesek leszünk a későbbiekben adott érzelmet beépíteni a gondolkodásunkba.

Dr. Séllei Beatrix modellje szerint az EQ, gyakorlatilag egy képesség és készség csoport. Lássuk, mire is gondolt!

érzelmi intelligencia

Hogy jobban megértsük az érzelmek kontrolljának fontosságát, megnézzük együtt, a már jól ismert Marshmallow-teszt egyik verzióját. Ez magyarul Pillecukor-tesztként ismert, gyerekekkel felvett vizsgálat, mely az önkontroll képességét méri. Ha a gyerek nem eszi meg az előtte hagyott pillecukrot, adott idő múlva kap még egyet. Nehezítő körülmény, hogy a kicsik nem mozoghatnak. Azonban később kimutatható, hogy aki képes volt kivárni a megbeszélt időt, vagyis magasabb önkontrollal rendelkezett, az felnőttként is sikeres lesz. Az egyik legérdekesebb mondat, amit ennek kapcsán hallok:

Lehet, hogy a sikeres emberek unalmasnak tűnnek kívülről, de ők elégedettek, a maguk szabályaival, a mindig kiszámított életükkel. Tudják mit akarnak, azt hogyan akarják elérni, és végül el is érik.

Az EQ és a társas kompetenciák fejleszthetőek!

Mikor és hogyan? A jó hír, hogy bármikor, tehát bármilyen életkorú embernél, és szinte bárhogyan! Az olvasástól, a filmnézésen át rengeteg apró módszer áll rendelkezésünkre, hogy érzelmi intelligenciánkat fejlesszük! Játszhatunk e célból több társasjátékot (vannak kifejezetten EQ fejlesztő társasok), és érdemes érzelmeinkről beszélgetni, hogy gyarapodjon az e tekintetben hiányos szókincsünk. Ha ki tudjuk magunkat fejezni, az rengeteget segít társas kapcsolatainkban!

Rossz a hangulatod?Tedd fel a kedvenc vidám zenédet, és hamarosan jobb lesz. Ha viszont épp mélyrepülésben vagy, nehogy valami melankolikus rockot kezdj hallgatni, ha csak nem akarsz még lejjebb kerülni a gödörben!

Előadónk egy érdekes és hasznos fogalmat vezet be, az érzelmi fertőzések kifejezést. De miről van szó? Azt értjük alatta, mennyire vagyunk érzékenyek bizonyos hangulatokra. Ha meghallok egy szomorú zenét, én is elvesztem a jókedvem, ha pedig egy vidámat, azonnal emelkedettebb hangulatba kerülök? Extrémen letört leszek egy híradó végignézésétől? Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mennyire vagyunk fogékonyak az ilyen érzelmi behatásokra. Ha jellemzően, akkor ez is egy hasznos eszköz a kezünkben!

Az érzelmileg stabil emberekre nem jellemző ez a fajta hullámzás, őket nem tudja kibillenteni egy film, vagy egy zene ilyen könnyen. Ez azonban nem jelenti, hogy, aki fogékonyabb, az hátrányosabb helyzetben lenne, vagy negatív minősítést kapna. Nekik egyszerűen csak jobban oda kell figyelniük milyen emberekkel, milyen környezettel veszik magukat körbe!

Önkontroll, Önismeret, Figyelem

Aki nem tudja, nem ismeri saját érzelmi működéseit, az ki van téve érzelmeinek, és többnyire nem érti mi történik vele, mert nem tudja követni az eseményeket. Az érzelmek esetében cseppet sem igaz a “jobb kint, mint bent” elve. Ha túl sokat, meggondolatlanul kommunikálok kifelé, megsérthetem a másikat, és könnyen abban a helyzetben találhatjuk magunkat, ahol én nem értem mi a baja, ő pedig azt nem érti, hogy lehettem ilyen érzéketlen. Az ilyen helyzeteket elkerülendő, érdemes megtanulnunk érzelmeink szabályozását. Hogyan?

  • Figyeljük érzelmeinket kísérő testi változásaink! A testünket “visszafelé” is használhatjuk: ha egy bizonyos érzelmi állapotba szeretnénk kerülni, vagy valamiből kikeveredni, váltsunk testtartást!
  • Tanuljuk meg szabályozni negatív érzelmeinket, és fenntartani a pozitívakat: relaxációval, jógával, meditációval. Találjunk rá arra a módszerre, amivel könnyen megkereshetjük saját középpontunkat, és hatékonyan visszatalálhatunk oda.
  • Átkeretezés: tanuljuk meg átkeretezni a negatív helyzeteket. Például, ha női táskánk mélyén nincs meg a kulcs, az irreális betörtek  lakásba és mindenemet elvitték képzet helyett, gondoljunk arra, aki megtalálta a kulcsunk és véletlen épp tudja melyik zárba illik, az elment hozzánk és kitakarított. Épp olyan valószerűtlen mindkét verzió. Így semlegesíthetjük a hurrá pozitívval, a rémisztően negatívat és helye lehet a reális gondolatoknak, a megnyugvásnak és a kulcs előkerülésének.
  • Tudatosítsunk! Milyen érzelemnek mi az előzménye? Mindig ugyanaz? Felismerek egy mintát magamon?

Ha pedig sikerült összegyűjtenünk a számunkra megfelelő módszereket, akkor pakoljuk bele szépen mindegyiket a mentális bőröndünkbe, amit mindig magunkkal hordhatunk! Legyenek benne a módszereink, a segítő  zenéink, könyveink, filmjeink – kihez, mihez nyúljak, minden olyan eszköz, ember, amelyek és akik segítségünkre lehetnek.

És hogy még miért olyan fontos ismerni saját érzelmeinket? A fentebb elmondottak mellett, még egy igen lényeges okból: aki tisztában van saját érzelmeivel, érzelmi motivációival, azzal, hogyan befolyásolják őt a különböző érzések, nos, azt az embert nem lehet érzelmileg manipulálni! Akit pedig nem lehet manipulálni, az sokkal esélyesebb a sikerre!

Hogyan tanulhatsz erről a gyakorlatban? Lelkesen ajánlom Tim Roth, Hazudj, ha tudsz! (angolul Lie to Me) című nagyszerű sorozatát, amiből már egy rész után is garantáltan a többiek grimaszait fogod értelmezni, és kincskereső módjára térképként bogarászni. Ezen kívül előadónk válogatott össze pár tesztet (angol nyelven), melyek az EQ mérésére alkalmasak, és pár perc alatt közelebb kerülhettek ehhez a területhez, saját érzelmeitekhez:

Az előadás pedig hamarosan online  és ingyenesen  is elérhető lesz a Be Smart oldalán! Addig is nézzetek körül náluk, mert korábbi anyagaikból már szemezgethettek! Eseményeikről Facebook oldalukon értesülhettek leggyorsabban, korábbi előadásaikról pedig itt, itt és itt olvashattok beszámolót!

Legközelebb Veled is találkozunk A Be Smart Klubban?

*

infografika: szerző

fotók: Dr. Séllei Beatrix facebook oldala;  naturalhealthcourses.com(kiemelt kép); s3.amazonaws.com; player.hu


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Tiltott titkos szerelmek 8+1 verzióban

A szerelem nagyszerű érzés, azonban sokszor bonyolult is lehet: előfordulhat, hogy valamiért esetleg nem elfogadott, mint két azonos nemű esetében; vagy ha a pár tagjai között nagyobb korkülönbség van, de olyan is lehet, hogy a házastársainkat csaljuk meg. A szokásos havi filmes listánkra is ezeket a dolgokat körüljáró filmek és sorozatok kerültek.

Tavaly februárban már volt hasonló témánk, akkor a szexualitás volt a középpontban, az akkori összeállítás első része az erotikával, a második a nemi orientáció és identitás másságával foglalkozott.

A lista most is teljesen szubjektív.

Orange is The New Black (2013- )

titkos

Ez a roppant összetett drámasorozat kis hazánkban sajnos méltatlanul nincs a köztudatban. Olyan erős és nehéz témákat boncolgat, mint egy női börtön lakóinak élete; a börtönőrök és az elítéltek közti alá- és fölérendeltségi viszonyok, és azokkal való visszaélések; a fogvatartottak közti kapcsolatok (nem ritkán a bandák közti esetleges rivalizálás) és az azonos neműek közti szerelmi viszonyok, vagy éppen a nővé operálás útján elindult férfi helyzete.

A sorozatból a Netflix már a negyedik évadot is elérhetővé tette (szokásukhoz híven az összes részt ugyanazon a napon), de egy percig sem unalmas, sőt, olykor roppant vicces a nagyon eltérő mentalitású és családi hátterű főhősöknek köszönhetően. Külön remek húzás volt a kezdetektől fogva a készítők részéről, hogy rövid flashblackek által mindig más életébe (akár egy-egy meghatározó pillanatába) pillanthatunk be. Rengeteg szereplőt mozgat, és a harmadik, talán kicsit gyengébbre sikerült évad kivételével mindegyikről elmondható, hogy mindig sikerült emelni a tétet. Nehéz kedvencet választani, és az is előfordulhat, hogy akit az egyik évadban ki nem állhattunk, annak a következőben már észrevétlenül szurkolunk.

Vajon valamelyik tv csatorna lesz elég tökös, hogy megvegye valamikor?

Vágy és vezeklés (Atonement, 2007)

titkos

Vannak olyan filmek, amik a megnézésük után sokáig nem hagyják nyugodni a nézőt. A vászon elől felállva is hosszú ideig rág belülről, összeszorítja a gyomrunkat és nem ereszt. Nekem az egyik ilyen Joe Wright rendezésében Ian McEwan könyvének adaptációja. Bizony, már egy 10 éves filmről beszélünk, de még mindig eszembe jut a cím hallatán a fantasztikus filmzene, amiben sokszor egy egyszerű írógép billentyűzetének leütései fokozzák a feszültséget, illetve Saoirse Ronan egyébként Oscar jelölést érő játéka.

Mivel ennek a filmnek minden perce ajándék, és végig kell izgulni a főhőseink szerelméért a második világháború  vérzivatarában, ezért csak az alaphelyzetet vázolom fel: a történet elején az 1930-as évek Angliájában járunk, valahol egy vidéki nagybirtokon, ahol az uraság idősebb lánya (Keira Knightley) és a házvezetőnő fia (James McAvoy) között bizony megállíthatatlanul lángra lobban a szerelem szikrája. Ezt persze a koránál idősebb szellemmel megáldott kishúg (aki egyébként írói babérokra tör) nem fogadja olyan jól. És hát tudjuk, milyen az, amikor egy gyerek/testvér nem akar valamit.

A film első fele ebben a felszínen nyugodtnak tűnő miliőben játszódik, aztán már benne is találjuk magunkat a világháborúban. Ekkor kapunk többek között egy 5 perces vágás nélküli jelenetet a  dunkerque-i csatáról is, amely roppant látványos és szívbemarkoló lett.

Vissza kell még térnem Saoirse Ronanra, aki a film elkészültekor 13 éves volt, azonban fiatal kora ellenére simán lemossa a vászonról idősebb színésztársait, persze Vanessa Redgrave kivételével, de hát ő a filmtörténelem ma élő egyik legnagyobb tehetsége és színésznője.

Hármastársak (Big Love, 2006-2011)

titkos

Megint egy olyan HBO sorozat, ami különleges témával foglalkozik, jelen helyzetben a mormonok szokásaival és életével. Bill Henrickson (Bill Paxton) áll a középpontban, aki három felesége, számos gyereke, a tágabb családja, valamint a mormon társadalom tagjai között próbál lavírozni nap mint nap. A sorozat a Henrickson asszonyok hétköznapjait is bemutatja, hiszen az igazán érdekes kérdés az, hogy egy nő hogyan viseli el, hogy “törvényes” keretek között kell megosztoznia a férjén másokkal: a rivalizálás, különböző mértékű súrlódások, áskálódások és az állandóan változó szövetségek elkerülhetetlenek egy ilyen helyzetben.

A széria mindenképpen megér egy próbát, hiszen tabudöntögető témával foglalkozik, és az sem elhanyagolható, hogy Magyarországon nem sokat tudunk a mormonok világáról.

True Blood  Inni és élni hagyni (True Blood, 2008-2014)

titkos

Elgondolkodtál már azon, hogy mi lenne, ha (tegyük fel, hogy léteznek) a vámpírok a True Bloodnak, egy különleges szintetikus készítménynek köszönhetően nem szomjaznának többet emberi vérre, és így teljes jogú tagjai lennének a társadalomnak? A napfényre továbbra sem lennének képesek kimenni (igen, az igazi vámpírok ilyenek), nappali álmot kell aludniuk. Szóval, bekövetkezik ez az esemény. A történetünk helyszíne a Bon Temps nevű porfészek valahol mélyen Délen, itt él Sookie Stackhouse (a 11 éves korában A zongoraleckéért Oscar-díjat kapott Anna Paquin), a különleges képességgel (tud olvasni az emberek gondolataiban) rendelkező fiatal pincérnő. Egyik műszakja alatt találkozik egy férfival, Billel (Stephen Moyer), akit egyáltalán nem “hall”. A férfiről hamarosan kiderül, hogy vámpír, azonban ez a lányt egyáltalán nem zavarja, így románc szövődik közöttük.

Az évadok természetesen mindig tudják fokozni az izgalmakat: hol egy sorozatgyilkos veszélyezteti a főszereplőink életét, hol egy vámpírokra vadászó alternatív egyházi közösség tagjai, hol pedig különféle természetfeletti lények bukkannak fel a városkában, máskor további vámpírok (köztük a roppant sármos és szoknyapecér Ericet megtestesítő Alexander Skarsgård).

Már nem is mondom, hogy ez is HBO sorozat…

Liliomfi (1955)

titkos

Ez az a film, amit remélhetőleg már mindenki legalább egyszer látott. Rendszeres időközönként leadják a tévében, és ezen alkalmak azok, amikor bizony érdemes leülni elé. Makk Károly Szigligeti Ede-adaptációja  életműindításnak is tekinthető, bár az utókor az Úttörőket tartja annak.

Darvas Iván a címszereplő Liliomfi, a vándorkomédiás, akinek nagybátyja a gyámleányát szánja. A két fiatal hivatalosan még sosem találkozott, azonban Liliomfi óriási szoknyapecér, számos lány fejét sikerült már elcsavarnia, és ez alól a neki szánt hölgy sem kivétel. Mivel azonban nem fedi fel inkognitóját, titkos találkozókra kényszerülnek, melyek létrejöttét nem igazán könnyíti meg az unokabáty/gyám, az állandóan fontoskodó komorna és egyéb nehezítő körülmények.

Makk Károly  és Darvas Iván 29, Krencsey Marianne 23, Ruttkai Éva 27, Soós Imre 24, Pécsi Sándor 32, Dajka Margit 47, Balázs Samu 48, Szemere Vera 34 éves 1954-ben. 51 évével Tompa Sándor a legidősebb főszereplő, és a főiskolás Garas Dezső a legfiatalabb: 20 éves. Magyar filmtörténeti klasszikus, és micsoda színészek! Egy ilyen szereposztás után ma is megnyalnánk mind a tíz ujjunkat.

Angyalok Amerikában (Angels in America, 2003)

titkos

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy ezt a szériát ajánlom plusz egyként, hiszen aki már találkozott valamelyik összeállításommal, az tudja, hogy legvégére mindig valami különlegeset szoktam hagyni. Na, ez ebben az esetben hatványozottan igaz!

A hatrészes minisorozat Tony Kushner Pulitzer-díjas színdarabjából készült, és egy olyan korszakot mutat be, amikor még az AIDS-et ördögtől való betegségként kezelték, és aki elkapta, azt könnyen megbélyegezték (virtuális piros pont, ha most beugrott Tom Hanks és Denzel Washington főszereplésével készült Philadelphia). A konzervatív amerikai politika fellépett az abortusz és a másság ellen. A széria a különféle egyetemleges emberi értékeket – szerelem, család– állítja szembe a fertőből származó emberi viselkedéssel. Emma Thompson, Al Pacino, Meryl Streep (igen, a rabbi is ő) remekel.

Mivel van olyan szereplő, aki gyógyszerfüggő, illetve az AIDS miatt kap orvosságot, ezért nagyon sok esetben hallucinációk gyötrik őket, amelyek jelentős perceket kapnak a játékidőből. És éppen ettől lett elég szokatlan a történet megvalósítása.

Apró titkok

titkos

Sarah (Kate Winslet) és Brad (Patrick Wilson) gyerekeiket viszik a játszótérre, majd a két magányos, ámbár házasságban élő ember hamarosan bűnös viszonyba kezd. Mindegyikük a párjaik karriervágyának áldozatává váltak, így ők maradtak otthon gyereket nevelni. A tiltott kapcsolatuk több kérdést is felvet, és igen nehéz megválaszolni őket: Vajon van-e jövője a kapcsolatuknak? Titkolózzanak, vagy kezdjenek új életet? És mi lesz a gyerekekkel?

Martha Ivers furcsa szerelme (The Strange Love Of Martha Ivers, 1946)

1928-ban kezdődik történetünk. A tinédzserkorban lévő gazdag örökösnő Martha Ivers már többször sikertelenül próbált megszökni az utálatos, domináns és nagyon gazdag nagynénjétől gyerekkori szerelmével, Sam Mastersonnal. Az egyik ilyen alkalom estéjén azonban olyan tragikus esemény következik be a házban, ami a jelenlevők életét teljesen kifacsarja. 18 évvel később Sam Masterson (Van Helfin) visszatér a városba, aki megismerkedik a csinos Antoniaval “Tonyval” (Lizabeth Scott), akit másnap letartóztatnak próbaidejének megszegése miatt. Sam úgy dönt, hogy a nő érdekében felkeresi a város kerületi ügyészét, aki nem más, mint Walter O’Neil (Kirk Douglas legelső film szerepe), Martha Ivers (Barbara Stanwyck) férje. Az ügyész felesége és saját védelmében az elmúlt 18 évben olyan döntést hozott, amely miatt egy ártatlan ember az életével fizetett. Walter azt gondolja, hogy Sam valódi szándéka az, hogy megzsarolja őket azon a bizonyos, több évvel ezelőtti éjszakán történt eseményekkel, mivel abban a hitben van, hogy Sam a szemtanúja volt a történéseknek. Ez a félreértés, na és persze a régi elhallgatott bűncselekmény végül a gyerekkori barátok közötti kapcsolatok megromlásához vezetnek és tragikus eseményekbe torkollik.

A film a korban népszerűségnek örvendő pszichológiai melodráma, amely központjában egy szerelmi háromszög áll a noir műfajának keretei közé ágyazva. Bár a klasszikus noiroktól eltérően nem igazán a társadalmi mondanivalókra van kihegyezve, azért ilyen is található benne, mégpedig a házasság és az igazságszolgáltatás korrupciójának bemutatásán keresztül.

+1 A homár (The Lobster, 2015)

titkos

Végül ez a film lett a befutó a legkülönlegesebb első helyezett címre. És hogy miért? Nézzük!

A nem is túl távoli jövőben járunk, amikor ha egyedülálló vagy, el kell menned egy szállodába, ahol 45 napot kapsz, hogy a jelenlevők közül párt találj magadnak. Ha ez nem sikerül, akkor egy korábban általad választott állattá (a főszereplő Colin Farrell figurája a homárt, innen a cím) változtatnak egy eljárás segítségével. Azonban plusz napokat nyerhetsz, ha a rendszeres időközönként megtartott embervadászatokon prédát ejtesz szállótársaid közül.

Na, ugye hogy ennek kellett lennie a befutónak?!

 

A képek forrása a filmek és a sorozatok IMDb oldala.


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

8 dallal fogadjuk el azt, ami más

Az LMBTQ témaköre sokféle vitát felhevített és indított is el már a XXI. században, viszont, ha elrugaszkodunk egy pillanatra attól, hogy önmagát keresvén ki hogyan találja meg az identitását, vagy ki milyen nem iránt is vonzódik, melyek ugyan a magánélet területei közé kellene tartozzanak, a legrelevánsabb kérdés mégiscsak az, hogy hogyan fogadjuk el egymást. 

Fogadjuk el embertársainkat, hisz mi magunk is erre törekszünk (jobb esetben) az életünk során, a döntéseink és kommunikációk által: hogy elfogadást kapjunk vissza. Ez ügy mögé pedig természetesen számos híres előadó is odaállt emelt fővel, vagy a maga liberális nézeteitől vezérelve, vagy mert éppen az LMBTQ sorait erősíti büszkén. Íme egy kiváló válogatás, mely körüljárja a kérdést egy vidámabb és toleránsabb világfelfogásért törekedve.

Queen  I Want To Break Free (1984)

Természetesen egy ikonikus Freddie Mercury performansszal nyitom a listát, amely simán szimbóluma lehetne az elfogadásnak. Akár a klip, akár maga Mercury mitikus karaktere, aki nárcisztikusságával és lendületes személyiségével sugározta az emberek felé, hogy sose féljenek mások lenni, hiszen bármit is csinálsz, azt tedd egyedi módon, önmagadat felvállalva és megtalálod a helyed.

David Bowie  Boys Keep Swinging 

Ugyan hogyan is maradhatna le erről a listáról éppen a fantasztikus David Bowie? Aki páratlan tehetséggel bátorította életvitelével és zenéjével is egyaránt arra az embereket, hogy ne féljenek a másságtól? Hiszen ő maga is egy másik bolygóról származik, nemde? Emellett természetesen nyíltan vállalta a biszexualitással való kísérletezéseit is. Nyugodjon békében ez a csodálatos zenész, aki tavaly hagyott el minket!

George Michael  Freedom! ’90 (1990)

Következzék egy dal, mely a függetlenségről szól a kilencvenes évek pophangulatában egy sajnos szintúgy nemrégiben elköszönt énekestől. George Michael ezzel a számmal gyónta meg az Wham! zenekarától való elszakadás és a siker nehézségeit, mely időszakot a homoszexualitásának lebukása követte, mikor letartóztatták egy nyilvános WC-ben. Végül sikerült leküzdenie démonait és büszkén vállalta másságát, habár elsősorban inkább a zenéjével szeretett volna megmaradni az emberekben. Külön érdekessége a korábbi munkájától kiegészítő évszámmal elkülönített Freedom! ’90-nek, hogy a klipjét David Fincher mester rendezte.

P!nk  Raise Your Glass (2010)

Talán már mindenki értesült a 25. Sziget első igazi húzónevéről. P!nk érkezik hozzánk a nyáron, és valószínűleg ezt a dal véletlenül sem hagyná ki a listájáról. Így hallgassuk meg együtt az egyik legfontosabb számot a repertoárból, hiszen igencsak sok társadalmi utalással kapcsolatos gondolat van elrejtve mind a dalszöveg, mind pedig az ütős klip mögött.

Tim Curry  Sweet Transvestite (1975)

Nyargaljunk is át a filmes mezőkre, hiszen következik egy különleges musical. Nos, nem tagadom, én egyenesen rajongok a Rocky Horror Picture Show-ért és ezt a témát tökéletesen kifejezi nyers és szókimondó stílusával, amellett, hogy egy rossz, de még csak átlagos dalt se tudnék mondani a filmből. Fantasztikusan összedobott eszelős film Tim Curry agyament karakterével, akinek még egy pikánsan hordott neccharisnya vörös rúzzsal se állt bénán. Épp ellenkezőleg, jelentem ki heteroként.

Judy Garland  Over The Rainbow (1939)

Következzék egy kis igazi kultklasszikus a régi szép időkből mikor a filmgyártás is gyerekcipőben járt, de számos csodálatos darab maradt ránk a korszakból, mint az Oz, a nagy varázsló története az édes Judy Garland főszereplésével.

Franz Ferdinand  Michael (2004)

A 2000-es évek egyik legmenőbb alternatív zenekarától is hoztam egy számot. Ismerjétek meg a Michaelt.

Elton John  Daniel (1973)

Ha unalmas, ha nem, az előző havi témához hasonlóan ezúttal is muszáj lesz Elton John sziporkázó szellemével zárni a listát.

Kiemelt kép forrása: Querty.com


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

A címkék sokszínűsége

Kövér. Büdös. Szőrös. Csúnya. Buzi. Travi. Bajszos. Ízléstelen. Izzadt. Csóró. Páva. Nyomi. Tróger. Sárga fogú. Béna. Gyökér. Deszka. Bögyös. EMBER.*

A nyár több szempontból is a felvállalás időszaka. A rajtunk maradt plusz kilók, a bőrhibák, a narancsbőr kíméletlenül szembesítenek minket azzal, hogy bizony, idén sem sikerült a januárban kitűzött “edzek minden nap egy órát” célt teljesítenünk. Ráadásul a nagy melegben előkerülő egyre rövidülő és lengébb ruhák ezeket közszemlére is teszik (ha akarjuk, ha nem). Persze, a kulturált ember nyilván ezt nem kommentálja, ám a tömegközlekedésen utazók nagy többsége és a rozéfröccstől mámorosra itt fiatalok korántsem erről híresek.

A pesti betongőzös nyarak további velejárói az izzadság, a különböző szagok hatványozott jelenléte, amit az ilyen-olyan dezodorok, testpermetek és parfümök egy ideig el tudnak nyomni, de munkaidő végén kíméletlenül visszaköszönnek. Ezek vagyunk mi, emberek.

Ezek a külsőségek az ősz vagy tél beköszöntével eltűnnek, elrejtőznek, elfelejtődnek. Nem foglalkozunk velük. Úgy egyszerűbb.

Az ember, annak érdekében hogy jobban megértse a világot, dobozokat, címkéket gyárt. Ezzel nincs is gond, hiszen szükségünk van a kontextusra ahhoz, hogy adott helyzetben állást tudjunk foglalni, el tudjuk dönteni tetszik-e valami vagy sem. Egy probléma van vele csupán: egymással szemben nem helyesen használjuk. Sokszor elfelejtjük, vagy talán fel sem fogjuk, milyen értéke van egy-egy jó szónak, s milyen romboló hatása van különböző kifejezéseknek, címkéknek – amiket egymásra ragasztunk

A “címkézésben” a külsőségek és a származás mellett talán harmadik legkényesebb téma a nemiség kérdése. A nemi identitás. Ez is egy nagyon nehéz emberi folyamat, amiről külső szemlélőnek halvány lila gőze sincs. Nem elég az, hogy ilyenkor az emberben megannyi kérdés felmerül az élettel, önmagával kapcsolatban, még kívülről is nyomást gyakorolnak rá: Te buzi vagy? Most akkor te lány vagy, vagy fiú? És melyikőtök a fiú a kapcsolatban? Jönnek a kérdések, s habár ezek egyike sem a magas intelligenciaszintről árulkodik, nagy mennyiségben tudnak sértőek lenni. A szerelem és a párválasztás magánügy. S nem, nem úgy magánügy, hogy csak otthon a négy fal között, hiszen Te is megfogod a párod kezét az utcán, sőt meg is csókolod, ha épp ki szeretnéd felé fejezni hogy mennyire szereted.

Akkor mi miért ne tehetnénk?

Sokan ilyenkor a Bibliával érvelnek, meg a vallással. Nekik üzenem, hogy engem is Isten teremtett. Ráadásul ilyennek, amilyen vagyok: tele érzéssel, szeretettel, nyitottsággal, szenvedéllyel, vággyal, ötlettel, célokkal, hibákkal és tévedésekkel; kócos hajjal és barnás-zöld szemekkel. Embernek.

*A leadben lévő felsorolás egy válogatott gyűjtés, amit a napi tömegközlekedésen hallok.

Tudatos tervezés a svédasztalnál – avagy a fogyás pszichológiájának 5 pontja

„Mindenkinek – minden egyes embernek – a környezete határozza meg, hogy mennyit eszik. Nem az éhség miatt eszünk túl sokat, hanem a család és a barátok, a csomagolás és a tányérok, a nevek és számok, a címkék és fények, a színek és gyertyák, a formák és illatok, a figyelemelterelés és a távolság, a  konyhaszekrények és az ételtárolók miatt”  állítja könyvében Brian Wansink, a Cornell Egyetem gasztropszichológusa.

Most nagyon érzed, hogy végigcsinálod. Bujkál benned a tettvágy. Megvetted a paprikát, halat, salátát, paradicsomot, húst, gyümölcsöt. Jó érzéssel teszed be az okos hűtőszekrényedbe az egészséges holmikat, mert tudod, holnap új nap virrad, és tényleg elkezded. Mert minden, ami ezzel jár, eztán csak jobb végeredményt produkál és te hajlandó vagy tenni érte.

Szeretjük azt hinni, hogy ezzel a rákészüléssel már tettünk is valami nagy előrelépést. A diéta olyan, mint a házimunka. Az, hogy kikészítettük a fűnyíró gépet, és a kábelt bedugtuk a konnektorba, azon kívül nem történt semmi. Nem nyírtuk le a füvet és nem gereblyéztük össze a fűcsomókat a kertünkben. Végig kell járnunk a lépcsőfokokat, máskülönben nem lesz belőle egy Facebook-poszt, hogy a füvünk zöldebb, mint a szomszéd kertje. Persze elsősorban mindenki eredményeket akar, méghozzá olyan gyorsan, amennyire csak lehet. Csakhogy ez első körben nagyfokú önuralmat és türelmet követel.

életmódváltásAmit nem látunk, az legalább nem kísért

Nehéz úgy ellenállni a gumimaciknak és a lázas melegben olvadó csábító fagylaltgombócoknak, ha naponta illegeti magát az ember orra előtt. És sokszor az sem segít, mikor otthon almás pite készül a nagyi receptje alapján. De akkor mi a helyes megoldás erre? Létezik konkrét praktika a könnyítésre? Erre még nem létezik csodaszer, addig is, míg feltalálják, maradhatunk a jól bevált módszernél: minden fejben dől el! Légy erősebb, mint a zsemlemorzsában meghempergetett gombóc. Mindenfajta életmódváltás ugyanis nem a helyes bevásárlólistával kezdődik, sem a digitális konyhánkban ahol a hűtőszekrényünk receptre válogatja ki a tonhalsalátához való friss zöldséget, hanem azzal, hogy eldöntjük: változtatni akarunk az életmódunkon. Először is el kell határoznunk magunkat és kitartani a döntésünk mellett, csak utána jöhet a hűtőszekrénnyel való csevej.

A türelem rózsát terem

Talán ez a legnehezebb. Eljárunk edzeni, még a diétát is tartjuk, a napi vízadagot is megisszuk, de hol van az eredmény? Nem látom a tükörben, biztosan elromlott! A türelem a legfontosabb szava egy életmódváltónak. Ugyanis a türelem viszi a pálmát, amikor belekezdünk. Nem árt, ha minél előbb megbarátkozunk vele, mert ha nem szeretjük, ő se fog szeretni minket. Hálátlanná válhat, ha azt látja, hogy elkap minket egy vágy, egy érzés, amit azonnal ki akarunk elégíteni és irány a jégszekrény.

Minőségi idő

Mit is értek ezalatt? Hajlamosak vagyunk nézegetni magunkat a tükörben az első kézi súlyzós élmény után, hogy látunk-e valami változást a testünkön. Nem fogunk. Da Vinci se egy nap alatt festette meg a Mona Lisát. Miért lenne kivétel az alakformálás? Ez is minőségi időt igényel saját magunkkal. De mit jelent az, hogy minőségi idő? Nem mást, mint a betartott diétát és edzést. Egyszerű, mint a pofon. Fölösleges kutatni a tükörben a nagy változást és esőtáncot járni. Mind tudni akarjuk, hogy megéri-e csinálni, ezért visszaigazolást várunk ahelyett, hogy türelmesek lennénk. Ám ha ezeket a szabályokat betartjuk, akkor nem fog elmenni a kedvünk az egésztől már a kezdetekkor.

Psziché rombolás

Elérkezett a perc, amit oly régóta vártunk. Az eredményeink most már láthatóak. Alakulunk, formálódunk. Így elmegyünk vásárolni és ahelyett, hogy a 38-as méretet felpróbálnánk a megszokott 40-es helyett, inkább a 36-at erőltetjük magunkra, csakhogy annyit még nem fogytunk, hogy ebben a méretben jól mutassunk. A siettetést kudarcélményként fogjuk megélni. A kezdeti siker ellenére nem tanácsos egyből bikinit vásárolni.

életmódváltásMert megérdemlem

Oly régóta tart a diéta és oly hősiesek vagyunk, mert betartjuk. Ezért engedélyezünk egy kis vattacukrot, ez még belefér. Megérdemeljük. Többen buknak el ezen a lejtőn, mint gondolnánk. A „ez még éppen belefér” vagy „megengedem magamnak” címszavak azért olyan veszélyesek, mert romba dönthetik az eddigi munkánkat. Abban a pillanatban, hogy egyszer is megengedjük magunknak azt a csokis bonbont, pillanatok alatt dőlhet az egész eddigi erőfeszítésünk munkája. Jogos a kérdés: de hát három szem bonbontól?

Nevetséges! Valójában, nem az az egy bonbon fog lerántani a mélybe, hanem a kis társai, akik jönnek vele, mert a test igényelni fogja a kis társakat, elvégre mindenki szereti, ha barátok körében van.

Innen csak egy lépés, hogy meggyőzzük magunkat arról, hogy ez kell nekünk. A szervezet jól megvan cukor nélkül, ha leesik neki, hogy nincs is rá szüksége.

+1 Küldj egy SMS-t a fridzsiderednek!

Vajon van-e otthon paprika? Milyen könnyű is lenne, hogy míg te edzel, valaki otthon utánpótlást rendelne a diétádhoz a baromfitenyésztőtől. Úgy tűnik ezt is feltalálták. Cetlizgetés helyett egyszerűbb, ha megkérdezzük a frigót, hogy mit gondol a csalónapokról. De okos konyha ide vagy oda, a lényeg nem változik. Fogyni csak a konyhában lehet, persze könnyebb úgy, ha van egy hűtőnk, ami ügyel az egészségünkre és e szerint ajánlja ételeinket.

Összesítve:

Azok, akik tévé előtt esznek, sokkal több élelmiszert fogyasztanak, hizlaló szemetet. Akik azonban elolvassák a címkét a konzervborsón és a füstölt virslin, azok kevesebbet. Még is mi a különbség? Tudatosság. Vagy annak hiánya?

 

Képek forrása: pixabay.com (kiemelt kép), pinterest.com, celesteprize.com


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

A pórul járt férj és egy rossz helyre ment üzenet

Jártál már úgy, hogy rossz helyre küldtél el egy beszélgetésben egy választ? És ennek a hibádnak milyen következményei lettek? Ha voltál már hasonlóan kínos szituációban, akkor a Bocs, félrement! című színdarab rólad is szól.

Richard (Schruff Milán) épp a szeretőjével (Péter Kata) fixálja le a következő találkát, amikor az egyik üzenetnél az enter lenyomása után szembesül vele, hogy véletlenül egy illetéktelen embernek küldte el. (Igen, a feleség a helyes tipp.) Stephanie (Kovács Patrícia), a kezdő számítógéphasználó első pillanatban (na, jó, másodikban sem) tudja, hogy mit is lát a képernyőn. A barátnője (Járó Zsuzsa) segítségét kéri a rejtély megoldásához és a feladvány értelmezéséhez. Ő pedig természetesen készségesen fel is világosítja a tényállásról. A bonyodalmak pedig innentől kezdődnek csak igazán, hiszen a férj, mint egy rossz tanuló digitális Karinthy sem írhatott volna különb feleletet  mindent tagad. A pokoljárásáról ő is beszámol a legjobb barátjának (Mészáros Máté), persze egyáltalán nem hajtja semmiféle hátsó szándék, arról már ne is beszéljünk, hogy a segítségére sem számít. Nem, tényleg nem.

Bocs, félrement!
Fotó: Kolbe Gábor

Az Orlai Produkciós Irodának köszönhetően jutott el hozzánk (a helyszínt tekintve a Belvárosi Színházba) ez az off-Broadway darab, ami igen aktuális problémákat, kérdéseket feszeget és mutat be. Hiszen a technika egyre nagyobb részt foglal el a (magán)életünkből, a virtuális térben folytatjuk beszélgetéseink túlnyomó részét, amely így már-már teljesen elvesztette belsőséges jellegét. Egyre ritkábban ülünk le szemtől szembe társalogni, így meg is szűnik szép lassan a személyes interakció.

Főhősünk, a munkamániás és szoknyavadász sztárügyvéd is ennek a tendenciának az áldozata lesz. Az otthonülő, a munkáját a férjéért feladó feleség valódi naivaként éli hétköznapjait, amelyet csupán az újonnan kapott laptop dob csak fel egy kicsit. Egyedül a férje és a barátnője beszélget vele a virtuális világban, melyről nagyon keveset tud. Ő még hisz az emberekben, elfogadja, hogy sokat van egyedül, hiszen annak, hogy a férje hamarosan társ lesz az ügyvédi irodában, meg an az ára.

Nem beszélhetünk klasszikus értelemben felépített darabról, ugyanis egy hosszabb asztal mellett ül az öt szereplő, és csak egy bögre, valamint egy laptop és néha egy-egy mobil szolgál kellékként. Az előadás viszont minden minimalizmusa ellenére (vagy pont azért) végig izgalmas, nagyon humoros méghozzá jó adag fanyarsággal nyakon öntve , ráadásul roppant realisztikus. Jól bemutatja, hogy apró hibáknak, vétéseknek milyen komoly velejárói lehetnek. A mintegy másfél órás játékidő és a 20 órás kezdés kicsit szokatlannak tűnhet, de pont elég ez az idő a cselekménynek és a színészeknek, a nézőkről nem is beszélve.

Bocs, félrement!

Nagyon jó darab az emberi gyarlóságról, kellően humoros keretbe ágyazva. Ha vétettél már hasonló hibát életed folyamán, vagy esetleg épp válófélben vagy, illetve csaltak már meg (vagy te csaltál), netalántán csak másfél órád van egy előadásra, akkor ezt a színdarabot neked találták ki. És a végére az is kiderül, hogy mi köze van az egésznek Hillary Clintonhoz.

Billy van Zandt, Jane Milmore: Bocs, félrement!
Rendező: Paczolay Béla | Fordította: Zöldi Gergely

Szerepek:
RichardSchruff Milán
StephanieKovács Patrícia
PegJáró Zsuzsa
GeorgeMészáros Máté
WandaPéter Kata

Jelmez: Fekete Györgyi
Díszlet: Khell Zsolt

A képek forrása a Belvárosi Színház honlapja és az olvassbele.com.


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Élethű guminő és a szexrobot – a jövő vagy már a jelen?

A szexualitás jelentősége a jövőben sem lesz kisebb, meglepő és furcsa változások elé nézünk. Egy nap pedig lehet ez lesz a megszokott és elfogadott norma?

Az emberi szexualitás korokon átívelő története sokáig csupán az utódnemzés szempontjából kapott komolyabb figyelmet. A törvények, szokások, korlátozások közé beszorított nemi élet az európai kultúra létező, ámbár háttérbe szorított része lett. Digitális eszközeink elhozták az újabb kapcsolódást. Az élő chatelés, a webkamerák használata mellett, online videók és képek születtek. És jóformán mindenkinek van egy története, kalandja vagy élménye ezzel kapcsolatban. Talán most eszébe is jutott egy…

Ritkán valljuk be, még kevésbé beszélünk róla (sajnos), de a kíváncsiság bennünk van.

És az az érdeklődés is, ami az online világot a szexuális élet lehetőségei és eszközei tekintetében beolvasztja a mindennapokba is. Előfordul, hogy a sötét oldalával találkozunk, ahol illetéktelenek látnak meg, vagy terjesztenek olyan felvételeket, amik magánügynek számítanak. Más a helyzet, ha távkapcsolatról van szó, és a digitális eszközök egyfajta pótlékként képeznek hidat két ember között. Elég egy rövid történet, egy sejtelmes fotó, vagy forró csevegés, és máris izgalmasabb lett az unalmas hétfő.

Bepillantás a jövőbe

szexrobotHa pedig már szó esett az állandó fejlődésről, ne higgyük, hogy a technológia megállt az okostelefonok és a webkamerák lehetőségeinél. A korábban felsorolt eszközök és módszerek hamarosan elavultnak tűnhetnek majd. A jövő és némiképp a jelen, már a szexrobotokról, az élethű szexbabákról és a virtuális valóságban való találkozásról szól. A közismert “guminő” – ami amúgy férfi változatban is létezik – elnagyolt és sablonos kialakítása után az élethű formák felé fordultak a készítők. Ez nem csak látványban, de tapintásban és a használat terén is megmutatkozik. Az összélményre törekednek, nem csak arra, hogy egy-egy rész megfelelő érzetet keltsen.

Az elkészítés folyamata sem titok immár, rövid videó mutatja be azokat a folyamatokat, amelyek végén a kívánatos baba elkészül:

Filmek, sorozatok is foglalkoznak ezzel a jelenséggel.

A furcsa és sokkoló disztópiákat felvető sorozat a Black Mirror, mely egyik részében olyan szolgáltatást ajánl a gyászoló Marthának, ami által nemrég elhunyt kedvese ismét életre kelhet egy online identitás képében. Ez elvezet egy olyan kísérleti élethű robothoz, aminek a kinézete és – az online képek, beszélgetések, chatelések és videók alapján összerakott – személyisége tökéletesen “feléleszti” az elvesztett kedvest fizikai valóban is.

A Ryan Gosling főszereplésével készült Plasztikszerelem más vizekre evez. Itt Lars egy félénk, jólelkű, de gyerekkori traumája miatt a nőkhöz közeledni képtelen férfi, akinek az életébe sorsszerű fordulatot hoz Bianca, a szex baba érkezése. A férfi személyiséget, történetet, egész életutat ad a babának, aki beilleszkedik a kis település hétköznapjaiba. Lars gondolatai, félelmei és szeretetvágya Biancán keresztül végre kimondhatóvá válik, így elindul a gyógyulás is, ami drámai, de felszabadító végkifejlethez vezet.

szexrobot

A holnap furcsa kérdőjelei

szexuális örömök a kávé mellé

Az innováció tekintetében egy ma még teljesen furcsa ötlet is belépőt jelenthet abba jövőbe, ami az elkövetkezendő években az egész világon elterjedhet. Egy svájci kávézó például szexuális örömökkel bővítene a jól ismert ételek és italok mellett. Hiába legális a prostitúció, nyilvános vendéglátóhelyeken nem lehet pénzért ilyen szolgáltatást nyújtani. Bradley Charvet úgy véli, a szexrobotok alkalmazása jogi aggályoktól mentesen oldaná meg ezt a helyzetet. Ha pedig ötvözni szeretnénk a szexuális segédeszközök és a virtuális valóság elemeit, akkor eljutunk a VR pornó következő állomásához. A VR szemüveg segítségével ugyanis élő szereplői és irányítói lehetünk az eseményeknek, egy szexbaba pedig hozzákapcsol minket a fizikai valósághoz.

John Danaher jogász professzor szerint már ma is találni történeteket, ahol egy szexbabába vagy robotba szeretett bele a gazdája. A jövőben pedig – a jogi szabályozás könnyebbsége miatt is – ezek a szexuális funkció mellett érzelmek kifejezésére is képes „társak” lehetnek a prostitúció megoldásai. 2025-re jó esély van rá, hogy a vörös lámpás negyedek helyett szexrobot bordélyok terjednek el, amik a szolgáltatások tekintetében is szélesebb kört ölelhetnek fel, legyen szó hagyományosnak mondott vagy különleges kérésekről.

A személyiséggel és tudattal rendelkező szexrobotok, egyelőre csak elméletben léteznek, a legközelebbi prototípusok is messze vannak a hiteles emberi interakciótól. Sokan úgy gondolják, hogy ezek a robotok csökkenthetik a prostitúció, a nőket és gyerekeket ért bántalmazások számát is. Dr. Kathleen Richardson, a DeMonfort egyetem kutatója szerint azonban mindez csak tovább növelné a tárgyiasítás jelenségét, hiszen összemosódna a robotok és a valós emberek szerepe, megítélése. Létezik olyan elmélet is, ami szerint a digitális társak és élethű szexbabák mellett meg fog nőni az elmagányosodás, kevesebb párkapcsolat jön létre.

szexrobotÉs a közeljövőben könnyen kialakulhat egy olyan helyzet is, ahol a férfiak vesztésre fognak állni a szexbabákkal szemben. Az anatómiai és testi előnyök azonban nem adnak teljes képet; a lényeg a bántalmazó kapcsolatokon, valamint a szexuális kultúra alacsony fokán van.

inkább egy szexrobot, mint egy rossz kapcsolat

A jövőbe tekintő elemzések szerint növekedhet azoknak a nőknek a száma, akik úgy döntenek, sokkal inkább megéri ez a felállás, mint egy nemtörődöm vagy rossz kapcsolat kockázata. Akik a szociális képességeik vagy más miatt kevésbé képesek párt találni, itt kényelmes megoldásra lelnek. A tárgyakhoz való kötődés nem új keletű jelenség – elég a reklámokra gondolni, amik egy karórát, ruhát vagy autót majdhogynem létszükségletként, társként kínálnak. De az intimitás, az érzelmi kapcsolódás – szerelem, szeretet – és a szexualitás egyre több új kérdést vet fel. Elveszítjük emberi mivoltunkat ez által?

Elfogadott, megszokott lehetőséggé válik mindez a jövőben?

szexrobot

A szerző szakmai munkássága, elérhetősége és egyéni konzultációs lehetőség a www.digitalispszichologia.hu oldalon, vagy kövesd a Facebookon itt.


képek: discovermagazine.com, http://lgbtweekly.com,
www.summitbusiness.net, wtvox.com, hswstatic.com
szerkesztette: Sebő Katalin

L, mint lombik – Lehetőség, hogy közelebb kerülj önmagadhoz

Mi van, ha az élet nem érkezik gombnyomásra, ha a baba nem jön óramű pontossággal, és Nektek lombikprogramra kell mennetek? Mit adhat a lombikprogram, egy vágyva vágyott gyermeken kívül? Illik gyermeket akarni? Csak egy babával teljesedhet ki egy nő, egy pár élete? Ezekről, és még sok egyébről beszélgettünk Kovács Gabriellával, a Womanity fesztivál Women for Women versenyének különdíjasával, a Menyaszörp bloggerével, és férjével Szabolccsal.

Gabit, vagyis Menyaszörpöt a Womanity fesztiválon látom először, ahol lila ruhában, boldog mosollyal meséli, mindig is lila ruhában szeretett volna a blogjáról beszélni emberek előtt, és most valóra vált ez a kívánsága. Olyan kérdéseket is fel mertem neki tenni, amiktől néha még magam előtt is szorongok: vajon miért is gondolok ilyesmikre, biztosan önző, rossz ember vagyok, és még sorolhatnám az önostorozó mondatokat. Gabi azonban sem nem riad meg, sem nem beszél rosszallóan, sőt elmeséli, ő maga is kereste a válaszokat, némely kérdésre még ma is keresi. Őszintén beszélgettünk női félelmekről, aggodalmakról, társadalmi nyomásról.

A levél, amit írtam neki, így kezdődött:

Kedves Gabi!

Nem titkolom, a kérdéseimben bőven van személyes keresés. A gyermekre való vágy, azok a nők, akik annyit küzdenek egy kisbabáért, mint Te is, mindig hatalmas kíváncsiságot ébresztettek bennem. Én még soha nem éltem ezt át, és 30 éves, fiatal nőként egyre többször találom magam szemben a társadalom rosszallásával, nyomásával. Személy szerint azt gondolom, nem szabadna így – sem – súlyozni nők közt, nőket egymás ellen fordítani (Egyelőre úgy látom, ez is egyike azon témaköröknek, amiben még a nők sem támogatják egymást igazán, mert egyszerűen gyereket akarni illik…) Egyik alapelvem az életben a megértés általi tanulás. Hiszem, hogy kíváncsi kérdésekkel, a megértésre való, valódi vággyal közelebb kerülhetünk egymáshoz, saját igazságainkhoz, egy támogató női közösséghez.

Őszintén szeretném megérteni, mi az a számomra megfoghatatlan vágy, érzés, ami miatt nők, párok energiát, életidőt, pénzt nem kímélve, hosszú időszakokon át kínozzák magukat különféle beavatkozásokkal, hogy gyermekük lehessen. Hatalmas, gyermeki ’miért’ van bennem, valami olyan elemi értetlenség, amilyen elemi a Te, és a sorstársaid vágya lehet a baba után.

Gabi válasza pedig, a következő volt:

30 évesen én sem vágytam éppen kisbabára. Igaz, előtte volt, hogy igen. Amikor kapcsolatban vagyok egy általam szeretett férfival, a kapcsolat stabil és jól működik, azzal együtt jön a vágy, hogy szeretnék gyereket. Talán olyan szenvedélyesen romantikus vagyok, hogy a kettőnk tökéletességét szeretném látni eggyé válva.

Amikor kiderült, hogy nem lehet gyerekünk, nem voltam képes Szabi kiskori vagy fiatalkori képeire nézni. Annyira szerettem volna egy gyermeket, akiben őt látom. Volt benne társadalmi elvárás, de ez talán nem a megfelelő kifejezés. Az első lombik után nagyon a fenekére néztem ennek a kérdésnek. Miért is akarok annyira gyereket? Őszintén szólva nagyon jó volt az életünk gyerek nélkül is. Nem hiányzott belőle semmi. Akkor ismertem fel a társadalmi nyomást magamban, és a teljesítménykényszert, megfelelési vágyat. Már csak azért is lesz, ha nem lehet! Vesztesnek éreztem magam azzal, hogy az élet így beintett nekünk. Én pedig nem szeretek veszíteni. Aztán ezeket mind lehámoztam a gyereket akarok témáról, és akkor nagyon megnyugodtam. El tudtam és mertem képzelni az életünket gyerek nélkül is.

Van még két dolog, amiért szerettem volna gyereket  mondtam, hogy nagyon összetett! Szeretem a gyerekeket! Gyógypedagógusként is velük foglalkozom, és két öcsikével nőttem fel, így tapasztalatból tudom, hogy az élet gyerekekkel színesebb, vidámabb  számomra mindenképp.

Végül, de nem utolsósorban pedig volt bennem egy nagy adag kíváncsiság. Kerestem a választ azokra a kérdésekre, melyekre te is. Volt időm megélni, elfogadni, kipróbálni a gyerek nélküli életet és nagyon érdekelt, mégis mennyire lennék más anyaként. Valóban igaz az anyaság-mítosz? Ha anya vagy, akkor több vagy, kedvesebb, viccesebb, okosabb, erősebb, találékonyabb leszel, és tényleg sosem iszod melegen a kávéd?

Először is Gabi vagyok, voltam, és maradtam anyaként is. Előtte is vicces, találékony és talpraesett voltam. Persze előtte is gyerekek között töltöttem a napom legnagyobb részét. A gyerekek kihozzák egy csomó új oldalad. Mi egyébként nem tettünk meg olyan sokat a gyerekért. Én a lombikot sem tettem volna meg, nehezen vetettem magam alá. Szabi nagyon szerette volna, ezért ez kompromisszum volt. Maximum két lombik, és tovább nem próbálkozunk. Vannak, akik ennél sokkal többet tesznek, akár 7-10 lombikkezelésen is túlesnek, hosszú évekig küzdenek. Nálunk a probléma napfényre kerülése, és Kolos születése között két év telt el.

Mit gondolsz arról, hogy akarnunk kell gyereket akarni? Nőként illik vágyni a gyerekre?

Gabi: Semmit sem kell, gyereket sem kell akarni szerintem. Örülök, hogy olyan korban élünk, amikor a nők önmagukba nézhetnek, és elég bátrak lehetnek ahhoz, hogy kimondják, lehet, hogy nem akarnak gyereket. Ugyanakkor érzek némi elkötelezettséget a társadalmunk felé. Az emberiség szaporodással marad fent, és bár tudom, hogy bizonyos népek nagyon elszaporodtak, de éppen ezért tartom fontosnak, hogy szaporítsam azt a közösséget, amelyikhez én tartozom. Ez nagyon nyersnek hangzik talán, és megértem, ha valaki nem így gondolja.

Te is most érzed kiteljesedettnek magad? 

Gabi: Nekem még csak négy és fél hónapos a kisfiam. Most még mindenemet kéri a baba, nem érzem, hogy most teljesednék ki. Felforgatta az életünket fenekestől, és a felforgatás mindig jó, mert abból sokat lehet tanulni. Idővel! Az anyaság is nagyon sok dologra megtanít, ebben biztos vagyok, de még túlságosan benne vagyok a mélyében és keveset alszom. Utólag fog kiderülni, mit tett velem.

Folyamatosan kilépek a komfortzónámból, önzetlenséget tanulok, és rendesen megtiporja az egom, ami szintén nem árt. Ha viszont van egy kevés időm olyan dolgokat csinálni, amiket szeretek, akkor azt teljes erőbedobással teszem, mert ki akarom élvezni minden percét.

Így elmondhatom, annyit biztosan tanultam máris, hogy a fontos dolgokra kell koncentrálni, és nem a nem fontosakra iránytani a figyelmem. Amire nem marad idő, az talán nem is olyan lényeges. Ugyanakkor továbbra sem gondolom, hogy az anyaság lenne az egyetlen dolog, amiben ki lehet teljesedni.

Egyet tudsz érteni azzal, hogy egy nő élete akkor teljesedik ki, ha gyereket szül? 

Szabolcs: Nem. Valakinek kiteljesedik az élete gyerek nélkül is, és van, akinek gyerekkel együtt sem.

Haragudtál valaha más nőkre, amiért könnyebben lett gyerekük vagy olyanokra, akik nem akartak?

Gabi: Sosem haragudtam olyanra, aki nem akar gyereket. Azokra sem akiknek volt, de tény, hogy a kisgyerekesek és főleg a kismamák közelében nem éreztem jól magam. Abban az időben, amikor kiderült nálunk a gond, egy barátnőm éppen terhes lett. Vele megszakítottam a kapcsolatot, mert képtelen voltam hallgatni, látni, ahogyan növekszik a babája. Nem haragudtam rá, csak túlságosan emlékeztetett a fájdalmamra. Egy időben olyanokra haragudtam, akik bántalmazták vagy elhanyagolták a gyerekeiket.

Mi volt – ha volt ilyen –, amit fel kellett adnod korábbi életedből a lombik program idejére?

Gabi: Az anyagiakban tapasztaltam nagyon sok lemondást. Azóta sem nagyon merek magamnak például ruhát vásárolni, annyira leszoktam róla akkoriban. Ugyanakkor rájöttem, nagyon sok felesleges dolgot vettem korábban.

Mi volt – ha volt ilyen , amit mint párnak fel kellett adnotok?

Nem volt ilyen.

Mi volt – ha volt,van ilyen , ami megerősödött Benned, köztetek Szabolccsal?

Sokkal jobban megismertem a férjem. Rájöttem, hogy nagyon kitartó, türelmes és segítőkész ember. Soha nem felejtem el azokat gyengéd szurikat!  mondja nevetve Gabi. Szabolcs kiegyensúlyozott, olyan, aki nem csinált egoista vagy kisebbrendűségi kérdéseket a problémákból. Nagyon jól kezeli őket, és humoros. Ekkor jöttem rá, milyen jó férjet választottam, ekkor lettem biztos magunkban!

Szabolcs, számodra férfiként, férjként mi volt a legnehezebb, a legpozitívabb és a legemlékezetesebb ebben az időszakban? 

A legnehezebb: Gabit szomorúnak látni. Pozitív a sikerélmény, hogy be tudtam adni az injekciókat. A legemlékezetesebb, ugyanakkor legkellemetlenebb, a férfi mintaleadó helyiségekbe ki és bejárni, átadni a kilincset a következőnek.

A lombik program igazi oldala – mi az, ami erről eszedbe jut? 

Gabi: Lehetőség hogy közel kerülj magadhoz. A hormonok és a vizsgálatok mögött kemény önismereti út rejlik.

Szabolcs: Mindenki – értem ez alatt az orvosok, biológusok  azon dolgozott körülöttünk, hogy sikerüljön egy babát összehozni, de ők az eljárást látták benne. Ezért ez elég rideg folyamat. Minket, akikkel történik sokkal jobban megérint.

Mi az első emléked Kolosról?

Gabi: A második beültetés után 12 nappal, a teszt előtti éjszaka azt álmodtam, hogy odajött hozzám. Kisfiú volt, és közölte, hogy már nem kell aggódnom, mert itt van. Kérdeztem, hogy egyedül van-e (két embrió volt beültetve). Igen, de én jól vagyok, válaszolta. Hajnalban pozitív volt a teszt, két nap múlva az orvos az ultrahangos vizsgálat után közölte, hogy egy embrió van, három hónap múlva pedig megtudtam, hogy kisfiút hordok a szívem alatt. Illetve én már tudtam, akkor vált bizonyossá.

Másként tekintesz magadra most, mint a program és Kolos előtt? 

Gabi: Egészen másként. Talán külső szemmel nem is észrevehető, de 90 fokos fordulatot vettem. A régi Gabi mindenkinek meg akart felelni, és nem fogadta el magát. A jelenlegi sokkal igazibb.

A cikk elején megmutattam a levél elejét, amit Gabinak írtam, a vége azonban lemaradt. Így hangzott, és így teljes, hiszen megígértem Gabinak, hogy ezt mindenképp elmondom:

Szeretném kifejezni a csodálatomat Irántad és mindazon nők iránt, akik ennyire elszántan, és teljes szívvel küzdenek azért, hogy babájuk lehessen. El sem tudom képzelni, mi mindent kell feladnotok, mennyi nehézségekkel kell szembenézni Nektek és párjaitoknak. Azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy a hétköznapok nagy hősei vagytok! Aki ennyire akar valamit, annak már csak ez az elképesztő kitartása is elismerésre és megbecsülésre méltó!

*

Gabi blogját, a Menyaszörpöt  melynek nevét Szabolcs találta ki , itt tudjátok követni! Ha szeretnétek belelátni mindennapjaikba, és inspirációt meríteni, követhetitek őket Facebookon és Instagramon is!

*

infografika: szerző

fotók: Menyaszörp blog


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Ökoanyu és barátai a fenntarthatóságról beszélgettek

Fenntartható-e a fenntarthatóság? – mármint az egyén számára. Ez a sokakban megfogalmazódó kérdés volt a vezérfonala annak a beszélgetésekkel egybekötött előadásnak, amelyet április 21-én tartott Ökoanyu az Európa Pontban.

Rengetegen vagyunk, akik szimpatizálnak a környezettudatos életmóddal, sőt, lehet, hogy már bontogatjuk is a szárnyainkat ezen az úton, mégis valamilyen oknál fogva úgy érezzük, még a legjobb szándék ellenére is vannak területek, ahol túl sokat kellene beáldoznunk. Ahol nem tudunk környezettudatos megoldásokat választani, mert életritmusunk, pénztárcánk mást diktál, vagy éppen összeütközésbe kerül két, számunkra fontos szempontrendszer, és kénytelenek vagyunk az egyik javára meghasonulni.

Nagy Réka blogjának ötéves fennállása óta nem kevés olyan helyzettel találkozott, amikor meg kellett hoznia egy-egy nehéz (vagy annak tűnő) döntést. Útjáról mégis lelkesen mesél, mintegy azt sugallva, hogy kellő elszántsággal és hajlandósággal meg lehet találni a megoldásokat ezekre a kihívásokra. Az Ökoanyut missziójának érzi, amely mentes bármiféle kényszertől. Mégsem szimpla hobbi vagy szerelem. Ahogy ő fogalmaz, egyszerűen arról van szó, hogy

,,picit összenőtt a Nagy Réka és az Ökoanyu”.

Na most egy fontos dolgot jó, ha megértünk. A környezetbarát szemlélet életünkbe építésével egyidejűleg nem teszünk szert világmegváltó válaszokra  legalábbis nem automatikusan. Ehhez egyszerre kellene lennünk gazdasági szakembernek, politikusnak, szociológusnak és még jó néhány terület szakértőjének. De még akkor is erő feletti munkának tűnik párhuzamosan koncentrálni saját házunk tájára és mindenki máséra. Valószínűleg sosem leszünk ekkora tótumfaktumok. Ahogy József Attila írja: ,,ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”.

Pont emiatt, bizonyos tekintetben érdemes elkülönítve kezelni az egyén és a társadalom szintjét. Az elsőre közvetlenül, a másodikra közvetetten (az előbbi szinten elért változások, illetve mások inspirálása által) lehet hatást gyakorolni. Szakértői körökön kívül, minden más: elvonatkoztatás.

Természetesen ennek is megvan a maga helye az életünkben. Ám amikor globális dilemmákat dobálunk be egy olyan beszélgetésbe, amely az egyén kezébe kíván kulcsokat adni, kicsit mindig úgy érzem, hogy időt pazarolunk. Ezúttal mégsem volt ez így teljesen.

A közönség soraiból érkezett egy alapvetően érdekes és jogos, ám az előadás célja szempontjából kissé kizökkentő kérdés: ,,Ez mind szép és jó, de mi lesz azokkal, akik elveszítik a munkájukat a környezettudatosság térnyerése miatt?”

Réka válaszként a zöld szemléletben rejlő üzleti lehetőséget, a magas munkaerő-felvevőpiacot emelte ki. Ezt igenis hangsúlyozni kell, és jó, hogy szóba jött, még ha csak érintőlegesen is. Szívesen figyeltem volna, ahogy tovább-bomlik a téma a konkrétumok felé, de nem ezért jöttünk.

Azért jöttünk, hogy a napi szinten használt kozmetikumainkban, tisztítószereinkben lévő anyagokról tudjunk meg minél többet, és hogy válaszokat kapjunk a kérdésre: hogyan lehetne fenntarthatóbb a fenntarthatóság?

Réka megjelenésében az első dolog, ami megfog, az mozdulatainak vitalitása és a tekintete (igen, végig tartja a szemkontaktust a közönségével). A figyelmem a kettő között ingázik. Igazából nagyon is így képzeltem el élőben, de a személyességnek mindig különleges ereje van. Először az Ökoanyu előzményeiről beszél. Kiderül, hogy a blog egy Nők Lapja-rovatból forrta ki magát; Réka a mai napig ennek a kiadónak dolgozik. Dolgozott a Millenárison, a Pesti Est című lapnál, majd a Nők Lapja Café vezetőszerkesztője lett. Saját szavaival élve, igazi ,,onlánnyá” vált.

ökoanyu
A saját tárolóedények, vászonzsákocskák elengedhetetlen kellékei a zöld háztartásoknak. A rendezvény alatt Nemes Iringóval, a The Sorting Bags tulajdonosával készíthettek a vendégek gyümölcsök, zöldségek és pékáru vásárlására alkalmas vászonszütyőket.

Az Ökoanyu célja, hogy szerethetővé tegye a környezettudatos életmód témáját. Réka tevékenysége főként abból áll, hogy ökorecepteket tesztel. Avagy megszűri az internetre kontrollálatlanul felkerülő információanyagot olvasói számára. Munkáját személyes története hitelesíti.

A blog előzménye, hogy megszületett Réka gyermeke, és vele egy időben az anyai aggodalom is a háztartásban használatos szerek potenciális mérgeivel, káros anyagaival kapcsolatban. Munkájából kifolyólag tesztelnie kellett bizonyos termékeket, és ezekből egy ideig nem kellett vásárolnia. (Mindezt a ,,bűnös múlt” kifejezéssel illeti.) Amikor elfogytak otthonából a kapott termékek, elhatározta, hogy változtat. Tudatosabban akart hozzáállni a témához, és felvetődött a kérdés: mit válasszon? Jó újságíróhoz méltón elkezdett utánajárni, hogy tulajdonképpen mi mindent is tartalmaznak azok a szerek, amelyeket nap mint nap használunk.

Akkor lássuk, melyek is ezek az összetevők.

Mielőtt rátér a konkrétumokra, két dologra figyelmeztet. Vigyázzunk a zöld marketinggel (bővebben: greenwashing), ugyanis nagyon trendi lett a téma, és számos cég csak üzleti haszon reményében tünteti fel magát zöldnek. Ugyancsak érdemes gyanakodnunk, ha valamelyik terméken azt látjuk, hogy ,,e-szám mentes.” Ilyenkor mindig felmerül, hogy mi van benne helyette? Valahogyan pótolni kell a hiányt.

PEG-ek (polietilénglikol): olcsó emulgeálószerek, amelyek összetartják a vizes és olajos részeket, homogénné teszik a terméket. Átjárhatóvá teszik a bőrt, utat adva a szennyezőanyagok szervezetbe kerülésének.

SLS (sodium lauryl sulfate) és ALS (ammonium lauryl sulfate): tisztító- és habzóanyagok. A bőr védekező-összetételeit is ,,kipucolják”, könnyen irritálhatóvá tehetik.

Parabének: kozmetikumokban elterjedt tartósítószerek, amelyek károsítják az emberi hormonrendszert.

SLES (sodium laureth sulfate) és ALES (ammonium laureth sulfate): az SLS alkoholos formái. Kiszáradást idézhetnek elő.

Alumínium a dezodorokban: bizonyos források szerint rákkeltő lehet, de talán már a bizonytalanság maga elég ahhoz, hogy igyekezzünk elkerülni (Réka számára mindenképp).

Mesterséges illatanyagok: allergizálhatnak, megzavarhatják az ökoszisztémát.

A felsorolt anyagok közül több azért kerül velünk kapcsolatba, mert olyan marketingfogásoknak engedünk, amelyek elhitetik velünk, hogy az a jó, ha a termék minél jobban habzik, szép a színe, kifogástalan az állaga, finom az illata (kutatások kimutatták, hogy leginkább az illata alapján választjuk ki a terméket). A termékeken található címkék külön nyelvezettel operálnak. Ezt a tudatos vásárló önmaga és környezete egészsége, valamint ökológiai lábnyoma csökkentése érdekében elsajátítja. Tudjuk például, hogy a címkéken a sorban elfoglalt hely előbbvalósága mennyiségi többletet jelez?

A magánszféra halála – A kör

Az élményeid nem megosztásával megfosztanád az embereket attól, hogy ők is átéljék veled? Mennyit volnál hajlandó feladni a magánéletedből a közösség érdekében? Hol van az a határ, ahol azt mondod, hogy eddig, és ne tovább? Egyáltalán van ilyen határ? Ilyen, és ezekhez hasonló kérdéseket jár körbe Tom Hanks és Emma Watson nevével fémjelzett A kör című film.

Tudni jó dolog, de mindent tudni még jobb!

Egy olyan világban élünk, amikor az a menő, aki az életének minden mozzanatáról hírt ad: mit evett; hol járt; kivel volt; hogy érezte magát; hogy néz ki a különböző napszakokban és helyzetekben, de az életeseményekből sem maradhatunk ki. Abba azonban csak nagyon kevesen gondolnak bele, hogy ennek bizony ára van: teljesen oda lesz a magánéletünk… Azaz megmarad, de sokkal több emberrel osztjuk meg.

A film főhőse, Mae a tipikus mai fiatalok életét éli, és a munkahelyén  akkor szembesül ennek jó és rossz oldalával, amikor kiválasztják egy kísérletre. Hogyan merne nemet mondani egy olyan felkérésre, amire a munkatársai azonnal lecsapnának? Akár még álommelónak is lehetne tekinteni, hiszen csak annyi a feladata, hogy teljesen átláthatóvá teszi az életének minden percét. Ezt pedig a SeeChange nevű kamera segítségével tudja megtenni, ami leginkább egy üvegszemgolyóra emlékeztet. Bárhova oda lehet tenni és nonstop közvetít élőben, vezeték nélkül. A lány örömmel  osztja meg saját életét a nagyközönséggel: legyen az akár félelem, akár öröm. Vajon hogy sikerül a kísérlet?

A jövő a miénk

Naná, hogy ez is egy könyvadaptáció, Dave Eggers azonos című regényére a megjelenése után nem sokkal lecsapott Tom Hanks (aki a produceri feladatokat is ellátja). Sajnos azonban le kell törnöm a kezdő írópalánták lelkesedését, ugyanis Eggers neve nem ismeretlen Hollywoodban, az Ahol a vadak várnak forgatókönyvéért is ő felelt.

2015. májusi eleji tervek szerint még Alicia Vikander alakította volna Mae karakterét, azonban a hónap második felére egyeztetési gondok miatt biztossá vált, hogy ez nem fog megvalósulni. Ekkor esett a választás A szépség és a szörnyeteggel épp végző Emma Wattsonra, hozzá csatlakozott még John Boyega (a 7. Star Wars Finnje), majd Karen Gillan (A galaxis őrzői) és Ellar Coltrane, aki a Sráckor című filmben a szemünk előtt nőtt fel. Végül Bill Paxton, akinek ez lett az utolsó film szerepe tragikus halála miatt.

A kör

A “The Circle” nevű nagyvállalat a jövőt kínálja a digitális világban egy olyan fiókkal, amiben egyszer kell csak regisztrálnod és máris számos lehetőséget kapsz, valamint egy olyan kamerával, ami mindent lát, tű éles képet ad. Ez utóbbi segítségével akár a gyerekedet (elcsatangolás meggátolására, ha letér az útról, azonnal lehet hívni a hatóságokat), akár más embereket is megfigyelhetsz. A fióknak köszönhetően mindent egy helyen tarthatunk, maximális átláthatóságot kapunk, minden percünk leellenőrizhetővé válik (ebben a kamera is segítséget nyújt). Így a fiókot “kibocsátó” cég (jelen esetben A kör) mindenről információt szerez, amit kiértékelnek az illetékesek és jó pénzért eladnak. A kamerának köszönhetően szinte azonnal meg lehet találni egy embert, hiszen mindenki fogja használni ezt a rendszert, így az információk azonnal eljutnak mindenkihez és azonnal reagálnak.

A kör nem klasszikus értelemben vett jó-gonosz hősök harcát mutatja be. Amit itt látunk, előbb-utóbb meg fog valósulni, mi csak azért szoríthatunk, hogy ez minél később következzen be. Hogy az elkerülhetetlen vég mikor jön el? Ez nagyban attól függ, hogy a digitális világban is létező generációs különbségek meddig maradnak meg. Mert egy X, illetve egy Y generációs még nem igényli annyira, hogy az életének minden eseményéről tudjon a világ, szemben egy Z-vel. Mae szemszögéből éljük meg az eseményeket, ettől lesz igazán ütős az, amit látunk a vásznon. Hiszen ha egy kívülálló, nem ennyire hétköznapi szomszédlány karakterén keresztül mutatnák meg, hogy mire lehet majd a jövőben egy “elég egy emailfiók, és a cég számos egyéb funkciójához hozzáférünk” elven alapuló (és igen csak továbbgondoló) rendszer, akkor nem lenne ennyire realisztikus és húsba vágó.

A kör

Ahogyan a színészek, úgy a nézők is csak sodródnak az eseményekkel, nincs igazán kidolgozva semmi, igazából következménye sincsen semminek. Egyszerűen csak bemutatják, hogy “ez lesz, és kész, nincs mit tenni!”

A kör azonban közel sem lett tökéletes, a témájának aktualitása elviszi a show-t a színészek, és az egy filmmel szemben elvárt minimumok elől. Emma Watson kisujjából kirázza a szomszédlány karaktert; Tom Hanks alig kap műsoridőt (ezt sajnáljuk is rendesen), Bill Paxton tényleg emlékezeteset alakít abban a pár percben, amit kapott a beteg apa szerepében.

Ajánljuk:
  • A digitális jövő iránt érdeklődőknek
  • Azoknak, akik már elgondolkodtak valaha azon, hogy hova vezet a most azonnal mindent megosztani” attitűd
  • A selfie királyoknak/nőknek
  • A Z generáció tagjainak
  • Tom Hanks és Emma Watson rajongóinak
  • Akik látni akarják Bill Paxtont utolsó filmszerepében
Nem ajánljuk:
  • A könnyed témákat kedvelőknek
  • Azoknak, akik szerint a digitális jövő jó irányba halad

A film MAFAB adatlapja.

 

A képek forrása a film IMDb oldala.


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

8 gombnyomásnyira a boldogságtól

“A boldogság szó jelentését az Etikai kislexikon (1984) az erkölcsi tudat fogalmának oldaláról definiálja: az embernek azt az állapotát jelöli, amely a létfeltételeivel való legnagyobb belső elégedettségnek, élete teljességének és értelmes voltának, emberi rendeltetése megvalósulásának felel meg.”

De létezik-e boldogság gombnyomásra? E félrevezetően magasröptű gondolat után, bemutatok Nektek, ezúttal nyolc olyan eszközt, eszközcsoportot, melyek egyetlen gombnyomással képesek örömet szerezni. Természetesen körüljárjuk kicsit a titokzatos boldogság témakörét is, idézetekkel, jeles napokkal, tudományos megközelítésekkel, és történetekkel, melyek emléket állítanak, vagy meghatározni igyekeznek ezt az egyik legmeghatározhatatlanabb érzést, fogalmat, jelenséget, amit minden ember, megállás nélkül keres, amíg csak él.

Kezdjük is Limpár Imre egyik kedvelt kérdésével: Te kereső vagy, vagy találó?

Robert Plutchik, klinikai pszichológus, az evolúciós lélektan kiemelkedő alakja dolgozta ki az úgy nevezett érzelemkereket, melyen megtalálhatóak az alapérzelmek. Plutchik azért foglalkozott az érzelmekkel, mert úgy találta, hogy minden modern kori pszichés betegséget egy érzelem oksági folyamata határoz meg. Bővebben itt olvashattok munkásságáról. Ahogy látjátok, konkrétan a boldogságot nem is találjuk meg e keréken. Azonban ha szinonimákat keresünk rá, a következőkre bukkanunk: öröm, jókedv, örvendezés, gondtalanság, felhőtlenség, vidámság, élvezet, gyönyör, kéj, mámor. És ha az öröm szinonimáit keressük? Kedélyesség, derültség, derű, vidámság, móka, életöröm, jókedv, boldogság, örvendezés, gondtalanság, felhőtlenség, élvezet, gyönyör, kéj, mámor. Láthatjuk, hogy nem kevés átfedés akad, amikor a nyelv eszközeivel igyekszünk meghatározni ezt az illékony érzelmet. De mit mondanak róla íróink, tudósaink?

vibrátor

  • Kosztolányi Boldogság című, 1932-es novellájában egy kevéssé pozitivista felfogással találkozunk: “Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.
  • Egy tudományos esszében a következő áll: “A boldog szó jelentése: szent, üdvözült. Jelentésüket tekintve a későbbiekben már nem kizárólagosan egyházi jellegű szövegekre vonatkoznak; gazdag, szerencsés, derűs lelkiállapotra utaló, megelégedett, vastag jelentésük lehetett. Jelentéstani szempontból pedig természetesebb a gazdag, megelégedett, derűs lelkiállapotú fejlődés, de a túlnyomóan egyházi szövegekben előfordulásuk oka az, hogy időrendben a ‘szent’ jelentésű az első.
  • A boldogságnak már saját napja is van: Az ENSZ március 20-át határozta meg a Boldogság Világnapjaként, ezzel megerősítve a jólét és a boldogság fontosságát.

  • vibrátorNem feledkezhetünk meg a Maeterlinckről, és a modern ember számára jelképpé vált Kék Madárról sem! Nézzétek csak mit találtam, ami hozzá kapcsolódik: egy kevéssé tudományos, ám mindannyiunk által kedvelt pár perces tesztet. Nektek mit mond? A teszten túl egy komolyabb és nagyszerű, magyar kezdeményezésre is bukkanok, a Kék Madár Alapítvány formájában, akik egy közhasznú szervezet, első sorban szociális és gyermekvédelmi témákkal, projektekkel foglalkoznak! És a legkedvesebb Kék Madár-idézetem? “Mi mindent megtettünk… lehet, nem is létezik a Kék Madár? Lehet, hogy minden madár kék.” 
  • Térjünk vissza még egy mondat erejéig, a már idézett Limpár Imre, tanácsadó szakpszichológushoz, aki egy előadásán ezt a praktikus gondolatot osztja meg velünk: “A boldogság egy rés, ami a minket érő inger és a rá adott válasz között feszül.

A boldogság témája szorosan összefügg az élettel szinte feltétele  és mi van, ha ez a feltétel csak egyetlen, gombnyomásnyi távolságra van tőlünk? Lássunk pár példát, amikor a gombnyomás, amitől életre kelünk, szinte azonnal elérhető:

  1. vibrátormasszírozógépek, idegstimuláló készülékek  fizikai stimuláció  Komfort, izmok, fájdalomcsillapítás otthon, gombnyomásra. Mit nem adnánk meg a kényelemért? Nem kell minden alkalommal masszőrt fizetni, nőként nem kell megszépítkezni, hogy nyugodtan a masszázsasztalra fekhessünk. Idő és költséghatékony megoldás  ellazulás gombnyomásra.
  2. vibrátorturmixgép, konyhai robotgépek  fizikai stimuláció  Ízlelés, gasztronómia; egészséges ételek (gyümölcs, zöldségturmixok) készítése gombnyomásra. Némi előkészületet igényel, de miután felvágtuk az összeturmixolandó dolgokat, már csak megnyomjuk a gombot, és pár pillanat múlva ihatjuk a finomabbnál finomabb turmixokat!
  3. vibrátorvibrátorok, szexjátékok  fizikai stimuláció  Szexualitás, kéj, mámor, gyönyör, öröm. Emlékszünk még, hogy többek közt ezeket a szavakat találtuk, mint a boldogság szinonimáit? Ha van párunk, ha nincs, sokan szeretjük a különféle segédeszközöket, melyek vibrálnak, rezegnek, gombnyomásra stimulálják legintimebb testrészeinket, kitartóan és precízen örömet szerezve nőknek és férfiaknak egyaránt. Érdemes elidőzni azon a gondolaton, mennyi mindent megkaphatunk a technikai fejlődésnek hála, mindenféle emberi “beavatkozás” nélkül. Egyfelől igen hasznos, másfelől gyorsan az elidegenedés kérdésköréhez érkezünk, ha követjük ezt a szálat. Természetesen nem kell mindenből mély filozófiai elmélkedést gyártanunk, de az automatikus cselekvést olykor-olykor megakaszthatjuk.
  4. vibrátormosógép  fizikai stimuláció  Felszabadulás a munka alól. Ma már sokszor fel sem tűnik, de gondoljunk bele: mekkora örömet okoz, hogy a mosás nem egy órákig tartó, nehéz fizikai munkával járó folyamat, hanem csupán pár gomb megnyomása? Persze ide tartozik minden olyan masina, ami a háztartásban segít, és rengeteg pluszmunkától kímél meg bennünket. Tűzhely? Soha többé tűzrakás! Villany? Mindig van fény! Gázmelegítő? Meleg víz! Házaink és életünk lassan gombnyomásra működik. Néha érdemes belegondolnunk, és hálát adni ezért a kényelemért!
  5. virbátorfényképezőgép  szellemi stimuláció  Látás, pillanatok “foglyul ejtése”, szépség visszatükröződése, egyetlen gombnyomással, gombnyomásra. Ma már összekapcsolódik a megosztás örömével, a kreativitással és a kapcsolódással is, hiszen azonnal feltöltjük képeinket Instagramra, Pinterestre, Facebookra és még megannyi elérhető felületre, hogy aztán örökre ott keringjenek az egyre növekvő digitális hálóban, az emberiség fejlődő kollektív tudástárában.
  6. vibrátorszámítógép  szellemi stimuláció  A tudás öröme. Napjaink egyik hatalmas ajándéka és veszélye a függőségig fokozódó információs áramlásra való rákapcsolódás vágya, igénye, szükségessége. De vajon valóban szükséges? Még mindig akadnak olyan slow helyek, ahol nincs net, nincs wifi, nincs technika, de van boldogság. Ti mit gondoltok minderről? Mik a tapasztalataitok? Egyet értetek az “ott az otthon, ahol a wifi” mondással?
  7. vibrátortelefon  szellemi stimuláció  A kapcsolódás öröme, ami ma már úgyszintén gombnyomásnyi távolságra van csupán. Nem kell heteket várnunk a postára, de nem is írunk már kézzel leveleket. Valami megszűnt és helyébe egy új szokás lépett. A világ felgyorsul, az igényeink és módszereink változnak. Imádok telefonálni, főleg most, hogy lassan már ez is régimódinak számít. Még jobban szeretek levelet és képeslapot írni. Ti írtok még levelet, küldtök még lapot a nyaralásról vagy áttértetek a fotómegosztásra? Számotokra is van valami varázsa a szintén slow-hangulatú levelezésnek?
  8. vibrátorhordozható zenelejátszók  fizikai és szellemi stimuláció  Hallás; a zenét, mint örömforrást, mint gyógyítót nem kell bemutatnunk. Gondoljatok csak az isteni Ryan Reynolds Mindenképpen talán című filmjének nyitójelenetére, amelyben a főhős munkába menet keresi a nap zenéjét, ami tökéletesen passzol aznapi hangulatához. Hát ilyen a zene: egyetlen gombnyomással képes szinte bármilyen érzelmet kiváltani belőlünk, feldobni vagy tönkretenni a hangulatunkat. Tudtátok például, hogy a zenei hallás alapjai velünk született készségek?

És hogy Kosztolányi maga kreálta-e szomorkás gondolatát? Nem. Hogy a boldogság a szenvedés hiánya, azt először Epikurosz görög filozófus jelentette ki. Nincs új a nap alatt. Lássuk, végezetül mit mondhatnék még el a boldogságról! Örömmel nyúlok a pszichológiához és Freudhoz, felhasználva az önismereti hullámot, melynek hátán egyre többen törekszünk megérteni magunkat:

“Az öröm széles körben olyan mentális állapotokat jelöl, amelyet az emberek és állatok pozitívként, kellemesként, vagy keresni érdemesként tapasztalnak. Ez magában foglalja többek közt a boldogságot, szórakozást, élvezetet, extázist, eufóriát is. az öröm elve írja le a pozitív visszacsatolási mechanizmust, ami a szervezetet motiválja, hogy újraélje a jövőben azt a helyzetet amit kellemesként érzékel, és kerülje az olyan helyzeteket amelyek a múltban fájdalmat okoztak. Sok örömteli élmény kapcsolódik az alapvető biológiai funkciók kielégítéséhez, mint például az evés, a testmozgás, a higiénia, és a szex. A kulturális dolgok elismerése, és az olyan tevékenységek, mint a művészet, a zene, a tánc, és az irodalom gyakran örömteliek.”

Neked mi okoz örömet? Mitől érzed magad boldognak?

 

*

infografikák: szerző

fotók: kek-madar.hu; zigzagart.ro (kiemelt kép); m.cdn.blog.hu


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Alien: Covenant – Van-e élet a Halál előtt?

Ridley Scott nagyon felmérgelte magát a Prometheus vegyes fogadtatásán, és ezt a dühöt tette bele az új filmjébe. Mi pedig szeretjük, ha ideges a bácsi.

A cselekmény még mindig A nyolcadik utas: a Halál előtt játszódik, de nem csak egy előzmény, hanem egy folytatás is. Ridley Scott, az Alien univerzum megteremtője azonban most nem egy hintaszéken dohányzós filozofálgató tempót diktál, mint a Prometheusnál. Ez a film annyira pörgősre sikeredett  mondhatni halálos iramban halad , hogy szinte kicentrifugálja a vért a szereplőkből. Bár itt is egy kicsit elgondolkoztató jelenettel nyit a film, de utána gyakorlatilag a cselekmény első mozzanata a Covenant űrhajó kapitányának kegyetlen halála, aztán a kezdeti sokk után már alig-alig kapunk gondolkodási időt, pedig elég sok téma feszegetésre kerül.

Egy olyan világot ismerhetünk meg, ahol a vallásosokat inkább különcként kezelik, illetve ahol a homoszexualitás olyannyira elfogadott, hogy szinte alig lehet felfedezni a meleg párt a filmben. De mélyebb, teremtési gondolatok is meglapulnak, valamint a halhatatlanság és a halandóság is mérlegre kerül. Azt is feszegetni lehet, hogy emberibb-e a mesterséges ember a hús-vérnél. Furcsa kettősség mutatkozik meg továbbá a teremtés kontra evolúció kérdéskörében is. Tulajdonképpen eldönthetetlen, hogy létezik-e egyik a másik nélkül. A mű tehát nem csak egy egyszerű akció-horror, hanem megőrzi a tudományos-fantasztikus filmek karakterjegyeit.

A cselekményről inkább nem árulunk el sokat, de az biztos, hogy az értelmezéséhez mindenképpen érdemes a Prometheust is látni, mert bár elmagyaráznak mindent a Covenantben is, mégis jóval egyszerűbben érthető.

Nem kell attól sem tartanunk, hogy a szálakat csak a bővített változat Blue-ray extráinak és kimaradt jeleneteinek megnézése után fogjuk tudni kibogozni, mint az előző filmnél.

Az Alien: Covenant történetének további erénye, hogy a legénység párokból áll, így minden elhalálozásnak komolyabb súlya van, mint az eddigi filmekben megszokott bajtársaknál. A színészek pedig remek munkát végeztek, minden rezdülésük teljesen hiteles a vásznon. Természetesen a legkiemelkedőbb alakítást Michael Fassbender nyújtotta, aki egyszerre két szerepben tűnik fel.

Az Alien: Covenant nem egy hibátlan alkotás, de közel jár hozzá. A Prometheus igazi hibája az volt, hogy bár az első Alien filmben bepillantást nyerhettünk egy ismeretlen, minden értelemben idegen világba, az előzmény mindent lerombolt azzal, hogy a rejtélyes Space Jockey külsejét csak egy furcsa szkafanderré degradálta le, amit egy teljesen emberszerű lény öltött magára. Ezt a csorbát természetesen nem lehet teljesen kiköszörülni, de a lehető legjobb köszörűgéppel dolgozott Ridley bácsi, így bár sokan kételkedtek benne, de mégis csak van élet A nyolcadik utas: a Halál előtt is.

Ajánljuk azoknak, akiknek:
  • Tetszett a Prometheus
  • Nem tetszett a Prometheus
Nem ajánljuk azoknak, akik:
  • Nem látták a Prometheust
  • Nem szeretik a horrorfilmeket

A film MAFAB adatlapja.

A képek forrása a film MAFAB adatlapja.


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Bántalmazottak igazsága – „Látod mit hoztál ki belőlem?”

A bántalmazás néha egy szó, vagy mozdulat. Van, amikor ennyi is elég. Takács Hajnal könyve, a Bántalmazottak igazsága az elevenünkbe vág és nem kendőzi el az igazságot.

Mondd, miért olvasol mindig ilyen szörnyű hangulatú dolgokat?

– kérdezte minap egy barátom. A kérdés  jogos, csakhogy a feltételezés már nem. A szörnyű téma mögött én ugyanis a tudást, a tapasztalatot és a történeteket is látom. Azokat is, hiszen letagadhatatlan, hogy a témák egyáltalán nem a habkönnyű vígjátékok szintjén mozognak. Súlyosak, ütnek, megkérdőjeleznek. Majd felteszik – néha bekezdésenként – a kérdést: És nálad hogy is van mindez? Takács Hajnal könyve egy nagyon fontos témára világít rá: arra, hogy a bántalmazás bárhol megtörténhet, és sokak életében mindennapi valóság. A Bántalmazottak igazsága segélykiáltás és reménysugár. Hogy van, aki hallja, és lesz, aki figyel.

Túlélők és történetek

Az író, Takács Hajnal, túlélő. Akár egy háború életben maradt szereplője is lehetne, hiszen a harc ott folyt körülötte, majd benne, egyre elkeseredettebben, egyre mélyebben. A túlélők összetörten ugyan, de mesélnek, emlékeznek, tanítanak. És gyógyulnak is, mert anélkül a történeteik keserűsége kerekedne felül.

Egy régi egyetemi vita jut eszembe, amikor arról folyt a diskurzus, hogy a segítő szakmában dolgozó szakember vajon át kell-e élje azt, amiben segít. Meg kell, hogy erőszakolják, verjék vagy alázzák, hogy igazán jó, hiteles tudása legyen? A válasz: nem. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy ilyen élmény egy plusz tudással, megértéssel és érzékenységgel is felruházza azt, aki átélte. Mert ő nem csak az iskolapadban, mások történeteiben és a könyvekben találkozott a rosszindulattal, a vérrel, a bántalmazással.

Amikor csak az áldozat hibás

Az erőszakkultúra itt van és köszöni szépen, virágzik.

Ahogy az iskolákban, a nevelésben, a szülészeti és nőgyógyászati osztályokon is. A norma  a megszokottat, elfogadottat is jelenti. Hogy már fel sem tűnik, hogy nem lépi át az ingerküszöböt. Elsikkad az érdektelenségben. A bántalmazó  tovább manipulálja a szereplőket: hitelteleníti az áldozatot, becsmérli, a mentális egészségét is megkérdőjelezi. És mi jellemzi őt magát? Birtoklásvágy, jogosultságtudat, uralkodás. Ő az, akinek minden jár, aki tárgyiasít, és az igényeit ki kell szolgálni. A kapcsolat öncélú és önző. Ezzel szemben nem képes felelősséget vállalni, tetteinek a súlyát elbagatellizálja és önbíráskodó.

Fontos felismerni, ha ilyen kapcsolatban él valaki, mert ez nem normális és nem elfogadható. Akkor sem, ha vannak jó pillanatai, mert az ilyen viselkedés apránként töri darabokra a bántalmazott lelkét (gyakran a testét is), és mérgezi meg a közös élet minden pillanatát. Az erőszak, a bántalmazás az elkövető felelőssége, döntése, amiért neki kell felelnie.

„Egy nő legyen szajha az ágyban, szakács a konyhában és úrinő a társaságban.”

A felismerés, és az életekbe való bepillantás sokszor kényelmetlen és kellemetlen. Olyan kérdéseket vet fel, és olyasmivel szembesít, ami akár a mi életünk velejárója is lehet. Vagy amibe „jobb nem belekeveredni”. Ez azonban önámítás. Amíg az önérdek és a felelősség között az előző felé húz a többség, addig két áldozata is lesz a rendszernek: az igazság és a bántalmazott.

A társadalom tagjainak, a gondolkozó és érző embereknek ezért is van kulcsszerepük abban, hogy megismerve az erőszak természetét és lélektanát, annak bántó következményeit és megnyilvánulásait, nemet mondjanak a rendszererőszakra is, és felismerjék, hogy felelős hozzáállásukkal emberéleteket menthetnek meg a rendszer segítsége nélkül.

A Bántalmazottak igazsága nem éri be annyival, hogy esetleírásokat és a definíciókat írjon le.

Takács Hajnal találkozott a rendszerrel, az általános hozzáállással és mindazzal a korlátozó, ellehetetlenítő valósággal is, ami a bántalmazottakat várja ma. Ahol az emberi sors egy számozott dosszié és teleírt porosodó papírlapok tömkelege. Kelletlen ügyintézők, a bántalmazót támogató szakértők mellett vérzik el az igazság. Csak ne kelljen mélyebben belegondolni és belelátni a bántalmazottak életébe. Csak megmaradhasson az a távolság, ahová a hírek se jutnak már el. Hiszen mindegy ki lesz a bűnös, csak legyen valaki. Vagy legalább le lehessen zárni végre ezt az egész kényelmetlen ügyet. És vele együtt egy ember reményeit is a jobb életre.

A bántalmazottak sorsa nem magánügy!

Emberi sorsokat, és nagyon fontos: sokszor gyermekeket is érint. A segélykiáltásokra a némaság, az érdektelenség vagy az értetlenség felel. Változásra adhat okot, hogy egyre több olyan ügy kerül a nyilvánosság elé, ahol a bántalmazó és a rendszer is számon van kérve. Csoportok, közösségek alakulnak – gyakran a bántalmazást elszenvedőkből – akik támaszt, segítséget tudnak adni. És ami még fontosabb, reményt. Annak a megélését, hogy aki ki akar törni, ki akar szabadulni, az nincsen egyedül, és nem is marad egyedül ebben a harcában. A reménysugár pedig változásokat hoz, életekben, gondolkodásban, hozzáállásban. Hogy minél kevesebb árnyék boruljon a lelkünkre.

A könyv adatlapja elérhető itt.

képek: slate.com/, i0.wp.com,goodtoknow.co.uk
szerkesztette: Sebő Katalin

Egyéves a Kőszegi Sör, avagy százhuszonegy? Hogy is van ez?

Nemrég megismerhettétek Kiss Andrást, aki életet lehelt a Kőszegi Sör hagyatékába, mely mély álomba szenderült közel egy évszázadig. Egy év telt el e fantasztikus álom megvalósítása óta, azonban jogos a kérdés: hány éves is pontosan a Kőszegi Sör?

A kérdés eldöntéséhez jó ismerni a város sörtörténelmét, az egykor neves sörgyár történetét, mely 1896. május 9-én bocsájtotta ki első sörfőzetét. A korabeli gyár jelentősnek számított, akár a méretét tekintetbe véve is, ugyanis megközelítette az egy évvel korábban, azaz 1895-ben alapított Soproni Sörfőzdét. A történelem azonban nem volt kegyes a kőszegi sörgyárhoz. Trianon következtében elveszítette a burgenlandi vonzáskörzetének és piacának nagy részét. Így fel kellett adnia függetlenségét, ezt követően pedig  a II. világháború átka is lesújtott, mely számos tragikus történelmi pusztítása mellett a sörgyár megsemmisülését is magával hordozta. A németek felrobbantották a csodálatos gyárat, így szenderült egyfajta Csipkerózsika álmába közel egy évszázadra e várost szimbolizáló ital.

Kőszegi Sör

No, de nyargaljunk is túl a történelmen napjainkra vizeire, hiszen emellett is tartogat néhány érdekességet a történet. Egy évvel ezelőtt Kiss András a fejébe vette, hogy leporolja a sörténelmet a szinte elfeledett palackokról és újra indítja a város sörkultúráját, tradícióját. András az egykor a városban készített sör típusokat kívánja újra fogyaszthatóvá és élvezhetővé tenni a napjaink embere számára, mely sörmárkát szimbolikusan Kőszegi Sörnek nevezett el, utalva a történelmi gyökerekre. A Kőszegi Sört  mely egy kézműves sör  “újra” a piacon van! E nedűt számos lelőhelyen kóstolhatják a gasztroforradalom szerelmesei.

Mi is történt azóta, hogy tavaly tavasszal újjáélesztette András ezt az álmot?

Megvalósult a vízió, hiszen egy élvezetes és sokak által kedvelt bécsi típusú lager sör kapható az egykori sörgyár elveszettnek hitt receptjéből. 1896. május 9-én mutatták be a legelső főzetet, s jobbára pontosan 120 évvel később az új első főzetet. Az évet mérlegre téve talán a leghangosabb elismerésekről mindig a versenyeken szerzett díjak játsszák a szószóló szerepét. A Magyar Marketing Szövetségtől kapott két gyémántdíjat is a lager kapta, és az év kiváló terméke díjat is zsebre vágta. Beszerezhetővé vált Szombathelyen, Sopronban, Egerben és természetesen a fővárosban is  így túlnyúlva saját kis otthonának, Kőszegnek határain.

Másik érdekessége lehet a jellegzetes narancssárga üvegecskének, hogy a születésnap alkalmából egy újabb régi-új kőszegi sörtípus is bemutatásra kerül. Ez a Kőszegi Sör Märzen típusú sörként kerül bemutatásra, ennek ötlete szintúgy az egykori gyárban látott napvilágot először. A Kőszegi Sör Märzen egy születésnapi, korlátozott mennyiségben kiadott sörkülönlegesség, mely kis mennyiségben, de megkóstolható lesz pasztőrözetlenül, szűretlen formában, mind csatolva, mind palackozva. Szintén a születésnap alkalmából 100 liter csatos üvegben is kapható lesz. Ezenfelül kerámiából bajor korsók is készülnek, hogy azzal tudjanak koccintani a Kőszegi Sör kedvelői. A palackok a készlet erejéig kaphatóak, úgyhogy ha nem szeretnél kimaradni ebből a csodás sörtörténelmi eseményből, akkor mindenképpen ajánlott nyitott szemmel járni. A tavasz első napjaiban érdemes az Alpokalja szívébe, Kőszegre is ellátogatni. Ott egy hosszú hétvégét eltölteni, ahol úgymond hazai pályán lehet megismerni és még emlékezetesebbé tenni egy kirándulást Kőszegi Sört kortyolgatva.

Hiszen nem minden sör mondhatja el magáról, hogy egyszerre két szülinapot ünnepel, nemde?

További részletek: koszegisor.hu oldalon, illetve a Kőszegi Sör Facebook oldalán!

 

Az egyéves születésnap alkalmából korlátozott mennyiségben csatos üvegben is kiadásra kerül a Kőszegi Sör “Märzen” típusú söre, melyhez kerámiából Kőszegi Sörös korsó is vásárolható, hogy azzal koccinthass barátaiddal a Kőszegi Sör születésnapján.

Képek forrása: www.koszegisor.hu


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Stíluserő – megjelent a YURKOV első könyve!

“Személyes erő. Önértékelés. Magabiztosság. Kifinomult nőiesség. Erőteljes férfiasság. Hogyan erősíthető mindez a megjelenésen keresztül?” YURKOV Kovács Orsolya első könyve elárulja Neked! 

Az olvasmányos mű, leginkább olyan, mint egy jóságos tündérkeresztanya, aki elkísér Téged a legfontosabb úton, a magadhoz vezető úton. Ezúttal kintről haladunk befelé, vagyis azon az elven, hogy ha változtatsz külsődön, az éppúgy hatással lesz bensődre, mintha fordítva tennéd. A könyv egyik legérdekesebb fejezetének címe: Amilyen a gardróbod, olyan az életed. Mit gondolsz? A Te gardróbod milyen?

Orsiról, és a YURKOV-ról már olvashattatok nálunk. Nem is olyan rég stílustanácsadásán jártunk, ahol szóba került készülő könyve is. A bemutató, egy social happening keretin belül, április 27-én került megrendezésre, az Endorphine Flowers, a YURKOV kedvenc virágboltjának bensőséges terében. Az érdeklődőket, barátokat, ismerősöket délután öttől, este nyolcig fogadta a YURKOV csapat, vagyis YURKOV Kovács Orsolya, Varga Edina és Mentsl Gabriella stílustanácsadók.

Az esemény stílusosan borkóstolóval egybekötve zajlott. Miklóscsabi borokat ízlelhettek meg és vihettek haza a könyv mellé, akik eljöttek. Az Arany János utcai virágboltot három órán át megtöltötték az emberek. Főleg hölgyek, de akadtak urak is, köztük olyan bátrak és kíváncsiak, akiket nem kedvesük küldött! Sok ölelés, gratuláció és meglepetésvendég közt Orsi dedikált, és mindenkihez volt egy kedves szava. Néha meghatott, máskor gyermekien boldog volt. Megszületett az első könyve!

Számomra külön örömet okozott, amikor egy röpke szünetben odalépett hozzám, és a kezembe adja a saját, nekem írt ajánlást rejtő példányt. Azt mondta, a “közös gyerekünk”, én meg elsírtam magam kicsit. Az első lektori munkám, amire nagyon büszke vagyok. Orsi bizalma az idei tavasz egyik legnagyobb ajándéka számomra. Arról, hogyan is kaptam meg, hamarosan mesélek egy blogban!

De addig is nézzétek meg a képeket, amik a bemutatón készültek, merítsetek a hangulatból és szerezzetek egy YURKOV könyvet, mert ahogy a leírásban szerepel: ez tényleg a legfontosabb könyv, amit eddig a stílusról írtak. Hogy miért? Amint elolvasod, azonnal rájössz! De egy kicsit segítek: mert ez a könyv nem címkéz, hanem feloldja a címkéket. Rólad szól és veled kézen fogva halad oldalról oldalra, és mire a végére érsz, azon kapod magad, hogy közelebb kerültél egy stílusosabb önmagadhoz. Ahhoz, aki lenni szeretnél. Mert a YURKOV a láthatatlan részedet, Téged lát és ezt hozza ki belőled, ezt erősíti meg benned.

A könyvre itt tehettek szert, a varázslatos virágboltot  akik különösen figyelnek rá, hogy magyar beszállítókkal dolgozzanak , itt találjátok!
Mindkét csapatot követhetitek Facebookon is, hogy inspirációt merítsetek a hétköznapokra! A YURKOV-ot itt, az Edorphine Flowerst pedig itt találjátok!

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

*

Fotók: Dósa Judit


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Dovák Melinda –”A szakralitást keresem a művészetemben”

Dovák Melinda festőművésszel a Passport kávézóban beszélgettünk hatásokról, élményekről, fejlődésről. Arról, hogy mi motiválja, kik azok, akik inspirálták és hogyan kezdte a művészeti pályát.

Gyermekkorban általában mindenki szeret rajzolni, festeni vagy gyurmázni, különféle kézművességgel, vagy művészettel foglalkozni. Javarészt ez el szokott múlni. Van, akinél ez a képesség nem vész el, és kamaszkorra is nyitott marad a fabrikálásra. Talán ez a jele annak, hogy valakit művésznek szánt a sors. Valaki az alkotásban akar kiteljesedni. A kulcskérdés az, hogyan jutunk el odáig, hogy művészek lehessünk? Mikor tudjuk azt mondani, hogy művészek vagyunk?

Áprilisi témánk kapcsán az újrahasznosítással foglalkoztunk, melyet több művész is felhasznál alkotói életében. Nálad mi a helyzet az újrahasznosítással?

Gimnazista koromban rossz órákat szedtem szét és az alkatrészekből  dísztárgyakat, ékszereket, recikrált faliórákat készítettem, melyek designboltokban találtak gazdára. Egy szórakozóhelyen dolgoztam iskola mellett, ahol nagyon sok műanyagot, például szívószálat dobtak ki. Értelmetlen pazarlás helyett elkértem őket, megégettem a végüket és “újrahasznosított” fülbevalókat, gyűrűket készítettem. Az így eltöltött két év megadta az alkotás örömét és jó keresetkiegészítés volt diákként. Beleláttam a boltok működésébe és ekkor fogalmazódott meg bennem a vágy a művészi pálya iránt. Illetve ekkor még a formatervezés, design felé is kacsintgattam.

Mi miatt döntöttél mégis a Képzőművészeti Egyetem mellett?

A designboltokban történő eladások kapcsán tudatosult  bennem, hogy nem szeretnék “tömegtermelésben” részt venni. Valami nagyobbat szerettem volna alkotni, ami sokkal több odafigyelést igényel, akár hónapokig is elbíbelődhetek vele, illetve aminek van valamilyen mélyebb értelme és célja.

Mellékút volt? Zsákutca?

Gimnázium után CNC programozónak tanultam. A műszaki tervezési feladatok nagyban hozzájárultak, hogy felvettek a Képzőre. Megtanultunk 3D-ben, InDesing-ban, autoCAD-ben rajzolni, és ez nagyon sokat segített a térlátásom fejlődésében. Ezeknek köszönhetően nagyon jól ráéreztem, hogy egy rajzon hová kell rakni az árnyékokat, vagy a kontúrokat.

Klasszikus iskolák?

Klasszikus rajziskolába nem jártam sem gimnázium alatt, se utána, melynek  legfőképpen anyagi okai voltak. Felvételi előtt utánanéztem a követelményeknek és konzultálási lehetőségeket kerestem a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatóival. Illetve beiratkoztam a Képzőnek a felvételi előkészítőjére,  és amit ott a tanároktól kaptam, azt szentírásnak tekintettem. Szerencsémre, első alkalommal sikeresen felvételiztem.

Jártál már külföldön, és tervezed, hogy ott is tanulsz. 

2015 októberétől két félévet töltöttem az Erasmus ösztöndíjjal Münchenben az Akademie der Bildenden Kunst-on. Illetve remélem, hogy a következő félévben, szeptembertől szintén fél évet tölthetek el valamelyik külföldi egyetemen. Mivel jövőre leszek ötödéves, ami diploma év, így ezen a téren semmi sem biztos, még nekem is át kell gondolnom, hogyan lenne jobb, illetve még nem biztos, hogy melyik egyetemre fogadnának. Nagyszerű lehetőségnek tartom, hisz külföldi élettapasztalatot szerezhetek és  az ottani művészeti körökbe is beleláthatok. Illetve már most, egyetem alatt is törekszem minél több külföldi kiállításon részt venni, rezidencia programokat megpályázni.

Milyen lesz az első önálló kiállításod? Tervezed már?

Remélem egy galérián keresztül, diploma után. Átgondolt koncepcióval, tartalommal és minőségi kivitelezéssel, szakmailag felkészülten.
Dovák Melinda

Van kedvenc technikád?

Technikákat és stílusokat előszeretettel keverek. Az absztrakt és figurális festészet között próbálok lavírozni, egyfajta egyensúlyt megtalálni. Olaj, akril, akvarell, ceruza, toll, zsírkréta, kannák. Szeretnék előbb-utóbb installációkat is készíteni a festményeken túl. Manapság már a műtárgy nem csak egy kép, nem csak egy fotó. Nagy az átjárhatóság a különböző műfajok között, illetve a határok kezdenek eltűnni és felszabadulni. Erre talán egy jó példa: Keresztes Zsófia installációi, melyek mondhatni a szobrászat és a festészet határait súrolják. Mondhatjuk, hogy én is a festészetben megtapasztalt szabadságot szeretném továbbvinni, megvalósítani a térben is.

Konkrét elképzelés?

A Magyar Képzőművészeti Egyetem év végi kiállítására szeretnék befejezni egy sorozatot. Festett kép, épített vászon. Arról szól, hogy a festmény kilép a térbe, illetve a vászon átalakul szoborrá. Az op-art sokszor visszatér a munkáimon, mely által egy másfajta térérzékelés valósul meg. Azzal, hogy többfélén jelenítem meg a teret, tehát a fizikai valóságot, ezáltal arra hívom fel a figyelmet, hogy minden a világon nézőpont kérdése. Ahogy az érzéseink felülírják a emlékeket, úgy a képeimen is változik a térérzet, egyfajta illúzió jelenik meg. Mindezzel egyfajta örök érvényű nézőpontot, szakralitást keresek.

Májusi témánk az “Élet gombnyomásra”. Van valamilyen személyes élményed?

A Képzőművészetire való felkészülésem jut eszembe. Mikor rajzolni tanulunk, megpróbáljuk a valóságot lemásolni. Ez az első lépés. Az interneten rengeteg oktatóanyag van. Amikor felvételiztem én is néztem a videókat. Hogyan kell rajzolni? Hogyan kell satírozni? Hogyan kell összemosni őket? Az internetes önképzőkör sokszor jól tud működni. Akár olajfestményt is csinálhatunk a Youtube alapján. Mindez természetesen nem helyettesíti a mesterek fürkésző szemeit és a konzultációkat, melyek rávilágítanak arra, hogy ne csináljunk giccses képeket.  A rajziskoláknak ez a legnagyobb előnye, hogy korrigálnak – ezt egy videó nem fogja tudni megadni.

Melinda többi alkotását itt tekintheted meg!

 

Képek forrása: Dovák Melinda festőművész


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Szabadság a pszichológia szemüvegével – Pszichorendelés a Mikában!

Érezted már valaha, hogy jól jönne, ha kicsit jobban belelátnál a pszichológiába? Neked is segítene, ha a sokszor túl bonyolultnak tűnő nyelvezetet valaki közérthetővé tenné számodra?

A Pszichorendelés pszichológusai (Böhönyey Márta és Tóth Melinda) a napjaikat kitöltő terápiás tevékenységeik mellett missziójuknak tekintik, hogy saját működésük megértéséhez használható elméleti keretet adjanak azoknak is, akik nem annyira jártasak a pszichológiában.

A két pszichológus nevével fémjelzett ,,Pszichorendelés” ismeretterjesztő cikkeivel került a köztudatba, majd előadásaival vált ismertté. Sikerüket a jelenleg 18 000 követőt számláló facebookos közösség is mutatja. A Hurrá Hétfő néven indított előadássorozat alkalmainak eleinte a Mika Tivadar Mulató adott helyet, de 2015 decembere óta az Akváriumban tartják a többnyire telt házas programokat. 2016 tavaszán országos turnéra indultak legsikeresebb előadásaikkal – ennek egyik állomásáról már korábban olvashattatok nálunk. Most visszatérnek a kezdetekhez, már ami a helyszínt illeti, és azt fogják körüljárni, vajon mi köti gúzsba a társadalmat és az egyént? Hogyan vehetjük észre, ha valami veszélyes, és hogyan szabadulhatunk?

Gyere el a következő előadásukra május 22-én a Mika Tivadar Mulatóba, ahol közvetlen, oldott légkörben hallhatsz a szabadság pszichológiájáról, valamint bemutatják nemrégiben megjelent könyvüket is!

Mira – így váltsd meg a világod!

A könyv megírásának indíttatása, hogy a mindennapok során használható terápiás ismeretek minél szélesebb rétegekhez eljussanak megfizethető áron. A szerzőpáros mégsem a hagyományos pszichológiai ismeretterjesztést célozta meg. A könyv első felében regény formájában ismerkedhetünk meg a terápia világával – miközben a pszichológushoz járás tévhitei is leomlanak. A második részben a terápia korszerű elméleti háttere kerül bemutatásra, és önállóan elvégezhető gyakorlati tippeket is kaphatunk.

pszichorendelés mira,,Éld át és értsd meg a terápiát! – Pszichorendelés könyvben! Mira rejtélyes csomagot kap, ezzel különös egybeesések sora veszi kezdetét… Mi köze a halsütöde logójának a hányattatott szerelmi élethez? És a kis hableánynak a manipulatív főnökhöz? Hogy válhat egy bársonyboleró megsemmisítő fegyverré egy szülő kezében? Hogy vértez fel egy jó barát egy krokodillal, és a még ennél is rettenetesebb üveggolyókkal szemben? A népszerű pszichológusduó első, formabontó könyvében Mira regényes életét nyomon követve bepillantást nyerünk a terápia hagyományosan zárt ajtaja mögé, hogy aztán a regényben olvasottak tudományos hátterére is fény derüljön. A kapott támpontok alapján saját életünkben is beazonosíthatjuk azokat a sokszor észrevétlen önsorsrontó beidegződéseket, amelyek miatt újra meg újra hasonló nehézségekbe ütközünk. A mű nem csak abban segít, hogy jobban megértsük magunkat, hanem abban is, hogy a gyakorlati útmutatót követve megszakítsuk ördögi köreinket. Ha tetszett a könyv, látogass el az előadásokra! Ha tetszettek az előadások, olvasd el a könyvet!”

képek forrása: Temesi Ádám (fotó); allevents.in

Ki mit szeret – Digitális vagy hagyományos művészet?

Ha egy festőművész képes ecsettel festeni, akkor mért ne tudna digitális ecsettel is? Mi a különbség? Lényegüket tekintve ugyanolyanok, miért másak még is?

Gyakran felmerül a kérdés, hogy mi is számít művészetnek. Ki dönti el, hogy mi művészet, és mi nem? Ezek a döntések szubjektívek és önkifejező eszközként működnek, így bármilyen kellékek felhasználhatók az alkotáshoz. Gondoljunk csak Jackson Pollock „fröcsköljünk szét egy vásznat és majd lesz belőle valami” híres képeire. Úgy tűnik, akár egy ötéves is készíthette volna a zsírkrétáival, de ez persze nem vonja kétségbe Pollock munkásságát.

A digitális művészet valójában ugyanaz, mint a hagyományos, csak a megvalósulás módjában tér el a kettő egymástól. Sőt, már vannak digitális tollak, amik ugyanazt a hatást keltik, mintha papírra rajzolnánk, csak éppen a munkánk gyümölcse a monitoron jelenik meg. Van, akit ez zavar, másnak viszont megkönnyíti a munkáját.művészet

Abban egyetemesen mindenki egyetért, hogy a különféle művészeti ágak vonzzák az emberi érzelmeket. Hisz ez e lényeg. Az alkotó kifejezi magát, a közönség pedig átéli azt. Noha egy szabadkézi rajz egyediségét és megismételhetetlenségét senki nem vonhatja kétségbe. A digitális alkotás értékét azonban sokan megkérdőjelezik. Művészet-e egyáltalán? Nézzük a fényfestés művészetét.

Mi a fényfestés?

Egészen pontosan: festés fényekkel. Nincs benne semmi ördögnek való. Képzeljük el, hogy milyen lenne, ha minden nap karácsony lenne. A karácsonyi égők helyett azonban másképp is színessé varázsolhatunk egy helyet. A fényfestéstechnika, mint ahogy a nevében is benne van fényekkel és színekkel dolgozik. A formák mozoghatnak is, ezek az alkotások fantasztikus módon színezik ki a világot. Tulajdonképpen, hogy milyen lesz maga a produkció, az az alkotó kreativitásán múlik. Először a Night Projection története kapcsán hallhattunk már a fénykupolával való installációról. Ezzel kezdődött a fényfestés imádata.

Fényben úszunk

Egészen hihetetlen lehet a látvány, amikor egy egész épületet fénnyel való gondolatokkal töltenek meg. Mindegy, hogy egy rendezvény a helyszín, vagy egy főtér, esetleg múzeum, egyfajta légkört teremt. A hangok és fények egyszerre és egy időben több érzékszervünket is bekapcsolják.

A térben való alkotás

Ezek az alkotók nem csak kicsiben tudnak gondolkodni. Legyen bármennyire is kihívással járó egy projekt, vállalják. Ugyan nem lehet könnyű egy adott témához megfelelő hangulatú fényeket teremteni. A cél érdekében még installációkat is létrehoznak az alkotók, ezzel olyan különleges tereket létrehozva, amelyben mindenkinek jut hely vizualitásában.

művészet

Mivel dolgoznak?

Fénnyel, mi mással? Persze a művelethez elengedhetetlen egy nagyobb teljesítményű projektor, mivel nem a karácsonyi csoda vetíti ki a sétáló fényeket. E a technika által a fényvetítők élettel töltik meg a szürke házak falát. De emellett gyakran alkalmaznak grafikai anyagokat is, mozgó képeket, kézzel festett munkákat és digitális elemeket, illetve zenekari keverőgépeket. Ezeknek sokféle variációi lehetségesek, kiváltképp a festményeknél, más-más motívumokkal ezzel is tovább fokozva a hangulatot.

A fényfestés szakmának számít? Nagyon úgy tűnik. A fényfestők hivatásszerűen vállalnak kép- és logóvetítést, LED reflektoros falszínezést, mozgóképvetítést, fénydekorációt rendezvényekre, bármilyen vetítésre alkalmas felületre. Minél ötletesebb, annál jobb! Aki már látott fényfestést az tudja, hogy a hagyományos óriásplakát ellentétben ez micsoda érdeklődést vált ki. Művészet és reklám együtt.

Dekoráció vagy művészet?

Kétség sem fér hozzá, hogy egy kiváló dekorációs elem különlegessé és emlékezetessé tud tenni egy fesztivált. És reklámnak se utolsó. Mesterien ért a hangulat megteremtéséhez, és olyan felületekhez is elér, amit egy reklámkampány kevéssé tud így megoldani, ráadásul látványában és kreativitásában verhetetlen. A kitalálók művészien oldják meg, hogy a képi tartalom egyezzen az épülettel. Ez az újfajta digi-művészet hatásos látványvilágot tudott kiépíteni maga köré, ami elérhetővé tesz nagyobb célcsoportokat is, hisz képes elkápráztatni minden betekintőt.

 

Képek forrása: www.ggmuvhaz.hu , www.rendezveny.travelo.hu


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Ismerjétek meg a sötétség sörét – Íme a The Blackening

A legutóbbi nemzetközi sikerek után egyre több elismerésben részesülnek a hazai kraft söreink, melynek minden lépcsőfoka igen remek hírnek számít. Hiszen nő a minőségi sörökre való igény, így mi ismét bemutatunk egy különlegességet, melyet április közepén annyira megszerettek a külföldiek, hogy kivittek belőle Finnországba is. 

The Blackening A Helsinki Beer Festival április második hetében került megrendezésre. Számos magyar sör kijutott, s ezek közül mutatjuk be talán a legsötétebbnek nevezhető sört, amit akár hívhatunk “metálsörnek” is. Ennek történetét Pataki Norbert valósította meg, aki mellesleg egyetemi oktatóként dolgozik civilben, szereti a jó rockzenét és igazi kraftsör-ínyencnek számít a szakma berkein belül is már jó néhány megjárt Főzdefeszt óta.

Kezdjük a kezdeteknél! Hogyan sikerült egy programozót bevonzania a kraftsör-kotyvasztásának izgalmas világa?

Fiatalkorom óta szeretek foglalkozni a sörökkel. Már egyetem alatt kerestem a helyeket, ahol fel lehet fedezni az izgalmas, új söröket, de csak elvétve találtam. Viszont 2010 óta aktívan részese vagyok a magyar sörforradalomnak, már sok helyen megjelentem. Be is segítettem sörfesztiválokon aktív önkéntesként, amikor baráti sörfőzdék megkértek akár csapolási, akár logisztikai vagy marketing feladatok elvégzésére. Ezt követően végül 2013 nyarán védtem meg a doktori disszertációmat. Akkoriban úgy éreztem, hogy az egyetemi pálya nem ad új lehetőségeket, belefásultam, belefáradtam.

“Tudományos cikket írok, megjelenik, előadom, de meddig, hova tovább?”

Ám ez év szeptembertől indult a Budapesti Corvinus Egyetemen a sörfőző szakirányú továbbképzés, ahova éreztem, hogy jelentkeznem kell a váltás miatt, így megtettem.

A tanulmányokon túl hogyan sikerült megszületni a The Blackening-nek, mint létező és kézzelfogható sör? 

A sörfőző képzés alatt nekiálltam főzni házilag söröket, kikértem az ismerősök véleményét, megjelentek az első blogbejegyzések is a söreimről. Tehát lényegében éreztem, hogy tetszik az embereknek, amit csinálok. A The Blackening sztorija is a képzéshez kapcsolható  egy marketing beadandót kellett megírni, de nem igazán volt ütős ötletem. Eközben egy sört is tervezetem, amiben az volt az ötlet, hogy egy stout legyen, de sok amerikai komlóval megbolondítva. Bizonytalankodtam a különböző maláták arányán, de rájöttem a megoldásra: legyen minél feketébb a sör. Ez alapján terveztem a receptet, de amikor lementem, az a világos maláta nem volt kapható, amivel terveztem, sötétebbet kellett választanom. Erről asszociáltam a “The Blackening” folyamatra, névre és a Machine Head zenekar albumára. Ebből alakult ki a beadandóm is: terveztem 1-1 sört a zenekar albumaihoz, viszont csak a The Blackening-et főztem le. Azóta is rendszeresen asszociálok söröket különböző metál albumokhoz.

Blackening
Horizont főzdében az elkészült sör

Visszatérve némileg a jelenbe, hogyan élted meg ezt a fantasztikus finnországi sikert?

Én mániákusan szeretem Finnországot. Jártam ott, van alapfokú nyelvvizsgám, volt már finn nevű söröm is. Összességében hatalmas élmény így, hogy pont ide jutott ki a söröm. Természetesen nem a The Blackening az egyetlen sör, ami kint van a Helsinki Beer Festival-on, ugyanis a magyar sörök a mostani sörfesztivál hangsúlyos elemei. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a magyar sörfőzés eljutott idáig és bízom benne, hogy az én munkám is elősegítette ezt némileg.

Jövőbeli elképzelésekkel kapcsolatban mit gondolsz, merre visz majd a kraftsör-forradalom tovább?

Folyamatosan dolgozok új ötleteken, recepteken. Most a The Blackening egy átdolgozásán is dolgozom, élesztőt kell cserélnem, hamarosan tesztelem az új főzetet. Számos meglévő receptem is vár arra, hogy lefőzzem. Egy kicsit bizonytalan vagyok, mert már több különböző vásárlótípus figyelhető meg: van aki még csak most ismerkedik a kraft sörökkel, vannak az IPA/APA vonal kedvelői, de van akinek már egy újabb IPA nem érdekes. Alternatív erjesztési megoldásokat igényelnek, mint például a brettanomyces-es, farm house ale, vagy különböző savanyú sörök. Én csak olyan sört szeretnék főzni, ami számomra is érdekes. A The Blackening máig kedvenc.

Képek forrása: Gál Ágnes Photography


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Han Solo vezeti a négyeshatost – Alternative Budapest

Az első képén, amit láttam, a Beatles a Keletinél megy át egy zebrán. Ezt követte a Batmannek beöltöztetett Petőfi-szobor és a Nyugatinál őrködő Pókember. Ezek után már tudatosan kerestem a képeit az interneten.

Az ’Alternative Budapest’ kitalálójával és művészével, Kovács ’KoPé’ Péterrel beszélgettem a projektjéről, elindulásról, sikerekről, visszajelzésekről és a tervei megvalósulásáról.

Egy korábbi interjúban beszéltél a gyerekkorodban elért sikereidről. Már akkor tudtad, hogy a későbbiekben majd a rajzolással akarsz foglalkozni, vagy csak hobbinak indult?

Ha megkérdezték kiskoromban, hogy ‘Mi leszel, ha nagy leszel?’, mindig azt válaszoltam, hogy ‘Festőművész’. Majdnem… Nem szeretek annyira festeni, inkább egérrel rajzolgatni.

Régen sokat sakkoztam, ma már ritkábban. Tanultam zongorázni több évig, majd 17-20 éves korom között zenéltem számítógépen mindenféle programmal, de inkább a grafika/tervezőgrafika/tipográfia irányába fordultam. Talán jobb is!

Grafikusként, tipográfusként végeztél. Milyen lehetőségei (munka, iskola) vannak ma Magyarországon azoknak, akik ezzel akarnak foglalkozni?

Több iskolában tanultam, de igazából magamtól jöttem rá a legtöbb dologra. Neten néztem utána ennek-annak, illetve ismerőseimtől kérdeztem, ha volt kérdésem. Mindegy, ki melyik iskolát választja, a leghasznosabb dolgokat majd munka közben fogja megtanulni.

Alternative Budapest

Hozzád köthető az ’Alternative Budapest’ projekt. Honnan és hogyan jött az ötlet?

Csak gyakoroltam, hogyan tudok odacsempészni nem odaillő lényeket/eseményeket fotókra, aztán megosztottam a BudapestAlternative Facebook oldalon, az Instagramon és a Foursquare alkalmazásokon ezeket az álfotókat.

Amikor nekiálltál a fővárost a saját szemüvegeden keresztül láttatni a képeiden, gondoltad volna, hogy ekkora siker lesz?

Nem gondoltam, csak úgy a saját szórakoztatásomra készítettem ilyen képeket, ahogy most is. Az csak egy extra, hogy mást is szórakoztat a hobbim.

Szabadidőmben csinálom a kezdetek óta ezeket a képeket, saját szórakoztatásomra. Sosem gondolkodtam azon, érdemes-e folytatni. Csak csinálom, amikor kedvem van, ha nincsen kedvem, nem kattintok egyet sem.

Hogyan készíted el egy-egy munkád? 

Sétálok az utcán, fotózom, aztán számítógépközelben ráillesztem a képre, ami hiányzik róla, teszek rá fényeket, színeket és megosztom.

Valamikor a képet nézegetve jön az ötlet, valamikor az utcán a fotózás előtt már készen van a kép a fejemben, és alig várom, hogy elkészíthessem.

Alternative Budapest

Mennyi idő alatt készülsz el egy képpel?

Volt olyan képem, amin 1 évig dolgoztam, és volt, amit 1 perc alatt készítettem el. Változó. Attól függ, mennyire részletes, hány elem van a képen, mennyire akarom, hogy jól sikerüljön. Egyik kép sincsen készen, de egy idő után megunom, és a következővel akarok foglalkozni.

Honnan merítesz inspirációt?

Filmek, képregények, sorozatok, halott és élő művészek munkáiból, internetről és a mindennapi városi életből.

Van kedvenced az eddig elkészült munkáid közül?

A Beatles volt az első nagy sikerű képem, ami az ARC óriásplakát kiállításon is szerepelt 2013-ban, de nagyon tetszik kinyomtatva a ‘Repülő medúzák a Gellért téren’ is  az az egyetlen képem, ami tökéletes és nem dolgoznék rajta tovább.

„Ezeknek a műveknek egy része abszolút gyorsan reagál a körülöttünk zajló eseményekre. Ha úgy tetszik, olyan művek, amelyek kommentálják a tegnapot…” – mondta Réz András esztéta a Marriot-beli kiállítás megnyitóján. Amikor értesülsz az eseményekről, már meg is van az ötlet?

Csak beugrik egy kép, aztán ha épp ráérek, megcsinálom 5 perc vagy fél óra alatt, és azonnal közölni is kell, különben nem működik.

Alternative Budapest

A poénok nagy része frappáns filmes utalás, azonban ezeket többnyire amerikai mozikból vetted. Magyar vonatkozású alkotások felhasználása nem merült még fel benned?

Csak kevés magyar filmet szeretek. A legtöbb, amit láttam lehangoló. Az enyém is az lesz, ha egyszer elkészül.

Sok munkádon szörnyek, robotok, természeti katasztrófák veszélyeztetik Budapestet. Ennyire borongósan látod a várost, a világot? Milyennek képzeled az alternatív fővárosunkat?

Színes köd van mindenhol, sokféle állat és egyéb lény trappol át rajta, amik lerombolják a város egy-egy részét  de nincsenek hullák és hajléktalanok , időnként új épületek épülnek  de nincsenek építkezések és útlezárások , repülő járművek közlekednek mindenfelé.

Eszedbe jutott már, hogy a későbbiekben több hazai illetve külföldi várost is átalakítasz majd a saját ízlésed szerint?

Hobbiból nem, csak pénzért tennék/teszek ilyet. (Most épp Párizson dolgozom.)

Alternative Budapest

A Facebookon is jelen vagy, a fővárosban már ’Alternative Budapest’ képeslapokat is lehet venni; több kiállításod is volt, illetve az ARC óriásplakát-kiállításon díjakat is nyertél. Milyen visszajelzéseket kapsz a hétköznapi emberektől és a szakmabeliektől?

Az ‘Alternative Budapest’ képekkel kapcsolatban írt cikkek szinte mind pozitívak. Előfordult már párszor, hogy az utcán jött valaki oda, hogy látta a kiállításom és tök jók a képeim, én meg elhiszem…

A külföldiek imádják a képeslapjaimat, néha nem is értik, mit látnak, és miért látják. Ezt szeretem. Ha egy galériában, vagy egy kiállításomon megveszik egy képemet kinyomtatva, annak is nagyon örülök. Az is egy elég jó visszajelzés. Ha valaki névtelenül ír kritikát vagy kamu profilról, akkor nem reagálok, ha tudom, letörlöm, illetve letiltom. Ha névvel ír valaki, akkor lehet, hogy reagálok.

Határozott ember benyomását kelted. Mennyire hallgatsz a kritikákra, véleményekre?

Határozott vagyok sok dologban, persze nem volt ez mindig így. Csak néhány ember véleménye és tanácsa érdekel.

A manapság nagy népszerűségnek örvendő, ún. gifeket is készítesz. Mennyivel más egy ilyet megalkotni?

A kész képek megmozgatása nem nehéz. A rétegek már készen vannak. Animációval is foglalkoztam évekig, tudom, mit hogyan, mennyire kell megmozgatni, hogy az történjen, amit szeretnék.

Nektek melyik a kedvenc BudapestAlternative képetek? Mit látnátok szívesen átdolgozva?

 

A képek forrása a BudapestAlternative Facebook oldala.


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

A Facebook a chatelésbe is beledumálna – és ez nem vicces

Azt hiszed csak ketten beszélgettek és nem látja senki? Tévedés!

A digitális világ a valóság kiterjesztésévé, kiegészítőjévé vált.

Eszközei, felületei az élet majd minden területét behálózzák. Alapvető funkciójuk az lenne, hogy megkönnyítsék a kommunikációt, a szervezést, a kapcsolattartást. A chaten megbeszélhetünk bármit, akár az ország vagy a világ két feléből is. Az információ tárolása, a kommunikáció gyorsabbá tétele mind a magánéletben, mind a munkahelyi feladatokban jól tud jönni. Népszerűek a felhő alapú tárhelyek és az online dokumentumok. Hatalmas zenei, film és sorozat gyűjtemények érhetőek el egy kattintással, de a személyes, intim tartalmú fotók is elférnek az internet egyik kis szegletében.

Az adataid is te vagy

A leggyakrabban felmerülő dilemma azonban a gyors és könnyű hozzáférhetőség ára. Vajon kik látják ezeket a tartalmakat, és mit tesznek velük? Milyen és mennyi információt osztunk meg magunkról, döntéseinkről? A Big Data elvileg névtelenül gyűjti az információkat, és a gazdasági élet és egyéb trendek elemzői ezekre támaszkodva mozdulnak, terveznek. Douglas Rushkoff sokat foglalkozik írásaiban azzal, hogy milyen útra léptünk technológia által behálózott világunkkal, és azzal is, mi lesz ennek a következménye. Orwell jól ismert disztópikus művében, az 1984-ben még vízió volt, hogy a Nagy Testvér mindig figyel és mindent lát.

„Ha egy szolgáltatásért nem fizetsz, akkor te vagy az áru.” /Eric Schmidt – Goolge Inc./

Mára mindez egyre inkább valósággá válik. És ez már nem összeesküvés elméletek zavaros fejtegetése csupán. Mindennaposak azok a történetek, hogy bizonyos termékekre, utazásokra, szolgáltatásokra rákeresve hirtelen ezekről szóló hirdetéseket látunk mindenhol. Az e-mail fiókunk melletti hirdetés sávban, a Facebookon és máshol is. A keresések információit tehát nemcsak tárolja valami, de ezek alapján igyekszik közelebb vinni minket a keresett dolgok megvásárlásához is. Ez ma már senkit nem lep meg, mégis egyfajta beletörődéssel és nyílt „titokként” emlegetve hozzuk elő beszélgetésekben.

facebook

A segítőkész (?) háttér

Végül is nem levelezünk titkokról, összeesküvéseket sem szövünk, átlagos emberek átlagos életét éljük.

Nincs okunk pánikra, pár névtelen adat, pár keresőszó még nem a világ. Ha pedig még segít is a rendszer azáltal, hogy jó ajánlatokat dob fel az orrunk előtt, csakis jól járhatunk. Ez a hamis önnyugtatás azt felejti csak ki az összképből, hogy az információ hatalom. Ezt a világirodalom többféle interpretációban kifejtette már. A tudós, bölcs vezető volt az egyik archetípus; a manipulációra, irányításra használt tudás a másik.

A Facebook 2015. szeptember körüli jelentése alapján, a világon nagyjából 3,2 milliárd ember használja az internetet. Mintegy felük, 1,59 milliárd pedig rendszeres – legalább havonta visszatérő – felhasználója a kék-fehér közösségi oldalnak is. Ami hűségesen dokumentál minden kedvelést, kommentárt, megosztást, egyéni tartalmat, percről-percre. Majd ezek alapján nekünk tetsző tartalmakat, hirdetéseket és oldalakat ajánl, amivel néha betalál, máskor pedig mellélő. Ez is egy olyan lépés volt, ami a felülete ágyazva megszokottá vált, elfogadtuk, hogy az ismerősök mellett reklámok sorakoznak a monitoron.

Az adatgyűjtés mindig is a piac és a gazdaság egyik alapköve volt.

A fogyasztói igények, a változások és sok minden előre jelezhető, megérthető. Még az is benne van, hogy jobb szolgáltatásokat nyújthatnak, igényeket deríthetnek fel a cégek ezek által. A manipuláció viszont állandó árnyékként követi ezeket az adatbányászattal kapcsolatos műveleteket. Lehet a világ cseppet sem változott, csak a színtér lett online? A média és a reklámok által mozgatott tömeg létező jelenség ma is, ezért nem marad más mint a tudatosság. A tudatos használat és az eszközök, felületek ismerete.

Az asszisztens, aki „csak” javasol

M, az új legjobb barátod?!

A legújabb fejlesztés nem rég lett bemutatva egy kedves kis videóban, ami M-et, a Messenger asszisztensét igyekszik mindennapi segítőtársként elénk tárni. Ő a chat ablakokban fog megjelenni, és beleszól – ha épp úgy gondolja, segítségünkre lehet. Programot szervezünk? Máris ott a lehetőség útvonalat tervezni. Nem tudunk dönteni? Hozzunk létre gyorsan egy szavazást! Felmerül egy éttermi vacsora ötlete? Listát kapunk a legjobb, legérdekesebb helyekről. Érzelmi töltettel rendelkező szavakhoz pedig gyorsan felajánl néhány matricát, hátha nem értettük meg egymást… A fél perces rövid kis felvezető egyszerre innovatív és félelmetes. Hiába létezik évek óta Siri az iPhone beépített asszisztense, ott tudjuk, hogy együtt vesszük meg a csomagot. A Windows 10 is komoly bajba keveredett, amikor kiderült, hogy az új operációs rendszer automatikusan, megkérdezésünk nélkül küld adatokat rólunk és a tevékenységeinkről. A segítőkészség hangsúlyozása az egész fejlesztés alapja, de ismét csak felmerül, hogy mi is az ára mindennek?

Az egyik legzavaróbb kérdés az egészben nem is az, hogy egy harmadik „személy” – aki egy adatgyűjtő és szűrő program – beledumál a privát, személyes beszélgetéseinkbe. Ami igazán ijesztő, az annak a feltételezése, hogy erre szükségünk van. És az is, hogy ez a mindennapok megszokott, vállrándítással kísért következő lépcsőfoka lesz. A kényelem ára itt nem csak a személyes adatokba való nyílt belenézés. Hanem annak a kérdése, hogy

milyen algoritmus és szűrő dönti el, hogy mit is ajánljon nekünk?

Lehet, hogy időigényesebb és lassabb a saját kereséseink alapján megtalált információ, de ott legalább nincs meg az az érzés, hogy valaki folyton a vállunk felett nézi a monitorunkat. Még ha így is van, lehet, hogy az illúzió megtartása esne csak jól. Hogy ne omoljon le az a fal is, hogy privát online beszélgetések még léteznek. Hogy az ott elhangzottakat csak az látja, akinek szántuk. És hogy nem eladható, kielemezhető adatcsomag vagyunk, amikor örülünk, panaszkodunk, udvarolunk vagy mesélünk a másiknak. Pocsék érzés, hogy az arcunkba akarják tolni: az online magánéletünk másoknak csak egy termék a gyártósoron.


A szerző szakmai munkássága, elérhetősége és egyéni konzultációs lehetőség a www.digitalispszichologia.hu oldalon, vagy kövesd a Facebookon itt.

képek: i.amz.mshcdn.com, gigaom.com
szerkesztette: Sebő Katalin

Egyedül?! Nőként?! A nagyvilágban?!

Neked elment az eszed?! Tették még hozzá a barátaim, ismerőseim, mikor először említettem meg nekik, hogy elindulok  kezdi előadását Vigh Bori, a backpacker.hu világjáró-világvágyó blogerre. Bori ma arról mesélt, nekünk nőknek mire kell figyelni, vigyázni ha nekiindulunk, vagyis milyen egyedül, nőként a nagyvilágban.

Vigh Borit már nem kell bemutatni, neve ismerősen cseng mindenkinek, aki utazni vágyik, vagy talán már utazik is. Vasárnap délutáni előadása kifejezetten nőknek szólt, kiemelve a ránk leselkedő veszélyeket, és az olyan témákat, mint szőrtelenítés a nagyvilágban, menstruáció a nagyvilágban vagy szexualitás a nagyvilágban. Ahogy mindig, pár bátor és kíváncsi férfi most is megjelent, hogy meghallgassa Bori “rémtörténeteit”, amik végén előadónk elmondta: Nagyon fontos, hogy ezek extrém és marginális példák.

Vagyis megnyugodhatunk, nem az európai nők elrablása, megerőszakolása és megölése a nagyvilág férfijainak hobbija! Viszont mindig legyünk felkészültek, és tartsuk be Bori és persze a saját, jól bevált szabályainkat is, hogy annak a pár kísérletező kedvű “úriembernek” se adjunk esélyt!

Lássuk tehát legelőször a szabályokat, illetve előttük Bori személyes utazós zenéjét, amit elhozott nekünk ma is, és ajánlotta, hogy a szövegre figyelve hallgassuk meg! Most tehát egy kis zene, hangolódjatok rá, aztán indulhat a nagy utazás, a női vándorok világába!

Mire figyelj nőként, egyedül a nagyvilágban:

  • Hallgass a megérzéseidre! Ha veszélyt érzel, soha ne légy udvarias! Tűnés onnan!
  • Ne maradj ismeretlenekkel kettesben! Soha ne stoppolj egyedül! Lehet kockáztatni, de nem éri meg.
  • A couchsurfing randi oldallá avanzsált, jól csekkold le a hostod oldalát! Ha félmeztelen képeket tesz fel magáról, inkább ne őt válaszd. Ha csak lehet, női hostnál szállj meg.
  • Hívd elő a benned rejlő maszkulin erőt: nézz rondán, káromkodj, mint egy kocsis, köpködj, ha kell. Ez elég visszataszító ahhoz, hogy első védelmi vonalként hasznos legyen.
  • Ha nem segít: használd a telefonod! Az élével, sarkával keményen oda lehet csapni. Harapj! A rágóizmaink épp olyan erősek, mint a férfiaknak. Egy jól célzott harapás életmentő lehet. Sikíts a fülébe: a női hangmagasság olyan fájdalmat tud okozni a dobhártyában, hogy amíg támadód összeszedi magát, te már messze jársz.
  • Hordj karikagyűrűt, és beszélj sokat a férjedről!
  • Mindig kérj segítséget!

Térjünk ki egy kicsit az első pontra, amiről Bori egy rémisztő történetet mesélt. Az előadás elején, indiai kalandjai kapcsán elárulja, abban az országban, amitől a leginkább óvják és intik az egyedül utazó, európai nőket, neki semmi baja nem esett, bár volt pár igen furcsa élménye. Sokszor megbámulták, és ahogy mondja: még soha, sehol nem gondolt arra annyit, hogy nő, mint Indiában. Az ország közismerten szeparálja a nemeket, a reptéren, de még a moziban is külön sor van fenntartva a nők számára.

Nos, a kelet eme szegletének szerencsés meghódítása után, utazónknak, ahogy ő mondja “kicsit nagy lett az arca”, és úgy érezte, vele már semmi baj nem történhet. Elvégre Dél-Amerikában is megvédték az őrangyalai egy drogkartell fejétől, akiről pár napra rá kiderült, hogy gyilkos…

Ezen eseményeken felbátorodva Bori Nyugaton, Vigh BoriPortugáliában elfogadta egy férfi segítségét, aki felajánlotta, hogy az utazó feltöltheti nála a telefonját. Eleve rossz érzése volt, de már várták a barátai, és csak a lemerült telefon miatt nem tudtak egyeztetni a pontos találkozó helyszínéről. Amíg a srác elment fürdeni, Bori rossz érzései egyre erősödtek, és amikor emberünk egy szál törülközőben jött ki, és megpróbálta őt megerőszakolni, már biztos volt, nem kellett volna arra várni, hogy legalább udvariasan megköszönje neki a segítséget. Bori torka szakadtából segítségért kiáltott, és szerencsére megjelent egy másik férfi, aki kimentette. Miközben egyre messzebbre futott, a tipikus áldozathibáztató mondatok sorjáztak a fejében: hallgatnom kellett volna a megérzésemre, biztosan kurvásan voltam felöltözve (normál hosszúságú szoknya és sportcipő), soha nem fogom elmondani senkinek.

Miután felismerte, hogy ezek azok a mondatok, amiket az áldozatokat hibáztató közeg szokott használni, arra is rájött, hogy igenis beszélnie kell erről. Azóta sokszor elmeséli, és kér minden nőt: hallgassatok a megérzéseitekre! Legutóbb egy tudományos konferencián is beszéltek róla, hogy már bizonyított, az ember képes megérezni a készülő rossz dolgokat. Engedjük el a tévhiteinket, azokat a gondolatokat, hogy ez baromság. Bízzunk magunkban! Bízzatok magatokban! Egy megérzés, néha megmentheti az életeteket! A portugál fickót Bori feljelentette. (Még az ismerősei is azt mondták, minek, hiszen “nem történt semmi”… Megerőszakolás szerencsére nem. De hogy semmi…? A feljelentés talán megmentett egy következő lányt. Lányok, tartsunk össze, vigyázzunk egymásra!)

Következő címszavaink a szőrtelenítés, a menstruáció, a szexualitás és a hüvelygomba. Lássuk, mit érdemes tudni ezekről!

Szőrtelenítés: Képzeljétek, épp úgy működik, mint bárhol a világon! Borotvát mindenütt kapni, Délkelet-Ázsiában pedig kifejezetten olcsón megúszhatjátok a gyantáztatást, bár ha intim gyantát szeretnétek, készüljetek fel, hogy esetleg a többi, ugyanerre a szolgáltatásra igényt tartó lánnyal kerültök egy szobába. Van, ahol mást értenek intim körülmények alatt…

Menstruáció: Jó,ha tudjátok, hogy tampont sok helyen nem lehet kapni. Bori akkor szokott le róla végképp, mikor megpróbálta elactivityzni egy indiai gyógyszertárban, a természetesen férfi eladónak, aki a produkció után nem volt hajlandó folytatni a kiszolgálást. Ide tartozik még, hogy sok helyen egészen mást értenek higiénia alatt is, és a tampon felhelyezéséhez mindenképp higiénikus körülmények kellenek. Mondjuk, hogy megfelelően kezet tudjunk mosni, ha nincs nálunk applikátor, hogy csak egy valamit említsek. Ezen kívül ez a folyamat nálunk egyfajta megtisztulás, amit sokkal jobban segít a betét használata. Gondoljatok bele: a tampon lényegében egy dugó, amivel eldugaszoljuk a vér természetes útját. Hagyjuk ezt a folyamatot a maga útján lezajlani és engedjük meg a havi tisztulást!

Szexualitás: Mielőtt elindulsz, mindenképp menj el a nőgyógyászodhoz és beszélgess el vele arról, mire készülsz! Kérj tőle tippeket, tanácsokat és mindenképp írass fel magadnak 72 órás tablettát! Természetesen vigyázunk magunkra, magától értetődő, hogy óvszert használunk, de balesetek sajnos bármikor történhetnek, és ahogy itthon, úgy a világ legtöbb pontján is receptre kapható csak a tabletta. Vigyázzunk magunkra, mert egy ilyen félelemfaktor az egész utunkat tönkreteheti. A következményekről nem is beszélve. Bori elmondja, a blogban nem szokott kalandjairól írni, nem mintha afféle “matróz lány” lenne, akinek minden kikötőben van valakije, de lássuk be, ha valaki 7 éve utazik, és egészséges libidóval rendelkezik, néha bizony kalandokba keveredik, szerelembe esik.

Ó, itt tegyünk is egy kis kitérőt a szerelem pontra! Bloggerünk tanácsa: essetek szerelembe bátran! Egy fehér homokos, pálmafás tengerparton egyébként is nagyon könnyű szerelmesnek lenni, ha nem jön a fiú, egy idő után már a pálmafába is beleszeret az ember utazó lánya. Viszont kommunikáljatok! Mihamarabb terítsétek ki a lapjaitokat, Vigh Borimert előfordul, hogy a fiúk nem azt gondolták bele a két hétbe, amit ti. És nem arról van szó, hogy gazemberek, egyszerűen csak ők nem olvasták az Ízek, imák, szerelmeket.

És tudjatok a beach boyokról! Ők olyan helyi, szépen kidolgozott testű, szép arcú és rendkívül vonzón udvarló fiúk, akik valójában prostituáltak. Azonban ahelyett, hogy ezt korrektül elmondanák neked, addig csapják a szelet, míg beléjük szeretsz, majd egyszer csak megbetegedik valamelyik rokonuk és elkezdenek tőled pénzt kérni. Ha nem kaptál észbe időben, és szerelmes lettél, ezen a ponton emlékezz vissza erre a cikkre, és hagyd faképnél a srácot. Ne engedd magad lehúzni!

Hüvelygomba: Igen, most bizony beszélni fogunk róla! Valós probléma, amit tudni kell, hogyan orvosoljunk, ha mondjuk épp Indonéziában vagyunk, ahol egy hétköznapi wc higiénia szintje bizony kifejezhetetlenül messze alulmúlja azt, amihez szokva vagyunk. A Bori kivetítőjén látott képet inkább nem mellékelem, de kezdjük azzal, hogy a lényegében egy lyukról beszélünk, a padlón. Papír nincs, vízzel kell magunkat tisztára mosni. Ez utóbbi megszokható és egyébként tisztább is, mint a papír. Az utazó egy japánok által használt példával hozza közelebb hozzánk a szokást: mikor lesz tisztább az edény, ha elmosogatod, vagy ha papírral kitörlöd? De vissza a lányok egyik legutálatosabb ellenségére. Mit lehet tenni ellene? Amikor az út előtt elmentek a nőgyógyászhoz, kérjetek Betadin kúpot is! Bori ezt ajánlja. Vagy ha van olyasmi, ami bevált, mindenképp kerüljön be a neszeszerbe!

Az előadás végén feltehettük legkülönbözőbb kérdéseinket Borinak, aki kedvesen megválaszolt mindent. Néhány praktikus tanácsát még pontokba szedtem:

  • A legveszélyesebb a szúnyogcsípés, és az itthoni riasztók mit sem érnek. Mindig adott helyen vedd meg a szúnyogriasztót!
  • Ha Dél-Amerikába mész, beszélj spanyolul!
  • Ha valami megcsípett, és láttad, akkor azonnal elő a telefonnal és fotózd le, hogy meg tudd mutatni az orvosnak, mi volt az az állat! (Jó pár élőlény nem őshonos nálunk, így sajnos nem tudjuk előre, minek a csípésére is vagyunk allergiásak.)
  • Adasd be magadnak a megfelelő védőoltásokat! Itt tudsz tájékozódni! Tedd meg!
  • Nézd meg, adott országban ingyenes-e a betegellátás! Nicaraguában és Ecuadorban például az!
  • Köss biztosítást. Bori a következőt ajánlja: UNICA, True Traveller
  • Ha utazó életmódra szeretnél váltani, és úgy érzed semmihez sem értesz, érdemes megnézned, kinek van szüksége virtuális asszisztensre! Egyre többen keresnek ilyet, neked pedig jól jöhet, ha tényleg úgy véled máshogy nem fogsz tudni pénzt keresni.
  • Ha vegán vagy, készülj fel a nehézségekre: nem mindenhol lesz lehetőséged főzni magadra. Vegaként kicsit egyszerűbb az élet, bár a tejtől tartós hasmenést lehet kapni. Ha csak lehet, ne egyél húst. Nem a legbiztonságosabb.

Ha még több tippre, történetre és érdekességre vágytok, látogassátok meg Bori blogját vagy vegyétek meg könyvét. Elárulom, hamarosan nálunk is szert tehettek egy dedikált példányra! Figyeljétek a magazint és játsszatok velünk júliusban, az utak és ösvények hónapunkban, amikor megnyerhetitek!

A végére pedig jöjjön még egy zene, ami akkor fogadott minket, amikor beléptünk a terembe, ahol a fal mentén rengeteg könyv sorakozik csirkehálók mögött, a padló szocreál kerámiatöredékekkel van borítva, ahogy a külvárosi lépcsőházak, a székek öregek és eklektikusak, a projektor kivetíti Bori választott címét, én pedig leülök egy fekete körömcipős, fehér inges lány mellé, akinek a kulcscsontja alá ez van írva: ahoi. Ahoi Lányok! Útra fel! Ti hisztek a szemeteknek, mikor azt mondom, semmi sem igazi és minden lehetséges? Álljunk két lábbal a földön, és álmodjunk tovább!

Boriról itt és itt olvashattok, a MÜSZI programjait pedig itt tudjátok követni. Érdemes, mert a Blahán található underground varázspalotában érdekesebbnél érdekesebb lehetőségek várnak rátok! Ezen kívül ajánlom még Erdei Orsi kolléganőm motivációs írását, utazni vágyóknak! Megsúgom, Orsi épp élete első via ferrata túráján vesz részt.

*

fotók: szeretlekmagyarorszag.hu (kiemelt kép); backpacker.hu; petersplanet.travel


Szerkesztette: Zrínyi Lilla

Az igazi oldalad

Honlapunk cookie-kat használ, hogy statisztikákat készíthessünk, fejleszthessük szolgáltatásinkat, és marketing tevékenységünket. Ha tovább használja honlapunkat azzal hozzájárul a cookie-k használatához. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás